Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-06 / 45. szám

Tanulni és alkotó módon dolgozni

(Folytatás e< 4. oldalról]

újító- és feite lálómozgalom nemcsak az ipart üzemek és kutatóintézetek SZISZ szervezeteinek ügye, ahol a legkedvezőbbek a feltételek, hanem más SZISZ- -alapszervezetekben is kezd meghonosodni. A SZISZ SZKB plenáris ülése a mezőgazdasági üzemek ifjúsági szerveze teit és szerveit az ésszerűsítő- és újító- mozgalom további fellendítése végett 1- gényes feladatok elé állította. Ne piáinkban számos szövetkezetben a mezőgaz dasági munkák 80 százalékál géppel végzik, ezért természetes, hogy egyre nagyobb méreteket ölt ez a mozgalom, és sikerrel veszi a kezdeti nehézségeiket.

Az újítómozgalomba a főiskolások Is bekapcsolódnék. A KoSicei Műszaki Főiskola, a bratislaval Szlovák Műszáki Főiskola SZISZ-eseinek eredményeiből azt látjuk, hogy a diákok tudományos -szakmai tevékenysége pozitív és egyre jobban megközelíti a gyakorlat követelményeit és szükségleteit. A főiskolák és ez üzemek közötti kapcsolatok vétüle- teként a főiskolai, az üzemi ifjúsági szervezetek és a fiatal szakemberek tanácsa között is szorosabb az együttműködés. Ezt példázza a Zilinai Közieke dési Főiskola és a Mertini Nehézgépgyár közös igyekezete a golyóscsapé gyak újfajta minőségellenőrzésének kidolgozásában.

Mulasztásaink vannak azonban a Zenit-mozgalom egyik jelentős ágának, az ötletbörzének a fejlesztésében. A kedvezőtlen helyzet okát abban látjuk, hogy a SZISZ SZKB plenáris ülése után erre vonatkozóan elmaradt a határozatok kidolgozása és teljesítése, aminek következtében a későbbiekben csak be- iktctták és nyilvántartották az ötleteket, de a fiatalok nem kaptak segítséget elképzeléseik tökéletesítéséhez és a gyakorlatba való bevezetéséhez.

A benyújtott újítási javaslatok meny- nyisége az ifjúság őszinte igyekezetét példázza, hogy tettekkel szolgálja e társadalmat. Sajnos, sok fiatal kedvét szegi az újítási javaslatok körüli hosszadalmas ügyintézés, a jóváhagyás ideje és módja, valamint az, hogy a munkaadó vagy más illetékes közeg, ahol a javaslatot meg lehetne valósítani, semmibe veszi ez alapvető törvényes jogokat. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni azoknak a módszereknek, ahogy a mű szaki fejlesztés feladataival az ifjúsági kollektívákat és SZISZ-alapszervezeteket megbízzuk kidolgozásra, kipróbálásit és a gyakorlatba való bevezetésre.

A SZISZ SZKB 1975. évi januári plená ris ülése hangsúlyozta azt is, hogy a SZISZ-nek nagyobb hatással kell lennie a középiskolásokra, miközben azok műszaki-tudományos feladataikra készül nek. Tavaly májusban behatóan foglalkoztunk ezzel a kérdéssel,, amikor a középiskolai SZISZ-szervezetek munkájának eredményeit elemeztük. Az a feladat került előtérbe, hogy a középiskolásokat a munka szeretetére, tiszteletére neveljük, és jó tanulmányi eredményekre ösztökéljük őket. Számos középiskolai SZiSZ-szervezet megértette, nogy ez-, zel az előmenetelnek nem gépies elbírálására, hanem a nevelői-oktatói folyamét tényezőinek együttes, egybehangolt hatására törekszünk.

A főiskolai ifjúsági szervezetek és ü- zemek között elmélyülő együttműködés révén a főiskolások alaposabban felkészülnek műszaki-tudományos feladataikra. E téren példaképül szolgálhat a KoSicei Műszaki Főiskola diákjainak és a Kelet-szlovákiai Vasmű ifjú dolgozóinak közös gyekezete. Ezi az irányzatot tovább kell szorgalmazni, különösen a műszaki főiskolákon.

A diákok tudományos szakköri munkája eredményeinek jobb kihasználása végett fokozni kell az együttműködést az üzemekben működő ifjú szakemberek tanácsával. Az Erdészeti és Faipari Főiskola és a buőinai ifjú szakemberek tanácsa közötti kapcsolatok révén megalakították a főiskolások és az üzem dolgozóinak komplex ésszerűsítő brigádját.

Tudatában vagyunk tónak, hogy a műszaki-tudományos haladás társadalmunk számára gondokkal is jár. Sok bonyolult feladattal kell még megbirkóznunk, éppen ezért kötelességünknek tartjuk erre a küldetésünkre a lehető lege laposabban felkészülni. A műszaki- -tudományos alkotóképesség fejlesztése váljék minden fiatal életszükségletévé, és vezérelje az ifjú nemzedéket ez a jelszó: Tanulni és alkotó módon gondolkodni!

Ha létezne egy számláló, vagy fizikus nyelven egy „Helsinki detektora“ névre keresztelhető bűvös készülék, okvetlen észlelné, mily jelentős mértékben járulnak hozzá a Moszkva környéki Dubnában működő intézet kutatói a négy éve aláírt Záróokmány megvalósításához.

E számláló mindenekelőtt a szocialista országok Egyesített Nukleáris Kutató Intézetének a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvését regisztrálná.

Az intézet 60 országba, több mint ezer címre küldi el rendszeresen nyomtatott kiadványait, meghív nyugati tudósokat a nemzetközi tudományos szimpóziumokra és szemináriumokra.

Évente az intézetben járt külföldi szakemberek száma meghaladja a kétezret, miközben Dubna is elküldi tudósait nemzetközi konferenciákra vagy hosszabb tanulmányútra Genfbe. Batáviá- ba, Grenobleba, Koppenhágába, Torinó- ba, Milánóba. Strassburgba, Helsinkibe.

Az Egyesített Nukleáris Kutató Intézet (ENKI) csaknem 20 éve tart fenn kap csőlátót a Géniben működő Európai Atomkutatási Szervezettel (CERN) amelynek 12 nyugati ország tagja; körülbelül 10 éve az amerikai Batáviában tevékenykedő E. Fermi részeeskrgyor- sítás-kutató laboratóriummal és az angliai Brightonban működő Susex-i Egye temmel

Értékes közös eredményeket kaptak a dubnai fizikusok, amikor az Orsayai R Bernast laboratórium francia kutatóival dolgoztak együtt. Hosszú évek folyamán érkeztek rendszeresen olasz fizikusok Torinóból Dubnába, hogy részt vegyenek az intézet szinkronéiklotron|án folytatott kísérletekben.

Az ENKI-ben a tagországok kutatói számára ösztöndíjakat biztosítanak, de ezenkívül a MAGATE és a UNESCO inAz egész

világ

javára

tézeteiből, Finnországból, /íigoszláviá- ból. Ausztriából Egyiptomból és más or- szágokból is tanultak itt ösztöndíjasok.

Dubna nemzetközi együttműködésének egyes aspektusait Anatolij Kuznyecov. a fizikai tudományok doktora, a hat intézeti laboratórium egyikének — a nagy- energiák laboratóriumának helyettes igazgatója világítja meg— Laboratóriumunk munkatervének 32 témája közül 31-et szocialista és más or- szágok 85 laborí tóriuma és tudományos központja részvételével dolgozunk ki.

Így például a dubnai fizikusok Tbiii sziből. Varsóból Kassáról (KoSice) és Strassburgból érkezett kollégáikkal együtt a hélium és a hidrogén atommagjai kölcsönhatását tanulmányozzák E kísérletben hasznosítják az ENKI szink- ron-fazotronjának előnyeit — az általa keltett hasznos energiájű atommag- nyalábokat és az egyméteres hidrogénkamrát, amelyben az ütközések nyomait regisztrálják

Ami a laboratórium és a kimondottan tagországbeli központok kapcsolatait

illeti, ezek alapvetően a mi laboratóriumaink készülékein, valamim a Batáviában, illetve a CERN-nél folytatott kísérletek során kapott eredmények feldolgozása irányában fejlődnek.

A CERN gyorsítóján végzendő nagyszabású kísérlet célja újabb információ gyűjtése az atommagokat alkotó protonok és neutronok szerkezetéről. A kutatások másik fontos iránya — az új részecskék felfedezése. A kísérlet lehetővé teszi, hogy ellenőrizzük az atommag felépítésének elméletét, amely az anyagról ma alkotott koncepció alapját képezi.

A nagyenergiájú részecskék gyorsítására szolgáló nagyteljesítményű berendezés mellett a kutatás sikere egy speciális kísérleti berendezéstől is függ — létrehozása eddig három évet Igényelt. A toroidális spektrométer nevet viselő berendezés alapját egy elektromágnes képezi. Csupán a mágnes vasmagjának a súlya 1640 tonna, és Dubnából Genfbe szállításához 33 vasúti kocsira volt szükség.

A tíz részegységből összeszerelhető elektromágnest hidrogénkamrával és több száz detektorral is felszerelték. Ezek az elemi részecskék paramétereit többmilliárdszor érzékenyebben észlelik, mint a legnagyobb teljesítményű és legtökéletesebb mérőműszerek.

Az egyesben intézet gyakorlata azt áz objektív valóságot tükrözi, amelyet a történelmi jelentőségű helsinki találkozó részvevő országaik nevében a Záróokmányban rögzítenek: „... A műszaki-tudományos együttműködés fontos hozzájárulás a biztonság és az együttműködés ügyének erősítéséhez ..., elősegítve a közös érdeklődésre számottar- tó problémák megoldását, és az emberek életkörülményeinek javítását.“

Szergej Kullnyics (APN)

i

AZ EMBER

Korunk egyik legfontosabb kérdése annak a sokrétű hatásnak a tanulmányozása, amelyet a műszaki-tudományos fejlődés gyakorol a természeti környezetre. E tudományos vizsgálatok végső célja, hogy nemzedékünk és az eljövendő nemzedék jólétének érdekében megvéd jük és javítsuk a környezetet. A bioszféra készleteinek ésszerű felhasználásával a környezetvédelemmel és a környezethatással kapcsolatos kérdések további tanulmányozására Irányuló alapkutatásoknak — az úgynevezett ökológiai kutatásoknak — lényegében a mai tudomány valamennyi területére ki kell terjedniük és interdiszciplináris jelleget kell ölteniük, minthogy közös tárgyuk van: az egész természeti környezet. (Az ökológiai kifejezés jelentése a következő: „oikosz“: „ház“, „logos“: tudomány, ökológia tehát az élőlények „lakóhelyéről“, környezetéről szóló tudomány.)

A műszaki-tudományos forradalom körülményei között mind bonyolultabbá válik az a kölcsönhatás, amely az emberiség és természeti környezete között fennáll. Minthogy szakadatlanul növekszik ember és természet anyag- és energiacseréje, ami — egyebek között — a természetes erőforrások bővített felhasználásában és a természetbe visszatérő ipari és háztartási hulladékok mennyiségének növekedésében jut kifejezésre, rohamosan növekszik az embernek a természetre gyakorolt általános hatása Is. Egyúttal mind nagyobb mértékben csökken a természetnek az a képessége, hogy természetes módon újratermelje a kiaknázott erőforrásokat, és az óriási meny- nyiségű hulladékkal és melléktermékkel szemben biztosítsa öntisztulását. Földünk gyors ütemben fejlődő iparosított körzeteiben már jelentkezik a természeti erőforrások hiánya, csökken a természeti készletek mennyisége, romlik minőségük, a környezetben olyan anyagok halmozódnak fel, melyek mérgező hatással vannak az élő szervezetekre, köztük az emberre is.

Mindeddig nem sikerült elméletben megfelelő alapossággal feltárni az ember és természet kölcsönhatását a tudományos-technikai forradalom körülményei közölt. Nem tudtuk kellő módon feltárni a környező természetben végbement kedvezőtlen változások főbb okait, a fizikai és kémiai tényezők hátrányos természeti hatásainak lényegét. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a különböző nagyszabású műszaki (bánya-, építőipari, hidrotechnikai és a többi) vállalkozások végrehajtása, a széles körű talajjavítási munkálatok, a terméshozam növelése és a kártevők elleni harc során végrehajtott agrokémiai beruházások — jelentős eredményeiken kívül — nemegyszer kellemetlen meglepetéseket Is okoznak. Ezt rendszerint azzal magyarázzák, hogy az effajta vállalkozásoknál a rövid távú, nem pedig a hosszú távú műszaki-gazdasági eredményeket veszik figyelembe, mivel még nincsenek olyan megfelelő sokoldalú és megbízható előrejelzések, melyek a környezetbe való műszaki beavatkozás valamennyi következményét figyelembe vennék. Így aztán a vállalkozás tényleges műszaki-gazdasági eredménye kisebb az előirányzottnál, s a levegő és a víz mértéktelen szeny- nyezése, a spontán természeti folyama tok erősödése (az erózió, a talaj elszi- kesedése és elmocsarasodása), az erdők és rétek elkarsztodása és pusztulása, a halpusztulás és a természetes környezet sok más hátrányos változása szükségessé tesz újabb, régebben nem tervezett vállalkozásokat.

Az effajta hibák oka többnyire az, hogy korunkban nyilvánvalóan elégtelennek bizonyulnak a környezet alapvető tulajdonságaival, szerkezeti formáival és szintjeivel, strukturális mechanizmusaival, a természeti folyamatok fizikai lényegével és egyébb tényezők okozta változások dinamikájával kapcsolatos tudományos Ismeretek. Ez egyúttal magyarázatot ad arra. miért bizonyulnak elégtelennek a környezetvédelemre, a környezet tudatos átalakítására Irányuló erőfeszítések, miért van olyan nagy szükség ökológiai kutatásokra.

A környezetvédelmi alapkutatások fő céljait a következőképpen vázolhatjuk:

1. A lakosság életkörülményeinek optimalizálása a természeti környezet tulajdonságainak megőrzése és megjavítása útján;

2. az ipari és mezőgazdasági termelés mielőbbi és minél teljesebb átállítása a hulladékmentes technológiára és a vízfelhasználás zárt ciklusaira a környezetet szennyező káros anyagok és hulladékok megszüntetése végett;

3. a természetes készletek, mindenekelőtt a víz-, föld- és a biológiai készleteinek racionális védelmét megteremtő kihasználása, helyreállításuk és bővített újratermelésük;

4. az élő természet génállományának védelme és megőrzése.

A környezetvédelmi kutatásoknak a legutóbbi száz évben tapasztalható fejlődését elemezve nemcsak tudomány- történeti, hanem filozófiai, módszertani problémákkal is szembetaláljuk magunkat Az „ökológia“ fogalmának fejlődése is fontos jelentésváltozásokon ment keresztül.

A darwinizmus, amely a múlt század második felében megteremtette az élő természet evolúciós értelmezését, egyúttal megadta az első fogalommeghatározást az ökológiára mint az élővilág (növény- és állatvilág) és környezete kölcsönhatásáról szóló tudományra. Az „ökológia“ kifejezésnek ez az értelmezése mind a mai napig megmaradt és tovább fejlődik a biológiai tudományokban — nevezhetjük biológiai értelmezésnek Is.

A marxizmus, amely a társadalmi fejlődés törvényeit először határozta meg tudományosan, az embert társadalmi- -biológiai jelenségként emelte ki az élővilágból, populációját pedig legfőbb társadalmi képződményként határozta meg. Ezzel a marxizmus lényegében leszűkítette a biológiai módszer alkalmazási területét az ember életkörülményeinek magyarázatára, mindenekelőtt pedig a társadalmi élet fő sajátosságainak magyarázatára.

A tudományos-technikai forradalom lényegének és a természeti környezetre tett hatásának a legutóbbi időben elindított tudományos vizsgálata kibővítette az ökológia fogalmának tartalmát, és a tudományos terminológiát „az ember ökológiája“ és „a társadalom ökológiája“ kifejezésekkel gazdagította. E kifejezések tartalma azonban nem elég világos, ezért oly módon kell pontosabbá tenni, hogy összehangoljuk a természet, az ember és a társadalom mai kölcsönhatása vizsgálatának természettudományos, valamint társadalmi-gazdasági szemléletét.

Marx és Engels tanítása, amely a társadalmi fejlődés törvényeit az emberek munkatevékenységéből és az emberek között létrejövő társadalmi kapcsolatokból vezette le, kizárja annak lehetőségét. hogy az ember mint az élő természet és az emberi társadalom fejlődését csakis biológiai törvényszerűségekkel magyarázzák, mellőzve a társadalmi- -gazdnsági törvényszerűségeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a inarxiz? mus klasszikusai nem vettek tudomást a biológiai tényezőknek, az embernek mint társadalmi-biológiai lénynek fejlődésében betöltött szerepéről és a társadalmi fejlődés természeti környezetének szerepéről. Idézhetnénk Marx és Engels

sok, igen fontos megállapítását ezekről a kérdésekről. Űk fogalmazták meg például az ember (a társadalom) és az őt körülvevő természet kölcsönös viszonyának tudományos lényegét. „A munka — írta Marx A tőkében — mindenekelőtt olyan folyamat, amely ember és természet között megy végbe, amelyben az ember saját tettével közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét.“ Ugyanezt a gondolatot fejleszti tovább Engels A munka része a majom emberré válásában című művében.

Amikor a marxizmus klasszikusai kiemelik és hangsúlyozzák a munka szerepét az ember fejlődésében, sohasem állítják szembe az embert a természettel. Az ember megjelenésével kapcsolatban a biológiai és társadalmi tényezők bonyolult dialektus egységét először éppen a marxizmus klasszikusai fogalmazták meg pontosan. Ezt már Marx és Engels korai műveiben látjuk, amikor a természet „emberi lényege“, vagy „az ember természeti lényege“ kifejezést használják. A természet dialektikája című művében Engels hangsúlyozza, hogy az ember csupán két keze erejével sohasem szerkesztette volna meg a gőzgépet, ha kézügyességével párhuzamosan ős részben ennek köszönhetően nem fejlődött volna megfelelő módon az ember agya is. Ugyanezt a gondolatot Marx kissé másképpen fogalmazza meg e tőkében: „A természeti anyaggal az ember maga is mint természeti hatalom lép szembe ... Miközben ... hat a rajta kívül álló természetre és megváltoztatja azt, egyúttal megváltoztatja saját természetét.“

Műveikben Marx és Engels nagy figyelmet tulajdonít az emberi tevékenység természetre gyakorolt hatásának is. A marxizmus tudományos alapállását ebben a kérdésben Marx a következőképpen fogalmazta meg: az'emberek, hogy termelhessenek, meghatározott kapcsolatokat és Viszonyokat alakítanak ki, és a természethez való viszonyuk csak e társadalmi kapcsolatok és viszonyok keretében létezik.

Ebből az következik, hogy mivel az emberek között kialakult termelési viszonyok törvényszerűen változnak és a különböző társadalmi alakulatok keretében e viszonyok egymástól minőségben különböznek, ugyanilyen törvényszerű változásoknak kell bekövetkezniük a társadalom és a természet viszonyában is. Ugyanakkor — mint ezt már a marxizmus-leninizmus klasszikusai megállapították — a feudalizmus idején erősödött a természet kihasználására Irányuló spontán törekvés, és ez a természeti kincseknek ahhoz a kifosztásához vezetett, amely már a társadalom történelmi fejlődésének korai szakaszaiban elkezdődött. A legkirívóbban azonban ez a törekvés a tőkés társadalom fejlődésében mutatkozott meg. ..A kapitalizmus — írta Lenin — megteremti a nagyüzemet, a konkurrenclát, s ezek arra vezetnek, hogy rablógazdálkodást folytatnak a föld termőerejével."

Látható tehát, hogy a társadalmi Jelenségnek az ember — társadalom — természet kölcsönhatása szemszögéből való vizsgálata a marxista társadalomtudomány egyik Kiemelkedően fontos hagyománya: ahogyan A szent családban olvashatjuk — lehetetlen „akár a történelmi valóság megismerésének kezdetéig is eljutni akkor, ha a történelem mozgásából kizárjuk az ember természethez fűződő elméleti és gyakorlati viszonyát“.

L £>. GERASZ1MOV