Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-25 / 39. szám
4 im Szabó. Eva Tomásek Erzsébet INTERJÚ AZ I.B-vel Gáspár Blanka Schneeweisz Gellért Milyenek az idei elsősök? Erre vagyunk kíváncsiak a Somorjai (Samorín) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban. Az iskola igazgatója, Orosz Tibor szerint -— bár a tanév kezdetén korai még erről beszélni —- jók. Sőt, mintha valamivel felkészültebbek lennének, mint a korábbi években. Többségük ja háromnegyede] a nyolcadik osztályból jött, vagyis a legkiválóbbak. A felvételin csak öt jelentkező nem felelt meg. agyjából ugyanez a véleménye Görcs IlLcz/os tanárnak, aki három tantárgyat, magyart, polgári nevelést és történelmet tanít az I. B osztályban, és Kotiers Románnak is, aki az I. B osztályfőnöke. Elindulok hát a két tanár kíséretében az I. B osztályba, hogy elbeszélgetve az „újoncokkal“, meggyőződjem, milyenek is az elsősök. A tanterem kissé zsúfolt, harminchár-1 man szoronganak velem szemben. — Mit jelent elsősnek lenni? — vágok mindjárt a gondolatok sűrűjébe? — Elsősnek lenni jó — válaszolják egy= szerre többen is. Mások még megtoldják: — Bár nem szeretem, hogy ml vagyunk a legkisebbek. — Jó, de még szokatlan a régi iskolához képest. — Csak az a baj, hogy reggel Is és délután is utazom. — Oj barátokat szerzek. Hallani azonban ilyen véleményt is: — Elsősnek nem jó lenni, de gimnazistának igen. — Át kell esni azon, hogy mindenki zöldfülűnek tart. — Minket bámulnak szúrós tekintettel a nagyok. — Miért jelentkeztél gimibe? — Mert szeretnék továbbtanulni — válaszolják harmincketten, és csak egyetlenegy fiú mondja, hogy azért, mert a suli után valami jó szakmát szeretne ta* nulni. Ez a fiú falun családi házban lakik, a szülei munkások. — Féltél-e az új iskolától, a Kömye= zettől? Mit gondolsz, megállod-e a helyed, s ha nem, mihez kezdesz? — Nem féltem semmitől, csak attól, hogy el kell szakadnom a barátnőmtől, de szerencsém volt, ő is ebbe az osztályba került. — Az alapiskolában nem valami sokat tanultam, de így is jó eredményt értem el. Itt viszont már nem elég csak egyszer átfutnom az anyagot. — Tanárainkat már most kedveljük. Tőlünk függ, hogy megálljuk-e a helyünket. — Ha nem sikerül megállni a helye” met, akkor valamilyen szakközépiskolád ban próbálkoznék. Ennél a válasznál meg kell jegyezni, hogy többen úgy vélik, a szakközépiskolák színvonala alacsonyabb, és kisebbek a követelmények, mint a gimnáziumban. Van, aki visszamenne a kilencedikbe, és egy év múlva újra megpróbálkozna. Az egyik fiú jellemzően három jövedelmező szakmát jelöl meg kiútként. A legtöbbjében fel sem vetődött az a gondolat, hogy mi lenne, ha valamilyen okból nem folytathatná tanulmányait. Az iskolában barátságosan, közvetlenül fogadták őket. Egymással is, mint általában a fiatalok, hamar összebarátkoztak. V alóban okos, tehetséges gyerekekkel kerültem szembe. S mint fentebb em= lítettem, az igazgató és a tanárok véleménye is hasonló. És ez így volt a korábbi évfolyamokban is. A harminc körüli létszámból huszonhatan-huszonnyolcan jelentkeztek főiskolára, és két-három kivé” telével valamennyiüket felvették. Arra a kérdésemre, mi a kedvenc tantárgyunk, többségük azt válaszolja, hogy a matematika és a biológia. Meglehet, azért, mert az I. B reálosztály, az osztályfőnökük pedig biológia szakos. Legalább a fél osztály kedveli a magyart, a többi nyelveket, a történelmet és a földrajzot. A többi tantárgytól sem vonakodnak, fölte- hetőleg soha semmi nehézségük nem akadt a tanulással. Ezt bizonyítják az ilyen válaszok Is: — Egész végig tiszta egyes tanuló vol= tam. — Ha el tudtam végezni az alapiskolát, remélem a gimnáziummal sem lesz semmi bajom. A tanulással, a magaviselettel tehát nem lesz baj, hiszen válaszaikból is világosan kitűnik, hogy az évjárat legtehetségesebbjeivel állunk szemben. M ilyen a'kapcsolatuk a környező világgal, társadalommal, mire figyelnek, milyenek az első tapasztalataik? Ismerik-e a várost, a környéket, az embereket, szüleik gondját, azt, ki a város legismertebb embere? A gyerekes válaszok mellett elhangzik Patócs Gábor pártalapító neve Is. Mások Skriba Pál nevét jelölik meg, aki festőként hívta fel magára a figyelmet. A régiek közül ismerik Tallós Procházka Istvánt is. Az egyik tanuló pedig így vélekedik: — A legérdekesebb ember a városban egy Varga nevezetű, idős, 82 éves bácsi, aki rettenetesen sok őyelvet ismer, és még most is egészséges és mindenre emlékszik. — Ki a városi nemzeti bizottság elnöke? Legtöbbjük tudja. S arra a kérdésre, mit tennének a helyében, akad néhány elképzelésük a szükséges intézkedésekről Íme a válaszaik: — Szigorúbban ügyelnék a városi tisztaságra. — Javítanám az áruellátást. — Gyermekév van, ezért most elsősorban a gyermekekre gondolnék. — Oj áruházat- építenék. — Jobban kiépíteném a várost, tehát több lakást és üzletet építenék. — Építenék egy új bevásárlóközpontot. Barátnőmmel körbejártuk az üzleteket, de még mindig nem tudtunk magunknak papucsot venni. — A fiataloknak több sportolási és szórakozási lehetőséget teremtenék. — Oj iskolát, nagyobb üzleteket és játszóteret építenék. — Bővíteném az iskolát és rengeteg fát telepítenék a városba, — Él vagy dolgozik a városban olyan ember, aki tagja a Nemzetgyűlésnek? — kérdezem, s erre bizony a legtöbbje nem tud válaszolni. Néhányan mondják, hogy igen, és csak egyetlenegy tudja, hogy a szlovák gimnáziumban tanít. — Milyen nevezetességéről híres So- morja? — A lóversenyeiről és lótenyésztési e- redményeiről. — A régi templomáról és a város mai fejlődése kapcsán. — A magyar tannyelvű gimnáziumáról. — A környékbeliek a jó fagyijáról ismerik. — A jó focija miatt is emlegetik. — Az évszá zadokra visszanyúló történelme miatt. — Sokat emlegetik a református temploma miatt. Ez a templom egyedülálló Közép- -Eurőpában. — Azért, mert itt nem mesz- sze épül majd a gabcíkovo-nagymarosi vízlépcső, meg évszázadokra nyúlik visz- sza a történelme. — Mit tennél, ha az osztály téged választana meg osztályelnökké? A válaszok meglehetősen meglepnek, sőt-egy kicsit-meg is döbbentenek. A* meglepetésem oka, hogy a tanulók kétharmada már volt 'osztályelnök, így a legtöbbje kerek perec kijelenti, hogy nem vállalná. íme a válaszok: — Nem vállalnám, mert én már voltam két évig elnök, és tudom, hogy mennyi felelősséggel jár ez a feladat. — Nem vállalnám el, mert már elég tapasztalatom van az elnökségből. — Nem vállalnám. Voltam már elnök, elegem van belőle. Ha csak rágdondolok, máris ideges vagyok. — Nem vállalnám el, de megköszönném a bizalmukat. — Négy éven keresztül voltam osztályelnűk, nem vállalnám. — Voltam már elnök, és rosszak az emlékeim. Az első közéleti szereplésükből leszűrt tapasztalatok tehát nem a legjobbak. De azért akadnak, akik elvállalnák ezt a tisztséget. — Ha megválasztanának, elvállalnám, igyekeznék, hogy ne csalódjanak bennem, persze megmondanám nekik, hogy most már hallgassanak rám. — Ha engem tartanak a legjobbnak, akkor elvállalnám. — Nem hiszem, hogy rám esne a választásuk. Anni jobb nálam, és egyébként ő már volt elnök a nyolcadikban. — Még nem tudom, hogy mit csinálnék. — Csak akkor vállalnám, ha kellene, és akkor is megmondanám a társaimnak, hogy bízzanak bennem. Néhány személyiség-puhatolózó kérdést is felteszek. Így megkérdezem, féltek-e a felvételitől, és meglepődöm, hogy a félelem nem nagyon jutott el még a tudatukig, és végső soron nem is volt mitől tartaniuk, hiszen kiket vettek volna föl, ha nem őket? Kérdezek még sok mindent, így azt is, hogy segítenek-e másoknak, mi a kedvtelésük, kedvelik-e a sportot, a zenét, sze retnek-e divatosan öltözködni, mi a szüleik foglalkozása... A válaszokból pedig igen érdekes kép rajzolódik ki. Hogy mi mindebből a tanulság? Nem is tudnám megmondani. Talán annyi, hogy ilyenek, s ti, akik történetesen ugyancsak most fejeztétek be az alapiskolát, és felvettek a gimi első osztályába vagy valamelyik szakközépiskolába, összehasonlíthatjátok magatokat velük. Sőt, nekünk is megírhatjátok az észrevételeiteket, és azt is, hogy miről írjunk, mert nemcsak rólatok, nektek is akarjuk írni ezt a lapot. Németh István ZSUZSA ELSŐ LEVELE ■ Egész vakáció alatt csak az iskolába készülődött. Az újba. a nyomdaipariba. Jól hangzik. Főváros. Ez is. Most már ő is a hetente utazók közé fog tartozni, az otthoniak péntekenként körülrajongják, és aznap este csak őt fogják hallgatni. Milyen is lesz az új iskola? Milyenek lesznek a többiek? Anyuka, te ezt nem jogod elhinni, de ez egy más világ. Összesen huszonhét tankönyvet kaptunk, hát van igazság a földön? Néhány tantárgyra ‘ két könyvünk is van Megpróbáltam tanulni, és legfeljebb két órára tudtam felkészülni, míg a többiek ötre- hatra is. Nem jogom bírni, anyuka, hidd el. A szobán a Iá- nyok rendesek, segítenek a szlovákban, az oroszban is, de amit ők játszva megtanulnak, azt én csak gürizve. Ezenkívül minden zavar. A diákotthon beprogramozott élete, mindig valahová rohanni kell, mindent időre kell elvégezni, az evést, a levélírást, a takarítást, de ami a legrosszabb, a tanulást is. Este tíz után, amikor itt minden elcsendesül, akkor tudnék igazán tanulni, de akkor csak a WC-ben szabad világítani... Anyuka, nem jogom bírni. Pénteken várjatok az állomáson, várjatok, és értselek meg. Csókol benneteket: Zsuzsa Kislányomi Még tíz perce sincs, hogy a postás meghozta a leveled. Két hete új iskolába jársz, új emberek vesznek körül, és úgy vettem észre, hogy ettől teljesen elment az eszed, pedig már- már azt hittem, hogy benőtt a lejed lágya. En amikor dolgozni kezdtem, két nap múlva véget akartam vetni az életemnek. a megfutamodási szándék azonban hamar elmúlt, és tavaly volt húsz éve, hogy a kórházban dolgozom. Te négy év múlva nyomdász leszel, érettségizett, és hidd el, hogy ezért munkahelyeden nem fognak előlegezni sem bizalmat, sem megértést. Mosolyoghatsz munkatársaidra, amennyit csak a- karsz. senki sem lesz elragadtatva ballépéseidtől, és ha a munkád semmit érő lesz, „ki jognak nézni“ a kollektívából. Ez így lesz. hidd el. Különben itt van előttem a kilencedikes bizonyítványod, kitüntetéssel végeztél De a jegyek talán nem is fontosak. Megnyugtatóbb az, hogy ismerlek. Karácsonykor tizenhat éves leszel. Most ezen tűnődöm ... Csókolnak anyuék Ut. Pénteken gyere, kacsapecsenyét sütök. Kimostam a ballonkabátod is, ha mégy visz- sza, elviheted. Pénteken este, miután a pe- csenyéstálbói eltűnt az utolsó darab hús is, Zsuzsa „beszámolót“ tart. — A kettest azért kaptam, mert levezettem a szén égésekor keletkező széndioxid képletet. Ezt még kilencedikben vettük. Igaz lehetett volna e- gyes is ha tudom, hogy az oxigén felvétele vagy a hidrogén leadása valamely anyag által ugyanazt jelenti. Anyuka, vasárnak viszem a kisvánkosom Is, hogy lámpaoltás után legyen mivel háborúznunk ... ZÁCSEK ERZSÉBET
