Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-28 / 35. szám
NYÁRI BURJÁT balett es oiiern Sz. Radnajev és K. Bazarszadajev M. Frolov operájá ban, mely az Enhe-Bulat-Bator című népi eposz motívumait dolgozza fel. Foto: A. Ratnyikov A Szovjetunióban rengeteg színház működik, a színpadi sikerek nem számítanak ritkaságnak, s nemcsak a szakemberek, hanem a közönség is ért a színházhoz. Ilyen körülmények között jó színház hírében állni dicsőségnek számit. A szibériai Ulan-Udéban, a Burját ASZSZK fővárosában működő opera- és balettszlnház prímabalerínája, Larisza Szahjanova a szovjet balett egyik csillaga. Lhaszazan Linhovoin basszista az egyik legkiválóbb szovjet énekes. A társulat egy másik énekesét, Kim Bázarszadajevet „szibériai Saljaplnnak“ szokták nevezni. A színház mintegy kétszáz müvet tart repertoárján, többek között Verdi Otellóját és Adam Giselle-jét. Ezek után nem csoda, hogy e „vidéki“ színházat a legjobbak között tartják számon, holott távoli esik a hagyományos színházi fővárosoktól, Moszkvától, Lenln- grádtól, Kijevtől. A „kulturális vidék“ fogalma ma már meglehetősen viszonylagos, s abban a tényben, hogy az ulan-udei társulat 46 országban képviselte már a szovjet művészetet, nincs semmi kivételes. Ennek ellenére a színháznak megvan a maga különlegessége, mégpedig az, hogy a negyvenéves színház éppen Burjátföldön érte el a művészet csúcsait. A burját nép a forradalom előtti Oroszországban kulturális téren az egyik legelmaradottabbnak számított. Voltak bár nemzeti táncai, dalai, elbeszélő költészete, de a szinte teljes egészében írástudatlan népnek nem voltak hivatásos zenészei, írói, költői, sőt még ábécéje sem. A népi színjátszás csak csírájában létezett. Az ulan-udei zenés színház megszületése 1939-ben a burját nép lendületes kulturális előretörésének egyik ténye volt. Az első zenés-táncos előadásoktól a nemzeti operákig és a balettekig, valamint a külföldi kiasz- szikusok színre viteléig a társulat igen rövid idő alatt tette meg a nagy utat. A fiatal színház segítői az o- rosz művészet kiválóságai voltak, köztük R. Glier zeneszerző és I. Mojszejev koreográfus. Szahjanova Moszkvában, Bazarszadajev Leningrádban készült hivatására. Az előbbi ma a Burjátföldi Balettintézet igazgatója. Az iskola tanítványait gyakran küldi más szovjet városokba, többek között Moszkvába és Leningrádba. Baudordzsi jampilov burját zeneszerző több nemzeti o- perát alkotott, s nem ő az egyetlen nemzeti szerző. Már önálló burját opera- és balettszerzői iskoláról beszélhetünk, amelynek megvannak a maga hagyományai. J. Zaranktn BEMUTATKOZÁSRA KÉSZÜLNEK Érsekújvár (Nővé Zámky) az utóbbi években nemcsak új ipart létesítményekkel bővült, hanem tartalmas kulturális életet is él. A CSKP XIV. kongresszusának a kultúrpolitikára vonatkozó határozatait elemezve, a CSEMADOK helyi szervezetének vezetősége elhatározta, hogy létrehozza az amatőr képzőművészek klubját. Ha Cstcsátka Ottó, Melis György szobrászok, Ernest Zmeták, Luzstca Lajos, Súdelsky István festők, avagy Vanek Imre kerámiaművész nevével találkozunk a tárlatokon, büszkén emlegetjük, hogy ezek a kimagasló egyéniségek városunk szülöttel. Ez volt a múlt, s hogy milyen a jelen, arról Balogh György, a klub vezetője gondoskodott: 1973. február 1-én tizenöt fiatal tehetséggel megalakította a Képzőművészet Kedvelők Klubját, ezzel egyidőben tanfolyamot indított a szocialista realista művészetről. A helyt szervezet vezetősége érdeklődéssel figyelte a kör munkáját, a fiataloknak a művészetekhez való vonzalmát. Tanulmányi kirándulást szerveztek Zebegénybe, a csodálatos, művészt ihletet árasztó Duna-kanyar festőién szép vidékére. Barátságuk oly szorossá kovácso- lódott a zebegényiekkel, hogy vendégekként részt vehettek a Szőnyi István nevét viselő nyári képzőművészeti szabadiskola előadásain. 1975 augusztusában pedig a szobi nemzetiségi napokon már ott láthattuk festményeiket, grafikáikat. Még ebben az évben sor került Ersekújvárott első önálló kiállításukra. A siker a fiata lókat még nagyobb lelkesedésre ösztönözte. Vándorkiállítást szerveztek, müveiket bemutatták Szímőn (Zem- né), Szőgyénben (Svodínf, Csúzon (Dubníkf, Fürön (Rubáií), Kürtön (Strekov), Besenyőn (BeSehovj, tóton (Veiké Lovce), Pozbán (Pózba) és Baracskán. A tárlatok és egyéb elfoglaltságuk mellett sem fe- I ledkeztek meg a továbbképzésről. Most már minden év nyarán vendégei Zebegénynek, de ott láthatjuk őket Bratislavában vagy Komáromban is a neves művészek kiállításán. Eddig az eltelt hat év alatt 32 kiállításuk volt, az u- tolsőt most június végén szervezték meg. Huszonegyen mutatkoztak be alkotásaikkal. Szegheő Gábor Életünk című olajfestménye méltán nyerte el a közönség tetszését, Bugács Sándor (Tavasz, Ikarosz) mély lírai gondolatokat vetít papírra. Illés Béla munkáiban (Béke, Szeretet, Anya gyermekével) fába vési mondanivalóját. A kör tagjai már készülnek arra a járási bemutatko- H zásra, amelyet novemberben a Népművelési Központ I szervez majd. Papp László Jelenlét 1948 — 1978 Immár harminc esztendeje, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom — s ezen belül a költészet — megkezdte legújabb, „hcrmadvirágzásnak“ nevezett szakaszát. Az antológia összeállítói: Fónód Zoltán és Zala- bal Zsigmond e három évtized Ih-a képével szembesítik ez olvasót. Három nemzedék líraterméséből gyűjtötték össze mindazokat a verseket, amelyeket jnarrdandónak ítéltek művészi értékük és társadalmi-politikai elkötelezettségük alapján. Az olvasó a felszabadulás utáni szlovákiai magyar költészet legiavát kapja kézhez, egy kötetben. A szerzők egy része hzgyományos verseket ír. mások új, korsóé rűbb formával frissítették föl költészetünket. A gyűjteményből végső soron kirajzolódik újabb kori líránk fejlődéstörténete. Bizonyára haszonnal forgatják majd azok is, akik egyszer megírják ennek a korszaknak az irodalomtörténetét. 592 oldal Áré: 35,— KCs Egri Viktor: Agnus Del — Ego Föld [Csehszlovákiai Magyar Írók) Egri Viktor Agnus Dei című regénye a fasizmus nehéz éveibe viszi vissza az olvasót. Fő alakja Jankó, akinek élettörté netét vele magával és gyerekkori pajtásával, a zsidó Heteivel mondatja el az író. A vallásossága miatt agnus Dei-nek csúfolt Jankó a fasizmustól törvényesített embertelenség légkörében végleg elveszti minden jóérzését, és elvetemült gyilkossá válik. Égő föld című történelmi regényében Pannónia őstörténetének egyik legviharosabb korszakát mutat ]© be. A regény központi a- lakja Alboin longobárd király (563—572), a népvándorlás korának nagy hódítója. Feldúlja Gepidiát, hogy a csodaszép királylány, Rozamunka a felesége lehessen. Kettőjük szeretet- -gyűlölet drámáját mutatja be az író, aki © v^harzó esesné- . nyék közepette is az embert keresi. 488 oldal Ara: 27,- KCs LÁNYOK ÉS FItK! A kiváló munkáért érdemrenddel kitüntetett Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes felvételi megbeszélésre hiv benneteket zenekarába: 1979. szeptember 10-én és 12-én 19—21 óráig, Bratislava, Márkus utca 2. sz. tánckarába: 1979. szeptember 11-én 18—21 óráig, Bratislava, Május 1. tér 10. (balett-terem), énekkarába (minden szólam): 1979. szeptember 11-én 19—21 óráig a magyar tannyelvű gimnázium épületében, Bratislava, Duna utca 13. sz., 81-es számú tanterem. Részletes felvilágosítást az érdeklődők az együttes irodájában kaphatnak: Bratislava, Mostová 8. sz. tel.: 330-422. OPERAESTEK Rómában a Caracalla-fürdők, Veronában az Aréna, Ragúzában, azaz Dubrovníkban a hangulatos kis terek és palotaudvarok sora, Salzburgban a Dóm tér a nyári Európa klasszikus centruma•, ahol a kőszínházi évad szünetelése ídefén koncerteket, opera- és színlelőadásokat tartanak. Közvetlen szomszédságunkban, Magyar- országon is akad három olyan nevezetes hely, ahol megvannak a kedvező természeti és környezeti adottságok a szabadtéri operaelőadásokhoz, eltekintve az időjárás szeszélyeitől. Ez a három hely: Szeged, a budapesti Margitsziget és Sopron mellett a Fertő tó szomszédságában levő Fertőrákos. A gondolat, hogy Szegeden a Fogadalmi templom e- lőttí tér nyári előadások színhelye legyen, már több mint félévszázados, s a harmincas években meg is valósult. A környezet tényleg eszményi. Az impozáns dóm előtti teret három oldalról az Orvostudományt E- gyetem nyerstégla épületei szegélyezik, ideális akusztikájú ,fiárt“ környezetet biztosítva a mintegy hat és fél ezer személyt befogadó hatalmas nézőtérnek. A szinte panoramatikus színpad méretei lehetővé teszik a szemet gyönyörködtető és mozgalmas törhegfelenetek realizálását. A Duna két ága között elterülő Margitszigeten a víztorony tövében. Árpád-házi Boldog Margit hajdani kiás tromának tőszomszédságában találni azt a romantikus térséget az évszázados platánok alatt, ahol egyszerre mintegy négyezren gyönyörködhetnek a bemutatott da rabban. A harmadik, a fertőrákost Barlangszínház nem tekint vissza nagy múltra, sok nehézséggel küzd még mindig. Ettől eltekintve az az ötlet, hogy ezt a helyet kulturális célokra használják — zseniális. A helyszín ugyanis nem más, mint a hajdani kőjejtő, melyből már vagy kétezer évvel ezelőtt a rómaiak kezdték a követ bányászni. A kitermelt kő helyén hatalmas üregek maradtak, s ezek tulajdonságai olyan szerencsések, hogy operaelőadásokhoz kifogástalan akusztikai körülménye két biztosítanak. A mennyezetet tartó hatalmas kőoszlo pok rejtett megvilágítása pedig lenyűgöző látványt nyújt. Ez a hamisítatlan őstermészeti szépség, ez a fenséges nyugalmat árasztó egyensúly olyan, szavakkal nehezen megfogalmazható légkört teremt, mely egyenes leszármazottja az antik görög színházak eszköztelen egyszerűségének. Ez tehát az a három színhely, amelyek jellege egyértelműen körülhatárolja a kiválasztott művek színpadi megvalósításának lehetőségeit. Idén öt zenésszínpadi müvet mutattak be, Verditől a Don Carlost, a Nabuccót, a Végzet hatalmát és a Trubadúrt, valamint Puccini Tu- randot című operáját. A Nabucco kivételével a többi négy előadást volt módomban megtekinteni, és mindegyiknél a magas színvonalú színpadi kivitelezést tartom a legfigyelemreméltóbbnak. A Barlangszínház a- dottságai — három kőoszlop közötti és előtti térség a színpad — nem tűrik meg a színházi értelemben vett klasszikus díszlet megoldást. A háttérben halászháló, melyet csupán a Don Carlos egyes jeleneteinek jellegét kiemelő díszletelem egészít ki. Ezzel a fertőrákost kötelező egyszerűséggel ragyogó összhangban van a margitszigeti Turandot díszletmegoldása, a több emeletnyi magas lépcsősor pompás monumentalitása és az ugyancsak Forray Gábor fantáziáját dicsérő Trubadúr mozgalmas változatossága. A kettő között az egyensúlyt a szegedi Végzet hatalma színpadképének szűkszavú méltóságossága billenti helyre. Sajnos, a vizuális megvalósítás egységes színvonalát az énekes produkciók — pedig hát egy operánál mégiscsak ez az elsődleges — már nem tudták egyértelműen követni. Pál Tamás vezényletével Szegeden nem volt egyetlenegy gyengének mondható teljesítmény sem. A pompásan fejlődő Tokody Ilona, a szenvedélyes és gyönyörűen éneklő llosjalvy Róbert, Gregor József súlyos Pater Gvardtanfa, Gyimesi Kálmán vérbő Fra Me- litonéja, Nelly Boskova temperamentumos markotányo- sa, a némileg még érdes, de biztos hangú Szergef Lej- ferkusz egyaránt kitűnő teljesítményt nyújtott. A ma gánszólamokat pompásan egészítette ki a Szlovák Filharmónia Énekkara. A Barlangszínház öt főszereplőjének művészi teljesítményét szélsőséges egyenetlenség jellemezte. Az egyik oldalon a gyönyörű hangú Galina Boriszova pompás Eboli hercegnője állott, míg José-Ma ria Lopez Don Carlosa iskolai színvonalat képviselt. Szépek voltak Maria Venceszlava pianó frázisai, a bolgár Sztofan Popov pedig elárulta, hogy főleg hangosan szeret énekelni. A U. Fülöpöt éneklő furi) Sztatnyik jó vokális szerepfelkészültségröl tett tanúbizonyságot. Az Operaház pompás Énekkara működött közre, vala mint a Szombathelyi Szimfonikusok Petro János vezényletével. A vérszomjas Turandot szólamát a világhírű Bérit Lindholm tüneményesen énekelte. Szép teljesítményt nyújtott Kalaf herceg szerepében az érces hangú Bruno Rufo. Meggyőző volt Liu a rabszolgalány jelmezében, a tehetséges fiatal Pitti Katalin, de a markáns Begányi Ferenc és három miniszter, Ping, Pang, Pong — Patricio Mendez, Korcsmáros Péter, Rozsos István is hozzájárult az előadás magas színvonalához. A MÁV Szimfonikusokat a mindig mosolygó Ken-lchiro Kobayashi vezényelte. A Trubadúr élén a bosszúálló cigányasszony, Azucéna és a féltékeny Luna gróf állott ismét a fül- mináns Galina Boriszova és a gyönyörű orgánumú Miller Lajos személyében. A finn Leonora, Taru Valfakka és az amerikai Manrico Michael Cooney nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Szép teljesítményt nyújtott azonban az MRT Énekkara és Oberfrank Géza, aki drámai lendülettel vezényelte az előadást. Varga József
