Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-11 / 37. szám

Jana Kratochvílová

Huszonhárom éves volt, amikor Martin Krato- chvll, a cseh dzsessz-rock vezéralakja felfedezte és szerződtette zenekarához. Akkoriban még nem sejtette, hogy kapcsolata a dzsessz-rockkal tiszavirág életű lesz. Nemsokára a FrantiSek JaneCetk vezette KROKY együttesben tűnt fel, hogy a köny- nyfi műfaj egyik népszerűbb ágának hódoljon. Gyümölcsöző, sikerekben gazdag két évet töltött a zenekarral.

Frantlgek Janeöek kitűnő érzékkel válogatta ki az egyéniségének, hangjának legmegfelelőbb dalokat, nem csoda tehát, hogy nevét hamar megtanulta a popzenét kedvelők tábora. Mám ráda smlch. Gern? spevák. Song, Hádej. na co té mám,

Star? Senk — ezek voltak a legemlékezetesebb dalai. Az utőbbival megállta helyét a Szlovák Tv „Naäich deväf“ című táncdalversenyén. E sikeres pályakezdés után mindenkit meglepett az a hír, hogy Jana Kratochvílová kiválik az együttesből, és MOTOR néven saját zenekart alapít.

„Egyszerűen beleuntam, hogy állandóan az országot járjam, és néhány sikeres dalom dicsőségéből éljek. Sokat köszönhettem a KROKY-nak és vezetőjének, mégis úgy éreztem, változásra van szükségem. Tudtam, mindent élőről kell kezdenem, de inkább választottam a bizonytalan Jövőt, mint az egy helyben valő topogást. Szeretek kísérletezni, ű) dolgokat kipróbálni, csak így tudok a munkámnak örülni. A MOTOR az első saját zenekarom, azért is őrülök neki, hogy sikerült ilyen Jő társaságot összehozni. A fiúik határtalan lelkesedéssel vetették magukat a munkába, remélem, a hatása is megmutatkozik. Műsorunk összeállításakor a bluesből indultunk ki, frázis-,

kllsémentes zenét szeretnénk Játszani, amely a tizenévesek érzésvilágát fejezi ki. A mozgásnak, a táncnak is nagy szerepet szánunk, sőt tervezzük a színpadi háttér grafikai megoldását is. Már összegyűlt egy nagylemezre valő dal, a Supra- phon gondozásába!! Jelenik majd meg. Közben egy kis kitérőt is tettem, Karel Svoboda Diskobo- lós együttesével diszkózenét látszottam lemezre. A diszkőkluboknak zenét készíteni érdekes munka, de a koncertezésnek nagyobb Jelentőséget tula Jdoní tóik.“

Akik látták Júliusban Jana Kratochvílovát és a Motor együttes bratislavai koncertjét, meggyőződhettek rőla, hogy Jana szavainak súlya van.-gyökérFoto: arch.

Révész Sándor, Foto. Pülháiy

Négy év — három nagylemez, s mindhárom meglepetés. LegtnEább az első bodrozta fel a magyar popzene állóvizét, kiforrott muzsikájával. A második albumuk jellegzetessége az volt, hogy a kíséretet keményebbre fogták, mondanivalójuk agresszívabb körítést kapott. A Piramis 3 című nagylemezükön viszont egyértelműen a szöveg, a kimondott szó kerül előtérbe.

Manapság sokan . vitatkoznak a „Piramis-jelenség" o- káról, hátteréről. Attól függetlenül, hogy „pro vagy kontra" mondunk véleményt, annyit leszögezhetünk, az együttes megjelenése megmozgatta a fiatalok jelentős hányadát. Szerencsés találkozása ez a felnövekvő új generáció zenei igényének a Piramis elképzeléseivel. A 60-as évek, a beat hőskora zenészei együtt öregedtek a közönségükkel, s az új réteg nem volt hajlandó fenntartás nélkül azonosulni zenéjükkel, amely időközben ellaposodott, elüzletiesedett. Őszintébb, érzéseikhez közelebb álló ideálra vágytak, azért fogadta olyan ováció a Piramis megjelenését.

A Piramis 3 zenei anyagát vizsgálva szembetűnő a száraz, majdnemhogy nyers összhangzás. Reakció ez a manapság annyira elterjedt stúdiótrükkel telített muzsikára. Részint pedig egyfajta őszinteséget is kifejez, hi szén a zenekar a lemezen önmagát adja, nem csapja be közönségét. Szővegközpontú albumról lévén szó, a dallam és a kíséret háttérbe szorul a mondanivaló Javára. Fiatalokról fiataloknak, fiatalos lendülettel — így jellemezhetjük a dalokat, amelyek a szülő-gyermek kap csolat, a felnőtté válás, a társkeresés, a beilleszkedés kérdésvilágában segítenek eligazodni. A 20. század sanzonjainak is nevezhetjük őket, hiszen azokkal a társadalmi megnyilvánulásokkal, foglalkoznak, amelyeknek ellentmondásait a fiatalok többsége előbb-utóbb saját bő rén tapasztalja. Amellett, hogy ilyen komoly feladatra vállalkoztak a dalok szerzői, vigyáztak arra is, nehogy a túlmagyarázkodás, az okoskodás hibájába essenek. A legnagyobb teher a muzsikusok közül kétségkívül Ré vész Sándorra hárul. Az 6 „nemesacél“ hangja a Piramis-hangzás fő meghatározója. Hol kamaszos daccal, hói gyermeki egyszerűséggel közli a dalokba tömörített Ö- zenetét.

Bár az albumon — egy kivételével — nem találunk slágerlz'ű dalokat, közvetlen hangvételű, a fiatalokhoz szóló szövegei miatt nagy sikerre számíthat.

STRIB2ENEC SÁNDOR

M i

A bizakodó tekintet az iskolának szól

HUSZTI PÉTER

1944 májusában születtem, amikor még a pince, volt a világ. Lenn nyir; kos falak, "rettegés, élelem- és vízhiány, fönt aknatűz és ágyúzás. Nehéz helyzetben voltunk, de legkevésbé a nélkülözésre emlékszem. Hogy miért? Anyám hajnalban kelt, este jött haza, s míg ő dolgozott, napjainkat át- meg átszőtte a játék.

Ruhát és cipőt csak karácsonyra kaptunk. Játékot vagy könyvet még ritkábban. Így aztán korántsem volt annyi Játékunk, mint a mai gyerekeknek, fantáziánkat viszont sokkal szabadabbra ereszthettük.

Nagyon szép évek voltak ezek. Ott laktunk a Rózsadomb tövében; vadre gényes sziklák, titokzatos barlangok, fel nem fedezett ösvények közelében.

Tavasszal cserebogárra vadásztunk, denevért kergettünk, fociztunk; nyáron Indiánosdit és számháborút játszottunk. Ősszel a gyümölcsfák között pokrócfüggönyt húztunk, és papírko- rona került a fejemre, télen a nagy ruhásszekrényt alakítottuk bábszínházzá, az író, a rendező és a főszereplő természetesen én voltam.

Az iskolától egy .cseppet sem féltem. A betűktől igen. Azt hittem, sosem tudom megtanulni őket. Második tói aztán szinte faltam a könyveket.

Udvari és tornatermi ünnepélyek Jutnak eszembe, amelyeken szavaltam, énekeltem és játszottam.

A gimnáziumi évekre is boldogan emlékszem vissza. Reggelenként öthat fiú várt rám a kapuban, hogy útközben megbeszélhessük gondjainkat, kalandjainkat, s ugyanezt a társaságot az önképzőkörbe is becsalogattam, ahol verseket írtunk, irodalmi előadóesteket szerveztünk, újságot szerkesztettünk — és eljátszottuk a Bánk bánt. A magyar tanárom Játszotta Tiborcot, én pedig Bánkot. Talán az előadások sikere, a jelmezek va rázsa adott erőt ahhoz, hogy nekivág Jak a színészi pályának.

Gyermekkoromtól vonzott az isme rétién megismerése. Talán azért, hogy később jóval színesebben elmesélhes sem, továbbadhassam. Ez kényszer!! írásra, élményeim rögzítésére. Mén minden, ami ma izgat, gyermekkorom j ban is izgatott. A gyökerek kitapint j hatók. Ezért is tartom annyira fon tosnák gyermekeink megismerési vá gyának kifejlesztését. Hogy mi ennek a módja, még nem tudom. De bánt ha unatkozó gyereket látok.

G. Szabó László