Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-03 / 27. szám
Hallgatózni illetlenség — tartják, de néha egészen használható információkhoz |ut az ember, ha mondjuk villamoson nyitott füllel közlekedik. Eme tömegközlekedési eszközön Bratislavában hallottam én Is még tavaly a következő párbeszédtöredéket két diáklánytól: — Hol laksz? — A Hiltonban__ — Jó ott lakni? — Primal Amint néhány megállóval arrébb kitudódott, a Hilton az iménti párbeszédben a Barátság diákszállót jelentette. Ha csak hozzávetőlegesen is olyan belülről, mini kívül- ről — morfondíroztam magamban —, akkor nem is olyan túlzás az elnevezés. „Torony I“ és „Lepény“ A Barátság diákszálló 1. szárnyét —■ vagy ahogy az építők nevezik, a Torony I-et — már néhány éve lakják a diáklányok, és a kollégium mintegy 1300 lakójánakvalóban nem lehet panasza a kényelemre, bár tavaly decemberig falai között étkezésre még nem nyilt mód. Ekkor adták át az ún. „Lepény“ épületet, amely 2600 személy étkeztetését oldotta meg egy csapásra. Az eddigi két adatból is kitűnik, hogy a múlt év végén bekövetkezett állapot csak ideiglenes, hiszen a „lepényépület“ kétszer annyi személyt szolgálhat majd, mint amennyi Jelenleg a diákszálló lakóinak a száma. Persze, fgy sem üzemel fél kapacitással, hiszen a Komenskjl Egyetemnek a Duna-parti kollégiummal szemközti épületeiben dolgozó e- gyetemi alkalmazottak is itt étkeznek, így jelentős időt takarítanak meg. Nem kell bejárniuk a városba étkezni. Az idő pedig pénz... Az éttermen kívül ebben a járulékos épületben találni még számos szórakozást, művelődést szolgáló termet, köztük a legnagyobb, a kongresszusi terem olyan tolmácsberendezéssel, amilyen Bratislavában még egy nincs. A hazai Strojexport és a KOMPLEX magyar külkereskedelmi vállalatok közös megegyezése alapján készült a két épülpt. Hazai cementből és betonvasból készültek a tartószerkezetek, a többi anyag Magyarországról „utazott“ ide. Az épületeket rövid idő alatt, kiváló minőségben készítette el a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, így még a befejezés előtt megállapodás született arról, hogy ugyancsak a magyar kivitelező építse a diákszálló második szárnyát, a Toronyt. Ez a nemzetközi együttműködés kölcsönösen előnyös. A drágább import kivitelezést „feledteti“ az, hogy rövid idő alatt készül el, s ez kompenzálja a többlet- kiadásokat. Dr. Viktor Sutoris egyetemi tanár, a Ko- mensky Egyetem rektorhelyettese a beruházó — a Komensky Egyetem — nevében úgy nyilatkozott, hogy ennél jobb nemzetközi együttműködést szinte elképzelni is nehéz. „Torony“ Ma még egyáltalán nem hasonlít toronyhoz, de nincs már_ messze az az idő, hogy nevéhez iflö 'küísö't'kap. — Ikertestvére lesz a „Torony I“-nek, de mégsem teljesen olyan — modta Szűcs Lajos, az Émexport-kirendeltség vezetője, aki Pattogó Józsefei, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetőjével kalauzolt az építkezésen. Az építésvezető nincs híjával az együttműködési tapasztalatoknak, hiszen az építészeti műremekként számon- tartott győri színháznak is ő volt az építés- vezetője, s a színház erőfeszített-beton tető- szerkezetét a Doprastav készítette. A már kész szárny tízemeletes, addig ez a másik szárny tizenkét emeletes lesz, ha a szerelt szinteket számoljuk, amelyek majd lakótérül szolgálnak. A két emeletkülönbség ellenére ebben az épületben is „csak“ 1324 ágy lesz; a szűkítésre azért volt szükség, mert a Duna árterületében levő épületet a folyó felé tovább már nem lehetett szélesíteni. Tizennyolc hónap ... Idén márciusban kezdődött az építkezés. Az előkészítő munkák után a cölöpözés folyt. A cölöpök fejét vasbeton gerendázás fogja össze, ezen nyugszik az épület. Ezután a fogadószint vasbeton falai készülnek el. de ezzel párhuzamosan június közepétől már folyik a panelek szállítása. Még július folyamán el kell kezdődnie a panelszerelésnek. hogy novemberben a tetőszerkezetet is be tudják fejezni. Ezután jönnek a szakipari munkák. Átadási határidő: 1980 szeptember. Mindez így leírva nagyon egyszerű, de amikor' a júniusi perzselő napfényben a helyszínen jártunk, nehéz volt elképzelni, hogy néhány hónap múlva a szemközti épület Ikertestvére áll majd ezen a helyen a forgó toronydaru mellett. — Üdvözlöm az ismerősöket... — mondja tréfásán fotoriportér kollégám, amint fényképezőgéppel nyakában megindul fölfelé a toronydaru létráján. Kis idő múlva vagy negyven méter magasban kattogtatja gépét, mi meg tovább megyünk. — Tartani kell az iramot, nem lehet „csúszni“, nincs rá idő .. — mondja Pattogó főzsel. Ilyen ütemterv mellett valóban nem lehet. Mire visszaérünk az iménti helyszínre, a daru tövében Gyökeres Gyuri fényképész kollégám csomagolja felszerelését, a darus meg elindul a létrán fölfelé. — Aztán ám ki ne ess'a kabinablakon! — szól utána mosolyogva az építésvezető, és a válasz ugyancsak széles mosoly, — Ilyenek a fiatalok — teszi hozzá a kísérőm —, az erkélyen napozó lányokat bámulja a daruról, igaz, nem sokáig, mert már itt a Szünidő... ... a jövő év szeptemberétől meg már az itt lakó lányok integethetnek át a darus helyett a szomszéd épületbe... MÉSZÁROS JÁNOS Foto: Gyökeres György Versenyen voltam... i. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásban nem újdonság az ifjú fejőgulyások versenye. De nem áml Rendszeresen, évről évre megrendezik, hogy lássák, tanultak-e a fiatalok az egy év alatt. Megrendezik azért is, hogy szélesebbre tárják a korszerű mező- gazdasági termelési módszerek előtt a kaput, cserélődjenek a tapasztalatok. És hogy nem Is olyan haszontalan dolog ez az egész, bizonyítja az is, évről évre emelkedik a járásban a fejésátlag. Néhány évvel ezelőtt külföndön Is nagyszerűen képviselték a járást, az egyikük, Németh Imre a Szovjetunióból győztesen tért haza. A hodosi Dukla Földművesszövetkezet gazdasági udvarán az egyik istállóban vagy két tucat ember ácsorog, nézdegél. Varga Erzsébet és László Mária állatgondozók védencei közül választották 8cl azt a tíz tehenet, amelyeken a fiataloknak be kell mutatniuk, hogyan tudnak bánni az állatokkal, milyen a kézügyességük stb. A két állatgondozó közben természetesen végzi a dolgát, és csak úgy megjegyzik, hogy nem lenne jó, ha mindennap ennyi ember járná az istállókat. Amikor arrébb kerülnek a versenyzőktől, elmondják, hogy bizony, ma nem lesz annyi tej, mint máskor. — Miért? — érdeklődöm. Nem részletezik, de nyilvánvaló, miért. — Megtanultuk, hogy egyszerre még szabadságra sem mehetünk, mert már az is meglátszik a fejésátlagon. Az állatok nyugtalanok, Idegesek ilyenkor... — mondják. Alföldy Imre mérnök, a szövetkezet zoo- tecbnikusa, a járás ifjú mezőgazdászai klubjának az alelnöke hozzáfűzi: — A jó tehenészek bizony nem is mennek szabadságra, még ha küldjük is. Sokszor úgy kell kiügyeskedni, hogy kifizethessük nekik a szabadságot, mert nem akarják itthagyni az állataikat, és igazuk is van... — Ennyire érzékenyek lennének az állatok? — kérdem ismét a tehenészektől. — Hogy érzékenyek? Nemcsak a jelenlétünk számít, hanem olykor még az is, hogy ugyanazt a gépet kapja-e vagy sem az állat. És elég, ha csak fél liter tej is kifejetlen marad, már megvan a baj, begyullad az állat tőgye, lebetegszik ... II. Miközben mindezt megtudom, a versenyzők már majdnem végeznek, már csak Kovács András, a Várkonyi (Vrakuó) Állami Gazdaság fiatal állatgondozója és Fehér Izabella, a Dukla Földművesszötkezet fiatal tehenésze van sorop. Előbb kiöblítik a fejőgépet, lemossák az állat tőgyét, kézzel kifejnek néhány csepp tejet, megvizsgálják a minőséget, ha rendben van, akkor jöhet a gép. Nos, ennyi a verseny gyakorlati része. Néhány szóval, szeretetet árasztó mozdulatok, kai nyugtatják az állatok, hiszen mint Fehér Izabella is megjegyzi, nemcsak a versenyzők, az állatok is idegesek ilyenkor. Természetesen a laikus számára áll eny- nyiből a verseny, mert a versenyző mellett természetesen ott a háromtagú zsűri. M6- rotz Ferenc, Bíró Ottó és Biabo Gábor árgus szemmel nézi, figyeli a munkájukat. A tisztaságot, a kézmozdulatok ügyességét, szakszerűségét. — Ez már csak amolyan utolsó megbizonyosodás. hiszen reggeltől már jócskán megforgatták a versenyzőket, mert akárcsak a jő katonának a fegyvert, nekik ts Ismerniük kell a gépet, a tej összetételét, mert amikor napról napra, újra és újra' az állat mellé állnak, nincs, aki súgjon, nincs, aki ellenőrizzen, és néhány csepp beteg tej képes akár ötszáz liter te] minőségét is megrontani — mondják. III. Amíg befejeződik a verseny. Varga Zoltánnal, a járás ifjú mezőgazdászai klubjának a titkárával beszélgetek. Mint ilyen, a fejőverseny egyik szervezője Is. Bár kivált már az ifjúsági szövetség kötelékeiből, de mivel szerette a munkáját, ezért kötelességének tartja továbbra is részt vállalni a feladatokból. A zsűri közben értékel. A tejcsarnok szakembere bemutatja a laboratóriumi vizsgálat eredményét, a tej tisztasági fokát, vltafikoz. nak, de a kis zsebszámoló már „mondja“ is az eredményt! Első Horváth Sándor, a Dunatőkési (Du- najsky Klátov) Állami Gazdaság fejögulyá- sa, második Bazsó Ferenc, a Búslaki Állami Gazdaság ifjú tehenésze, a harmadik pedig Gódány Gábor Dercsikából (Jurová). Nem akármilyen fejők — szól elismeréssel Varga Zoltán —, megnézheted a jelentkezési ívüket, a legtöbbje átlagban négyezer liternél Is többet fej évente . .ä Járási fejöversenyen voltamé. Ma talán valamivel kevesebbet fejtek ebben az istállóban, de a járásban egyre emelkednek a fejésétlagok, és hogy ez a jövőben is így legyen, megtartották a „vizsgát“, a fiatalok pedig jól vizsgáztak.-nthKemény munka folyik az alagsorban
