Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-11 / 37. szám

6 M

Tarka

sportvilág

Közeledik a téli olimpia, s mint ismeretes, az egyesült államokbeli Lake Piacid lesz a nagy világuerseny színhelye. Korábban már írtunk róla, hogy az egész világban nagy felháborodást váltott ki, hogy a sportolókat a szervező bizottság olyan épületekben akarja elhelyezni, amelyek a versenyek után börtönül szolgálnak majd.

Több tiltakozás után némileg módosult a helyzet. Miután néhány ország küldöttsége bejelentette, hogy semmi szín alatt sem óhajt börtöncellákban lakni, a szervező bizottság egyelőre 64 korszerű, lakókocsit kíván a sportolók rendelkezésére bocsátani.

Lehet tehát választani: kétszemélyes börtöncella parányi ablakkal vagy lakókocsi.

Eddig mindenki az utóbbit választotta.

ú 0 o

A Bild Zeitung című. nyugatnémet lap híre szerint Kevin Keegan, az SV Hamburg angol csillaga megválik az NSZK bajnokcsapatától, mert hároméves szerződést írt alá az amerikai Washington Diplomats együttesével Az értesülés szerint a 28 éves csatár félmillió dollárért cserélne gazdát. A hírt Keegan, és az SV Hamburg vezetősége is cáfolja. Csakhogy már annyiszor bebizonyosodott, hogy nem zörög a hat ászt, ha..*

O 0 <3

A labdarágás történetének legfurcsább‘gólját alighanem Paulo Perreira, a brazil CB Baloja csapatának kapusa kapta. Az egész úgy történt, hogy az ellenfél egyik védőjátékosa ä félpálya tájáról megeresztett lövése anélkül vágódott a helyi csapat hálójába, hogy a kapus akár csak mozdult is volna rá. Mikor .játékostársai emiatt odaszaladtak hozzá, nem kis meglepetéssel állapították meg, hogy a derék „házőrző“ a kapufának dőlve az Igazak álmát alussza. Még szerencse, hogy 9:0-ra vezettek.

Mindenesetre szép kis mérkőzés lehetettI

o 0 o

A hivatásos sport világában — úgy látszik, -r semmi . sem lehetetlen. Erre vall a James Scott-Bunny. Sterling ökölvívó-találkozó is.

James Scott 31 éves félnehézsúlyú ökölvívó a világbajnoki cím elhódításáról ábrándozik, eredményei alapján nem is ok nélkül. Eddig tizenöt profi mérkőzést vívott, tizennégy alkalommal győzött, s csak egyszer volt kénytelen megelégedni a döntetlennel.

Legutóbbi mérkőzésén, amelyet a brit ex-Európa-bajnok Sterlinggel vívott, mégiscsak száz néző volt jelen. A dolog magyarázata: James Scott 45 évig tartó börtön- büntetését tölti a New Jersey állambeli Hohway börtönben, így a találkozón, amelyet természetesen a rácsok mögött bonyolítóitok le, csak rabtársai, illetve a börtönőrök voltak jelen.

fames Scott kiütéssel győzött, de ugyanakkor pusztán alantas üzleti szempontból kiütötték a sport fennkölt és nemes eszméit is.

' \ i I

o O o

Moszkva nevét a nyári olimpia közeledtével a világ összes nyelvén egyre sűrűbben emlegetik. A Szovjetunió népei VII. nyári spartakiádjának világraszóló sikere után most már az Amerikai Egyesült Államokban' is egyre kevesebben vonják kétségbe, hogy a Szovjetunió képes megrendezni a világ legjobb sportolóinak találkozóját, jóllehet, korábban egyes körök - igyekeztek zavart és bizalmatlanságot szítani.

Persze nem is Amerikában lennénk, ha nem akarnának az olimpiából üzleti hasznot is húzni. „Leví Strauss-nadrágban Moszkva utcáin! Reggelenként Gilet- te-pengével borotválkozik, csuklóján Tlmex-karóra, s fogai között Wrigley-rágögumit morzsol. A nők Sunbeam- törülközőt használnak, s Revlon kozmetikai szerekkel t sminkelik az arcukat!“

Ilyen és ehhez hasonló reklámok „ordítanak“ az amerikai állampolgárokra az újságokból, a rádióból, a televízió képernyőjéről, a színes neonfényekről és kirakatokból, az Egyesült Államok Nemzeti Olimpiai Bizottságának emblémájával dekorálva.

Ennek fejében Montreal idején négymillió dollár „ipart adomány“ folyt be az olimpiai bizottság kasszájába, a moszkvai játékok során kilencmillióval számolnak. Az olimpiát „tekintélyteremtésnek“ ezt a módját azonban olykor még maguk az amerikai lapok is megkérdőjelezik. A New York Times például ezt írta: „Az, hogy az ! olimpiai bizottság saját emblémáját is áruba bocsátotta, még nem baj, de hogy az indulókat is a szekér elé fogták, az már tűrhetetlen.“,

Csakhogy az üzlet az üzlet, és az aranyérmekért vívan dó küzdelem az amerikai ipar számára óriási üzletet, valóságos aranybányát ígér. És mert a sportolókat felszereli, táplálja, ellátja, fésüli, borotválja és még valamicske készpénzt is juttat nekik, úgy véli a reklámkampány céljaira felhasználhatja az olimpiai bizottság emblémáját.

Hát így kerül a farmernadrág az „asztalra“.!.

(palágyi)

Az edző és a bajnok védenc, Pollö Olga.

Cselgáncs Gután (KolSrovo)l? Amikor tíz évvel ezelőtt elkerültem ebből a közben már várossá fejlődött községből, hallani sem lehetett ilyen sportról. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy abban az időben Gúta békés lakosai meg is botránkoztak volna azon, ha valaki ilyen „egzotikus“ sportágat akart volna meghonosítani a labdarúgáson kívül más sportot alig ismerő közönség körében. Ám mégis akadtak úttörők.

A minap, a városka központjában ténferegve nem győztem csodálni a változásokat. Már csak- a szálloda és az áruház emlékeztetett arra a Gútára, amelyet én olyan jól ismertem. És éppen ennek a régi áruháznak a kirakata hívta fel a figyelmemet a sportéletben Is a rohamosan változó Gútára. A kirakatban egy tabló és sok-sok érem, serleg, díszoklevél hirdette, hogy a városban létezik, és eredményeket is fel tud mutatni a cselgáncsszakosztály.

Az egyik képen régi ismerősömet, iskolatársamat véltem felismerni. A kép alól hiányzott a név, de azért rájöttem: Ma- darí Béla. A tabló szerint a szakosztály vezetője, edzője lehet. Úgy, emlékszem, annak idején pincérnek készült. Meg is találtam az Aranykalász vendéglőben, amelynek Madari Béla a vezetője. Kissé meglepődön, hogy nem az-egykori iskolatárs kereste fel, hanem az újat, érdekeset,. hajszoló újságíró.

— Az, hogy Gútán a fiatalok cselgáncsoznak, talán csak neked furcsa mondta. —• öt év alatt ez a szakosztály a helyi testnevelési egyesület egyik legeredményesebb szakosztálya lett, pedig jóformán semmilyen hagyományokkal sem rendelkeztünk. Tudtommal Obonya Sándor foglalkozott valamikor ezzel a sportággal, de neki sem jutott eszébe, hogy követőket toborozzon.

— Hogyan jutott eszedbe, hogy a cselgáncsot meghonosítsd Gútán?

A KITARTÁS

GYÜMÖLCSE

— A katonaságnál kerültem kapcsolatba a cselgánccsal. Amikor leszereltem, a komáromi (Komárno) CH testnevelési egyesületben versenyeztem tovább, majd később felötlött bennem a gondolat, hogy szülővárosomban is meg lehetne szervezni ezt a szakosztályt.

— Azt hiszem, ez nemcsak tőled függött. Milyen segítséget kaptál az induláshoz?

— A felettes szervek, vagy mondjam úgy, hogy az Illetékesek megértették szándékomat. Fantáziát láttak a kezdeményezésben. Sokat segítettek, s nem egvszer kihúztak a kátyúból. Nélkülük nem tudtunk volna eredményeket elérni. Ma már elmondhatom azt is, jól tettük, hogy a fiatalabbakkal kezdtük, a Városi Ifjúsági és Pionírház védnöksége alatt ösz- szehoztunk egy kis csoportot. Nagyon nagy segítségemre volt Mészáros Ferenc, a pionírház igazgatója.

— A vállalkozást siker koronázta, mert az öt év alatt, amint láttam a tablótokon, országos Ifjúsági bajnokokat neveltetek fel.

— Igen. Eredményekben gazdag volt ez az öt év, s ezek az eredmények a nehéz és gyötrelmes pillanatokat Is elfeledtették velünk... Amikor belefogtam ebbe a munkába, tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt 1s tudtam, hogy mit akarok. Rengeteget kilincseltem a városi nemzeti bizottságon. Nincs okom a panaszra, mert még a vnb elnöke, Borka János Is szívügyének tartotta sorsunkat. Anyagi és erkölcsi támogatásból nem volt hiány, viszont szakmai segítséget nemigen kaptunk. de nem is várhattunk, hiszen nem volt kitől. Mi ezt lelkesedéssel igyekeztünk pótolni.

— Tehát a kis táblán szereplő eredményeknek sok-sok szabad idő, önfeláldozás és munka az ára.

— Hogy mennyi energiába került, ma már felmérni sem

tudom, de nem is akarom. Az eredmények a fontosak... Mi mást akarhat az ember, mint azt, hogy munkájának látszata legyen? Ügy érzem, az enyémnek megvan. Az a kis tabló fennállásunk ötödik évfordulójára készült, s az eredmények feledtetik a legnehezebb perceket is. v

— Tehetséges fiatalokat sikerült találni Gútán, de ezt te Is tudod, hogy ez még nem elég. Szakemberekre is szükség van, hogy ez a sportág fennmaradhasson. Még fiatal vagy, de egyszer át kell adnod a stafétabotot. Lesz-e kinek?

— Ez az. ami a legjobban aggaszt. Egyelőre egyedül vezetem a szakosztály munkáját. Még helyettesem sincs. Remélem, hogy a testnevelési egyesület vezetői időbén felismerik annak a veszélyét, s rövidesen segítenek még egy-két szakember felnevelésében.

Nagy kár lenne, ha ezek a lelkes fiatalok egyszer pártfogó nélkül maradnának. Nem azt akarom mondani, hogy távozni készülök, hanem azt, hogy gondolni kell a jövőre is. Nagyon szeretem ezt a sportot, két kislányomat Is mindig elviszem az edzésekre, de már most érzem, ha többen lennénk az irányításra, a fiatalokkal még jobb eredményeket érhetnénk el.

— Ez a sportág elég mélyre eresztette gyökereit Itt, Gútán?

— öt év alatt egy fa sem erősödik olyanná, hogy minden viszontagságot kibírjon. Ápolni kell a mi sportágunkat Is. Azok a fiatalok, akik tagjai vagy tagjai voltak az egyésüle-. tünknek, többségükben hűek maradnak ehhez a sportághoz, amíg a legszükségesebb feltételek meglesznek részünkre. Ez viszont már a testnevelési egyesület és a város vezetőitől függ. Biztos vagyok benne, nekik is szívügyük, hogy városunk kí- monóban is képviselve legyen.

KAMOCSAI IMRE

KAUCSUKLABDÁK

Egyszerű épület: öltözők, néhány egyéb helyiség és a csarnok.

— Ez a mi pingpongparadicsomunk — mondják büszkén a dunaszerdahelyiek JDunajská Streda).

— Annyi az érdeklődő, hogy lassan nem férünk el benne — panaszolja Horváth István, a DAC asztalitenisz-szakosztályának elnöke.

Ezúttal is jókora a nyüzsgés a csarnokban. Minden hely fog. Iáit. nincsen üres asztal. Villannak az ütök, pattognak a fehér kaucsuklabdák, most éppen a zsenge palánták jutottak „szóhoz". A nagyokat is megszégyenítő komolysággal ügyködnek a srácok, belefeledkezve a játékba, összvonják szemöldöküket, ráncolják homlokukat, úgy adogatják a labdát.

De hogyisne összpontosítanának a labdára, amikor nem bab. ra megy a játék, komoly verseny ez!

— Ötödször rendezzük már az idén a serdülők ás az ifjúságiak . tornaverseiiyét Szerdahely Város Kupájáért — mondja az elnök. — Érdemes őket megnézni, akad közöttük néhány tehetséges játékos.

Nézem a csarnok falán a

fényképeket, a fehér kaucsuk- labda sportjának legjobbjait ábrázolják. Talán az asztalok mellett igyekvő kicsinyek közül is kikerül majd egy-két élenjáró. Az igazi nagyok. Tokár, Orlowsk^, Miko, Kolláro- Valódi vegyespáros: Csiba Mórig és a győri Amrein Béla. vits, Sidó Feri, Kunc, Váöa, Andreádig és még igen sokan, Potisk Éva, Boráros Kati, Hor- Csiba Mari is elégedetten ne- szintén voltak kezdők, vagy a vúth Jana és még tiéhányan vet. Legalább a vegyespáros si- szerdahelyen járt világnagysé- ök már az első ligában játsza- került, ha már a női párosban gok, Jőnyerék és társaik is. I,a^- elúszott a győzelem. A páros

— Sokat tanulhattunk tőlük ^ A teremben éppen Németh vaióhan „vegyes“ páros volt:

— mondja Németh Attila, aki Eleonóra és Csiba Mari van so- szerdahelyi siker egy kis győri épp az imént nyerte meg a ser- ron' a páros döntőjét vívják segédlettel. Az ötödik évfordu- dülők tornáját. Sőt, a párosban nem nagy sikerrel. Izgul a két lóban is van tehát hazai siker, is ő lett az első Vimi barátjá- kékmezes DAC-lány, de kár a Horváth István igyekvő fiatal- val. drukkért, Eleonórának nem jai most sem hálátlanok a szak— Oklevelet, érmet meg egy megy túlságosan a játék, si- osztálytól kapott kedvező lehebélyegalbumot kaptam — di- mán kikapnak. tőségekért.

csekszik Attila, és azt is elá- Csiba Marinak a versenypá- — A mi gyerekeink legszive- rulja még, hogy a francia Sec- rosban jut egy kis kárpótlás, a sebben a zöld asztalokon alud- retin játéka tetszik neki a leg- győri Amrein Béla oldalán meg. óénak, sajnálják, hogy be kell jobban. nyerik a döntőt. A nyurga, rőt fejezni az edzést — dicséri pa— Bárcsak én is úgy tudnék hajú győri legénynek egy ideig lántáit a szakosztály elnöke,

játszani...! eltartott, mig bejöttek a tényé- Egyetlen edzést is elegendő

Egy kicsit türelmetlen, még réséi, az első játszmát el is volt látni abhoz, hogy biztosra nem tudja, hogy a sikerért har- vesztették. A második játsz- vettessük, ezek a gyerekek va- colni is kell, szorgalommá!, ki; mában egyeniftettek, a harma- lóban igen jói érzik magukat tartással, akarattal. dikban fej-fej , melletti küzde a szerdahelyi pingpongparadiNézent az előtte szereplő lem alakult ki, többnyire az ei- csontban. A jó szervezésnek, „gárda“ fényképét. Nagy Tibo- lenfél vezet, de aztán kijön a munkának, a színvonalas ver- rék, Török Attiláők és a többiek lépés, ás Mariék nyernek 24:22 senyéknek már eddig is meg- kőzött ő is ott kuksol már. A re. mutatkoztak az eredményei,

fiúk mellett lányok: CsUta Ma- — Megizzadtunk a gyözele- Csak így tovább, DAC j«ták!

rí, Németh Eleonóra és Edit, márt — nyugtázza a győri fiú. m. J.