Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-25 / 39. szám

I Fiatalokkal beszélgettem a CSE- MADOK rozsnyői (Ro2ftava) Járási titkárságán, s szóba került, kinek mi a kedvtelése, s ennek kapcsán természetesen az olvasás, a művelődés is. Ott hallottam először a kraszna- horkaváraljaí [ Krasnohorské Pod- hradie) könyvtárról.

Az egyik odavalósi fiú mondta el, milyen gondosan válogatták össze a könyveket, milyen kedvesek a könyvtárosok, s milyen szívesen kölcsö- í nöznek onnan könyvet a lakosok. Ö, jóllehet már rozsnyói, továbbra Is visszajár szülőfaluja könyvtárába, s onnan is kölcsönöz olvasnivalót. Sokszor éppen ott kapja meg azt, amit a járási könyvtárban hiába keresett.

Nos, legközelebb magam is útba ejtettem 'a falut, s a könyvtárat. Kölcsönzési nap lévén, az olvasók egymás kezébe adták a kilincset. E- lőttem nyolcéves kislány, őelőtte pedig hetven év körüli öreg bácsi állt. Mindkettő kezében három-három könyv, s most újabbakért jöttek, mert bár mindkettő különböző korosztályt képvisel, tudják, hogy Olvasni jó; hogy a könyvek mindenre választ adnak; hogy általuk megnyílik előttük is a világ, s betekinthet* nek minden csodába.

A fiatal könyvtáros, Blaskó Ágnes mindkettőjüknek ajánlott könyvet, majd hagyta őket választani a szoba falán körbefutó, rendezett könyv- sorokban. Nyugalmát, hűvösséget árányzott pénzösszeg azonban kevés mindenre, többet pedig nem remélhet, hiszen a közeljövőben nem tervezik a könyvtár bővítését.

— Persze, még mindig jobb, ha én vagyok elégedetlen, mintha az olvasók lennének. A számok azonban azt bizonyítják, hogy ők szívesen járnak a könyvtárba. Rendszeres olvasóink száma 400, ennek 51,5 százaléka fiatal, harminc éven aluli. Politikai könyvekből is ki tudjuk e- légíteni kívánságukat. A politikai oktatási tanév alatt a falu fiataljai rendszeresen innen szerzik be a szükséges könyveket. Cmorik István, Puskás Mária, Skokan Eleonóra, Oravec Nóra, Lökő Amália tanulmányaikhoz is innen viszik a szükséges politikai irodalmat. Sok könyvet kölcsönöz Kozempel Gabriella és Lázár Zita is, akik annak ellenére, hogy munkájukon kívül két gyermeket nevelnek, mindig találnak időt az olvasására, művelődésre. Nagyqn sokan egyéb szakkönyvekért jönnek — mondta a könyvtárosnő.

— Melyik volt a közelmúlt legolvasottabb könyve?

— Változatlanul nagy népszerűségnek örvendenek Hailey könyvei, csakúgy mint Rejtő Jenőé. Sokan kölcsönözték ki Zane Greytől „A bíborpiros hágó“ című könyvet, s ma is már négyen szóltak, hogy szeretnék elolvasni. Természetesen kérésüket feljegyeztem, s ha visszahozzák, szólok nekik, vihetik, olvashatrasztott a tömérdek könyv. Mi pedig félrehúzódtunk, s az egyik asztalnál beszélgettünk munkájáról és a könyvtárról:

— 1977. december 1-én kerültem ebbe a faluba, ebbe a könyvtárba. Megszerettem a falut, a környezetet, az embereket, bár az igazat megvallva, mindig nagy városi könyvtár volt az álmom, úgy kép* zeltem el, hogy ott fogok dolgozni. Azóta azonban nemcsak megszerettem az embereket, de olvasókként is megismertem őket. Tudom már, kinek mit ajánljak, tudóm, körülbelül mikorra várható, hogy visszahozza. Ha végignézek a könyvespolcokon, s egy-egy könyvön megakad a szemem, felvillan előttem annak a képe, akinek majd legközelebb a kezébe adom. Szeretem a gyerekeket, sokszor olyankor is beszaladnak hozzám, amikor nem kölcsönözni jönnek, csak éppen erre vezet az útjuk. Megnézik az újságokat, folyóiratokat, elmesélik, mi történt az iskolában, s mennek tovább. Haladásnak tartom, hogy az ő életükben már olyan mindennapos a könyvtár, mint mondjuk a játszótér, ahová akkor lépnek be, amikor kedvük tartja. S tudják, hogy a könyvek értük vannak, őket várjuk itt.

Összesen 21 984 kötet sorakozik itt, ha valamennyi bent van a könyvtárban — folytatta a könyvtáros. Szerencsére bőven kölcsönöznek a krasznahorkaiak, mert valamennyit bizony nehéz lenne elhelyezni. A könyvtárosnő bánatára sajnos a közeljövőben nem bővítik a könyvtárat, pedig lenne egy-két okos elképzelése. Tenyérnyi helyiségekben a- zonban nagyszabású akciókat, vitadélutánokat rendezni lehetetlenség. Éppen elég elhelyezni a könyvállományt, a 7216 ifjúsági, 9627 szépirodalmi és 2206 politikai jellegű művet. Blaskó Ágnes azonban úgy szeretné, ha még nagyobb választékkal szolgálhatna olvasóinak. Legszívesebben beszerezne minden könyvújdonságot, a Madách Könyvkiadó és a szlovák kiadók összes érdekes kiadványát, a könyvvásárlásra elől*

ják. A fiatalok nagyon kedvelik az ismeretterjesztő könyveket, az idő- f sebbek kedvence a szépirodalom, a | meséket, a mondákat tartalmazó J könyvek. Sokszor még nekem Is el- | mesélik, miről szól egyik-másik ; könyv.

A könyvtárban rendezvényeket is tartanak. Ezek mind-mind a köliyvet, : az olvasást népszerűsítik, felhívják ■ a közönség figyelmét a legújabb kiadásokra. Évente átlagosan tíz-ti- zenkét beszélgetést rendeznek, amelyeken részt vesznek a tömegszervezetek tagjai és a falu leglelkesebbjei, a fiatalok. A könyvekről rendezett vetélkedőknek nagy közönségsikere van, mert mindig előre megjelölik, milyen témakörből, melyik szerzőtől vagy melyik korszakból, melyik stílusirányzat művelőiről lesz majd szó. Így a közönség is. tájékozott, s a kérdéseknél maguk is ellenőrizhetik tudásukat, illetve a helyes válaszokat. Hasonló vetélkedőket szerveznek a pioníroknak, az ifjúsági irodalomról. Természetesen az óvodásokat és a szikrákat sem hagyják ki ezekből a rendezvényekből. Őket a mesedélutánokra várják. Részleteket olvasnak fel nekik mesekönyvekből, el játszatják velük a cselekményt, jellemzik a könyv szereplőit. Belőlük is egészen biztos rendszeres könyvtárlátogatók, olvasók lesznek. Ezért foglalkoznak hát velük olyan nagy körültekintéssel, időt, fáradságot nem kímélve könyvtárosok és pedagógusok.

— Gondolom, vannak üres órái is itt a könyvtárban, amikor nincs látogatója. Olyankor nem unatkozik?

— Nem, akkor sem. Szívesen vagyok a könyvek között, s ha valamelyik könyveim eszembe jut, csak felállók, odalépek a polchoz, s már kezemben tarhatom, és belelapozhatok. Biztos vagyok benne, hogy aki rájött az olvasás gyönyörűségére, aki szereti a könyvet, sohasem u- natkozik.

/

Benyák Mária

Györgyi ás az erdélyi nagyapa

Hatéves koromig Budán éltem, majd Nagyváradra kerültem a nagyszüleimhez, mert vézna voltam. A város szélén, ahol mi lak tunk, szomszédaink sem voltak, igy hát egyik napról a másikra szoktam meg a természetet. Elég nagy szegénységben éltünk; kenyérből is csak akkor volt elég, ha lisz tét tudtunk szerezni. Emlékszem, nagyanyám kemencében sütötte a kenyeret, láttam, hogyan dagaszt. Tyúkokat etettem, libát tömtem, kerti munkát végeztem. Még iskolába sem jártam, amikor már folyékonyan olvastam, s el is határoztam, nagyon okos ember leszek. Mégpedig úgy, hogy minden osztályt kétszer járok. Elsőben csak figyelek, de nem szólalok meg, a másik évben pedig én leszek a legokosabb.

Október is elmúlt már, de én még mindig hallgattam. Aztán eljött hozzánk a tanító néni, s elpanaszkodta, hogy „nagy baj van a gyerekkel, mert szünetben kiabál, az óráikon meg egy árva szót sem lehet kiszedni belőle. A többiek már a p betűnél tartanak, a Györgyike meg semmit sem tud.“ Otthon persze-..elcsodálkoztak: ezen, hiszen, tudták rólam,', hogy netpesák meséket, kisregénye; két is' ofvaSoRí 'N4a is' büszke vágyók rá, hogy én voltam az osztály legtöbbet olvasó diákja... És én voltam mindig a Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke, mert nekem volt a leghosszabb és leggöndörebb hajam.

Egy téli este, amikor mackónadrágban, fűzős cipőben, hátitáskával hazafelé ballagtam az iskolából, négy vagy öt román gyerek elkapott, hátrakötözték a kezemet, kifeszítették a számat, s beletömtek egy szilvásgombóc nagyságú gumilabdát. Szervezkedni kezdtem, s jól elpáholtuk a gyereke két. Ekkor kezdtem el harclaskodnl. és sorra kaptam verekedésért az Intőket. Egyéb ként mindig jó tanuló voltain kivéve a raj zot, mert a kézügyességem elég gyenge volt

A karácsonyt nagyon szereltem. Ilyenkoi vagy morzsolt főtt kukorica vagy aszali szilva került az asztalra, de többet ért bár milyen csemegénél.

Nyáron a vár alagútjaiban törököket kerestünk, bejártunk az Orsolyák kriptájába esténként pedig a sportpálya magas falára másztunk fel, hogy láthassuk a kertmoziban vetített romantikus szerelmes filmeket. Az tán felfedeztem magamnak az Ady-múzeu mot, s naponta bejártam, hogy lássam a költő családi képeit, írásait. Az iskolában le is szedtem a képét a falról; egyik terem bői a másikba hurcoltam. Ggy nézett rám a portréról, hogy azonnal a barátomnak éreztem, pedig akkor még nem is Ismertem őt annyira, mint ma. Később a harangozó és a kántor gyerekeivel kötöttem barátsá got, csakhogy engem is engedjenek harangozni., ,

1962-ben kerültem Viááza Budapestre. Szeplősen, hosszú göndör hajjal. Aztán megnyíratkoztam, s elkezdtem úszni. Bekerültem a Dózsába, de gimnazista koromban meguntam a sok edzést. A szorgalmamról azonban továbbra is híres maradtam. Szünidőben általában paradicsomot szedtem valamelyik szövetkezetben, vagont pakoltam, a gimnázium elvégzése után pedig egy ideig gyógyszertárban dolgoztam.

Ói Szabó László

Szabó Béla:

MARCI, A CSODAKAPUä

A könyv cselekménye a második világ háború utolsó évében játszódik. Marci egy külvárosi szegény cipész fia, akinek minden vágya az, hogy a város legjobb futballkapusa legyen. Ennek egy akadálya van, a szegénység. Ezért veri édesapja, hiszen a futballozással rongálja a cipőt, s ezért alázhatja meg lépten-nyomon osztálytársa, Gombos Laci. Vágya egyelőre csak álmában teljesülhet, a valóságban, bár szeretne tanulni, kicsapják az iskolából. További sorsába beleszólnak a körülmények, városa felszabadul, barátságot kőt Grigorijjal, a szovjet sebészorvossal. Mivel Marci segít ápolni a szovjet sebesülteket, Grtgorij megajándékozza Marci csapatát egy vadonatúj futball-labdával. Elhatározzák, hogy összemérik erejüket Gombosék együttesével. Melyik csapat győz? Ez is, valamint Marci életének további alakulása is kiderül a regényből.

396 oldal Ára: 23,— Kős

Miroslav Mráz:

CSAK A SÍRÁSÓ KÖNNYEZTE MEG

A regény főhőse, a tizennyolc éves Lojzo javítóintézetből és börtönből szabadulva egy dél-csehországi kisváros ínségtelepére kerül állítólagos■ nagyszüleihez. Nehezen kap munkát, hiszen a válságos harmincas évek végén járunk, végül is a sírásó felfogadja maga mellé segédnek. A sírásói foglalkozás itt az a poszt, ahonnan meglátható az élet és a társadalmi viszonyok igazi képe. A regény e központi motívuma összefonódik a másikkal, amely Lojzo alakja és sorsa. A fiú testileg rendkívül erős, s szinte gyermekien tiszta lelkű, de túl érzékeny. Anyai szeretetet nélkülöző gyermekkora után a

javítóintézetben és a börtönben csupán az élet árnyoldalait ismerte meg, s bár vágyik tiszta életre, úgy véli, csak akkor tud érvé nyesülni, ha olyanná lesz, mint a világ. Sorsa csak tragédiába torkollhat, hiszen az író szavaival élve: „Nem tud beleilleszkedni abba a környezetbe, amelyben él, más környezettel viszont senki sem szolgálhat neki."

392 oldal Ara: 34.— Kős

Iva Hercíková:

A MÁSODIK SZERELEM

Iva Hercíkovával, az Öt lány a sarkam ban című regény szerzőjével már megismerkedett a magyar olvasó. A második szerelem tulajdonképpen folytatása az előbbi történetnek, bár önmagában is érdekes olvasmány. E regény hősnője is Natasa, a töprengő kislány, aki megveti az alakos kodást és á felelősséget. Tovább tart az öt serdülő lány barátsága is, csakhogy a lányok közben „idősebbek“ lettek, kissé megkomolyodtak, s most kezdik megismerni, mi az igazi barátság. Egyikük az első szerelem csodálatos bódulatában él, hárman szeretnék átélni az első szerelmet, és Natasa már másodszor szerelmes. Csakhogy ez az egész nem olyan egyszerű. Az öt lány bonyolult események középpontjába kerül, és nem hiányoznak a mulatságos helyzetek sem. Az ifjú olvasót bizonyára érdekelni fogja a regény megismert hőseinek további története.

216 oldal Ara: 19,— Kős