Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-16 / 42. szám
4M 3 1(8 SÜT NEKÜNK lágy kenyeret Pósa Tihamér brtgádvezetö. A klrályhelmecl (Kráfovsky Chlmec) kenyérgyár kenyerét az egész környéken dicsérik. Az országot járó ember, aki nap mint nap sokféle kenyeret eszik, szintén bizonyíthatja, hogy kevés helyen sütnek olyan Ízletes kenyeret, mint Királyhelmecen. Ez a felismerés éppen elég ahhoz, hogy oknyomozó vizsgálatot tegyen a jó kenyér titkának nyomában. Hát Így kerültem bejelentés nélkül a ki- rályhelmeci kenyérgyár vezetőjének, Leczo Gyulának az irodájába, aki amikor értesült jövetelem céljáról, utasította az üzemvezetőt, hogy hozzon be néhány frissen sült kenyeret. Miután megérkezett az üzemvezető a műanyagfóliába csomagolt veknikkel, letette őket a padlóra és felszólított, hogy lépjek rájuk és nyugodtan tapossak rajtuk. Vonakodtam, mert istenkáromlásnak tartom a kenyérre taposni, de ő hajthatatlan maradt, és mosolyogva biztatott, hogy nyugodtan járják akár rezgőcsárdást is a földre tett kenyereken. Mit tehettem, engedtem az unszolásnak, és annak rendje-módja szerint lábbal gyúrtam a vekniket. Szinte palacsintává lapultak a talpam alatt. A péküzem vezetője fogta őket, és letette az asztalra. A veknik szinte egy szempillantás alatt visszanyerték eredeti formájukat — Látja, ez a jó kenyér, fia rugalmas, és ilyen körülmények között is visszanyeri eredeti alakját, foszlós és lyukacsos marad — mondta magyarázatképpen, és megkínált, hogy csak nyugodtan tördeljek a félig még meleg veknikből. Így beszélgettünk tovább az üzemi párt- alapszcrvezet elnökének. Pataki Lászlónak a Jelenlétében. Tördeltük a barnára sült, ízletes kenyeret, amely rég nem tapasztalt izeket, az anyám hajdani kemencéjében sült házikenyér zamatát idézte fel emlékezetemben. És fejemben már meg is fogalmazódott a kérdés, hogy miért nem tudnak — csekély kivétellel — a mai pékek olyan kenyeret sütni, mint a régiek vagy az egykori falusi asszonyok? — Biztos valami Jó Öreg, tapasztalt péket alkalmaznak — fordultam Leczó Gyulához —, hogy ilyen ritkán tapasztalt kenyeret sütnek? — Meg fog lepődni — válaszolta huncutul mosolyogva. — Igaz, hogy az öreg Ré- pásit még ma is emlegetik Kiráiyhelmec környékén, és a terebesi (Trebllov) öreg Zavadil is híres pék volt.- De hol vannak már ezek a jó öregek? Válasz helyett felszólított, hogy nézzünk körül a műhelyben. — Ami azt illeti, ez a műhely egy kicsit már elavult — világosított fel, miután látta, hogy kissé csodálkozva hordozom körül a tekintetem a Jobb sorsra érdemes csarnokon. — De addig nem gondolhatunk a felújításra, amíg el nem készül a terebesi nagyüzem, amelynek átadása a többszöri tervcsúsztatás után is várat magára. Kemencénk lassan tizenöt éves, pedig tervezett élettartama csak tfz év. Bennünket csak az vigasztal, hogy ilyen körülmények között is képesek vagyunk finom, ízletes kenyeret sütni. Közben elmondja azt Is, hogy a nehéz körülmények ellenére sokat tettek a munkakörülmények Javításáért, önerejükből elrekesztették például a keverő részleget, és ezzel megakadályozták, hogy lisztpor — ami pedig igen csak veszélyes az egészségre nézve — kerüljön a levegőbe. Szavait igazolja, hogy köröskörül ragyogó tisztaság uralkodik. — Ez Itt Pécely János — mutat a kévetőnél foglalatoskodó fiúra. — Ez Oláh Zsuzsa, ez pedig Gergely Mária — mutat továbbá az adagológépnél vagy szaggatónál, illetve a kemence előtt dolgozó lányokra. Kezük nyomán formát ölt a tészta, Gergely Mária a gyékénykosarakból a kemence örökmozgó szalagjára helyezi a veknibe Leczo Gyula formált tésztát Amíg a szalag csigalassúsággal a kemence végéig viszi, megsül. A barna kenyér 56—58 percig, a fehér 46—54 percig sül. Ebben a két végén nyitott kemencében kétségkivül nem olyan Ízletes a kenyér, mint mondjuk egy zárt kemencében, mert elillannak a zamatok, de a nagyüzemi kenyérsütés másként úgyszólván elképzelhetetlen. A kenyérgyár vezetője tájékoztat, hogy kishiján százezer embert látnak el. Naponta 240—300 mázsa kenyeret sütnek. — Ha úgy adódna, tudna a férjének kemencében házikenyeret sütni? — kérdem incselkedve Gergely Máriától. — Miért ne? — adja vissza a lapot. —> Csak legyen kemence. — Itt van a mi híres pékmesterünk — mutat a pékség vezetője egy fiatal szőke fiúm — Pósa Tihamér, aki az egész műszak és egy tizennégytagú ifjúsági szocialista brigád vezetője. Civilben még a SZISZ- alapszervezet elnöke. Hát ami azt illeti, bármire gondoltam volna, csak arra nem, hogy a hires, nevezetes királyhelmeci kenyeret egy huszonhárom éves fiatalember süti. Ha így van, nincs veszélyben a szakma becsülete, és ezt a feltevésemet a vele folytatott beszélgetés ts Igazolja öl évvel ezelőtt tanulta ki a szakmát Kassán (Koéice), és rajongásig szereti. Órák hosszat hajlandó lenne beszélni arról, hogy mi az ízletes, lágy kenyér titka. — A kenyér minőségét sok minden befolyásolhatja — mondja — mindenekelőtt a liszt minősége. Nem mindegy például, hogyan őrlik meg a hrizá* A legjobb lisztet SuPatalct László rányból (Surany) és Szepsiből {Moldava nad Bodvou) kapjuk, a legrosszabb a bra- tislaval. Ezt nyugodt szívvel mondhatom. Sok múlik a keverésen, a dagasztáson vagy virgoláson, na és természetesen a sütésen. Lehet, hogy valamikor voltak híres pékek, akiknek a sütését messze földön dicsérték. De a kenyérsütés ma már kollektiv munka, amely egész sor láncszemből tevődik össze, és elég ha egy láncszem hibás, máris baj van a kenyér minőségével. Elég például, ha túl friss kovászt használnak vagy rosszul dagasztják és nem kelesztik kellőképpen a tésztát. Elvégezhetnek mindent jól, de ha rosszul sikerül a sütés, oda az egész igyekezet Éppen ezért alakították meg a szocialista brigádot is, hogy ellenőrizzék egy mást és kiküszöböljék a hanyag munkát. Törekvésüket egyelőre siker koronázza, és Oláh Zsuzsa ehhez nagy mértékben hozzájárult az üzem, illetve a pártszervezet vezetősége is. Sikerült olyan kedvező munkalégkört teremtenie, amely jó hatással van az egész műhely munkájára. — Azelőtt sok gondot okozott nekünk a SZISZ-alapszervezet — mondja Pataki László pártelnök. — Elég sokáig vajúdott, egymást váltották az elnökök, csak a munka nem akart sehogy sem beindulni. Most már más a helyzet. A szervezet működésének tulajdonítható, hogy Javult a minőség, kevesebb a selejt, a fiatalok takarékoskodnak az anyaggal, energiával. Egész más a hozzáállás, mint korábban. Ezekre a fiatalokra mindig lehet számítani, pedig a helyzetet nehezíti, hogy a legtöbben a környező falvakból Járnak be. Mégis, ha előfordul, hogy be kell segíteni valamelyik üzemzavarral bajlódó péküzem helyett, szótlanul bent maradnak akár szombaton is. Nagyra értékeljük ezt a változást, s az utóbbi időben egyre több fiatalt Jelölünk a pártba. Tavaly két fiút és három lányt vettünk fel a Jelöltek közé. Számításba vettük már a Pósa fiú felvételét is. A végén szóba kerülnek még az előítéletek. Leczo Gyula elmondja, hogy errefelé az emberek nehezen szabadulnak az előítéletektől. Sehogy sem akarják megszokni például a barna kenyeret, pedig köztudomású, hogy táplálóbb és egészségesebb a fehérnél. Tíz évvel ezelőtt itt még a kenyér 80 százaléka fehér volt. Ma 22 százalékban barna, 60 százalékban félbarna kenyeret sütnek, a többi fehér. Aztán ér- dekes történettel ecseteli' az emberek konzervatív magatariását. — Az autóbuszban önkéntelenül fültanúja voltam egy Idősebb ember kifakadá- sának. Szóvá tetle, hogy képtelen megenni a helmecí barna kenyeret, mert savanyú. A veje hoz neki mindig Nagykaposról kenyeret, mert az egészen más. Kérdem tőle, hogy bácsikám, szóval ízlik a nagykaposi kenyér? Ízlik hát, válaszolta. Akkor jó, mondom neki, mert a nagykaposi és a hel- meci kenyér egy és ugyanaz. Hitetlenül rázta a fejét egészen addig, amíg nem közöltem vele, hogy én vagyok a péküzem vezetője és Nagykaposon is helmeci kenyeret árulnak, mert ott már rég bezárták a pékműhelyt. Hát így állunk az emberi makacssággal. Ezzel magyarázható talán, hogy sehogy sem tudjuk megkedveltetni az úgynevezett turista veknit, amely némi zabpehely hozzáadásával készül, rendkívül tápláló és négy öt napig Is friss marad. Erről egyébként magam is meggyőződhettem. Egy veknit magammal hoztam és jó egy hét múltán megszeltük a szerkesztőségben. Lágy és ízletes volt, mintha csupán egy nappal korábban sült volna. S ez a királyhelmeci péküzem dolgozóinak, többek között az Ifjúsági szocialista brigád tagjainak jó munkáját dicséri. PALAGYI LAJOS A íz érző ielőételei Pécely lános
