Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-16 / 42. szám

FOLYTATJUK A VITAINDÍTÓNAK SZÁNT RIPORTUNKRA BEÉRKEZETT VÁLASZOK, VÉLEMÉNYEK, HOZZÁSZÓLÁSOK ÉRDEKESEBB RÉSZLETEINEK

KÖZLÉSÉT.

„Nem vagyok érzékeny lány, de amikor a cikket olvastam, kedvem lett volna bőgni. Tudom, hogy most mit gondolnak rólam, „kis penészvirág lány ...“ tizenévesek módjára bedilizik egy ócska kis együttestől. Tény, hogy a kemény rockot nem mindenki érti és bárki is Ön, Zolczer János, ezt a gúnyos cikket én személy szerint soha nem fogom megbocsátani. Tudom, hogy levelemet úgy sem fogják közölni, de meg kellett írnom az Igazságot, mert, különben „megfulladnék“. Révészke hangja kitűnő, hozzá hasonló éneklésre senki sem képes. Az üvöltéssel igenis a tetszést is ki lehet fejezni. Vagy talán jobb lenne, ha a közönség a koncert végéig mereven állna és a végén illedelmesen tapsolna?“

Szabó Szabina és még vagy tizenöt aláírás

„Első levelem írom az Üj. Ifjúságnak és az az érzésem, hogy nem a legjobb benyomást fogja kiváltani. Nagyon fel vagyok háborodva, de az egyik barátnőm azt mondta, ne törjem magam, az Oj Ifjúság csak „pletykalap“. Igaz, hogy ő Ómega-rajongó és rendszeresen olvassa az Oj Ifjúságot. Azt szeretnék nekünk, fiataloknak bemesélni, hogy a Piramis és a többi rockegyüttes elbutít, elszédít bennünket. Nemi A Piramis: „csak arról énekelek, amit igaznak hiszek, s csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed“.

Lőrinc János „Matyi“

„Számtalanszor részt vettünk Piramis- koncerten és még sohasem tapasztaltunk olyasmit, mint a riport szerzője: koszos farmer stb. Azt ajánljuk, hogy Zolczer János a következő Piramis koncerten jól nyissa ki a szemét, mert véleményünk szerint túlságosan lebecsüli a Piramist.

Piramis-rajongók“

ménye a fiataloknak és a haveroknak is.

Kilemt István, Komárno“.

„Szerintem az üvöltés egyetlen célja, hogy a csitri lányok behódoljanak a Piramisnak és főleg Révésznek. A Piramis zenéje szerintem csak nyerítés, ordítás, csupa érthetetlenség. Nem is szólva a piszkos, kirívó öltözködésről.

Hajas Eleonóra, Novtj Zivot“.

„Hogyan kerültem kapcsolatba a Piramissal? Losoncon (Luéenecj kezdtem iskolába járni és ott hallottam első slágerüket a Szállj, szállj fel magasra című dalt. Írtam nekik és egy hónap múlva választ kaptam az együttestől. Az érettségi alatt csupán azt ismételtem, Piramis segítsI Es sikerült is! Két koncertjükön is részt vettem. Egy esetben sikerült ts Révész közelébe jutnom, ö látva igyekezetünket ezt kiáltotta felém: Jobban, még jobban rázd magad ifll Akkor tudatosítottam, hogy mennyire fontos az üvöltés, az extázis. Tudom, hogy a Piramis nem tartozik életünk legfontosabb tényezői közé, ennek ellenére nagyon jó, hogy vannak, azt éneklik, amit érzünk és ami talán egy kicsit fáj ts. Köszönöm Oj Ifjúság, hogy megérteszl

Piramis“.

„Az én korosztályom Illésekkel és az Omegával nőtt fel. Ezért véleményem valamivel konzervatívabb a mai tinédzserek véleményénél. Azt hiszem, hogy a Piramis néha eltúlozza az „ige“ hirdetését, de ez bizonyára hozzátartozik a fellépésükhöz. Attól, hogy valaki sikít és üvölt a koncerteken, még hasznos tágja lehet a társadalomnak. Egy dolgot minden esetre én is magamévá teszek a Piramistól: A becsület mindennél többet ér.

H. FrantiSek“.

„A Piramis zenéje nem ér semmit, szövegük még annyit sem, de valahogy pénzt kell keresni. A komoly együttesek, mint pl. az Omega vagy az LGT nemcsak a zenéjükkel, hanem a szövegükkel is sokkal mélyebb értékeket fejeznek ki. Nem véletlen, hogy pl. az Omegát nem lehet csak úgy munka közben hallgatni, hanem le kell ülni és oda kell figyelni. A Piramis zenéje egyszerűen — csörgés. Az ordításról csupán annyit, hogyha valaki megiszik fél liter piát, ez ugyanis extázisba hozhatja, mint a Piramis zenéje. Ugye világos a mértékem?

Gyufi“.

„A Piramis dalai felrázzák a közönséget és az annyira beleéli magát, hogy az együttes tagjaival együtt üvölt a koncerteken. Koncertjeiken eleintei teljesen leforrázva ültünk, később együtt ordítottunk Révész Sándorral

Benkóczl Katalin“.

„Részt vettem a Piramis komáromi koncertjén és véleményem szerint évek óta nem volt példa ilyen tömeghisztériára. Révész Sanyi bemutatta a legújabb divatot: bokában szűk nadrág, testhez simuló kockás ing, borzas haj, csizma. A rock Irányzatban a Piramis jelentt az újat, most csupán az a kérdés, hogy mpddig lesz új, amit ők csinálnak, meddig fogják extázisbán tartani rajongóikat.

Kórósl Ernő, Calovo“.

„Iskolánkban a tanulók két nagy táborra oszlanak: a Piramis és az Omega rajongóira. Néha komoly verekedésre is sor kerül a két csoport között. Üvöltünk a koncertjeiken az igaz, csak nem tudjuk miért. Azt sem tudjuk, hogyha majd 18—20 évesek leszünk akkor majd mi jön az üvöltés helyébe. Nem hiszem, hogy az üvöltés csupán az energia levezetése lenne.

Fltus Eva, IX. o. tanuló“.

cikkben nagyon sok a hazugság. Szerintem üvölteni. az iskolában és a futballmeccsen is lehet, nem csupán a koncertekre jellemző az üvöltés. Nem tudom miért bírálja a riporter az együttes tagjainak öltözékét. Azért mert csöves? Az ő zenéjükhöz az ilyen öltözék illik. Akárhogy is fáj a szülőknek és a felnőtteknek, akkor a Piramis a sztár, és Révész királyt Ez a véle„A Piramis zenéjében talán nem is anyagira a zene, mtnt a szöveg a fontos, ami egyszerű és értelmes. Valamennyi együttes közül a Piramist kedveljük a legjobban. Koncertjeiken kiordítjuk, ami fáj, és másnap már el Is felejtjük, hogy az este koncerten voltunk, habár maga a Ptramts még sokáig élmény marad számunkra.

Takács Beáta“.

„Miért őrjöng, üvölt a tömeg a futballmeccseken, miért tapsol a színházban? Azért, mert ezzel fejezi ki tetszését, vagy az esetleges füttyel a nemtetszését Én már voltam olyan szimfónlkus hangversenyen ahol a nézőtéren az egyes tételek között nemcsak tapsot, hanem meglehetősen zajos tetszésnyilvánítást is kapott a zenekar. A Piramis-koncert után, itt Galántán az idősebbek „drogista benclának“ neveztek bennünket, holott azok. akik ezt tették, heten te egyszer ugyanúgy klordítják lelkűket a- 5 futballjjályákon, vagy a liga boxmérkőzé- sein. És boldogok, mert egy hétig nyugtuk van, egy hét múlva újra jön a következő mérkőzés. És érdekes: őket senki sem nevezi részegesek bandájának. Idővel, mi mai tinédzserek is ilyenek leszünk ...

Wolf-Voz".

„A Piramis megjelenésében nem látok semmi kihívót, fellépésük természetes következménye az, hogy a fiatalok őrjöngnek. Révész Sándor kitűnő énekes, és nagyon érdekesen adja elő számait. Szerintem minden országban van a fiataloknak egy olyan együttesük, amely csak az övék.

Matusz Gizella, Stűrovo“.

„Részt vettem a Piramis komáromi koncertjén. Szeretem az együttest, dé az a ruha, amelyben ott Révész megjelent, igazán nagyon undorító volt Koszos volt, de még ez sem lenne baj, viszont az ülepe, a nadrág ülepe valahol Révész térdét lengte körül. Én nem mondom, hogy frakkban kellene fellépniük, lehet az pl. farmer ts, vagy más olyan cucc, amely esőn kívül mosóvizet is látott. Ha példaképeink a Piramis, ! tisztességesebben öltözködnének, akkor példájukat a közönség is követné. A kis penészvirágokhoz csupán annyit, hogy viselkedésük rendkívül undorító és a többi lány szemében is lealacsonyító. Viszont nem tartom rossznak az üvöltést. Miért? Talán a káromkodás jobb lenne? Szerintem nem is üvöltésről volt szó, hanem inkább tömeges éneklésről, ami a kívülállóban esetleg az üvöltés gyanúját keltette.

Egy kóbor angyal, Komáromból“ |

„Nem értem, miért épp a Piramis-koncert ürügyén vitatkozunk a közönség magatar- : fásáról, az üvöltésről. Mtért? Mennyiben más egy Szűcs Judit koncertjének hangú lata, vagy egy Kovács Katt-koncert. Aztán a ■ szerelés, Szűcs Judit már csaknem fürdő ruhában lép fel, az tetszik, az rendben van? j Révész Sanyika Igazat ordít: A pénz nem '■ boldogít. A fiatalok számára egy Piramis- \ koncert mindennél többet ér. En a múltkor választhattam egy Piramis-lemez és egy új ’■ farmer között. En az elsőt választottam, \ mert amit szeretek, az kell. Miért éppen a Piramistól kell irigyelni a pénzt. Nem lopják, becsületes munkával karesik meg. Kérdéseimre nem várok választ, de az újságban megjelent riporttal soha nem fogok egyetérteni.

Soős Zsuzsa, Hrobofiovo".

„Részt vettem a komáromi koncerten, de bárhogy is próbálok visszagondolni a cikkíróval ellentétben *em a Piramis koszos szerelése az, amire elsősorban visszaemlékezem. Nem helyes, ilyesmivel lejáratni i egy közkedvelt együttest.

Kovács Krisztina“.

Nem történt

Az autóbuszban egy Bergman elemzést olvasgatok. A tanulmány szerzője szerint a neves svéd rendező az emberi kapcsolatok lehetetlenségéről beszél filmjeiben: hősei képtelenek a szeretette, nem tudnak vagy nem akarnak odafigyelni embertársaikra. „Kettős képei a közöny vagy a gyűlölet hátterében állnak." No, ebből ennyi elég! — csukon be a könyvet. Nevetséges. Nem tudom, honnan szedi Bergman ezt a tömény pesszimizmust és ezt a rengeteg, egész életműre való közönyös, minden szebb jobb érzésre, cselekvésre képtelen figurát, Nem mondom, akadnak ilyen emberek is, de ennyi? Hát még sohasem találkozott normális emberekkel? „Az embert kapcsolatok lehetetlensége“ Ostobaságt Nézzük Inkább a tájat, a zöld szín mindig megnyugtat. Meglepődve bámulom a tovatűnő fákat, házakat. Ezeket nem Ismerem. Mi az. hol vagyok? Elbergmanoztam az időt. vagy rbssz autóbuszra szálltam? Kiderül, hogy az utóbbi történt. Most ml lesz? Jó pár kilométerrel távolabb, X-ben már várnak rám, fbntos elintéznivalóm van ott.

Leszállók a legközelebbi megállónál, So- mórján jSamnrín), nézegetem a menetrendet: Á, kitűnő, húsz perc múlva tndul autóbusz X-be. De addig ts valahogy értesíteni kellene a rám várakozókat, hogy ne aggódjanak, ne menjenek el, nem történt semmi baj, fél óra múlva ott leszek. A körülöttem állóktól tudakozódom, hol telefonálhatnék. Nem tudja senki. Hm, Talán a közeit vendéglőben — tanácsolja egy férfi.

Nincs messze, nem szalasztóm el az autóbuszt. A söntésnél fiatal férfi szolgálja ki a sörözőket, jelenleg egy vendéggel beszélget. Mikor végre megkérdezhetem, telefonálhatnék-e tőlük, valóban fontos és sürgős lenne számomra, a postára irányit.

Önöktől, nem lehetne?

— Csak egy telefonunk van, az irodában, de az zárva van.

Hogy miért nem nyitható ki az iroda déli csúcsforgalom idején (a vendéglő tele van söröző, falatozó emberekkel, és felszolgáló is van elégj, számomra örök rejtély marad. Kiderül, hogy a posta nem öt percre van a vendéglőtől, ahogy azt a csapos állította, visszafelé indulok. A somorjai megállóval szemben benzinkutat fedezek jel, ott bizonyára lesz telefon — gondolom.

— Ha nagyon szépen megkérem magukat, megengednék, hogy telefonáljak innét? Nagyon fontos lenne...

A két lila overallos kezelőnő barátságtalanul méreget.

— Tőlünk nem lehet telefonálni — szólal meg a testesebb.

— Es ha szabad kérdeznem, miért nem?

— Mert itt nem lehet maqánhesze leöléseket folytatni.

— Értem. Es mondja, kérem, ha valaki súlyos beteg volna, vagy netán haldokolna, akkor sem lehetne?

Pillanatnyi gondolkodás. i — Akkor talán ... esetleg.

Fuldoklók a tehetetlen dühtől. Nem a visszautasítás, hanem az utolsó kérdésre adott válasz dühít jel. Pedig kár mérgelődni. Ez a két■ overallos, testes párka még elég emberséges. „Talán“ megengednék, hogy az ö szolgálati telefonjukat használva mentse valaki a legdrágábbat, a pótolhatatlant: egy ember életét.

Mert találkoztam már olyannal is, akt szá- | mára még ez a „talán“ sem lélezett.

: Egy vasárnap délelőtt anyám hirtelen rosszul lett, és összeesett. Rohantam, hogy mentőért telefonáljak. A sarki telefonbódé nem működött, így a közeli vasútállomásra futottam. Hiába sírtam, magyaráztam, könyörögtem, a fiatal pénztárosnő hajthatatlan maradt. — Ez szabályellenes.

A kis helyiségben kívüle még két kisgyerek bámészkodott. Hasonlóságukról láttam, hogy a pénztárosnő gyerekei, a vasárnapi szolgálat alatt bizonyára nem volt kire hagyma őket.

— Nem gondol arra, hogy magával is történhet valami? Egyszer talán ezek a gyerekek jognak valakinek rimünkodnl, mert az anyjuk élete forog veszélyben.

Ez az érv érthetetlenül felbőszítette. Egyszerűén kidobott.

Egy üzem portájáról sikerült aztán telefonálnom. Pár héttel rá anyám Ismét összeesett. Súlyos agyvérzést kapott, csak a gyors orvost beavatkozás mentette meg az életét. Szerencsére aznap nem volt vasárnap, és gz utcai felefon is működött.

De miért jutott az eszembe ez a régi eset? Most véletlenül nem emberéletről van szó. Csak néhány ember idejéről és idegeiről. Valahol aggódnak értem, és hiába várnak. De ez mégsem ok arra, hogy ennyire elkedvetlenedjem pár meggondolatlanul odavetett szótólI Hisz hétköznapjaink gyakorlata már megtaníthatott volna arra, hogy ne keserítsen el, ne botránkoztasson meg embertársaim közönye. Hát akkor honnét ez a hirtelen támadt rossz érzés, mondhatnám, pesz- szimizmus? Pillantásom a kezemben tartogatott könyvre esik. Persze, az autóbuszban olvasott Bergman-tanulmány. Nem történt semmi. Bergman a hibás. Holnap visszaadom a könyvet. Nem olvasok többet Bergmantól és Bergmanról. Elrontja a kedvemet.