Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-30 / 44. szám
A MUNKANÉLKÜLISÉG a nyugat legsúlyosabb társadalmi gondja Sajtóügynökségi jelentések szerint, a tőkés országokban egyre nagyobb arányokat ölt a munkanélküliség, szinte naponta újabb és újabb elbocsátottak ezrei gyarapítják a munkanélküliek hatalmas tömegét. Maguk a nyugati lapok Is kénytelenek beismerni, hogy napjainkban a munkanélküliség a tőkés világ legsúlyosabb társadalmi problémája', amely egyaránt lesújt nőkre és férfiakra, ifjakra és az Idősebb nemzedékre, a legkülönbözőbb szakmájú dolgozók tömegeire. New Yorkban, az Egyesült Államok metropolisában aggasztó mérete két öltött a munkanélküliség. A város lakossága körülbelül 9 százalékának nincs állandó munkahelye. Rendkívül válságos helyzetben van az Ifjúság, melynek hozzávetőleg 35 százaléka munkanélküli, a színes bőrű ifjak soraiban pedig ez a részarány eléri az 50 százalékot. A Le Monde, az amerikai gazdasági helyzetet taglaló egyik cikkében rámutat, hogy augusztusban az Egyesült Államokban rendkívüli mértékben fokozódott a munkanélküliség, úgyhogy jelenleg mintegy 6,1 millió személyt érint, vagyis az aktív lakosság 6 százalékát. Japánban tovább mélyül a hajóépítőipar válsága, melynek következtében a hajóépítő-társaságok sorra zárják be az építötelepeket, s ezrével bocsátják el az iparág munkásait. Hírügynökségek legutóbb arról tájékoztattak, hogy pár napon belül be szünteti tevékenységét a nagaszaki hajóépítő-társaság is, s ennek folytán újabb 2000 munkás csatlakozik Japán több mint egymillió főnyi munkanélküli seregéhez. A munkanélküliség számos európai tőkés országban Is egyre növekvő tendenciát mutat. Így például Brüsz szélben közzétett hivatalos adatok szerint Belgiumban több mint 290 000- re emelkedett a munkanélküliek szá ma. Svédország iparában csupán az utóbbi két évben mintegy 90 000 munkahelyet szüntettek meg. Párizs ban közzétett hivatalos adatok szerint Franciaországban augusztusban további 3,7 százalékkal növekedett a munkanélküliek száma, úgyhogy jelenleg mintegy 1,7 millió ember van megfosztva a munka jogától és a megélhetést lehetőségtől. A British Leyland angol gépkocsítársaság vezetősége bejelentette, hogy a következő időszakban lényegesen csökkenti a termelést, következésképp bezár jó néhány vállalatot. Ez az intézkedés gyakorlatilag azt Jelenti, hogy a társaság vállalatainak dolgozói közül több mint 25 000 munkás rövidesen az utcára kerül. A tömeges elbocsátások elleni tiltakozásul számos tőkés országban egymást érik a sztrájkok, a tömeg tüntetések. A múlt szombaton például az NSZK-belj Stuttgartban nagy szabású tüntetésen mintegy 30 000 ember tiltakozott az ellen, hogy elbocsátanak 1300 tanerőt. A baden- -vüttenbergi hatóságok takarékossági szempontokra hivatkozva hozták meg a tantestület csökkentésére vonatkozó döntésüket. A tömegtüntetést az NSZK szakszervezeteinek szövetsége és a tanerők ágazati szakszervezeti szövetsége szervezte. A franciaországi Cherbourgban a fémipari dolgozók szolidaritási tüntetést rendeztek a Lardet-Babcock fémipari vállalat immár három hónapja sztrájkoló dolgozói követeléseinek kielégítéséért. A sztrájkoló munkásokat, akik életkörülményeik javítását követelik, a rendőrség arra kényszerítette, hogy hagyják el a revendtkatfv akció Idején megszállt űz' let. A cherbourgi rendőrség hasonlóképpen beavatkozott a szolidaritási tüntetés szétoszlatására is. Az egyre nagyobb méreteket öltő munkanélküliség — olyan körülmények között, amikor egyre mélyül a tőkés gazdasági válság — azt Igazolja, hogy nem valamiféle átmeneti válságtünetről van szó, hanem o- lyan állandó jellegű és tragikus valóságról, amely a kizsákmányoláson alapuló társadalmi rend lényegében gyökerezik. AZ ERŐSZAK A TŐKÉS j TÁRSADALOM RÁKFENÉJE A terrorizmus az olasz társadalom elsőszámú betegsége. Az állandó gazdasági bizonytalanság, a fokozódó infláció, a növekvő munkanélküliség mellett a tőkés társadalom másik nagy problémája, amely egyformán veszélyeztet mindenkit, a bűncselekmények gyors elha- rapozódása. Az emberek rettegnek. Rettegnek otthonukban, az utcán, a munkahelyükön. Sehol sem érzik magukat teljes biztonságban. Számos nyilatkozat és nyugati lap- vélemény bizonyítja milyen méreteket öltött az utóbbi időben a terrnrhullám, menynyire megnövekedetf a bűncselekmények száma. METRÖN UTAZNI VESZÉLYES ! A metróállomásokon vagy a metróvagonokban való támadások, fosztogatások, mindennaposakká váltak. Nemrégiben valóságos ütközet zajlott le a New York i Times Squa re metróállomáson Hatvan bandita megtámadta a szerelvényt, és fosztogatni kezdte az utasokat Negyventagú rendőrkiilönít- mény szállt ki a színhelyre és ütközött meg a felfegyverzetl banditákkal ;! A L'Exornss címíí francia hetilap beszá ; mólója szerint a párizsi MontmBrtre metró í állomáson egy szórakozni vágyó“ naplopó « ‘ befutó szerelvény kerekei alá taszított egy < várakozó asszonyt A hetilap a következő keserű kommentárt fűzte a történtekhez: [ .Szokásos hétvéee teli erőszakcselekmények kel; annak a társadalomnak az egészségte len tünetei váltják ki ezeket amelyben é- I lünk, s amelyben mindennapos az erőszak | dicsérete.“ I Állandó rettegésben élünk“ 1 Az utóbbi 15 esztendőben Párizsban az erőszakcselekmények száma 200 százalékkal növekedett Évente 300 bankot és üzletet | rabolnak ki, a betörések száma eléri a 30 OOfl rét. „A bűncselekmények elbnrjénzá- j «a Franciaországban — hangsúlyozta a Le Figaro című lap — egyre inkább érinti az utca emberét. Egyre több személyt késeinek meg, mind több az erőszak, mind több éjjeliőrt hagynak vértócsában.“ A helyzet Olaszországban sem jobb. „Állandó rettegésben élünk — mondta Angelo Ventura, a padovai politikatudományi fakultás professzora. — Félünk kimenni az utcára, összejöveteleket tartani, dolgozni, éjszaka áttét rettegünk, hátba dinamittal a levegőbe röpítenek, nappal attól, hogy megtámadnak a legkülönbözőbb eszközökkel, kezdve a csavarkulcsokkal.“ HATÖSÄG1 TERROR Mindeddig olyan példákat említettünk, a- mikor a bűncselekményeket magánszemélyek követik el más magánszemélyek ellen. Vannak esetek azonban, amikor a megfélemlítést, a terrort maga a kormány, a ha töságok alkalmazzák. Példa erre Haiti. EGYESEKNEK JÓ ÜZLET Vannak, akik a tőkés országok lakosságának állandó és fokozódó félelmét meglovagolják és üzletet csinálnak belőle. Kezdjük azzal, hogy a nagy nyugati városokban ta Ián nincs olyan utca, amelyben ne működne legalább egy karate judo vagy más önvédelmi módszer oktatására és gyakorlásé ra nyílt edzőterem. A szaküzletek a biztonságos zárak gazdag választékát ajánlják a vevőknek. A gazdagabbak páncélmellényt golyóálló gépkocsit vásárolhatnak, vagy magántestőröket fogadhatnak — persze mindezt jó pénzért. New Yorkban csupán egv arra vonatkozó tanácsadás, hogy melyik a legbiztonságosabb útvonal a lakhelyétől a munkahelyig és vissza, csaknem ezer dollárba kerül. S közben a televízióban, a mozikban, a képeslapokon és számos könyvben valósággal dicsőítik az „erős kezű“ embereket. Ez is business. LIBÉRIA AFRIKA legrégibb KÖZTÁRSASÁGA A szabadságóhaj, az őshaza Iránti szeretet vezérelte vissza a múlt század elsőfelében a felszabadított amerikai néger rabszolgákat, a tévésorozatból Ismert Afrikából Amerikába hurcolt Kunta Kinte eszméit hordozó freeman-okat az Atlanti-óceán afrikai partvidékére. A rabszolgaságból felszabadult néger telepesek 1822-ben Monrovia közelében a tengerparton létrehozták az első szabad települést, negyedszázaddal később, 1847. július 26-án alkotmányozó gyűlést hívtak össze, amely kikiáltotta az afrikai földrész első köztársaságát, a szabad és független Libériát. Az országalapítók szabadságsze- retete Libéria lakosainak jelszavává vált, ezt a törekvést magukévá tették a nyugat-afrikai állam későbbi nemzedékei Is. A libériaiak kezdettől fogva nagy szorgalommal láttak hozzá földjük megműveléséhez. Szorgalmukat és tehetségüket tanúsítja, hogy a megművelt földterület az ország összterületének egyharmadát teszi ki, ami afrikai viszonylatban az egyik legmagasabb földkihasználási mutató. A megélhetéshez szükséges termények mellett Libéria ültetvényein mind több nyersgumit termeltek. Hosszú időn keresztül a nyersgumi töltötte be a gazdasági életben a vezető szerepet, s ez volt az ország legfőbb kiviteli cikke is. Az utóbbi évtizedekben Libéria gazdasági életében számottevő változások mentek végbe, sor került a gazdag altalaj! kincsek feltárására és kiaknázására. Ha valamelyik termékéről napjainkban kellene jellemezni Libériát, minden bizonnyal a „vashegyek országa“ nevet kapná. E nyugat-afrikai országban találhatók ugyanis a kontinens leggazdagabb vasérclelőhelyei, amelyek nagyfokú (60—70 százalékos) fémtartalmúkról nevezetesek. A legnagyobb működő bányák a Nomba-hegységben és a Bomi-Hills övezetben találhatók, az utóbbi években azonban lépések történtek a wo- logisi, a Putu Range-i, a bie-mountains-i gazdag vaslelőhelyek hasznosítására. Libériát jelenleg Afrika legnagyobb vasérctermelő országaként és a világ negyedik vasércexportőreként tartják számon. A gazdaságfejlesztési tervek, s főképpen a befejezés előtt álló négyéves terv előtérbe helyezte a libériái gazdaság sokrétűbbé tételét. Az ez irányú erőfeszítéseket tanúsítja többek között az utóbbi években felépült háromszáznál több ipari objektum. Például Buchananban vasmű, Herbelben nyersgumi- és fafeldolgozó üzem kezdte meg működését. Kiváltképpen gyors ütemben fejlődött az ipar a főváros ban, amely az ország legfontosabb gazdasági központja lett. Monrovia közelében olajfinomító és több vegyi ü- zem, cementgyár, textilgyár épült. Egész sor élelmiszeripari vállalatot helyeztek itt üzembe. A monroviai kikötő az afrikai földrész egyik legnagyobb tengeri kapujává vált. Az iparosítással párhuzamosan fejlődött a közlekedési hálózat, köztük a bányavasút-hálózat. Jelentős beruházásokkal kívánják fejleszteni a mezőgazdaságot, az oktatást, a gazdasági és társadalmi élet más szektorait. VARDAl FERENC A vietnami-kínai tárgyalásokon tanúsított kínai magatartást elemző kommentárt közölt a Nhan Dan, a VKP központi lapja. A Pekingben folyó tárgyalások a múlt héten megtartott 8. ülésére visszatérve a lap felidézi a Hanoi elleni kínat vádaskodások lényegét. Eszerint — írja a Nhan Dán — „a vietnami-kínai viszony megromlásának fő oka Vietnam regionális hegemóniára való törekvésének három, egymással szoros kapcsolatban álló aspektusa lenne: Laosz ellenőrzése, agresszió Kambodzsában és a Kínával való szembenállás.* „Ha ezt eltörnénk — állítja Peking —, akkor Kína déli határán lehetetlen lenne a biztonság, és megakadályoznák Kína szocialista modernizálást programját,“ A kínat fél azt állítja — folytatja a vietnami lap —, hogy „nem kíván mást, csak bizonyos intézkedéseket a he- gemonizmus ellen és hogy ezeknek „semmi közűk sincs Laosz és Kambodzsa belügyeihez.“ Ebből kiindulva követeli Peking a vietnami csapatok kivonását Kambodzsából és Laoszból. A Nhan Dan a kínai állításokra válaszolva hangsúlyozza: „Vietnam, Kambodzsa és Laosz független szuverén államok. A három országot érintő problémákat csakis ez a három ország vitathatja meg.“ A lap emlékeztet rá: „a három ország forradalmi harca során a vietnami néphadsereg számos alkalommal működött együtt a kambodzsai és a laoszi fegyveres erőkkel a közös ellenség ellen, és vívott ki közös győzelmeket. Minden Ilyen alkalommal — a nemzetközi kötelezettség után — Vietnam visszavonta fegyveres erőit. Ezúttal is ez fog történni akkor, amikor megszűnik a három országgal szembeni kínai fenyegetés. A Vietnami Szocialista Köztársaság nem ismeri el a Kína által létesített „négy veszélyes zónát“ — közölte hétfői nyilat, kozatában a VSZK külügyminisztériumának képviselője. A szóvivő tiltakozott az ellen a kínai bejelentés ellen, a- melyben a Vietnamhoz tartozó, és a kínai haditengerészet által 1974-ban elfoglalt Paracel- szlgeteket Peking „veszélyes zónának“ nyilvánította. Tizenöt évi emigráció után szombaton a Szovjetunióból hazatért Brazíliába Luis Carlos Prestes, a Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. A 82 éves nagy tekintélyű kommunista vezetőt, aki a párt egyik alapítója volt, a? ország minden részéből érkezett ötezer fős lelkes tömeg fogadta a Rio de Janeiró-i nemzetközi repülőtéren. A rendőrség is nagy erőkkel vonult ki, incidens azonban nem történt. A fogadó bizottság nevében Oscar Niemeyer Lenin-békedí- jas, világhírű brazil építész rövid beszédben üdvözölte Pres- test. Válaszában a Brazil KP főtitkára a demokratikus erők jelentős győzelmeként értékelte a közelmúltban elrendelt amnesztiát, amely mintegy ötezer politikai fogoly és emigráns számára biztosította a szabadulást, Illetve a hazatérést. Prestes ugyanakk-ir sürgette a kommunista párt működésének engedélyezését, a demokratikus jogok kiszélesítését. „A kommunisták nélkül nem lehet demokrácia“ — hangoztatta Prestes. Egyelőre azonban, a bfazil kormány által elrendelt amnesztia ellenére az ország leghaladóbb erői, így a kommunista párt is. változatlanul illegalitásban kénytelenek küzdeni az ország demokratikus átalakításáért.
