Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-02 / 40. szám

IM 5 Az Ifjú Szívek tagfai az utóbbi években csaknem minden esztendőben az NDK-ban vendégszerepeinek, ahol meggyőződhetnek az ország dinamikus fejlődéséről Csikmák Imre {elvétele A fasiszta Németország végleges legyőző se után az ország területét a hitlerellenes koalíció tagjai — előzetes megegyezés o- lapján — négy megszállási övezetre osz­tották. A potsdami konferencián a győztes hatalmak kötelezték magukat az ün. négy „D“ program végrehajtására. Ez a program a denaciflkáclőt, a demokratízációt, a de mllitarízálást és a dekartellzáclőt jelentet te. Az USA, Nagy-Britannla és Franciaor szág azonban nem teljesítette ezt a köte lezettségét, csupán a Szovjetunió igazgatá sa alatt álló övezetben hajtották végre ma radéktalanul a négy „D" programot. A nyu gáti hatalmak vezetői, szorosan egy üt tm fi ködve a német tőkésekkel elindították a folyamatot Németország kettéosztása felé Előbb egyesítették az USA- és brit öveze teket blzónla néven, majd 1948 áprilisában hozzácsatolták a francia övezetet, és így keletkezett az ön. trlzőnla. Ebben az évben a nyugatiak elszigetelten pénzreformot haj­tottak végre, és ezzel gazdaságilag is sze­parálták a nyugati övezetet. További lépés­ként saját különálló megszállási statútumot vezettek be trizónlában és Berlin nyugati megszállási övezeteiben, majd 1949 szep­temberében befejezték ezt a politikai ma­nővert, s kikiáltották a nyugati védnökség alatt álló Német Szövetségi Köztársaságot Ezzel lényegében befejezték Németország kettéosztását. Természetesen a szovjet Igazgatás alatt álló övezetben nem nézhették tétlen az eseményeket, összehívták a Németország Nemzeti Frontja nevű szervezetet, amely egybefogta a szovjet övezetben működő ősz szes politikai pártot és tömegszervezetet. Ez a szerv 1949. október 7-én kikiáltotta a Német Demokratikus Köztársaságot. Ez­zel a történelemben először olyan német állam keletkezett, ahol a munkásosztály--L­Halle nemcsak iparáról híres, hanem tör­ténelmi emlékekben is gazdag múltra te­kint vissza HARMINC kezébe került a hatalom, és amelynek po­litikai programja egyértelműen a békés 6- pítést irányozta elő és nem a háborút. Az ú] állam építésének kezdetei nem vol­tak könnyűek, hiszen a nyugati hatalmak célja az volt, hogy az NDK területét Is bekebelezzék az NSZK területébe. Az NDK területén fekvő, de nyugati igazgatás alatt levő Nyugat-Berlint a kém- és diverziós központok székhelyévé tették. Innen irányí­tották felforgató tevékenységüket az új ál­lam ellen. Tevékenységüknek gyümölcse az 1953- as ellenforradalmi kísérlet volt. Az NDK hatóságai a Szovjetunió támogatásá­val azonban leverték az ellenforradalmat, és az új állam megszilárdította helyzetét. 1954- ben a szovjet kormány kinyilatkoztat­ta az NDK teljes szuverenitását bel- és kül­politikai kérdésekben, majd 1955 szeptem­berében a két állaim szövetségi szerződést kötött. Ennek értelmében a Szovjetunió le­mondott a győztes hatalom címén reá há­ruló ellenőrzés jogairól, és így az NDK a nemzetközt jog értelmében is teljesen ön­álló és szuverén állam lett. A szocializmus fejlődésének fontos mér­földköve lett az 1968-as év, amikor elfo­gadták az NDK szocialista alkotmányát. A hetvenes évek elején megtört az NDK-nak a nyugati imperialisták által támogatott bojkottja. A hírhedt Hallstein-doktrína, hogy az NSZK nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot olyan országgal, amelynek dip­lomáciai kapcsolatai vannak az NDK-val, csődöt mondott. 1973-ban az NDK-t felvet­ték mint teljes jogú tagot az ENSZ-be, és ma 72 országgal tart gazdasági és diplo­máciai kapcsolatot. Az NDK mint a KGST és a Varsói Szer­ződés államainak szilárd láncszeme az el­múlt harminc év alatt óriásit fejlődött A világ tíz ,iparilag legfejlettebb országa kö­zé tartozik. A szocialista tervezés biztosít­ja a nemzeti jövedelem és az életszínvonal állandó emelkedését. Az ország lakossága szociális biztonságban él, az ország poli­tikája a világbéke megtartásáért küzd. ÍV ELŐTT TÖRTÉNT NAGYVAROSOK MEGMENTÖI Visszatér a villamos, gjjáéled a tro­libusz — szinte ellepik a világsajtót a már-már elparentált tömegközlekedési eszközök előretöréséről szóló híradá­sok. Alkalmasint már azon sem lepőd nénk meg, ha arról olvasnánk, hogy a lóvasüté a jövő. Tény, hogy az olajválság, az energia- hordozók körüli aggodalmak a városi közlekedés szervezőit Is ú] utak kere­sésére és a régiek Ismét megtalálásá­ra kényszerítik. Minden tiszteletet a hagyományos tö­megközlekedésnek, de a jövő főszerep­lője mégiscsak a földalatti vasút, a metró. Az energiaválság csak egy ok kai több, ami rátereli a figyelmet. Bár igaz, hogy a metró is energiaigényes, de legalább nem olaj- és benzinlgényes. Elektromos energiát még mindig köny- nyebb előteremteni [szén, víz, atome­rőmű), mint kőolajat. Igaz, amikor a múlt században Lon­donban megépült az első Underground (metro), még senki sem gondolt az o­Az Arbatszkaja metróállomás az egyik legszebb megállók közé tartozik a Szovjetunió fő­városában, Moszkvában lajra. Egyszerűen csak gyorsan, bizton­ságosan akartak közlekedni. A földalat­ti vasút — paradoxon — a legmoder­nebb és az egyik legrégibb világvárosi tömegközlekedési eszköz. A robbanó­motort és gyermekét, az autóbuszt fél évszázaddal később Ismerte meg a vi­lág, mint a föld mélyén robogó villa- mosvasutat Az autóbusz pedig hovato­vább elavult járműnek számít, modern metropolisnak azt tekintik, ahol van metró. Hol van metró? A világ 58 nagyváro­sában már működik a földalatti, 27 vá­rosban most épül, és 77 városban pe dig tervezik az építését. A működő metrók ábécéje Amszter­dammal kezdődik és Yokohamával vég­ződik. A világ legrégibb metrója — em­lítettük — a londoni (1863). Rajta kí­vül még XIX. századi születésű a New York-1 (1868), a liverpooli (1886), a chicagói (1892), a glasgowi [ 1897). A budapesti kis földalatti 1896-ban az eu­rópai kontinensen első volt, de kéreg vasút Jellege és rövidsége miatt nem sorolják az „igazi" metrók közé. A világ leghosszabb metrója a New York-i, 430,4 kilométer és 512 állomá sa van. Utána következik London: 416,9 kilométer, 282 állomás, Párizsnak a kül­városi expressz metrókkal együtt 277 kilométeres a vonalhossza, majd Moszk­va következik 179,6 kilométer hosszú vonallal és 107 állomással. Tokió kilo­méteres hátránnyal követi a szovjet fő várost. Az 1970-es években felgyorsult a metrósítás. A sort éppen Budapest nyi tóttá meg: első metróvonalukat 1970- ben adták át a forgalomnak. Egy évre rá az olimpia jegyében megnyílt a müncheni földalatti. Utána Nürnberg és a japán Sapporo következett, aztán csaknem egy időben Peking, Phenjan, Szöul és Prága. Az európai szocialista országok kö­zül a Szovjetunióé a rangidős metró: a moszkvai. Van földalatti Leníngrádban, Kijevben, Harkovban, Taskentben és Tbilisziben. Építik a vonalat Gorkijban, Jerevánban, Lvovban, Minszkben, és tervbe vették további hat városban is. Az NDK fővárosában, Berlinben két metróvonal működik (épült 1902-ben), hálózatának hossza 15,8 kilométer. Harmadik helyen áll a budapesti met­ró 13,7 kilométerrel és 16 áliomással. Prága 1974-ben jelentkezett: metrója 11,4 kilométer hosszú, 15 állomással. Épülő metrók: Belgrád, Bukarest, Szó­fia (a bukaresti a terv szerint idén nyílik meg). Még csak tervezik a met­rót Varsóban, Szczeczinben és Bratisla vában. Jelen pillanatban az európai főváro sok közül még nincs működő metró Bonnban, Hágában (de van Amszter­damban, Rotterdamban), Dublinban, Hel sinkiben, Reykjavíkban, Belgrádban, Bukarestben, Szófiában, Ankarában, Varsóban és Tiranában. (A törpe álla­mokat figyelmen kívül hagytuk.) Az Igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy egyes városokban a meglevő met­ró olyan régimódi, hogy csak Jóindu­lattal lehet a modern metrók kategó­riájába sorolni. Ez a helyzet például Athénban. Másutt viszont, például Bécsben, ahol a földalatti tökéletesen korszerű, a technika minden vívmányával fel van szerelve, a késedelem okozott gondot. A szomszédos osztrák fővárosban igen csak restellkedtek, hogy valamennyi nyugat-európai nagyváros közül utolsó­nak fogtak metróépítéshez. Ahány ország, annyiféle metró. (A különbözőség már az elnevezésnél kez­dődik: az osztrákok Untergrundbahnak, a németek röviden U-bahnak hívják, a franciák, a szovjetek és a magyarok metrónak; az olaszok Metropolitanának, az angolok Undergroundnak vagy egy* szerűen Tubemak, csőnek, az ameri­kaiak subway-nek, a svédeknél pedig tunelbahn a neve.). Fontosabbak a technikai eltérések, ezek közül is a pá­lya építési módszere és fekvése, (Bá­nyaművelési módszerrel épült mély ve­zetésű pálya — nyitott építésmóddal készült kéregvasüt — a kettő és a fel­színi pálya kombinációja.) A stílus és az ízlés nagy változatos­ságát mutatják az állomások is. A szovjet metróállomásokat többnyire a nemes burkolóanyagok használata és bizonyos ünnepélyesség jellemzi. Máso­kat (Bécs, Milánó) a modern műanya­gok túlsúlya, steril laboratóriumi össz­hatás. A londoni, a New York-i, a pá­rizsi metrót a célszerűség és dísztelen- ség, a régebbi vonalakon pedig a ren­detlenség és piszok. Mégis Párizs di­csekedhet a világ legnagyobb, legmo­dernebb metróállomásával. A Chatalet- -Les Halles kétszintes mélyállomásán a mélyben fekvő négy peront 34 moz­gólépcső köti össze, három, egyenként 153 méter hosszú mozgójárda, audiovi­zuális ellenőrző pont, utastájékoztató szolgálat, automatikus levegőcserélő be­rendezések egészítik ki Párizs szívé­nek föld alatti büszkeségét. Az urbanizáció elengedhetetlen vele­járója a földalatti vasút. A társadalmi, gazdasági problémák azonban itt is el­lentmondásokat szülnek. A bűvös kör ez: ott van a legnagyobb szükség a met­róra, ahol a nagyvárosok a legzsúfol­tabbak. A nagyvárosok ott a legzsűfol- tabbak, ahol a legnagyobb arányú a túlnépesedés. Ahol a túlnépesedés a de­mográfiai robbanás következtében ve­szélyes mértékű, ott a gazdasági hely­zet rossz, nincs pénz beruházásra, föld­alatti építésére. így lesz a metró a gaz­dasági kiegyensúlyozottság, a metró hiánya pedig a szegénység jelképe. Leginkább tetten érhető ez a jelen­ség Ázsiában és Afrikában. A több mil­liós, túlzsúfolt agglomerációk közül nincs még földalatti Kairóban, a négy nagy indiai városban, [Bombay, Calcut­ta, Madras, Delhi), nincs az indonéziai milliós városokban, Szingapúrban, a pa­kisztáni Lahoréban, Karachiban, Tehe­ránban, Bangkokban. Közülük egyesek­ben roppant anyagi erőfeszítéssel már épül a metró (Bombay, Calcutta), má sokban a távlati tervekben szerepel, némelyikben azonban még ott sem. /A Magyarország nyomán)

Next

/
Thumbnails
Contents