Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-25 / 39. szám

Munkatársunk a kereskedelem problémáiról, jövőjéről és jelenéről beszélget az SZSZK kormányának miniszterével Dezider Gogával. A fogyasztók érdekében Gyakran járja az üzleteket, beszélget a vásárlókkal, elárusítókkal. Megtörténik, hagy elégedetten, jó érzéssel tér meg kör­útjáról, de van úgy, hogy neki is, mint nekünk vásárlóknak keserű a szája íze. + Az életszínvonal emelkedésével ará­nyosan nőtt az egyes árucikkek fogyasz­tása is. Miniszter elvtárs, miből mennyit fogyasztunk? — Ha az élelmiszereket a kalóriaérté­kük szerint csoportosítjuk, akkor hazánk lakosságának napi élelmiszerszükséglete eléri a világszínvonalat. Az utóbbi évek­ben különösen nőtt a nagy tápértékű é- lelmiszerek — tej, hús, tojás, zöldség, gyümölcs — fogyasztása. Háztartásaink hűtőszekrénnyel, mosógéppel, rádió- és tévékészülékkel történő ellátása eléri az NSZK, a francia és az osztrák háztartá­sok színvonalát. Ezen a téren nem a meny- nyiségi, hanem inkább a minőségi muta­tók körül vannak bizonyos hiányosságok; Kicsi a választék, sok a hiánycikk, szá­mos árucikknek rossz a minősége, ezen­kívül sajnos gyakran korszerűtlen áru is piacra kerül. + A fogyasztói kereslet vizsgálata, te­hát a piackutatás milyen mértékben befő- lyásolfa ezen problémák kiküszöbölését? Ugyanis gyakran találkozunk olyan nézet­tel — főleg a fogyasztók között —, hogy a kereskedelem nem ismert a vásárlók el­várásait. — Tudjuk és szüntelenül hangsúlyoz­zuk a piackutatás fontosságát; szeretnénk, ha valamennyi vásárlónk megtalálná az üzletekben azt, amit keres, ezért szüksé­ges a fogyasztói kereslet vizsgálata. Egy­re komolyabban tör utat magának az a nézet, amely szerint a kutatások eredmé­nyeit ügy kell hasznosítani a termelésben, hogy azok kihassanak a piac, a fogyasz­tók szükségleteinek biztosítására is. Nem kis szerepet játszik itt az úgynevezett át­futási idő. A fogyasztói igény kielégítésé­ben különösen nagy szerepet játszik még a termelés és a kereskedelem együttmű­ködése. Ezen kapcsolatok képezik egy hosszútávú választékfejlesztési program alapelveit. Eddig számos termelési ága­zatban még nem rögzítették ezeket az a- lapelveket és ezért még nem is tükröződ­hettek vissza a termelés és a választék kedvező alakulásában. Tapasztaltuk, hogy ezek a szakágazatok épp a kereskedelem­től várják, hogy jelezze a vásárlók igé­nyeit. Ez különösen érvényes a közszük­ségleti cikkek fogyasztására. Sok ellentmondás forrásai azok a kap­csolatok, amelyek az árunak a termelőtől a fogyasztóig megtett mozgása közben ke­letkeznek. Ezek a problémák a szervező és Irányító munka hiányosságainak tud­hatok be és csak a kereskedelem és a ter­melés Ideális együttműködésével küszöből- hetők ki. + Hogyan jellemezné a jelenlegi áru- választékot, a piacra kerülő áruk minősé­gét, követtk-e a dtvat vonalát és — be­széljünk a hiánycikkekről is. — Az áruválaszték és minőség „bölcső­je“ a termelés. Igaz, hogy míg az áru a termelőtől eljut a fogyasztóig, a kereske­delem gondoskodik arról, hogy ne veszít­sen minőségéből, de a kereskedelem sem­mi esetben sem növelheti az áru minősé­gét. A termelőkön múlik, hogy a kereske­delemmel karöltve szüntelenül új és jó minőségű áru legyen a piacon. Néhány szót az egyes árucikkek kor­szerűsítéséről. A jövőben például a tartós használati cikkeknél előnyben fogjuk ré­szesíteni azokat, amelyeknek kisebb az energia szükséglete, jobbak a műszaki tu­lajdonságai és a hasznosságuk is nagyobb mint a régieké. Ilyen termékeket bizonyá­ra valamennyien szívesen megvásárol­nánk, de eddig sajnos, csak a kiállításo­kon láthatunk Ilyesmit. Pedig nem min­dig a kereskedelem hibás azért, hogy az üzletek polcain sok a divatjamúlt, korsze­rűtlen, szürke árucikk. Mert nincs az a bevásárló, aki a korszerű, új vonalú és a korszerűtlen közül az utóbbit választaná. Külön probléma az áruk divatcikk jelle­ge. A divatot a prágai Lakás és Ruházati Kultúra Intézet irányítja, amely egyúttal az iparügyi minisztérium fejlesztési és kí­sérleti intézete Is. A kereskedelem, de a fogyasztók Is elsősorban azt értékelik az intézet munkájában, hogy a legújabb di­vatirányzatot jellegzetes csehszlovák ele­mekkel gazdagítja, és figyelembe veszi gyáraink technológiai lehetőségeit. A problémák akkor jelentkeznek, amikor a divatcikkek tervezői kivitelezőket keres­nek, amikor már a divatcikk gazdaságos­sága kerül szóba ... Megtörténik, hogy az üzletkötések révén az új termékek 40—60 százalékát nem lehet besorolni a terme­lésbe szubjektív vagy objektív nehézségek miatt. És akkor még nem beszéltünk a- zokról a változtatásokról, amelyeket az el­fogadott árun igyekeznek eszközölni a termelők, a gyártók. A vásárlók elégedettségét nagyban be­folyásolja a választék is. Például nyakken­dőkből csak kis — általában ezres — so­rozatokat gyártunk, nehéz is találni két egyforma nyakkendőjű férfit. Sajnos már sokkal körülményesebb ezt megvalósítani például a cipő vagy a konfekcióiparban + A vásárlók megkülönböztetett figye­lemmel kísérik az élelmiszeripar és a kü­lönféle közszükségleti cikkek gyártásá­ban foganatosított korszerűsítéseket. Mt a helyzet ezen a téren? — A fogyasztók csak a kísérleti munka valamennyi szakaszának letelte után talál­kozik az új termékkel — feltéve, hogy azt a belkereskedelem megvásárolja. Előzőleg a kutatóintézetekben megvizsgálják, „pró­bára teszik“ az új termék valamennyi tu­lajdonságát, kidolgozzák az új gyártási technológiát. Már nem hat újdonságként például a kazettás, automatikus rádiómag­nó, a tévékészülékek távolsági kezelését elősegítő gépecske, és az elektronika-ipar további termékei. Ugyenaz elmondható a textilipar néhány korszerű termékéről, a nem gyűrődő, az antisztatikus, és a nem piszkolódó anyagokról. Van behoznivalója az élelmiszeriparnak is, főleg a választék és a csomagolás terén, hiszen a szomszé­dos szocialista államokban olyan nyers­anyagból jobb minőségű élelmiszerek és vonzóbb kivitelezésben kerülnek forga­lomba. Az interjút PETER KASALOVSK? készítette (A beszélgetés második részét lapunk következő számában közöljük) „A járásban ilyen csak kettő van” ősz eleji határjárás a Rimaszécsi (Rimavská Sec) Efsz-ben — Termelési értekezlet van, kérem. Jöj­jön későbbi — ezzel a határozott kijelen­téssel fogadott a Rimaszécsi Efsz fiatal titkárnője. A kényszerű várakozás alatt vele, a tit­kárnővel beszélgettem. Candrák Évának hívják és októbertől Bratislavában, a Ko- mensky Egyetem diákja lesz. Joghallgató. — Főidényben nincs itt sem szabad szombat, sem vasárnap. Egy kicsit másképp képzeltem el az egészet. Sok a munka. I- lyenkor mindenki bejár dolgozni még szom­bat-vasárnap is. Beszélgetésünk alatt néha emberek jöt­tek sietősen, üzeneteket adtak át, kérdez­tek, telefonáltak. A telefon a szünetekben sem pihent. Körülbelül egy óra múlva meg­jött az elnök, Juhász István mérnök is. — Jő napot kívánok — üdvözölt. — A vezetőség határjárásra indul, még egy kis türelmet kérnék. Megkérdeztem, velük tarthatok-e. Bele- egyezően bólintott. A határban nagy rend uralkodott. Még a legöregebb tagok is elismerően bólogat­tak a tökéletes szántás láttán. Már az in­dulás előtt éreztem a jó hangulatot. A ko­csisor közben szép, zöld füvei borított dom­bok mellett állt meg. Ezeket a legelőket „villanypásztorral“ akarják felszerelni. A levegőben sárga repülőgép közeledett, majd le is szállt. Közelebb érve, megláttam az aszfaltozott kifutópályát is. Repülőgép a földek közt!? A gép mütrágyázta a táb­lákat. Jó néhány felemelkedést és leszál­lást kellett végignéznünk, amíg az egyik rakodásnál beszélgethettem a pilótával. Megtudtam tőle, hogy repülősjogosítványt kétéves katonai szolgálat alatt vagy a re­pülősök klubjában lehet szerezni. Az ő mun­kaideje napi hét óra, de az időjárás itt a legnagyobb parancsoló. Kubai Attila, a gép technikusa nagyon dicsérte a röpteret. — A járásban ilyen csak kettő van — mondta elismerően. — A többi efsz-ben csak füves repülőteret talál vagy még o- lyat sem. Ezután átballagtunk az egyik közeli táb­lára, ahol javában folyt a tarlófordítás. Az egyik traktor vezetője, Molnár Ernő meg­állította a gépét, és odajött hozzánk né­hány percre. — Ebben az évben szántok először, 10— 12 hektárral végzek naponta, ugyanannyi óra alatt — mondta. — Ugye, a fizetség sem a legrosszabb? De ezt majd bent kiszámítjuk — szólt köz­be az elnök. — A fiatalember az Országos Parasztszövetség KB-nak a tagja — tette még hozzá. Ezt már Molnár Ernő nem hallotta, mert „lovára“ pattant, hogy egészen sötétedé­sig tartsa a kormányt és figyelje az ekét. A határjárók tartottak még egy rövidke megbeszélést, elmondták a véleményüket, javaslataikat, majd a kocsisor visszaindult a telepre. Az irodában az elnököt egy csomó üze­net várta. Ezek az emberek rengeteget dol­goznak, de meg is látszik a gazdaságon. Szövetkezetük a járásban a legjobbak közé tartozik, pedig őket sem kerülik el az ele­mi csapások. Az idén például kétszer jég eső is sújtotta a határt, sőt agronőmuscse rét is átélt a szövetkezet. A régi nem ér­tette meg magát az emberekkel, ezért is változtatott munkahelyet. Márpedig a ta­gok közti jó kapcsolat elengedhetetlen a termelékeny munkához. Ebben a szövetkezetben pedig a terme lékenység a fő szempont. A jő egymás közti kapcsolatról árulkodott az a derűs hangulat is, amely a határszemle alatt el­kísérte a csoportot. Az emberek nyíltak és közvetlenek voltak, sokat vitatkoztak és bí­ráltak. A szövetkezet 729 tagja 4100 hek­táron gazdálkodik. Legjelentősebb termelési ágazatuk az állattenyésztés. A kívülálló sze­mében ez a szövetkezet nagyon hasonlít a többihez, csak ha belülről is megismeri, fedezi fel a különbséget. Közben az irodába behozták az elnök sá­ros gumicsizmáját. Megköszöntem a barát­ságos fogadtatást, és elbúcsúztam az elnök­től. ÖUős László IFJÚSÁGUNK PÉLDAKÉPE MARAD Az egész ország népe szíve leg­mélyéből gyászolja Ludvík Svobo- dát. Gyászolják őt a csehek, szlo­vákok, a nemzetiségiek, közöttük mi, csehszlovákiai magyarok is. Velünk együtt gyászolják a szocia­lizmust építő népek, s a haladás hívei az egész világon. Ludvík Svoboda elvtárs nehéz időkben állt köztársaságunk élén, de a politikai zűrzavaroktól ter­hes időszakban is bebizonyította: számára midennél fontosabb a szo­cializmus ügye, hazánk nemzetei­nek és nemzetiségeinek biztonsá­ga, a szocialista közösség népei­nek testvéri szövetségében. Múlha­tatlan érdemei vannak abban Is, hogy népeink megtalálták a nehéz politikai válságból kivezető utat Csehszlovákia legújabb kori törté­nelmének azok közé az egyénisé­gei közé tartozott, akiknek tevé­kenysége elválaszthatatlanul ősz. szeforrott a cseh és a szlovák nép antifasiszta szabadságharcával, s hazánk igazi függetlenségét garan­táló csehszlovák-szovjet barátság fennkölt eszméjének valóra váltá­sával. Mi, csehszlovákiai magyarok szá­mon tartjuk, hogy Svoboda elvtárs már fiatal korában érdeklődött nyelvünk és a magyar kultúra iránt. Különösképpen Petőfi költé­szete tett rá nagy hatást. Emlék­szem, a CSKP XIII. kongresszusán, amikor Lőrincz Gyula felszólalásá­ban a csehszlovákiai magyarok helyzetével, életük új eredményei­vel foglalkozott, a vendégek és az újságírók számára kijelölt karza­ton a tábornok közelében ültem. Figyelmesen hallgatta a beszédet, majd balkan, de érthetően Petőfi Egy gondolat bánt engemet című világhírű hitvallását idézte... — magyarul. Csodálkozhatunk-e azon hogy Petőfinek éppen ez a verse maradt évtizedekig Ludvík Svobo­da emlékezetében? Tudjuk, hogy a népek szabadságáért vívott küz­delemben, vérzivataros időkben megálta a helyét, s ő is magasra emelte a világszabadság vörös zászlaját... Fiatal korában, önszorgalomból tanult meg magyarul, s a hrani- cai katonai akadémia hallgatói számára még magyar tankönyvet is írt. Tudjuk róla azt is, hogy a második világháborúban, amikor arról értesült, hogy a rábízott frontszakaszon a háborúba kény­szerűéit magyar katonaság ellen kellene hadtestével harcolni, azzal a féréssel fordult a legfelsőbb hadvezetéshez, hogy egységeivel a német fasiszták ellen harcolhas­son. A parancsnoksága alatt álló, a Szovjetunióban alakult önálló csehszlovák hadtestben, mint is­meretes, magyarok is harcoltak. Szomorúság tölt el bennünket, mert nagy hazafi és internaciona­lista távozott el örökre közülünk Élete magatartása példaképül áll­hat nemzedékek előtt. Alapvető tu. lajdonságai: a csehszlovák haza- fiság, az öntudatos szocialista in­ternacionalizmus, a Szovjetunióhoz fűződő igazi barátsága, hűsége a kommunista párthoz — példaként állítja őt ifjúságunk és egész né­pünk elé. Életművével, becsületes ségével, bátorságával, emberségé­vel, elvhű magatartásával beírta nevét hazánk és a szocialista épí­tés történetébe. SOMOGYI MÄTYÄS

Next

/
Thumbnails
Contents