Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-20 / 8. szám
2 É* ----------------------Csehszlovákia Kommunista Pártja V. kongresszusának 50. évfordulójára TÖRTÉNELMI HATÁRKŐ Félévszázaddal ezelőtt, 1929. február 18—23-a között tartották meg Prágában a CSKP történelmi V. kongresszusát. A kongresszuson 124 szavazati és 52 tanácskozási joggal rendelkező küldött vett részt. A szavazati joggal rendelkező küldötteknek mintegy 90 százaléka munkásokból állott. A kongresszuson részt vett a Komintern végrehajtó bizottságának küldöttsége, közöttük J. lenszky és Z. Manuilszkij. A Jilek-csoport teljes csődje már a kongresszus elején nyilvánvalóvá vált, Jilek, a CSKP titkára nem tartotta meg napirendre tűzött főbsszámo- lóját „A párt helyzetéről és feladatairól“. A beszámolót Klement Gottwald mondotta el, akinek eredetileg kiegészítő beszámolóval kellett volna fellépnie. A kongresszuson a fő téma a nemzetközi és belpolitikai helyzet marxista-leninista elemzése lett. A kongresszus mérlegelte a kapitalista világ szilárdságának npportnnista túlbecsülését, és előre jelezte a bekövetkező, újabb gazdasági válságot, háborút és a proletariátus újabb nagy osztályküzdelmét. Az elemzések alapján az V. kongresszus kitűzte a CSKP további politikájának új, valóban forradalmi irányvonalát. „Csehszlovákia Kommunista pártja mint Csehszlovákia proletariátusa forradalmi mozgalmának vezére és szervezője, mint a kommunizmus elveinek és célkitűzéseinek hordozója küzd a munkásosztály és a szegényparasztság széles rétegei többségének megnyeréséért, a kapitalista nagybirtokok kárpótlás nélküli kisajátításáért... Az osztályerők elosztottsága helyett a proletariátus harci egységét, a munkások, parasztok, valamint az elnyomott nemzetek forradalmi szövetségét kell megvalósítani. E forradalmi tömbben a proletariátusnak kell vezető szerepet játszania, s meg kell törni a reformisták, valamint a burzsoázia befolyását a tömegekre — ez a kommunista párt legfontosabb feladata. A kitűzött fő politikai irányvonalat a kongresszus egész sor konkrét feladatra bontotta fel: A kongresszus kiemelte, hogy hatékonyabbá kell tenni az első szocialista állam védelmének kérdését, a háborús veszély és a fasizálás ellen vívott harcot, és a harc kibontakozását a legszorosabban egybe kell kapcsolni a dolgozók széles rétegeinek legégetőbb bér- és egyéb gazdasági követeléseiért vívott harcával. A kongresz szus különösen a burzsoá hadseregben folytatott rendszeres pártmunka szükségességét hangsúlyozta, valamint azt, hogy a katonák jogaiért vívott harcot egybe kell kapcsolni annak a magyarázatával, hogy miért érdeke a munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak, hogy a fenyegető imperialista háború, a proletariátus diktatúrájáért vívott harccá alakuljon át. A kongresszus sikeréhez hozzájárult a Komintern, a CSKP tagságához intézett nyílt levele. Az V. kongresszuson megváltoztatták a CSKP új, túlnyomórészt a forradalmi bolsevik irányzat képviselőiből álló Központi Bizottságot. A CSKP új Központi Bizottsága tagjainak kétharmada üzemi munkásokból állott. A CSKP központi titkárává Klement Gottwaldot választották meg. A CSKP V. kongresszusa fontos történelmi ha tárköve Csehszlovákia forradalmi munkásmozgal mának. Véglegesen lezárult az az időszak, amikor különböző opportunista csoportok befolyásolhatták a CSKP politikáját, sőt mi több, egy idő re kezükbe is ragadhatták a vezetést. Az V. kongresszuson a CSKP politikájának kormányát a párt legfejlettebb marxista-leninista káderei vették kezükbe. Az V. kongresszus új, friss áramlatot hozott a pártba. Ezzel a kongresszussal befejeződött a párt bolsevizálását célzó fordulat, amely az 1924 és 1925 közötti években kezdődött, de jilek megalkuvó vezetősége idején félbeszakadt. A kongresszus harci, forradalmi szelleme fokozatosan áthatotta a párttevékenység valamennyi szakaszát. A szigorú átigaznlás idején pártunk sok passzív tagját vesztette el, de ugyanakkor forradalmi elmélettel felvértezett tevékeny munkás- funkcionáriusok pártjává vált. Ezek a funkcionáriusok kötelességüknek tartották, hogy a tömegek között, az üzemekben, a falvakban, az értelmiség között dolgozzanak, hogy mozgósítsák ökot a burzsoázia elleni harcra. Az egyletesdi csökevényeit a forradalmi vasfegyelem elve váltotta .fel. Pártunk V. kongresszusa után, történelmének új időszakába lépett — a politikai érettség időszakába. Róják Dezső ÍMWfisfcácií U. vydaértií. é.'rí.J*.*! v’—fiífX Íí tpijl-. za' \ J? .•A Js $ c* „V JD yy S? . fN Öx CT Nq Otyi-fvt'.y Uzt HonÁiUt-rny <h-.i>ztxu » Sikeres mérleg új célkitűzések A tornai {Turfta nad Bodvou) Cementgyár SZISZ-tagial felelősségük tudatában láttak hozzá az évzáró taggyűlés megszervezéséhez. A gyűlésen az üzem vezetőségét Ladl siav Sptääk elvtárs, az üzemi pártszerveze tét ián Petergáé, a szakszervezetet judita Satanová képviselte. A Koéice-vídéki járá sl SZISZ-bizottság részéről az elnök. Maflák elvtárs vett részt. A SZISZ-alapszervezet tagjai alapos részletességgel értékelték munkájukat, beismer ték hibáikat és hiányosságaikat. Tevékenységük minden részlegét megvitatták, a po zitívumokat kiemelték s rámutattak a hiá nyosságokra, megtárgyalták a jobb niunka- módszerek alkalmazását Beismerték, hogy a gyűlések és a különböző rendezvények látogatottsága aránylag gyenge A kötelezettségvállalásokat teljesítették a SZISZ-tagok. A kultúrház építésekor 500, a szalma betakarításakor és az egyéb mező gazdasági munkáknál 200 brigádórát dolgoz tak lé. Összegyűjtöttek 126 tonna vashulla dákot, 20 újítási javaslatot nyújtottak be. melyek közül kilencet 38 592 korona érték ben már hasznosították. Tavaly áprilisban zárult a Lentn-körben az eszmei-politikai nevelés tanfolyama, a- mit az Idén Is megtartanak majd. A kultúr tevékenységben igen szép eredményeket ér. tek el. Például a nemzetközi röplabda-tor- na, amelyen a Lengyel és a Magyar Nép- köztársaság csapatai a Gombaszög — Ple- Sivec Vápenka és a Turűa nad Bodvou-I Ce mentgyár csapatai mérték össze erejüket. A torna résztvevői köszöntötték a SZISZ KB XI. VIT szervezőbizottságát. Megrendezték a cementgyár dolgozóinak ötödik bálját és a bevételt — 3000 koronát — a szolidaritási alapra befizették. Az 1979-es évre Is gazdag munkatervet állítottak össze Elsőrendű feladatuknak tekintik, hogy a politikai- és szaktudás színvonalát előadásokkal, beszélgetésekkel, vetélkedőkkel még magasabbra emeljék. De segíteni akarnak a munkahelyi és az élet- környezet javítása, szépítése terén, különböző kultúr- és társadalmi akcíökat szerveznek majd. A cementgyár SZISZ alapszervezetének tagjait a SZISZ KB a Győzelmes Február 30. évfordulója és a XI. VIT tiszteletére kifejtett tevékenységéért a Fesztivál címere jelvénnyel tűntette ki. Az országos „egy szem se vesszen kárba“ akcióban első helyen végeztek, amiért a SZISZ SZKB-töl elismerő oklevelet kaptak. A második helyen végeztek és oklevelet kaptak a SZISZ kerületi bizottságától, az 1978-as aratási idényben a mezőgazdasági munkálatokban nyújtott segítségért. A SZISZ járási bizottsága Is oklevéllel Jutalmazta az aratási versenyben a második helyen végzett SZISZ-tagokat. A tornai cementgyár SZISZ alapszervezetében a szervezeti élet napról napra javul, a SZISZ-tagok teli vannak tervekkel és lendülettel, soraikban a közönyösség nem talált helyet. A cementgyári alapszervezet a KoSIce-vidéki járásnak számottevő tényezőié. Irena Hajdúová A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Kerületi Bi» zottságának FELHÍVÁSA Móricz Zsigmond és Móra Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából Klasszikus irodalmi örökség címmel országos vetélkedőt hirdet. A vetélkedő társrendezői a bratis- lávái Népmüirelést Intézet, a Szlovákiai Írók Szövetségének magyar szekciója, a Madách Könyv és Lapkiadó nemzeti vállalat, az Oj Sző, az irodalmi Szemle, a Hét, a Nő, az Oj Ifjúság, a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztősége. Az irodalmi vetélkedő célja, hogy a CSEMADOK megalakulásának W évfordulója jegyében rendezendő ünnepségsorozat keretében felhívjuk az olvasók figyelmét a magyar irodalom e két klasszikus alakjának haladó életművére, az elnyomott néprétegek szociális és kultúrális felemelkedéséért vívott harcukra, s ezzel e- gyűlt a haladó kortárs-irodalomra. Az irodalmi vetélkedő feltételeiről és szabályairól a CSEMADOK járási titkárságain lehet érdeklődni. Az enyhülés és az egyház A nemzetiközi kapcsolatokban mutatkozó enyhülés a tőkés világ munkásosztályának, kommunista és munkáspártjainak, a haladószellemű emberek tömegeinek részvételén kívül az egyház realista gondolkodású képviselőinek Is érdeme. De nem kevesen vannak azok az egyháziak, akik csak tetszelegnek az enyhülésbarát szerepében, valójában azonban kommu- nlstaellenes háborús politikát folytatnak, s azzal rágalmazzák a szocialista országokat, hogy a hívőket megfosztják vallási jogaik gyakorlásától. Szándékosan elhallgatják azt a tényt, hogy a szocialista országokban nem üldözik az egyházat meg a hívőket vallásos világnézeteikért, sőt ilyen vonatkozású jogaik törvénybe ts vannak foglalva. Nemcsak Vatikán, hanem más egyházi központok realista felfogású vezetői is látják a szocialista közösségben végbemenő hatalmas változásokat. Ez a sokoldalú fellendülés pedig háttérbe szorítja a vallásnak a polgárok életében betöltött szerepét. Megváltozik a papság és az egyházi szervezetek világi ténykedése, a hívők pedig többi polgártársaikkal karöltve építik a szocializmust. Az egyház vezetőinek tehát számolniuk kell ezekkel a tényezőkkel a szocialista országokkal való viszony kialakításában. Vatikánnak a szocialista közösséghez fűződő kapcsolatában az ún. „keleti politikán“ belül két tendencia mutatkozik Az egyikben a klerikális antiikommunlsta erők képviselői állandó „keresztes hadjáratra“ bujtogatnak a szocialista országok és a kommunista mozgalom ellen. Bírálják Vatikán realista gondolkodású politikusait, mert hogy diplomáciai aktivitásuk a kommunista kormányok politikájának hálójába gabalyodott, és állítólag ellentétben áll a katolikusok érdekeivel. A másik Irányzat szószólói Józanabb nézeteket vallanak Vatikánban. Irreálisnak tartják azt, hogy a kapitalista társadalmi rend visszaállítható lenne Közép- és Kelet-Eurőpában Ennek tudatában a szocialista államok kormányaival a normalizálásra, diplomáciai Intézkedésekkel a kapcsolatok Javítására törekszenek. A közelmúlt történelméből okultak, hogy a szocialista tábor ellen alkalmazott „kemény irányzat" csődöt mondott, és szítóí ellen fordult. Vatikán zsinat utáni ún. keleti politikájának még sok az ellenzője az egyház legmagasabb köreiben, némely klerikális párt politikai vezetőinek és a papi emigránsok soraiban Az ún. Szlovákok Világkongresszusának vezetői szintén ki fogásolják. Bírálják némely vatikáni hivatalos személyiség békülékeny viszonyulását Csehszlovákiához, azokhoz a püspökökhöz, papokhoz és hívőkhöz, akik a béke megőrzésén, a szoclalisia társadalmi rend építésén munkálkodnak. Így például Franiiánk Vnuk, aki a klerikális emigráció és az egyházi reakció nézeteinek tolmácsolőjaként lépett fel, bírálja a hivatalos vatikáni diplomáciát, amiért állítólag Szlovákiában a katolikus egyház diplomáciai próbálkozások áldozata lett. A szocialista országokkal szembeni politika csődjének tartja azt is, hogy Vatikán a szlovák egyházmegyékben nem nevezett ki egyetlen püspököt sem az emigránsok soraiból, akik Csehszlovákia szocialista rendszerének aláásásán buz- gőlkodnak. Az ún. keleti politika ellenzői azt óhajtják, hogy Vatikán térjen vissza a hajdani gyakorlathoz, s otrombán, gyűlölettel átkozza a kommunizmust, és szítson ellentéteket az egyház és a szocialista országok között. Ezek az erők örömmel nyugtázták 1976-ban, Carter amerikai elnök székfoglalása után, a vatikáni politikában beállt változásokat. Csakhogy az emberi jogok hirdetésének leple alatt tovább terjesztik kommunistaellenes nézeteiket, támadják a Szovjetunió és a többi szocialista ország békés igyekezetét. A klerikális antlkommunizmus hívei a nemzetközi kapcsolatokban olyan körülményeket akarnak teremteni, amelyek megnehezítik a vitás kérdések rendezését, gátolják az enyhülés folyamatát, az európai biztonsági és együttműködési vitás kérdések megoldását. Szokásukhoz híven, most is, hogy az egyház legmagasabb vezetői székébe új ember került, a volt és a trónra lépő pápáról sok értékelő cikk jelent meg a klerikális és a burzsoá világi lapokban, elemezgették a keleti politika kilátásait és egyebeket. A háborús uszító klerikális antikommunis- ták azért fohászkodtak, hogy az új pápa szembeszegüljön a szocialista országokkal, könyörtelenül járjon el a latin-amerikai szófogadatlan püspökkel szemben, aki olyan képletekkel „játszadozik“, amelyek nagyon sok vonásban hasonlítanak a marxi eszmékhez, és legyen a disszidensek istápolója. Mivel ezek a kezdeményezések az egyház berkeibep is sok ellenzőre találtak, nincs semmi reális feltételük a megvalósításhoz. A történelemből tudjuk, hogy a trónra lépő pápa egyházi- -politikai kérdésekben elődje gyakorlatát folytatja. Még e- gyetlen eddigi pápa sem vitt véghez rögtön beiktatása után eget rengető reformokat. Ellenkezőleg. Az elődjeivel való folytonosságra törekedett, változtatásokra csak akkor határozta el magát, ha ezt az egyház érdeke megkívánta .avagy tekintélyét akarta növelni. Jelenleg Vatikán óvatosabb lesz a változtatások ügyében, mint eddig, mert a pápának előbb az egyházon belül kell a különféle ellentétes áramlatokat közös nevezőre hoznia. A realista gondolkodású egyházi vezetők feltételezik, hogy az új pápa a nemzetközi kapcsolatok ápolásában az európai biztonsági és együttműködési konferencia záródokumentumához tartja majd magát, hiszen azt Vatikán is aláírta. A kommunistákkal, hívőkkel és más vallást szervezetek vezetőivel való sokoldalú együttműködés szorgalmazói a pápára mint a katolikus egyház tejére ruházzák azt a feladatot, hogy a kölcsönös respektus elvét szem előtt tartva, megoldjon sok nemzetközi kérdést, egyengesse a katolikus egyház viszonyát más felekezetekhez és a felekezeteken kívüliekhez. Európa kommunista és munkáspártjai nemzetközi összejöveteleiken, konferenciáikon már nemegyszer megfogalmazták viszonyulásukat a valláshoz, az egyházhoz és a hívőkhöz. Az 1976-os berlini konferencia záródokumentuma többek között azt mondja: „A dolgozók jogaiért, a demokráciáért és békéért vívott harcban fontos feladatot töltenek be az egyre növekvő katolikus erők és más keresztény egyházközségek, vallási felekezetek hívei. A kommunista és munkáspártok szükségesnek tartják az e pártokkal folytatott eszmecseréket és együttműködést, mert szerves része annak a harcnak, melyet Európa demokratikus fejlődéséért és társadalmi halódásáért vívnak.“ Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy bár a kommunisták az együttműködést szorgalmazzák, nem változtatják meg világnézeteiket, de a közös megmozdulásokon úgyszintén tiszteletben tartják a másik tél felfogását. A kommunisták, keresztények és más felekezetek a béke és haladás ügyéért együttműködve a reakciós klerikális erők egyre nagyobb ellenállásába ütköznek. „Századunk eretneksége“ — ahogy Elschenger strassburgi püspök a kereszténység és a marxisták kapcsolatát nevezte — sok más tényező mellett meggyorsítja az antikommunizmus válságát, Így a klérus kommunistaellenességét is, mert mind több hívő tudatosítja azt, hogy a kommunisták a munkásság érdekeit képviselik, és a béke, a társadalmi haladás elszán! harcosai. Ondrej Dányi V
