Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-20 / 47. szám

6 Hnág

A francia televízió sorozatinak jövoltá- Ml hétről hétre láthatjuk az elmúlt labdarúgó-világbajnokság legérdekesebb mozzanatait és legkiválóbb szereplőit, de nemcsak látjuk, meg is csodáljuk.

Pelé utolérhetetlen j át ékint eilig enc iáját, vagy Gariincha szédületes, szemmel jófor- • mán alig követhető testcseleit. A mai játékosok nehézkes mozgását, rossz labdake- telését követve, kikívánkozik a kérdés: hogyan tehettek szert a korábbiak olyan hl- hetetlen tökélyre, és miért nem képes erre a mai labdarúgók zöme?

A válasz kézenfekvő, és a megszólaltatott szereplők is egytől egyig úgy nyilatkoztak, hogy gyakorlással. Ezt mondta többek között az angol Hurst, aki az 1966. évi VB döntőjében három gólt rúgott a nyu- gatnémeteknek. Bobby Moore-rál edzéseken százszor sőt ezerszer elismételték a gólokat megelőző labdaváltást és mozgássorozatot. Mert a futballban is igaz, hogy gya- korlat teszi a mestert.

Jó példa erre Garrincha esete, akinek o- jjj roszlánrésze volt abban, hogy a brazilok 1958-ban és 1962-ben megnyerték a világ- i bajnoki címet. Ez a — valódi nevén Ma- '■ nuel dós Santos — cselezőmüvé'sz gyógyít- 1 hatatlannak tűnő lábhibával jött a világra, g de annyira szerette a labdát és a labdarú- 1 gást, hogy emberfeletti gyakorlással felül- } kerekedett a természet gonosz ajándékára.

Nem tartozott az intelligens labdarúgók I közé. Imi, olvasni sem tudott. Soha nem ■ érdekelték az ellenfél játékosat, néha azt sem tudta, ki ellen lépnek pályára, csak :

I

a foci bűvöletében élt. Bármily hihetetlenül j hangzik, még a labdarúgás játékszabályait \ sem ismerte. Érdekes történetet mondott j el róla ezzel kapcsolatban Lengyel János, I a brazil O’Globo című újság tekintélyes, I magyar származású újságírója.

Az 1958. évi svédországi VB-n, amikor az | elődöntőben a franciák ellen készültek, azt I kérdezte Lengyeltől:

— Mt lesz, ha megnyerjük a mérkőzést? I Az újságíró azt hitte, hogy viccel, hát j tréfásan válaszolt:

— Akkor a nyugatnémet-svéd mérkőzés j győztesével játszotok.

— Na és? — kérdezte tovább Garrincha. | — Akkor vagy világbajnokok lesztek, I vagy másodikok.

— Visszavágó nem lesz? — folytatta el- 1 i képesztően ostobának tűnő kérdéssorozatát - a világsztár.

— Nem — válaszolta kissé már bosszú- 1 sün Lengyel.

Garrincha a brazil indiánok nyelvén pais radicsommadarat jelent, ö valóban az is * volt

És azt mondják még róla, hogy ez a j majdnem nyomorék fiú szambázásban is u- tolérhetetlen Volt. Alighanem azt is gya- s korolta.

ooo

. .

Érdekes, hogy hasonló biológiai rendelteI

nességet állapítottak meg legutóbb Kevin Keegannél, a nyugatnémet bajnok Hambur- i ger SV angol csillagánál, Európa tavalyi . j legjobb labdarúgójánál is. Hosszabb ideje hátfájdalmakra panaszkodott, s miután orvoshoz fordult, kiderült, hogy az egyik lába rövidebb, ez idézi elő a gerlncfájdalS

makat.

Keegant annyira letörte az eset, hogy a

Í visszavonulás gondolatával foglalkozik. Decemberben ül le a klub vezetőségével tárgyalni.

— Pillanatnyilag úgy gondolom, nem valószínű, hogy hosszabbítok, bár még ebben sem vagyok egészen bizonyos — jelentette ki.

Mindenesetre kár lenne érte. Zebec edző is úgy véli, hogy Keegan még ötvenszázalékos teljesítménnyel is nagyobb hasznára van a HSV-nak, mint más.

ooo

A kanadai jégkorongozók kíméletlenségéről már mi ts nem egyszer meggyőződhettünk. A jelek szerint most e nem éppen szívderítő játékstílusukat máshol is meg a- karjdk honosítani. Az NSZK jéqkorongbaj- £ vakságának 11. fordulójában például a Landshut — Mannheim mérkőzésen a Mannheim színéiben játszó kanadai Brent Meeck már a mérkőzés harmincadik másodpercében ütőjével úgy fejbe vágta a Lanshut ka- vitányát és a nyugatnémet válogatott ősz- ti lopos tagját. Alois Schlodert, hogy orrcsonttöréssel szállították őt kórházba.

Meecket a mérkőzés végéig kiállították, de ezzel az ügy nem zárul le, mivel Schlo- der és a Landshut vezetősége bűnvádi el- rf tárást követel ellene.

Szép kis sportmérkőzés az, amelyik a bírósági tárgyalóteremben ér végett I- (palágyi)

*-mr . . i Wi , • ~ ■ ■ ._____________ ■

M

iért beteg még mindig a magyar futball?

+ Önről azt tartották, hogy szerencse« keze van a válogatásnál, mert mindig bejutatta együttesét a VB tizenhatos döntőjébe. Hasonló elvárásból esett önre a választás az argentínai VB előtt is?

— Lehetséges. Én egyébként nem akartam szövetségi kapitány leírni. Azért vállaltam el mégis a posztot, mert • mindig szívemen viseltem a magyar labdarúgás ü- gyét. Még ennél is erősebb Indíték volt, hogy világéletemben nagyon szerettem Bo- zsik Cucut, és láttam hogy mennyire szenved a szövetségi kapitányi tisztségben. Zárkózott ember volt, Inkább mindent magába fojto-tt, semhogy, bárkivel vitába bocsátkozott volna; pedig ekkor már csak erélyes intézkedésekkel lehetett volna megoldani a problémákat, s néha bizony birokra Is kellett volna kelni. Ez vitte aztán a sírba. Mór Ede átvette ugyan a felkészülés Irányítását, de idegösszeroppanást kapott, és öngyilkos lett. Szőcs János mindössze két mérkőzésen vezette & csapatot, és ő is lemondott. Egyszeriben nem volt senki, akl- a kezébe vette volna a csapatot. Nem tehettem mást, vállalnom kellett a Magyar- országon roppant háládatlan szerepkört,

+ Eddig minden stimmel. A selejtező csoport meglepően magabiztos megnyerése után a csapat fölényesen legyőzte Bolíviát is a végleges bejutásért folyó két mérkőzésen. Hói állt be a rövidzárlat?

—■ Valóban minden nagyszerűen, várakozáson felül indult. Sikerült jó csapatot ösz- szehozní, néhány egészen kivételes képességű játékossal. A csapatszellem is jó volt.

Baráti Lajos volt kétségkfvü] leghosszabb idáig a magyar labdarógó-válogatatt szövetségi kapitánya, és egyben a legeredményesebb Is. Í957-tői majdnem tfz évig vezette a csapatot. Ezalatt három fzben, vagyis zsinórban bejuttatta a rábízott együttest a labdarúgó VB döntőjébe (1958. 1982, 1968). Az Ojpesti Dózsánál eltöltött évek után egy kis kitórő következett Peruba, ahol szintén a válogatottat irányította, majd hazatérése után 1972—1974 között a Magyar Labdarúgó Szövetség edzöbizottsá- gának vezetője volt. 1975 őszétől ismét ő ült a válogatott kispadján egészen a szomorú vágat ért argentínai VB záróakkordjáig.

Látta volna csak t fiúkat a szovjetek ellent — 2:l-es győzélemmel végződött — meccsen és előtte, hogy milyen lelkes hangulatban voltak. A Bolívia elleni 6:0, és a visszavágón aratott győzelem egy kicsit talán ártott Is a csapatnék, elblzakodottá tette a játékosokat. A sajtó, még a nemzetközi sajtó is egyszeriben nagy esélyesnek kiáltott ki bennünket. A magyar sajtó különben is Ilyen, csak két végletet Ismer. Egyszer a fellegekbe emelt a magyar labdarúgást, hogy aztán a mélyponton tárgyalja, pedig az együttes az argentínai VB-re még nem érett be teljesen. Kellett volna még egy kis Idő, és nyugodtabb légkör hozzá. Aztán én Is elkövettem néhány kardinális hibát. Mindenekelőtt azt, hogy sürgettem az NB I. gyorsított lejátszását, és így már április közepén végétért a bajnokság. Jobb lett volna tovább játszani, mert akármilyen Is v bajnokság, mégiscsak az a legjobb megterhelés. De hát ki tudta még akkor, hogy milyen balsors üldözi majd a továbbiakban a csapatot!? Bíztam a nyugat-németországi felkészülésben, mivel meglehetősen erős ellenfelekkel mérkőztünk volna sorozatban a Schalke (14 vendégeként. Csakhogy közbejött az, amire senki sem számított: megbukott a Schalke vezetősége és vele együtt régi jő barátom, Österreicher Emil, aki az egész portyát nyélbeütötte. Egyszeriben felborult minden. Itthon nem akartunk maradni — megmondom őszintén —, egy kicsit a sajtó piszkálásaitó! tartva. Attól féltem, hogy ha a csapat folyton szem előtt lesz, az újságírók könnyen kípécézhetik e- gvik-másik játékos teljesítményét, és a kritika esetleg kedvezőtlenül hathat hangulatukra, lelkiállapotukra. Ezért mégiscsak elmentünk az NSZK-ba, és a kemény fel készülés helyett harmadrangú csapatokkal mérkőztünk. Így a csehszlovákok után a válogatottnak nem volt különösebb erőprő-s bála. Az egészre aztán az Angliával vívott találkozó tette fel a koronát.

+ Sokan úgy vélik, hogy sportdiplomáciai melléfogás volt az angolokkal játszani közvetlenül a VB előtt. Azokkal az angolokkal, akik nem jutottak be a tizenhatos döntőbe, és igencsak ki akarták magukat húzni a döntő egyik résztvevőjére.

— Ebben most már én Is bizonyos vagyok. Mindenesetre egy 16 előre iekötőtt mérkőzést nem lett volna- ildomos az utolsó pillanatban lemondani, bár — Illem Ide; illem oda — talán mégis így lett volna a jobb. Az angol kudarcban azonban más tényezők ts közrejátszottak. Először az, hogy Londonban váratlanul megjelent Fazekas felesége és Törőcslk menyasszonya. Erről korábban egyáltalán nem volt sző, valahogy kerülővel Intézték el az utazást, s Így a

többiek joggal kérdezték, hogy hát akkor az én feleségem vagy az én menyasszonyom miért nem jöhetett? Ez a váratlan látogatás teljesen megrontotta a korábban egészen Jő csapatszellemet. Az egészet tetézte aztán a két nő kényelmetlen áruházi esete. A kellemetlen kivizsgálások megviselték Fazekas és Törőcslk, tehát a két kulcsember idegeit. Ráadásul Fazekas úgy vélte, hogy Ilyen körülmények között nem maradhat kapitány, hát lemondott. Egyik napról a másikra ki kellett jelölni az új kapitányt, és csak az tudja, hogy jjiilyen nehéz Ilyen esetben dönteni, aki már gyakorolta egyedül a pillanatnyi döntés ;v>gát. Kerekire esett a választásom. Tetszett nekem a higgadtsága, megfontoltsága. És ezzel Ismét nagy hibát, mondhatnám úgyis, hogy ostobaságot követtem el, mert a csapat zöme Pintért akarta, akit egyébként én is nagyra becsülök. Ezzel a hibás döntésemmel tehát én ts hozzájárultam egv kicsit a csapatszellem züllesztéséhez. Ilyen körülmények között érkeztünk Argentínába.

+ A sorozatos balszerencse ellenére a csapat — egybehangzó vélemény szerint — a házigazda Argentínával vívott mérkőzésen ismét csillogott. Mi váltotta ki a nehezen érthető törést?

— Szerintem Is nagyszerűen Játszottunk, nyolcvan percen át határozottabban jobbak voltunk az argentinoknál, csak talán a helyzeteket jobban ki kellett volna használni. Most is fogadni mernék rá, hogy ha Nagy Laci befejeli azt a nagy helyzetét, akkór mi fivérünk 2:l-re. Aztán jött Törő- cstk és Nyilasi végzetes kiállítása, s minden összeomlott. Nem akarom őket mentegetni, a kiállításokat Is jogosnak tartom, de szeretném megjegyezni, hogy Törőcsik már a szünetben panaszkodott nekem, hogy az egész lába sajog, úgy összerugdalták. Valóban tépték-marták, ahol csak érték, ennek tulajdonítható, hogy elvesztette a fejét. Hogyan alakult velna a mérkőzés akkor, ha azokat állítják ki, akik Törőcstket összerugdosták? Minden esetre ez a kellemetlen közjáték teljesen lehangolta az e- gvüttest. Ehhez a sajtó Is hozzájárult azzal, hogy a magyar labdarúgás szégyenének nevezett minket. Ezek után meggyengülve, Igét kulcsember-nélkül álltunk ki a ragyogó;' formában játsztj ólaszok és franciák ellen egy olyan csapattal, amely már eleve feladta a küzdelmet, teljesen beletörődött a szerinte él kor ill hetetlen végzetbe. Képtelen voltam hatni a fiúkra, teljesen kicsúsztak a kezemből.

(Folytatása következik!

Palágyi Lajos Nagy László felv.

A gimnázium udvarán szorgalmasan gyakoroltak az iskola növendékei. Igaz, akkor még sütött a nap, elég kellemes volt az idő, lelkesen, odaadással tornáztak hát a fiatalok. Mikor egy kissé jobban odafigyeltünk, akkor láttuk, hogy a spartakiádgya- korlatokat próbálják, már elég magabiztosan, jó ütemben.

— Jövőre mi kezdjük a bemutatókat, Így hét igyekszünk jól kihasználni az időt. Du- naszerdahely (Dun. Streda) mindig élenjárt a spartakiádokban. jövőre sem akarunk szégyent vallani — mondta a gyakorlatok vezetője, Vendégh Vince tornatanár.

Am nemcsak a diákok tanulják ilyen lelkesen a gyakorlatokat, hanem a többi korosztály Is. A felkészülésről járási viszonylatban Horváth Istvántól, a CSSZTSZ járási bizottságának titkárától kértünk tájékoztatót.

— Kielégftő a helyzet — válaszolta tömören.

Aki a helyi viszonyokat nem ismeri, elárulhatjuk, hogy amire Horváth István szerényen azt mondja, kielégítő, az náluk a

nagyon jót jelenti.

— Mi a helyzet a férfigyakorlatozókkal — tettem fel neki is a kényes kérdést (erre országos viszonylatban egyelőre kevés helyen adhatnak kielégftő választ):

—Nekünk nincsen velük gondunk, hetvenkét gyakorlatozót terveztünk be, és ez a létszám már megvan.

Ebben a járásban eddig minden sparta- kiádfelkészülést figyelemmel kísértem, megszokhattam már, hogy Horváthék derűlátásukat tettekkel támasztják alá, bizakodásuk nem üres szócséplás.

— Jövőre ml kezdünk, ás négy főpróbán biztosítjuk a felkészülés szfnvonalasségét. Megyeren (Calovoj, Somorján (Samnrtn), Dlóspatonyban (Orechová PotOü) és Nyá- rasdon (Topornfkyj rendezzük a négy helyi spartakiádnt. Hogy miért iktattuk be ezt a négy rendezvényt? Nemcsak azért.

mart sok a gyakorlat, hanem azért is, mart nagyon sok a jelentkező. Egy nap alatt nem lehet lebonyolítani a gazdag műsort. Itt, nálunk Szerdahelyen az első napon há rom-, másnap két és fél órás műsorral lépünk fel, amelyet a győriek elleni futballmérkőzés egészít ki.

Lelkesen beszélt a felkészülésről, de nemcsak ő, hanem a régi, kipróbált segítő- gárda is odaadással támogatja. Megkerestem Tőrök Rózsit is, a testnevelési szövetség dolgozóját. Azért ót, mert az eddigi spartakiádokon valamennyin részt vett, s volt olyan spartakiád, amikor a lelátó féléjéről ő irányította a gyakorlatokat végig. Megkérdeztem tőle, vajon jövőre is viszontlát juk-e valamilyen irányító szerepkörben.

— Megváltoztak egy kicsit a körülmények, időközben férjhez mentem, így hét az oktatásba ás az irányításba már nem kapcsolódtam be, de a gyakorlatokban részt veszek.

— Számítok az embereimre — mondta Horváth István. A 32 tagé irányító gárda

járásunk minden intézményét képviseli, és

biztos vagyok benne, hogy a közös igyekezet is meghozza gyümölcsét. Szép, színvonalas bemutatókat remélek egész járásunk területén. Sürget az idő, mert jövőre is hagyományosan mi lépünk fel először a járási spartakiádon. Az időpont május 9— .10-8. Tudom, most az a válasz, ugye, hogy az még sok idő. Az ilyen felkészüléskor hamar szaladnak a napok, és nekünk minden eshetőséggel számolnunk kell, hogy ne érjen meglepetés. Oj spartakiádstábot szerveztünk, most novemberben már ez irányítja a felkészülést.

Kiklvánkozott belőlem a kérdés:

— Miért ők a spartakiádtavasz hírnökei?

— Nem kényszeritették ránk a kísérlett nyúl szerepét, magunk ajánlottuk fel az év elején, amikor nálunk járt Antonín Himl, a CSSZTSZ KB elnöke.

Ónként vállalták azt a szerepet, ami egyben azt jelenti, hogy ők két héttel korábban lépnek fel, mint másutt. Megkérdeztem azt is, volt-e „könnyelműség“ a vállalásban.

— Sző sincs róla. Már októberben 7300 gyakorlatozónk volt, ennyien kezdték meg az alapozást. Jövő év áprilisában 42 helyi spartakiádot rendezünk, utána a négy körzetit. Erre az időpontra pontosan beütemeztük a felkészülés menetét. Nem érhet bennünket meglepetés.

M. J.

Gyakorolnak a üuntszfcü'üauéiyi uűk