Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-20 / 8. szám

UM 3

Harminc éves hazánkban a szövetkezeti mozgalom.

Az évforduló kapcsán az ország egyik legnagyobb szövetkezetét látogattuk meg. Látogatásunkra elsősorban a szövetkezet eredményei adtak o- kot. Az eredmények, amelyekben nem kis részük van a szövetkezet fiataljainak.

CSILIZKÖZI

HÉTKÖZNAPOK

A

csilizközi (Medziőilizie) egységes föld mű vésszé vet kezet évt termelése 134 millió korona és 23 millió korona tiszta hasznot hoz. Az ezernégyszáz tag közül négyszáznyolcvanegynek van személy- gépkocsija, 83 százalékuknak tv-készüléke.

— A tavalyi kedvezőtlenebb Időjárás ellenére is sikerült teljesítenünk az évi tervet. Különösen a jó borsótermés pótolta a más termények okozta kieséseket. Árpából huszonöt vagont terveztünk, de ötven termett. Bár a legtöbb helyen épp a kukorica termése volt a leggyengébb, mi erre sem panaszkodhatunk... — mondja Táncos Tibor a szövektezet pártszervezetének elnöke.

Persze ezek csak száraz adatok, amelyeket csak azok értenek meg igazán, akik a borsót elvetették betakarították vagy a baromfitelepen dolgoztak Bozsaki László a szövetkezet gépesítője, a gépjavító műhely vezetője. 1964-ben végezte el a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) mezőgazdasági szakközépiskolát. Növény- termesztő akart lenni és az Is lett, csak később, az egyesítés idején váltott át a gépesítésre. De lényegében nem is volt ez változás. Mert igaz ugyan, hogy első sorban nem a határjárás a dolga, de a gépel

Bozsaki László

Kosa Lajos

révén ő Is növénytermesztőnek érzi magát, ötven ember dolgozik a keze alatt. Duna- szerdahelyen lakik, onnan jár ki naponta. Ilyenkor télen reggel hét előtt indulnak és öt után fejezik be a munkát.

— És nyáron?

— Mikor hogyan... Megesik, hogy reggel ötkor, de haza akkor is csak nyolckor, vagy még annál is később jutok. De- hát, ezt ml fel sem vesszük. Mezőgazdászok vagyunk, s tudjuk akkor kell dolgozni, amikor az idő engedi.

— A felesége nem szól ellene?

— Dehogy szól. Ű is mezőgazdász. Nyit- rán végzett, tudja, mi a mezőgazdász kötelessége.

Mindezt úgy mondja el, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Pedig ő tulajdonképpen még ezt az Időt Is megtoldja. Ötödik éve a szomszédos Magyaróvári Agrár- mérnöki Egyetem hallgatója. A tananyag mellett figyeli Magyarország mezőgazdaságának fejlődését s Igyekszik ellesni azokat a fogásokat, amelyekkel saját szövetkezetének^ hasznára lehet. Ennek köszönhetik ugyanis a viszonylag jó kukoricatermésüket, akárcsak a borsónál és a paradicsomnál. Az idén szeretnék elmélyíteni ezt az együttműködést.

Beszélgetésünk alatt szóba hozzuk az

egységes földművesszövetkezetek egyesítésének a kérdését és az ebből adódó előnyöket.

Az elnök magyarázatképpen csak egy példát hoz fel.

— Amit korábban a hét szövetkezetben huszonnégy traktor tudott csak elvégezni, azt ma öt nagyteljesítményű gép végzi el.

Általában elég sok a probléma a gépek javítása, karbantartása és az alkatrész-ellátás körül. Ezeket úgy oldják meg, hogy saját maguk lavítják a gépeiket. Még az igényes és nehéz generáljavításokat is elvégzik. Ha szükséges, alkatrészeket is készítenek. Nagy előny ez, mert így biztosak lehetnek abban, hogy a gépek Időben elkészülnek. Erre a régi, kisebb szövetkezetekben nem nagyon volt mód.

Kósa Lajos gépjavító szintén Bozsaki László keze alatt dolgozik.

Gépjavítót mondtam, pedig kombájnost is mondhattam volna, mert nyáron, ősszel felül a gépre, télen viszont benn dolgozik a javítóműhelyben.

Kombájnosnak sem akármilyen. A nyáron ő volt nemcsak a járás, hanem a kerület egyik legjobb kombájnosa. Sőt, még az országos versenyen is a legelsők között végzett.

— Minek köszönhette, hogy Ilyen jól sikerült a nyári rajt? — kérdem a csillogó szemű huszonnyolc éves fiatalembert.

— Hát — tűnődik egy pillanatig — jó volt a gépem és a szerencse is mellém állt. Nem mondom, egy két kisebb zökkenő, mint a kaszatörés Vagy hasonló hiba azért előfordult, de nagyobb fennakadás nem volt. Rendben volt a gépem és a földeket Is jól megdolgoztak.

— Hogyan él, mit csinál egy .jkombájnos télen?

— Javítja a gépeket, készül a tavaszi és a nyári munkákra. Ha ugyanis az ember azt akarja, hogy a jó időben ne álljon géphibák miatt, ilyenkor kell megnyomnia a munkát...

Udvarhelyi Zsuzsanna életében az időjárás nem játszik nagy szerepet, mert ő a szövetkezet tyúkfarmján dolgozik, továbbá azért sem, mert egyike annak a négyszáznyolcvanegy autótulajdonosnak, akikről már a beszámolóban szó esett. A férje is a szövetkezetben dolgozik, de általában ő, a feleség használja a kocsit.

— Autó nélkül bizony nem nagyon tudnék helytállni a családban, mert az egyik gyerek Megyeren (Calovo) a lakóhelyünkön jár iskolába. A másik tde, a falu óvodájába jár, a legkisebbikre pedig az anyám vigyáz. így aztán általában együtt indulunk és délután is együtt megyünk haza. Télen a férjem is velünk tart, de nyáron

Udvarhelyi Zsuzsanna

korábban indul, és később is kerül haza, a szövetkezt autóbuszán a többiekkel jön haza.

Zsuzsanna asszony' 1968 óta tagja a szövetkezetnek. Eleinte a kertészetben dolgozott, később pedig, amikor beindult a tyúik- farm, a telepen kapott munkát. Néha 45— —47 ezer tojást válogatnak át, készítenek el szállításra. Eddig még sohasem próbálta összeadni, hogy ez hány kg-ot is jelent naponta.

Vörös Lajos, a gazdaság segédagronómu- sa a csilizközi szövetkezet SZISZ elnöke

Vörös Lajos

arról beszél, hogy azért nem ér el szép e- redményeket egyik-másik község ifjúsági szervezete, mert veztőik évenként cserélődnek.

— Ez nem jó — mondja. — Olyan fiatalokra kellene bízni a szervezetet, akik a szövetkezetben dolgoznak, és itt is akarnak maradni.

Hogy mennyire igaza van, azt elsősorban saját példáján lehetne bizonyítani. Amikor megválasztották a szövetkezet ifjúsági szervezete elnökének, maga is fiatal, tapasztalatlan volt. Azóta á funkciója révén megszerezte a hiányzó tapasztalatokat, amelyeket mint a szövetkezet segédagronómusa is kamatoztatni tud. Szavai nemcsak rá és az ifjúsági szervezetre érvényesek, hanem a szövetkezetre is.

Németh István

Foto: Zolczer János

11

MAGÁNÜGYEK"

SZISZ (Folytatás az 1. oldalról)

— Itt van például a Komáromi Városi Nemzeii Bizutlság SZISZ-alap- szervezete Éveken át valamennyien hiányoltunk egy járási ifjúsági klubot. Ezt már most múlt időben mondhatom, mert az idén nyáron a járás fiataljai egy reprezentatív klubbal gazdagodnak. Az átadási határidő be- tartásáért a vnb SZISZ-szervezete kezeskedik. De nemcsak az átadási határidő felett vállaltak védnökséget. Évzárójukon számos lelkes elképzelés hangzott el a klub küldetésével és berendezésével kapcsolatban. Nálunk bizonyosodtunk meg arról az állításról is, hogy a jó ötlet még jobb ötletet szül. Á klub központi halijának berendezéséről beszélgettünk és egyszer csak rajta kaptuk magunkat, hogy a város parkjainak jövőjéről vitatkozunk MUan Svarc építészmérnöknek tárnád! az ötlete, hogy ne csak széppé, de hasznossá is tegyük a parkokat Mi, fiatalok. Adjuk visz sza a parkokat a gyerekeknek, ötlete mögött jellegzetes játszótéri alkalmatosságok rejtőznek és sajátos az egész akció neve is: Mesebeli örömök.

— Ezekről a fiatalokról elmondhatjuk, hogy valóban magukra találtak szervezetükben. A komáromi járást az egész országban elsősorban mező°azdasági termékei alapján ismerik és a SZÍSZ-nek elsősorban a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szereztek érdemeket: az imelyi efszböl került ki az ország legjobb mezőgazdasági gépjavítója, a kombájno- sok versenyében a marcnilháziak az elsők között végeztek stb. Hiteles forrásokból a tudomásomra jutott egy nagy készülődés híre ...

Véleményem szerint nem helyi jellegű kezdeményezésről van szó és nagyon sokat várunk tőle. A járás szántóterületének vízellátását, öntözését szeretnék ellenőrizni. A csapadék erősen befolyásolja a mezőgazda- sági termékek minőségét, mennyiségét és a száraz nyarat elsősorban a mezőgazdaság sínyli meg. Ügy gondoltok, hogy utána nézünk az öntözőberendezések kihasználtságának, feltérképezzük a járás csatornahálózatát és a szövetkezetek vezetőségei, valamint szakemberek bevonásával megfelelő intézkedéseket foganatosítunk. Nem szeretnénk csupán a szavaknál maradni, az a célunk, hogy a nyári aktivitás keretében a diákok be. vonásával kétkezi segítséget is nyújtsunk az öntözésnél a járás szövetkezeteinek, mert azt akarjuk, hogy földjeink ne legyenek szomjasak.

— Azt hiszem, ha a többi járásban tudomást szereznek erről a kezdeményezésről, akkor megpróbálják majd utánozni. De be kell vallanom, hogy az előbb említett hiteles forrásból nem erről az ötletről, hanem a kukorica-programról szereztem tudomást.

— Kukorica program, kooperációs kukorica — sokféleképp nevezhetnénk. Lényege a következő: A komáromi járás fiataljait már évek óta baráti kapcsolatok fűzik a bábolnai KISZ-tagokhoz. Ennek a ba.Lfságnak eddig is számtalan megnyilvánulása volt, a legutóbbi a kooperációs kukorica. A bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat rendkívüli eredményeket ér el a kukoricatermelésben. Úgy gondoltuk, hogy ellesünk tőlük egyikét termelési titkot. Mire ők a leselkedés helyett felajánlották a teljes bizalmukat. Az az elképzelésük, hogy egy l.izonyos területen a talajelőkészítési munkáktól a kukorica begyűjtéséig saját gépeikkel és szakembereikkel minden munkát elvégeznek. Közben leselkedhetünk ... A földet mi adjuk, minden továbbit a bábolnaiak. Ez az együttműködés nagyon hasznosnak és tanulságosnak Ígérkezik.

Mesebeli örömök, szomjas földek és kooperációs kukorica. Tudom, hogy nem áll módunkban elmondani mindazt, amiről a járás SZISZ szervezetének évzáróin szó volt. De a leírtakból is világos, hogy itt a fiatalokat nemcsak életkoruk sajátos problémái foglalkoztatják, hanem az egészen „felnöttes“, komoly szaktudást igénylők is. És ha egy ilyen kezdeményezést a fiatalok teljes mértékben magánügyüknek tekintenek, akkor azt kétszeresen is értékelni kell.

Kérdezett: ZACSEK Erzsébet Foto: Zolczer