Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-28 / 35. szám

um 9

A HŐSÖKRŐL

A Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulójára emlékezünk. Méltó keretek között ünnepli az ország népe, mert a hősökről nem feledkezünk meg.

A felkelés egyik vezéralakja volt Karol Smidke. Gustáv Husákkal és Laco Novomeskfvel a legfőbb szervezők voltak. A vérzivataros esztendőkben Karol Smidke a Dosztojevszkij sor 21-es számú lakásán illegalitásban élt, nála találkoztak a fasiszta vérengzők ellen szervezkedő bátor hazafiak, majd a felszabadulás után is ott látta el fontos pártteendőit. Fővárosunk most, a 35. évfordulóra hálából szobrot állít Karol Sraidkének. A szobor elkészítésével Vojtech Rémén szobrászművészt bízták meg.

— Régen foglalkoztam Tarol Smidke megörökítésével Nagy csodálója és tisztelője voltam már fiatalkoromban is. Még mielőtt megkaptam volna a hivatalos megrendelést, sok é- ven át rajzolgattam a legkülönbözőbb vázlatokat. Portrévázlataim u- tán figurális kompozíciók következtek. A vázlatozás során tucatjával készítettem rajzokat, úgyhogy szinte már életre kelt bennem Smidke a- lakja. Jól felkészülten kezdtem hozzá a szobor megalkotásához. Alapanyagul a bronzot választottam. A 330 cm magas bronzszobor háromméteres talapzaton áll majd a Karol Smidke-parkban.

Elmentem a helyszínre. Lázas munka folyt itt. Aszfaltozták a park egy részét, és már áll a talapzat.

— Sietnünk kell, az idő sürget. Szeretnénk, be idejében és jól készítenénk el ezt a szobrot, már csak azért is, mert Karol Smidke a mi emberünk volt. Megérdemli az emlékezést — jelentette ki az egyik derékig meztelen, a tűző napon verejtékező munkás. „A mi emberünk volt“ — és ez mindennél többet mond.

A szobrászművész keveset pihen a napokban. A szobor bronzba öntését hosszú tanulmány előzte meg. Az alkotó munkáját megkönnyítette az, hogy előzőleg már több műben megörökítette Karol Smidkét, a felkelés egyik nagy emberét.

— A szobor formálásakor figyelembe kellett vennem, hogy a felkelésnek ez a hőse igaz ember, jó családapa, kiváló elvtárs, feladatát becsülettel ellátó funkcionárius volt, emberi, családi, politikai téren minden körülmények között helytálló, szívós, tetterős, harcra kész, de u- gyanakkor jóságos, igazságos egyéniség. Ilyennek igyekeztem őt ábrázolni a szoborban is.

—os—

Partizánvidék

E

gész életét a művészetnek szentelte, művészetével pedig a felkelést szolgálta.

Régi, egy kissé már gyűrött papíron egy szerű ceruzarajz, egy szeplős ifjút ábrázol.

— Régen rajzoltam ezt a képet —mondja alkotója, Elena Lazinovská érdemes festőművész. — Ilyen fiatalon kellett meghalnia, őt is eltaposta a kegyetlen fasiszta csizma, janko Suäka ő, a fiatalon kivégzett szlovák partizán.

Keményen cseng a művésznő hangja, nyilván felelevenednek benne a régi emlékek. Itt él közöttünk, visszavonulva fenn a hegyen, kiskertes házában csupán a művészetnek szentelve idejét.

— A festés és rajzolás töltötte ki egész életemet. Még most is ez mindenem, pedig már elmúltam hetven. Nagyon régen rajzoltam le Janko Suákát, közvetlenül a kivégzése előtt. Ez a szegény fiú szovjet ejtőernyősöket segített menteni, ezért fizetett életével. Néhány nappal a halála előtt láttam, hogy rajzolgat. Néztem, miként szorgoskodik, majd kivettem kezéből a rajzot, és magyaráztam neki, hogyan javítsa ki a hibákat. Hálás volt érte. Talán kiváló képzőművész lett volna belőle, de nem lehetett azzá, mert őt is elvitték a vérzivataros esztendők.

Elgondolkodva nézem a művésznőt. Szeme fiatalosan csillog, belső tűz hevíti, pattogva szól, a múltat vádolva, amiért hiábavalóan pusztult el megannyi fiatal. Sok képet festett és rajzolt a partizánokról, a felszabadítókról, a harcok színhelyéről. Egymás után teszi elém a rajzokat.

— Ezeket a vázlatokat a felkelés alatt, a harcok színhelyein készítettem. Én is

részt vettem a felkelésben, sok veszélyes futárszolgálatot bíztak rám. Mennyi derék fiatal partizánt, katonát, ártatlan lakost, egyszerű falusi embert láttam meghalnil A fiatal SuSkát ts. Tehetetlenül néztük, a fasiszta túlerő ellen nem tehettünk semmit. Több mint harmincöt éve ennek, szinte hihetetlen. Néha úgy tűnik fel, hogy csak a minap történt mindez, olyan jól emlékszem az eseményekre. Az évek elrohantak felettünk, az emlékek megmaradtak. Az évforduló tiszteletére igen sok kiállítást rendeznek országszerte, és ezekre a kiállításokra tőlem is kértek képeket. Még Moszkvába is, közös kiállításra. Négy képet adtTm. el Is kflM’év már (ana. a narPartizánanya elesett fiával — ebből a szén- rajzból festette meg Elem Lazinovská A partizánanya című képét, amelyet a mikulást képtárban helyeztek el.

Janko SuSka, a fiatalon kivégzett partizán

tizánnő, Jankó Suäka, a fiatal szlovák partizán, Valjanszkij kapitány és Harcok a Polana alatt című munkáimat választottam ki a moszkvai tárlatra. Banská Stiavnicára pedig elvitték A hegyekbe című festményemet.

— Egyébként a Nemzeti Galériában van néhány, nem is tudom pontosan, mennyi, talán 15—20 képem, közöttük a Partizánvidék elnevezésű is.' Nagy kép, négy részből áll, a Szlovák Nemzeti Felkelés négy nevezetes helyét, a Vlőie dieryt, Kfakot, Ostry Grúftt és Horny Jelenecet ábrázolja. Nyitrára került „Marko Culeft“ az efsz megalapítója“ elnevezésű képem. Magam se tudom számon tartani, hol melyik alkotásomat állítják ki. „A vasútvonal biztosítása“ című tollrajzomat, „A fasiszták vérengzése“, „Pihenő partizánok“ olajfestményeim biztosan ott szerepelnek majd valamelyik kiállításon. A Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulóján A felkelés képe címmel nagyszabású kiállítás nyílik a harcok városában, Banská Bystricán is.

— Alkotásaim jelentős hányadát a felkelésnek szenteltem. Ennek pedig egyszerű a magyarázata: az akkori mozgalmas idők tartósan bevésődtek emlékezetembe. Vannak események, amelyeket nem felejtünk el soha. Az átélt borzalmakra olyan élesen emlékszem vissza, mintha csak tegnap történtek volna. Magam is részt vettem a felkelésben, bár fegyverrel a kezemben nem harcoltam, mégis gyakran tettem kockára életemet, fontos üzeneteket közvetítettem, segítettem a szervezésben, összekötő szolgálatot vállaltam. Hát el lehet felejteni a sok szenvedést, borzalmat?! Amikor csak tehettem, ceruzával papírra vetettem a helyszínek vázlatát, ceruzarajzokat készítettem, portrékat a katonákról, partizánokról, harcokról. Maradt néhány e- redeti rajzom, egy kicsit kopottak, gyűrött lett ugyan a papír, de a képek eredetiek, dokumentumok a történtekről. A felkelés idejéből néhány történetet magam is megírtam, személyes élményeim alapján örökítettem meg a harcokat és egyéb eseményeket. De a múltról mindennél ékesebben szólnak a festmények, rajzok.

— Azt hiszem, munkásságommal én is hozzájárultam a múlt megörökítéséhez, hogy országunk népe soha ne felejtse el az akkori borzalmakat, hogy óhajtsa a békét, és őrizze meg emlékét azoknak a hőst harcosoknak, akik életüket áldozták szabadságunkért.

—mészáros—

Foto: mészáros

Az idén harmadszor rendezte meg a CSEMADOK Központi Bizottsága a nyári művelődési tábort, Örsújfalun (Nová Stráí) augusztus 11—18-a között. A mintegy kétszáz résztvevő túlnyomó többsége fiatal volt, és beszélgetésükből már az elején kitűnt, hogy a táborban töltendő héttől igényes programot várnak. A táborozás végén azonban a létszám erős csökkenése is bizonyította, hogy elvárásaiknak nem mindenben tettek eleget. Kialakult köztük bizonyos közösségi szellem, de ezt még a karékpártúráról hozták magukkal.

Nyilvánvaló, hogy a rendezvény célja, amint ezt nevéből is megítélhetjük (művelődési tábor), a csehszlovákiai magyar fiatalok tudományos szinten való megismertetése nemzetiségi létünkkel. Ez megfelelő képzettségű szakemberek bevonásával előadássorozattal valósulhatott volna meg legjobban. Jelentőségéhez mérten arányosan átfogva nemzetiségi létünk minden területét. Az ilyen tudományos jellegű előadásokból, sajnos, nagyon kevés volt, és összeállításuk is hagyott kívánnivalót maga után. Miért?

Néhány kulturális ágazat dominált, mások hiányoztak. El hangzott több népművészeti, néprajzi előadás is, de hiányol tűk a mai magyar csehszlovákiai irodalommal foglalkozó e lemzést, pedig a közönség soraiban szép számmal akadtak fiatal költők, írók. Nem volt a fejlődő kisszínpadi mozgal munkkal foglalkozó alapos előadás sem. Elhangzott ellenben egy kitűnő előadás Szilvássy Józseftől, az Új Szó kulturális rovatának vezetőjétől, az amatőr művészeti mozgalmunkról és betöltött szerepéről szocialista társadalmunkban. Továbbá nem volt átfogó nemzetiségi-történeti előadás. És hiányzott egy nemzetiség-szociológiai ismertetés, bár ez a témakör jelentős szerepet töltött be Lacza Tlhamérnak A hazai magyar tudományos-műszaki értelmiségünk helye és szerepe című előadásában, és pontos képet nyújtott a témakörön túl nemzetiségünk gazdasági helyzetéről, valamint az itt uralkodó általunk felismerhető tendenciákról.

Ebben a témakörben hallhattunk még egy, és nagyon színvonalas előadást Lőrincz Gyulától, a CSKP KB tagjától, a CSEMADOK KB elnökétől a falu kollektivizálásáról és gazdag munkásmozgalmi tapasztalatairól. Hadd említsem meg rögtön azt az érdekes beszélgetést, amely Lőrincz Gyula elvtárs és a fiatalok között kialakult

NYÁRI MŰVELŐDÉSI TÁBOR

Az előadások véletlenszerűen kapcsolódtak egymáshoz, rész letesen kifejtve különböző területeket, és ezen belül egyes korszakokat, de nem tárták fel az általános fejlődési folya mátokat és tendenciákat. Nem elég bemutatni egy korszak speciális eredményeit, hanem törekedni kell fejlődési össze függések felismerésére, hiszen ezek vezetnek el bennünkei a mához. Az ilyen előadások helyett azután különböző ma tinéknak, vitadélutánoknak és játékos vetélkedőknek lehet tünk tanúi. A vita kell. Kell, mint az előadások kiegészítése, a feltáratlan, de a hallgatóság által fontosnak talált kérdések megvizsgálása, illetve mint a különböző vélemények kicseré lése. De egy alaposan felkészült tudományos rendszeresség gél bíró előadás információanyagát nem pótolhatja. Hasoíjló a véleményem a játékos vetélkedőről is, amelyekre esténként a tábortűz mellett a szellemi felfrissülést szolgálva szükség van. De hogy frissüljenek fel azok, akiknek nem volt mitől elfáradniuk ...?

Természetesen ettől a szemponttól függetlenül ezek a műsorok lehetnek nagyon jók, ezt bizonyította néhány parázs vita is. Ez egyébként biztos jele annak, hogy a megjelent ifjúság érdeklődik nemzetiségi problémáink iránt.

Nagyon sokan voltak kíváncsiak például a kassal (Koäl- ce) Szép Szó, valamint a Szőttes népi táncegyüttes pillanatnyi helyzetére. Színvonalát tekintve mindkettő kinőtt (I) az amatőr keretekből, megfelelő anyagi támogatás hiányában a- zonban szinte lehetetlen a továbbfejlődésük. Pedig a vitából kitűnt, hogy a közönség igényli őket. Nagy érdeklődés kísérte a csehszlovákiai magyar sajtó és rádió helyzetét és szerepét, rámutatva a leglényegesebb hiányosságokra. Sokan vélekedtek úgy, hogy sajtónk nem foglalkozik eleget és behatóan nemzetiségünk időszerű kérdéseivel. Hogy csak egyet említsek: a táborban többször is szóba kerültek iskolaügyünk gondjai. Az ilyen viták kibontakozásában azonban a véletlen- szerűség óhatatlanul előidézi az ál-, illetve mellékes problémák előtérbe helyezését, mint például a „sumér vita“ után. Azt hiszem, sokkal égetőbb kérdések várnak megválaszolásra, mint a sumér-magyar rokonság hitelességének eldöntése. Arról nem is szólva, hogy ez igen széles kutatási terület, és megfelelő képzettség hiányában mi csak vélekedhetünk, értékkel bíró véleményünk azonban nehezen lehet.

A vitákban elhangzott kérdések megválaszolása sem volt mindig konkrét. Sokszor a hallgatóság nem kapott egyértelmű, a többséget megnyugtató választ. A konkrétság hiánya azután nagyon sok fiatalnak kissé kedvét szegte. Az ifjúságot a lehetőségek szerint pontosan kell tájékoztatni, mert közülük kerülnek ki azok, akik a jövőben (sokan már most is) kultúránk alakítói, formálói lesznek.

így aztán ki-ki a benne maradt kérdőjeleket esténként beletáncolta a földbe. Alakult egy nagyon színvonalas táncház. A Szőttes tagjai és zenekara ültette fülünkbe, illetve lábunkba népünk zenéjét, táncait.

Megismétlem, ha ezen és a hasonló rendezvényeken hiányzik a tudományos egzaktság, egész nemzetiségi kultúránk kárát láthatja. Pontos és alapos reakciót csakis pontos értesülésekre várhatunk. A felsorolt észrevételek ellenére a táborozás a résztvevők többségét közösséggé formálta, és számos színvonalas véleménycsere alakult ki. Az időjárás is nekünk kedvezett.

Fiúk, lányok, ha időtök és kedvetek lesz, jöjjetek jövőre a 4. ifjúsági táborbal Rengeteg értesülést szerezhettek, új emberekkel ismerkedhettek meg, és hogy ezek az értesülések átfogóbbak, serkentőbbek legyenek, ezt várja, és remélem, ennek érdekében tesz is mindent, hogy a tábor igazán kiérdemelje a művelődési nevet. Használjuk ki jobban a benne rejlő lehetőségeket!

Ollós László