Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-18 / 38. szám
Űrhajózás - repülőgéppel Az első Ízben 1977 novemberében a Szovjetunióban izolált úgynevezett „orosz Influenzavírus“ azonos azzal a kórokozóval, amely 1947-től 1957-ig világszerte lnfluen- zamegbetegedéseket okozott. Immunológiai vizsgálatok már korábban is mutatták, hogy e két kórokozó között messzemenő rokonság áll fenn, s most e vírusok öröklési a- nyagának (ribonukleinsavának) analízise Is megerősítette a vlrustörzsek azonosságára vonatkozó föltevést. Ez azt jelenti, hogy az „orosz influenza“ kórokozói az elmúlt húsz évben valahol „elrejtőztek“, és azután anélkül, hogy megváltoztak volna, emberekben ismét feltűntek. Ez az első olyan eset, amikor sikerült kimutatni hogy egy régebben nagyméretű járványt okozó (pandémlás) influenzatörzs hosszabb idő eltelte után újra nagy kiterjedésű járványt okoz. Az influenza ellen keletkező hatékony Immunitásra jellemző, hogy a húsz éve eltűnt törzs újonnan „akcióba lépve“ jobbára csak a 20 éven aluliakat betegítette meg, akik fogékonyak voltak. Az Idősebb korosztályúak Immunitása még 20 év elteltével is hatékonyan működött. Az influenzavírus kismértékű antigénváltozásait éppen az Immunis egyénekben lezajló vlrusszaporodás idézi elő. Ennek révén képesek ugyanis a vírusok újra és újra, mindig kissé megváltozott külsővel u- gyanazon egyéneket megbeteglteni. A teljesen új tulajdonságú influenzatörzsekről azt feltételezik, hogy ők más — esetleg állatokon betegséget okozó — influenzavírusokkal való genetikai kombináció útján keletkeznek. Mindenesetre további beható vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy tisztázódjék; mi történt a vírusokkal, amíg nem jelentkeztek. Üjszülöttek hormonszurése A pajzsmirigynek veleszületett csökkent működése (hipotireózis) már az élet első hónapjaiban a központi idegrendszer súlyos károsodását okozza, olyannyira, hogy a gyermekek kretének — testileg és szellemileg visszamaradottak — lesznek. Mire a jellegzetes tünetek jelentkeznek, már nincs mód a betegség gyógyítására. Életbevágóan fontos tehát, hogy a pajzsmirigy csökkent működésében szenvedő gyermekek kezelését idejekorán megkezdjék. Annál is inkább. mert ha a betegséget időben felismerik. egyszerű eszközökkel eredményesen gyógyítható. A pajzsmirigymfíködés vizsgálata a tireo- trophormon meghatározásán alapul. Ez az agyalapi mirigy elülső lebenyében képződik, s a pajzsmirigy hormontermelését fokozza. Ha a vérben nincsen belőle kielégítő mennyiség, a betegnek szintetikus pajzsmirigyhormonokat kell kapnia. Az újszülöttek tireotrophormon-szűrése viszonylag könnyen megoldható — csak a szervezeti és az anyagi feltételeit kell megteremteni. Emlékező sókristály Egy-égy köbcentiméternyi konyhasón tízezernyi könyv szövege helyezhető el. E gazdaságos Információtárolást módszert a rigai Fizikai Kutatóintézetben kísérletezték ki. A betűbet, a rajzokét és a képleteket lézersugárral viszik rá a nátrlumklorid'-krls- tályra, s ezek újabb átvilágításával megjelenítik a képernyőn. A só különleges kezelés révén jut ennek az optikai „emlékezőképességnek“ a birtokába. Az űrkutatásban eddig alkalmazott hordozóeszközöknek (rakétáknak és a velük pályára állított hasznos terheknek, mesterséges holdaknak, űrszondáknak, űrhajóknak, űrállomásoknak) közös sajátosságuk, hogy csak egyetlenegyszer indíthatják őket. A roppant nagy költséggel létrehozott berendezések ugyanis tönkremennek, elégnek. Napjainkban a kutatók a többször indítható és ezáltal olcsóbb űreszközök megalkotásán munkálkodnak. Az első ilyen eszköznek, az amerikai Space Shuttle-nak (ejtsd: szpész sátti) a repülési kísérletei 1977 februárjában kezdődtek meg, s az új eszköz — a tervek szerint — 1980-ban startol a Cape Canaveral-i űrközpont repülőteréről. A Space Shuttle kétlépcsős szerkezet lesz, és majdnem teljes egészében többször felhasználható egységekből áll majd. Az első lépcső — a két szilárd hajtóanyagú hordozórakéta' — egy tartályt vesz körül. Erre a tartályra szerelik rá magát az űrrepülőgépet (a rendszer második: orbi- tális fokozatát), s a tartályban kap helyet az űrrepülőgép hajtóanyaga'. A tervek szerint az új kozmikus eszközzel 29,5 tonna tömegű hasznos terhet — mesterséges holdat, űrállomást stb. — állíthatnak majd 185—500 km magasságú Föld körüli pályára (összehasonlításul: a Szaljut űrállomásnak a tömege 20 tonna). Magát az űrrepülőgépet legalább száz Indításra tervezik, s úgy számítják, hogy henger alakú — 4,57 m átmérőjű és 18,28 m hosszú — törzsében 18,2 tonna terhet hozhatnak majd vissza Grönlandi múmiák Szokatlan leletre bukkantak egy észak- -grönlandl sziklabarlangban a vadászok. Nyolc mumiftkált holttestet találtak, valószínűleg a XIII. vagy a XIV. századból. Az egyik holttest egy 6—8 Hónapos gyértneké, akinek az öltözete telles, épségben megmaradt. A leletek a kutatók szerint az úgynevezett Thule-kultúra ideiéből származnak. O- lyan típusú ruhadarabokat, amilyeneket akkor viseltek, a kanadai eszkimók még ma is hordanak, de Grönlandon ezek a ruhák kimentek a divatból — csak egy, a dán Nemzeti Múzeum birtokában lévő 1654-ból származó festmény örökíti meg ottani .használatukat. Emiatt a ruhamaradványok különös érdeklődést keltettek. A halottakat a tudományos vizsgálatok befejezése után — a grönlandi szokásoknak megfelelően — rénszarvasbőrbe burkolva ismét eltemetik majd a barlangban. , ... j : f V.'ú V . í Durva vendég A gömbvillámok gyakran különös dolgokat művelnek. A Kirov megyei Belaja Hoa Földre. Az> Űrrepülőgépét 7—30 napos űrutazásokra szánják. Benne a háromfőnyi kezelőszemélyzeten, a parancsnokon, a másodpilótán és az éppen szállított tehernek a szakértőjén kívül még négyen utezhat- nak, mégpedig űrruha [szkafander] nélkül. A túlterhelés mértéke ugyanis a repülés egyik szakaszában sem haladja meg a 4 g"t. A pilóta vezette űrrepülőgépnek ez lesz a fő feladata, hogy különféle hasznos terheket állítson Föld körüli pályára. De az új eszköz arra is módot teremt, hogy benne az ember a legkülönbözőbb rendeltetésű mesterséges holdakat fölkeresse, működésüket rendszeresen ellenőrizze, s ha kell, megjavítsa őket stb. És arra is lesz mód, hogy a Föld körül keringő űrrepülőgép fedélzetéről indítsanak űrszondákat, bolygókutató űrállomásokat stb. bolygóközi pályákra. Úgy tervezik, hogy a rendszert a későbbiekben egy harmadik fokozattal, úgynevezett űrvontatóval Is kiegészítik. Ezzel £■ háromlépcsős eszközzel a már említettnél magasabb pályákra is állíthatnak maid mesterséges holdakat. , Az orbiter A gyorsító rakéta szerkezete nem sokban különbözik a hagyományos hordozórakétától. Az új űreszköz másik fokozatának, az óriási hajtóanyagtartályra szerelt űrrepülőgépnek (az orbiternek) azonban még elődje sincs: ez a légkörben repül, a Föld körüli pályán a mesterséges holdakhoz hasonlóan mozog, s úgy száll le, mint t< repülőgépek. Külső megjelenésében inkább a lunyica városban zivatar volt egy este, és N. Kovalnogov munkás lakásába besiklott egy tűzgömb. Az asztalon minden edényt összetört, elégette a villanyvezetéket, és úgy megrázta a kályhát, hogy az darabokra hullott. A gömbvillám ezután kitörte a verandára nyíló ablak keretét, kisiklott a kertbe, ott felrobbant és félméter átmérőjű tölcsért vájt a földbe. Fóka szemlencsével Ritka műtétet végeztek az ogyesszai Szemészeti Kutatóintézetben a Bocman nevű cirkuszt oroszlánfókán. Bocman nagyon sokoldalú: gyűrűgyakorlatokat végez, mopedet hajt, táncol, több hangszeren játszik. Ido- mftója azonban nemrég észrevette, hogy az állatnál nincs valami rendben. Kiderült, hogy szürkehályog kezdett fejlődni a szemén. Az orvosok £■ műtét mellett döntöttek. A műtét sikerült, Bocman külön az ő számára készült szemlencsét kapott.----- Ü«l 7 nagy sebességű szuperszőníkus repülőgépekhez hasonlít, mint az űrhajókra, s a 68 Mp önsúlyú repülőeszköz szerkezetei ts közel állnak a légköri repülőeszközökéihez. Az alsó szárnyas űrrepülőgép kettős nytla- zású deltaszáraya egy kissé a TU—144 szárnyára hasonlít, a törzse pedig héjszerkezetű, akárcsak a repülőgépeké. Az űrrepülőgép törzsén, közel az orr- -részhez, alakítják ki azt a szerkezetet, a- mellyel az Űrrepülőgépet hozzákapcsolhatják majd más űrhajóhoz, űrállomáshoz, s amelyen keresztül az űrrepülőgép utEsai átszállhatnak az űrállomásra stb. Az összekapcsoló szerkezet — végső formájában — valószínűleg a Szojuz—Apollo ürklsérlet- ben használthoz lesz hasonló. Az űrrepülőgépet a légkörben való manőverezéshez a szuperszőníkus gépek hagyományos kormányszerkezetével látták el. Az oldalkormányt a törzs hátsó részéből kiemelkedő függőleges vezéreik kllépőéle mentén helyezték el, a magassági és a csürőkormányok feladatát ellátó kombinált aerodinamikai kormányszerkezet pedig a szárny kllépőéle mentén kapott helyei. A leszálláshoz az űrrepülőgépen a hagyományos repülőgépeken megszokott behúzható futószerkezet van: a kéj főfutömüvet a szárny, az orrfutót pedig a pilótafülke a- latt helyezték el. Az űrrepülőgép főhajtőműve — a három rakétahajtőmű — csak a pályára állításkor működik. Ezt úgy tervezték, hogy száz Indítást és összesen mintegy 7,5 óra üzemidőt károsodás nélkül viseljen el. E raké- tahajtőműveket a törzs hátsó részében helyezték el. Tüzelőterükbe nagyon nagy, 205 kp/cm2 nyomású folyékony oxigént és folyékony hidrogént fecskendeznek be. A haj- tőmfigondolák — a turbo szivattyúkkal e- gyütt — körülbelül 20 fokos szögben elfor- dfthatók, s ezzel a lehetőséggel a tolőerő irányát menet közben megváltoztathatják, így az űrrepülőgépet a röppályán a tolőerő irányának megváltoztatásával (a hajtómű- gondola elfordításával) Is kormányozhatják majd. Hogy ez űrrepülőgép a keringési pályán is jól manőverezhessen, s hogy kellően lefékezhessék a légkörbe való visszatérésekor, a törzs két oldalán egy-egy kisebb manőverhajtómüvet helyeztek el. Ezek u- gyancsak folyékony hajtóanyaggal működnek, ám minthogy gyakran kell őket lndl- tenl, hajtóanyaguk nem oxigén és hidrogén, hanem egy úgynevezett őngyulladó hajtóanyagpárral (monometil-hidrazinnal és nltrogén-tetraoxiddal) működnek. Az űrrepülőgépen három, viszonylag kis tolóerejű helyzetbeállltó (stabilizáló) rakéta is van. Ezekkel stabilizálhatják az űrrepülőgépet az orbttális pályán, s módosíthatják a pályáját, de szükség lesz rájuk a Földre való visszatéréskor is. E három közül kettő a manővérhajtőművek oldalán, egy pedig a törzsnek az orr részében kapott helyet. Kialakításukban hasonlítanak az Apollo űrhajó fcormányrakétáira: az 1- rányváltoztatáshoz szükséges tolőerőt négy — egymásra merőlegesen elhelyezett — fú- vócsövőn át kiáramló gázzal hozzák létre. Az űrrepülőgép — noha sokban hasonlít a szuperszőníkus repülőgépekhez — a sűrű légkörbe való visszatérésekor a hangsebesség ötszörösét meghaladó hiperszőnikus sebességgel halad majd. Eközben szerkezetei — leginkább az orr-része és a belépőélet — több száz Celsius-fokra melegszenek föl. Az űrrepülőgépet viszonylag kisebb hőmérsékletitől kell megóvni, mint az űrhajó visszatérő kabinját, ám sokkal! hosszabb Ideig, mint amazt (az űrrepülőgép kisebb sebességgel halad, mint az űrhajók visszatérő része, és többször is felhasználják!). Ezért az űrhajók leégő bevonata! itt nem használhatók, hiszen ezek a légkörbe való visszatéréskor részben vagy teljesen megsemmisülnek. Az űrrepülőgépnek legjobban fölmelegedő részeit széntartalmú ötvözetekből készítik el. Ezek az anyagok ugyanis az űrrepülőn támadó legnagyobb hőmérsékleten, 1600—1700 Celsius-fokon sem sérülnek meg. A „csak“ 1300 Celsius-fokig fölmelegedő szerkezeti elemeket 153x152 mm-es hőállő szilícium-karbidból vagy bőr- szllikát-üvegből készült lapokkal borítják. Az előbbiek mintegy 1300 Celsius-fokig, az utóbbiak 500—700 Celsius-fokig nyújtanak kellő védelmet. Az ennél kisebb hőmérsékletnek kitett szerkezeti elemeket védőbevonat nélkül hagyják, de majd ezeket Is hőállő anyagból — többnyire titánötvözetekből — készítik el. \
