Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-25 / 39. szám
7 c éve született /0 NYIKOLAJ ALEKSZEJEVICS OSZTROVSZKIJ Hetvenöt évvel ezelőtt, 1904. szeptember 29-én az ukrajnai Vilija fa= bicskában született a szovjet szocialista irodalom kimagasló alakja, a szocialista realizmus Irodalmi irányzatának egyik úttörője, a tragikus sorsú Nyikolaj Alekszejevlcs Oszt- rovszkij. Édesapja egyszerű munkásember volt, aki gyermekeit, az ötödikként született Nyikolajt is becsületes munkára, az elnyomók iránti gyűlöletre, a szebb holnapért való küzde- nitudásra és jellemességre nevelte. Amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom diadalmaskodott, Oszt- rovszklj még csak tizenhárom éves volt. Egy évvel később azonban már felderítőként segítette a Vörös Had« sereg fehérek ellen küzdő alakula* talt, tizenhat éves korában pedig be is lépett a Vörös Hadseregbe. A még szinte gyermek Osztrovsz» bij harcolt GrlgoriJ Kotovszkij legendás hírű hadosztályának soraiban, majd Bugyonnlj oldalán az u» gyancsak sok győzelméről, bátorsá- gáról és kiváló harci képességeiről híres Első Lovashadsereg katonájaként. 1919 májusában belépett a kommunista ifjúsági szervezett«, a Kom- szomolba mint Ukrajna egyik első komszomolistája. Lelkesen szervezett, agitált, mindig ott volt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Nem kis érdemeket szerzett a Komszo- moí ukrajnai alapszervezeteinek megalakításában, szervezésében és irányításában. Úgyszólván nem Ismert fáradtságot, miközben nem is sejtette az életét derékbe törő tragédia közeledtét. 1920-ban Osztrovszkij a harcokban súlyosan megsebesült, és egyre Inkább elhatalmasodott rajta a betegség. 1925-ben már ágyhoz kötött, mozdulatlan beteg lett, teljesen elvesztette a mozgásképességét. Nem sokkal ezután először az egyik, majd a másik szemére is teljesen megvakult Osztrovszkij ekkor sem adta fel a harcot Tiszteletreméltó nekibuzdulással elhatározta, hogy íróként szolgálja hazáját Azelőtt inkább csak olvasója, mint művelője volt az irodalomnak, s amikor munkához látott, talán senki sem sejtette, hogy egy remekmű készül Ilyen szokatlan és megindító körülmények között. Osztrovszkij kezdetben különleges sorvezetőt készítve, maga próbálkozott meg gondolatainak leírásával, ez azonban vakságra és mozdulatlanságra kárhoztatottsága miatt igen lassan és nehezen ment. így barátainak és hozzátartozóinak diktálta le a mondanivalóját. Rendkívüli a- karaterővel, önfeláldozással és kitartással, egy kristálytiszta jellemű ember páratlan teljesítményeként megírta remekművét, „Az acélt meg- edzlk“ című regényét. Az író egyszeriben ismertté vált az ország határain nüí Is. Nem sokkal ezután a hivatalos elismerés sem maradt el, és megkapta a Lenln-rendet, és még számos egyéb kitüntetéssel illették. „Az acélt megedzik“ főhőse Pavel Korcsagin, akiben Osztrovszkij szilárd és kristálytiszta jellemének pozitívumait véljük felfedezni, és a regényben leírt események, epizódok legtöbbje is magával az íróval történt meg. Ö maga Is bevallotta, hogy regényében számos önéletrajzi mozzanatot felhasznált. Osztrovszkijnak ez az alkotása é- kesen bizonyította, hogy a pártosság és a magas művészi színvonala politikum és a legreálisabb írói ábrázolásmód egyáltalán nem zárják ki egymást. Hiszen mindenki, aki olvasta a könyvet, tapasztalhatta, hogy Pavel Korcsagin, ez a rendkívül rokonszenves ifjú kommunista hős egyáltalán nem papírfigura, hanem hús-vér, igazi realista hős, aki a legválságosabb és legreménytelenebb helyzetekben Is felülkerekedik minden nehézségen, aki valóban pompásan megrajzolt példaképe az önzetlen, segítőkész, új típusú szocialista embernek. Korcsagin alakja, példamutatása, hősiessége, hazaszeretete és harckészsége már akkor a szovjet fiatalok példaképe lett, tőle tanulták meg a Nagy Honvédő Háború idején azt, miként kell szeretni és az utolsó csepp vérükig védelmezni a fasiszta betolakodók ellen a hazát. A komszomolista katonák soraiban egymás után alakultak meg a „korcsaginista“ brigádok, melyek példaképükhöz, Pavel Korcsaginhoz hasonlóan vették ki részüket a haza védelméből a Nagy Honvédő Háború legkülönbözőbb frontjain. A regény népszerűségét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a Szovjetunióban már csaknem 200 kiadásban, az ország népeinek 42 nyelvén jelent meg, és több tucatnyi kiadást ért meg más országokban is, számos nép nyelvére lefordítva. A regényből filmet és többrészes színes tévéfilm-sorozatot Is készítettek. A regény kirobbanó sikere további alkotómunkára ösztönözte a beteg írót. Hozzálátott a „Viharok szülöttei“ című második regényének í- rásához, amelyben Pavel Korcsagin nemzedékének további sorsát akarta bemutatni, amikor a „viharok szülöttei“ már nem fegyverrel a kézben, hanem a munka, az országépítés legkülönfélébb frontjain állnak helyt munkával, kommunistákhoz illően. Ezt a regényét azonban már nem tudta befejezni, mert 1936-ban fiatalon, 32 esztendős korában meghalt. Nyikolaj Alekszejevlcs Osztrovszkij neve és életműve a szovjet irodalom legnagyobbjainak soraiban foglal helyet. Sági Tóth Tibor Színes álmok poétája jozef Sturdík érdemes művész a színek és szavak költője. Verseket farag és képeket fest. Az idén tavasszal közvetlenül egymás után két kiállítása is volt Duna mentt városunkban. Az elsőt a Laco Novo- meskp-szalonban rendezték. Stílszerűen, az írók épületében, mert hiszen ezen a kiállításon a kiváló művész könyvillusztrá- clótt mutatták be. A másik kiállítást a Szlovák Képzőművészeti Szövetség rendezte, ennek a tárlatnak az elnevezése, „Hazai tájképek és utazásaim", egyúttal a tartalmat Is jelezte. — A két kiállítás óta rengeteget dolgoztam — mondja Sturdík mester. Mint máskor, ezúttal ts fest és illusztrációkat készít. No meg a verseskötetén dolgozik, amely rövidesen napvilágot lát. Amt a fes tést és rajzolást illeti, palettája széles, portrék, tájképek, csendélet és főképp versek illusztrálása, lévén ő ts költő, közel áll hozzá az irodalom. Kiállításán láttuk Hvlezdoslav, Hollt), Krasko, Horov, Záry, Reisel, Koys és még sok neves költő versének illusztrációját. — Az Illusztrátornak az irodalmi gondolatot kell kifejeznie alkotásaiban — vallja a költő-festő. — A képeknek mindig összhangban kell lenniük a szöveggel, A tájfestészetről is van mondanivalója Sturdík mesternek: — A tájkép olyan, mint az arcunk, tele van átalakulásokkal, változásokkal, meglepetésekben gazdag. Ha összehasonlítom a tájképet az arccal, a párhuzamot keresem a tartalom forrása és a társadalmi mondanivaló között. A fiatalabb nemzedék elsősorban illusztrációi révén Ismeri Sturdík érdemes művészt, ő ugyanis munkáiban gyakran szól a fiatalokhoz. — Szeretem a fiatalokat minden hibájukkal együtt. Van egy nagy fiam, mindig is érdeklődéssel hallgatom meg nézeteit, véleményét mindenről, irodalomról, zenéről, képzőművészetről, egész életünkről. Ismerem barátait, kortársait, fiatalabbakat és idősebbeket is, ismerem a mai fiatalokat. Hogy rosszabbak, mint mi voltunk fiatal korunkban? Ugyan már! Emlékszem méq arra az időre, amikor apáink ugyan>■ ezt állították rólunk. Valóban rosszabbak voltunk náluk? Mi nem éreztük, és nyilván nem is voltunk, mint ahogy a mai fiatalok sem rosszabbak. Ügy vélem, hogy elsősorban a képzőművészettel kell szólnom a fiatalokhoz és a fiatalokról. Örvendetes, hogy kiállítási termeinkben egyre több a fiatal, jobbára tanulók, de már a dolgozó ifjúság soraiból is szép számban eljönnek, jellemző ezekre a fiatalokra, hogy nemcsak nézelődnek, hanem keresik is a képzőművész mondanivalóját az alkotásban, keresik az esztétikai élményt, a kiállított mű alapgondolatát. Igaz, nem tagadom, hogy ezek a mi fiataljaink gyakran szereznek meglepetéseket is, ilyenkor gyakran azon múlik minden, miképpen reagálunk, miképpen irányítjuk őket. Az a lényeg, hogy fiaink-lányaink át tudják venni tőlünk a váltóbotot, és sikeresen érjék el a már általunk kitűzött nemes célokat. Ebben kell őket segítenünk, és példát kell mutatnunk. Ha tömören kívánnám jellemezni Sturdík érdemes művészt, talán ez lenne a legtalálóbb: színes álmok poétája, költő nemcsak versben, hanem festményeiben is. — Valami belső tűz hajt, úgy érzem, hogy írnom kell és képeket festenem. Ez bennem van, nem tudok tőle szabadulni, ha valamilyen ötlet felmerül bennem, meg kell valósítanom. Addig nincsen nyugtom, míg a verssorokat nem vetem papírra, a gondolatokat vászonra. Egykor Michelangelo mondta, hogy nem a kéz fest, hanem már az agyban meg kell lennie a kész műnek. A közelmúltban beteg voltam, pihennem kellett, pihentem is, de akkor is vágytam dolgozni, s bár nem festettem, rafzottak bennem a gondolatok, ötletek, s alig vártam, hogy ismét dolgozhassák. Ha benn magamban nem érzem a kényszerítő-serkentő erőt, várnom kell, míg jelentkezik az a bizonyos belső feszültség, belső tartalom. A verseken, festészeten kívül a zenét is szereti. — Tulajdonképpen muzsikus szerettem volna lenni. A zenét már gyermekkorom óta kedvelem, talán már a bölcsődalok hallása óta. Mindenben szeretem a szépet, és fiatal barátaimnak is ezt üzenem: Szeressétek a művészetet! —os Foto: Mészáros IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ A nagykürtöst (VeTky Krtíá) járásban hagyományossá vált az évről évre Kékkőn (Modry Kamefi) megrendezett járási ifjúsági találkozó. Az idei, immár tizennegyedik háromnapos találkozó a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulójának jegyében zajlott le. A résztvevőket gazdag műsor várta. Az amatőr énekesek Kékkő város Aranycfmeréért versenyeztek, de rajtoltak a fiatalok Sportes honvédelmi győzelmekért, és most először megtartották a politikai dalok kerületi fesztiválját is. Az első napon a résztvevők elbeszélgethettek Stefan Procházkával, az SZNF közvetlen résztvevőjével. A politikai dalok fesztiválján kilenc szólóénekes és két együttes szerepelt. A legnagyobb sikert a prievidzai Cuba Ertlá aratta Mama című saját szerzeményével. Az Aranycímer-versenyben a Liptovsky Mikulás-i Ladislav Trnka szerezte meg az első helyet a novákyl Anna Bártová és a kékkői Éva Navrátilová előtt. A szervezők, rendezők a Jövőben jobban ügyeljenek arra, hogy az ifjúsági találkozón a járás minden része képviselve legyen, mert az idei találkozón jobbára csak a kékkői és a közvetlen környékbeli falvak fiataljai voltak jelen. Bodzsdr Gyula
