Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-11 / 37. szám
Ízelítő a tárlatról ismeretlen, hiszen jeles festőművészeink kő zül többen is behatóan foglalkoznak a Duna- táj, a Duna menti falucskák házacskáinak megörökítésével, ám ami érdekes, művészeink sajátságos meglátással viszik vásznukra a látottakat, a lenyűgözően szép részek idillikusságát és romantikáját. Gerstner István a csendes szemlélő halk tónusával varázsolja elénk megfigyeléseit. Csupa líra, összhang minden alkotása, nincs bennük semmi zavaró, még az öreg, dülede- zö vályogviskók is szépségükkel tűnnek ki. Nyugalmat, meghittséget sugároznak a képek: lágyan fodrozódik a víztükör, a kis utcácskák, kertek, házacskák néptelensége is hangsúlyozza a nyugalmas légkört, a már faluhelyen Is letűnőfélben levő különleges világot, amelynek romantikája mögött egy kor súlyos harcot vívott a nép a földdel a kenyérért, a létért. A „Nagyapám háza“ kisablakos öreg ház, foghíjas kerítésével is kedves emlék az alkotójának és az idegen szemlélőnek egyaránt, „öreg udvar“ című alkotásán is a léckerítés és a roggyant vályogház adja a kép hangulatát. Am mindez lassan már a múlté, a ma rohanásában megváltozik a Duna-táj, de már ez az új is jelentkezik itt- ott Gerstner István munkáin. A művész Esztergomban született 1939- ben, akkor, amikor Európa-szerte kiéleződött a politikai helyzet, s ez nem maradt nyom nélkül a Duna menti falvacskákban sem. Persze a kis István akkoriban minderről még nem vett tudomást, rajzolgatott, játszadozott, de tizenöt éves korában már behatóbban kezdett foglalkozni a képzőművészettel. Bánsághi Steinacher volt az első igazi mestere, majd amikor a Nyitrai Pedagógiai Főiskola képzőművészeti szakára beiratkozott, Jelenők tanársegéd irányításával képezte magát tovább, hogy kialakítsa sajátos egyéni stílusát. Szülőföldjének szépsége megígézte, azt kezdte festeni, és mindmáig hű maradt hozzá. Gerstner István alkotásai eljutnak az egész országba, eleinte főképp Csehországban fogadták érdeklődéssel a fiatal, tehetséges festőművészt. Prágában volt az első közös kiállítása, amelyet aztán a Duna menti fővárosunkban rendezett kiállításai követtek (Zlvot, Slovnaft), majd Nyitrán a Kerületi Galériában, most pedig a Csallóközi Múzeumban. — Talán egyik eddigi kiállításom elé sem néztem ekkora várakozással, mint a mostani elé, hiszen itt azok nézik meg alkotásaimat, akik ismerik a tájat — mondja a Duna-táj festője, aki itt van otthon, aki ismeri e táj minden apró részletét. Festményein nem villan fény, nem lángolnak a színek, vonaljátéka nem kontúrozott, színharmóniája szelíd. Nem híve a szigorúan részletező hajszálpontos természetábrázolásnak, laza színfoltokkal dolgozik, jól alkalmazza a színt mint kompozíciós elemet. — Igyekeztem megörökíteni tájunkat az elkövetkező generáció részére, hadd lássák az utánunk következők, hogyan éltünk, milyen volt hajdan ennek a tájnak az arculata. Amit lefestettem, sok minden nincs már meg, és egyre nagyobb iramban változik a vidék arculata. Nemcsak nálunk van ez Így, másutt is ez a fejlődés rendje. Nagyobbodnak városaink, feltörőben van az ipar, és ez törvényszerűen megkívánja, hogy a régi átadja helyét az újnak. -os. Gerstner István tárlatán A nyári szünet után az első kiállítás a Csallóközi Múzeumban sok szép tájképpel örvendezteti meg a látogatókat. Gerstner István festőművész hazai és kubányí képeit láthatják a nézők. A megnyitón Mag Gyula, a múzeum igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, majd dr. Milan Jankovsk? a bratislaval Városi Képtár igazgatója és Nagy Kornélia, a Csallóközi Múzeum művészettörténésze ismertette a bemutató képzőművész munkásságát „Alkotásain érződik a természetszerető ember, a festő bensőséges együttélése a tájjal, éppen ezért képei mentesek az összhang rovására részletekre bontott erőlte tett képi megfogalmazástól. A táj letisztult lényegét, a hangulat meghatározó Jellemzőit ábrázolja, amit a leegyszerűsített, néhol dekoratív elemekkel élénkített kompozíció még csak jobban kiemel“ — hangsúlyozta ismertetőjében Nagy Kornélia. Kubányi és hazai képek. — A Szovjetunióban jártamkor festettem a kubányi tájképeket. Ügy helyeztük el az itteni tárlaton, hogy össze lehessen vetni a mi vidékünkkel. Meglepően sok hasonlóságot találtam — mondja az alkotó Gerst ner István. Csupa tájkép a falakon, „Ízelítőnek" egy virágcsokor. Oldottak ezek a festmények alkotójuk nem törekszik különösebb vlzuá lls hatásra, képi jelentése leegyszerűsített, mint ahogyan egyszerűek a motívumai is. Nézem a képeket, és Babits-verssorok jutnak eszembe. A Garam, az Ipoly, a Duna egymásba tor kolása, a Duna-ágak, a művész szülőföld lének festői szépsége ihlette ezeket a ké pékét. Képzőművészetünkben ez a táj nem BÚCSÚ I Bártfay Gyulától Fájó szívvel vettük tudomásul a hírt, hogy augusztus végén elhunyt Bártfay Gyula szobrászművész. Kilencven egy éves volt, de egy észtén- ^ dőve) korábban még aktívan munkálkodott, éppen egy Beethoven-fejen dolgozott. Aztán állapota rosszabbodni kezdett, és a szomorú kimenetelt már tudjuk. A Mester Nyitrán született 1888. szép (ember 9-én, szegény szülők gyermekeként. Apja hajdú volt a nyitrai vármegyeházán, így nem adatott meg a lehetősége, hogy a tehetségesnek Ígérkező fiát taníttathatta volna. Tizennégy éves korátél inas volt egy nyitrai műbútorasztalosnál, s 1905-ben már saját műhelyében dolgozott. Nagyszerű alkotásai ma is nem egy nyitrai család otthonának becses darabjai. 1913-ban Becsbe ment, hogy tudását tökéletesítse, s a neves Bernhardt cégnél dolgozott. Itt hamar felfigyeltek tehetségére, s rövidesen kiküldték őt Franciaországba, hogy készítse elő Bécs városának pavilonját a párizsi kiállításra. így került először Párizsba. Ott megismerkedett a francia szobrászat remekműveivel, s már akkor megfogamzott benne az a gondolat, hogy szobrász lesz ő is. Aztán közbeszólt a világháború ... A háborúban súlyosan megsebesült, és a beteg őrmestert a nyitrai kaszárnyába küldték lábadozni, itt ismerkedett meg egy másik katonaőrmesterrel, Finta Sándorral. Finta rögtön felismerte társa tehetségét, $ rávette, hogy válassza életpályájául a szobrászától. sőt a mesterség titkaiba is be Egyetlen fillér nélkül 1918-ban saját mű termet nyitott, s mivel úgy érezte, hogy még tökéletesednie kell, elhatározta, hogy újból Párizsba megy, Nyitrai barátai műsoros estet rendeztek, hogy előteremtsék útiköltségeit. Párizsban a világhírű Bourdelle vette magához műtermébe. Eleinte csak másola tokát készíttetett vele, de rövidesen fel figyelt tanítványa tehetségére, és önálló munkákkal bízta meg, közbon állandóan ké pezte őt. Két év után hazatérve még mindig úgy érezte, tanulnia kell. Ezért 1925-ben beiratkozott a római Szépművészeti Akadémiára, majd 1929-ben újból Párizsban tanult a Szobrászati Akadémián, ismét Bour déllé irányításával, 1931-ben tért vissza Nyitrára, és ott is maradt élete utolsú nap lóig. A kapitalizmus nehéz napjai után új távlatokat jelentett számára a szocialista világrend. 1945-ben a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége felvette tagjaként, pár évre rá sikerrel szerepelt a bratislavai országos képzőművészeti kiállításon, s utá na a. tárlatok egész sora következett. E rövid írásban lehetetlen felvázolni az elhunyt művész képzőművészeti jelentőségét, alkotott portrészobrokat (Nietzsche, Beethoven, Dvofák, Vazeci legények, OEo- vai asszony, önarckép), szívesen merített a zene világából (Apassinnata, Hold fény - -szonáta), de legerősebb oldalát a szociális témák képezték, hiszen maga is átél te a szegények sorsát (Proletár anya, Kol dusasszony, Megfagyott gyermek, Nyomor). Dolgozott márvánnyal, bronzzal, agyaggal, ám legszívesebben a fát kedvelte. Fából faragta legszebb szobrait. A szlovákiai képzőművészet jelentős alakját veszítettük el benne. Mártonvőlgyl László GÖNCRŐL VALAMI ÚJAT Már negyedszer rendezték meg a telkibányai nyári képzőművészeti alkotótábort, ezúttal Göncön, a hajdani híres mezővárosban. A tábor vezetősége hagyományőrzésből megtartotta a jelkibányai“ elnevezést is, mert a tábor ezen a néven vált ismertté Magyarországon. Ha a Gönc nevet halljuk — a gönci hordóra gondolunk, pedig a hajdan borkereskedéséről híres helységnek van egy másik értékesebb nevezetessége is: Károli Gáspár, aki először fordította magyar nyelvre a Bibliát. Remélhetőleg az alkotótábor továb bi hírnévhez segíti Göncöt. A tábort Szatmáry István grafikus vezeti. A résztvevők több művészt ágazat, a graft ka, a kerámia, a festészet, szobrászat közül választhatnak, amelyeket értő, lelkes művészek vezetnek. A táborozást különféle műsorok, kirándulások, filmvetítések, viták gazdagít ják. Mindenki lehetőséget karf mes térségbeli tudása csiszolására, a helyes szemlélet, hozzáállás kialakítására. A tábornak tulajdonképpen ez Is a célja: korszerűen gondolkodó, müvészetszerető és -értő, alkotó hozzáállású, a világot nemcsak pasz- szíván elfogadó közönség nevelése. Az alkotótáborban a márványtól a rézkarcnyomáshoz szükséges papírig mindent megkapnak a résztvevők. Bonyolult fa- és kőmegmunkáló gépek teszik lehetővé a szobrászoknak, hogy színvonalas, értékes munkát alkossanak. Most a grafikai csoport volt a legnépesebb. Mezey István vezetésével nemcsak a magas, mély és síknyomás, hanem a mondanivaló grafikai kifejezését is megismerhették a táborlakók. A tábor összetétele nagyon sokrétű volt — középiskolás diáktól nagymamakorú résztvevőig, középiskolai tanártól gazdasz- szonyig mindenféle kor és foglalkozás előfordult. Azt hiszem, ez a két hét mind- annyiunknak sokat adott. Tudom, hogy a művészetek művelése í- ránt nálunk nagy az érdeklődés. Ezt bizonyítják a Népművelési Központok versenyei és kiállításai is, csak éppen a színvonal marad el. Azt hiszem, nagyot lendítene a színvonalon, ha az erre hivatott szerveink hazat viszonyok figyelembevételével létrehoznának egy hasonló képzőművészeti tábori. Tudomásom szerint eddig csak pioníroknak szerveztek ilyet pedig a művelődés sokat nyerne ezzel a kezdeményezéssel. Köteles Erzsébet Lányok és fiúk! A Kiváló Munkáért érdemrenddel kitüntetett Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes felvételi megbeszélésre hív benneteket zenekarába: 1979. szeptember 10-én és 12-én 19—21 óráig, Bratislava Márkus utca 2 sz.; tánckarába: szeptember 11-én 18—21 éráig, Bratislava, Május 1 tér 10. (balett-terem); énekkarába: (minden szálam) 1979. szeptember 11-én 19—21 óráig a magyar tannyelvű gimnázium épületében, Bratislava, Duna utca 13, 81-es számú terem. Részletes felvilágosítást az érdeklődők az együttes irodájában kaphatnak: Bratislava, Mostová 8, telefon 330-422.
