Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-13 / 7. szám
M 3 ,Ji modern kor Sherlock Holmesa csipesszel • óvatosan jelemelt egy hajszálat a meggyilkolt áldozat kezéről. De nem vette elő a hagyományos nagyítólencséjét, hogy a bizonyítékul szolgáló anyagot gondosan megvizsgálja. Ehelyett a hajszálat elküldte a radioana- litikai laboratóriumba, ahol neutronokkal besugározták, majd radioaktivitását megmérték, és az így kapott eredményeket visszaküldték a modern Sherlock Holmesnak. A detektív az adatokat számítógépbe táplálta, amely néhány percen belül kijelentette: A tettes 25- -30 éves férfi. Foglalkozása: nyomdász. Az egyik kezén e- züst-, a másik kezén pedig a- ranygyürüt visel.“ (Tölgyessy György „Az a= tomkorszak detektívjel“ cf> mű könyvből). V: agy negyvenedmagammal indultam el, hogy meglessem az atomot. No, nem azt, amelyikből a mindent elpusztító bombát gyártják, hanem azt, a- melyikkel korunk félelmetes betegségét, a rákot „bombázzák“, azt amelynek hatalmas energiáját fénnyé, erővé alakítják át, hogy világítson és gépeket hajtson, röviden azt, amelyiket a béke szolgálatába állítanak hazánk és a szocialista tábor tudósai. Persze, némi probléma adódott abból, hogy mi újságírók nyakoncsípjük az atomot, hiszen az iskolában szerzett ismereteinkből tudjuk, hogy az atom átmérője nem nagyobb, mint a milliméter tízmílllo- moda. Ilyen elenyésző méretet az ember 1 nagyon nehezen tud elképzelni. Ebben az esetben csak az összehasonlítás segíthet, így például e mondat végét Jelző pontban egymás mellett, egy sorban körülbelül ötmillió atom férne el. (Aki nem hiszi számoljon utána). Félretéve a tréfát. Tudósoknak, az atom titkainak feltárásával foglalkozó szakembereknek szegődtünk a nyomukba, akik é- letük céljául tűzték ki, hogy az atomban rejlő hatalmas energiát a béke szolgálatába állítják. Az első megálló a Prága mel* letti Reiben volt, ahol 1955-ben hozták létre az atomkutatási intézetet. AZ ÉBRESZTŐÓRA RIADÓT JELEZ Valljuk be férfiasán, hogy félünk az a- tomtól, félünk a radioaktív sugárzástól. Néhány hónappal ezelőtt uránbányászokkal hozott össze a sors. Meg is egyeztünk, hogy ellátogatok a munkahelyükre. Amikor elbúcsúztunk még egy utolsó figyelmeztetéssel láttak el — nem kell félned, nem lesz semmi bajod odalent a bányában. Mi már éveken keresztül ott dolgozunk és semmit sem veszítettünk a férfiasságunkból. Vagy ellátogatnának olvasóink olyan helyre, ahol atomkísérleteket végeznek, odaállnának a magreaktor mellé és meg* csodálnák a XX. század egyik legnagyobb technikai vívmányát? Lehet, hogy sokan haboznának, ha ilyen meghívásnak kellene eleget tenniük. így volt néhány kollégám is, amikor a feii atomkutató intézet előtt kiszálltunk az autóbuszból. Vendéglátóink bíztattak, hogy csak bátran menjünk tovább, hiszen a kutatóintézetben o- lyan szigorú biztonsági előírások vannak érvényben, hogy valóban senkinek sem tőr* ténhet semmi baja. Elmesélték például, hogy a hatvanas é- vekben, amikor a legintenzívebben folytak a világon az atomfegyverekkel végzett kísérletek, szükség volt arra, hogy azokat az embereket, akik az intézetben dolgoztak, a belépés előtt sugármentesítsék, hogy az érzékeny műszerek ne jelezzenek veszélyt. Tehát azok, akik az épületen kívül voltak, nagyobb veszélynek voltak kitéve. Egy másik példával Is szívesen huzatodnak elő. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy már-már az egész intézet azonnali kiürítését tervezték, mert az egyik épületben olyan magasfokü sugárzást jeleztek a mű* szerek, hogy életveszélyesnek tartották a további ott-tartózkodást. Csak akkor lélegeztek fel, amikor rájöttek, hogy a sugárzást egy ébresztőóra okozza, melyet az egyik alkalmazott hozott az intézetbe. Az történt ugyanis, hogy az illető apja még a második világháború alatt vagy két ki- lfinví foszforeszkáló festéket csent el az egyik gyámöl. (Már akkor is divatban volt az anyagok áthelyezése). A festék é- veken keresztül otthon vesztegelt. A fen* ti esetet megelőző napon gondolt egyet a fiú, és az ébresztőóra számlapját, valamint az óra mutatóit bekente a festékkel. Nem kellett spórolnia, tehát rakott rá bőven. Volt miből. Reggel irány a kísérlett intézet. A műszerek meg is bolondulhattak, olyannyira jelezték a sugárzást. Szerencsére az elmúlt több mint húsz év alatt csak a fentiekhez hasonló „veszélyt“ észleltek az Intézetben és ezért Defektoszkópikus vizsgálatot végeznek a Skoda Müvekben a reaktor minden egyes részein tős feladatára utal a név is: WER — azaz víz-vizes-energetikai reaktor. A maghasadás során keletkezett hőenergiát a kazán szerepét betöltő reaktoron szivattyúk segítségével átáramoltatott nagy nyomású víz veszi fel, amely a gőzfejlesztőbe kerül. Itt a 125 atmoszféra nyomás alatt lévő 300 Celslus-fokos víz — a primer körben — leadja hőjét és az erőmű szívbillentyűjének tekinthető szivattyú segítségével újra a reaktorba áramlik. A szekunder kör* ben keringő víz, amely átvéve ezt a magas hőt, gőzzé alakul, a turbinába áramlik, s innen már minden úgy történik, mint a hagyományos erőművekben. Mindezt csak azért mondtam el, hogy némi elképzelésünk lehessen arról, mennyire komoly munkát igényel minden alkatrész előállítása. Szinte óramű pontossággal kell megmunkálni a reaktor alkatrészeit. Arról nem is szólva, hogy itt, ha csak a legkisebb alkatrész hullana az embernek a tyúkszemére, többet nem fájna neki. Vegyük csak a kazánt. Átmérője 3840 milliméter, fala kiváló acélból készül és vastagsága 15 cm, magassága csaknem 12 méter, és súlya 270 tonna. Persze ilyen hatalmas testet szinte lehetetlen egy darabból előállítani, így a legszakavatottabb hegesztők végzik rajta felelősségteljes mun* kájukat. Itt gyártják a magyarországi Paks számára is a reaktort. Persze mindenkit érdekel, hogyan lehet Plzenből Paksra szállítani a több száz tonnányi súlyt. Elmondták, hogy vonatszerelvény viszi Bratislavá- ba, innét pedig teherszállító kocsikkal to* vábbítják a rendeltetési helyére. Hogy megkönnyebbítsék a szállítási munkálatoCSIKMÄK IMRE: Nagy rejtélyek megfejtői mindenki a legnagyobb biztonságban érzi itt magát. Az atommagkutató intézet Jelenleg hatvan tudományos feladaton dolgozik. Ennek 60 százalékát együtt végzi a KGST országaival. Ismert az a tény, hogy mindén tudományos kutatás annyit ér, amennyi hasznot a gyakorlatban eredményez. A feZi in* tézet munkájáról tudnak az országban. Állításom bizonyítására azonnal egy példát is szállítok. Mielőtt az intézetbe indultam volna, Prágában a Václav-téren összetalálkoztam, régi barátommal, Drobny Tonoval, a vöröskői vár igazgatójával. Elmondtam neki, hová készülök. — Azután ne feledd el megkérdezni, hogy milyen eredményeket érnek el a régi bútorok konzerválásában. — Mit? — mondtam csodálkozva. Hogyan egyeztethető össze a bútorok konzer* válása az atomkutatással? — Csak kérdezd megl Nem is kellett megkérdezni, csak figyelmesen jegyzetelni a rögtönzött sajtótájékoztatón, ahol többek között elmondták azt is, hogy a fa szilárdsága jelentősen megnövekszik, ha radioaktív sugárzásnak vetik alá. A tudományos dolgozók már letették az eredményt az asztalra. Csupán egy vállalatra lenne szükség, amely kiváló minőségű mozaik parkettát állíthatna elő ebből a fából. Talán majd 1980 után lesz vállalkozó. Az atommagkutató intézet fő feladatai közé tartozik a csehszlovák atomprogram végrehajtásának segítése, az atomerőművek építése. Jelentős szerepet vállaltak az első csehszlovák atomerőmű az A—1-es ü- zembehelyezésénél, valamint a Jaslovské Bohunice-i V—1-es atomerőmű építkezéseinél. ATOMKORSZAK NÁLUNK Ez év nyarán lesz negyed évszázada annak, hogy a Moszkva melletti Obnyinszk- ben üzembe helyezték a világ első 5000 kilowatt teljesítményű atomerőművét. Akkor a hidegháború kellős közepén, a Szovjetunió ösztönző példát mutatott a világnak arra, hogyan lehet az emberiség ad dig legszörnyűbb pusztító találmányát a béke, az építés szolgálatába állítani. Az elmúlt huszonöt év alatt a világon sok-sok atomerőmű épült. Az emberiség megtanulta: a nukleáris maghasadás okos, jó kezekben záloga a fejlődésnek, a társadalmi haladásnak. Az atomprogram végrehajtásában jelen* tős szerepet vállalnak a plzeni Skoda Művek. A turbinák, gőzgépek, transzformátorok, megmunkáló gépek és egyéb fontos termékek gyártása mellett éppen e hatalmas vállalat dolgozói kapták 1973-ban azt a megbízatást, hogy a KGST tagországainak keretén belül 23 darab WER 440 jel* zésű atomreaktort gyártsanak. Álljunk meg csak egy pillanatra eme új típusú reaktor működési elvénél. Rendszere szerint a víz nemcsak a nukleáris reakció során keletkező hő átvételére és továbbítására szolgál, hanem egyúttal a nukleáris reakció időtartamát is lassítja, biztonságos keretek között moderálja. A víznek erre a ketkat, bizonyos alkatrészeket csak Pakson hegesztőnek rá a csehszlovák szakemberek. Utunk során számtalanszor felvetődött a biztonság kérdése. Nem palackba zárt démon az atom? Nem szabadulhat el egyszer? Variáltuk többféleképpen a kérdést. És íme a szakember válasza: a WER rendszerű erőmű maximálisan megfelel az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi A* tomenergía Ügynökség ide vonatkozó ajánlásainak. Minden hegesztést egymástól függetlenül kétfajta módon ellenőriznek. Az erőműveket olyan helyre tervezik, ahol A kép, amely a váróteremben fogadott bennünket, elszomorító. Gyermekek, fiatalok, idősebbek és idősek várnak ott, hogy kezelésre szólítsák őket. Az alattomos betegség nem válogat. Itt már valóban éra tem Csehszlovákia főonkológusának, e részleg főorvosának, dr. Rudolf Rubesnek fent idézett szavait, aki ez intézet munkáját már 27 éve irányítja. Aki -ide belép, reménykedve lép be. Harminc éve létezik az intézet és ez idő alatt húszezer daganatos megbetegedést kezeltek. Sugárfegyverrel lőnek az alattomos ellenségre, a daganatsejtre, hogy elpusztítsák, megakadó* lyozzák további szaporodását. Eredményeik nagyon jók és állják az összehasonlítást a neves onkológiai intézetek eredményeivel. A sugárkezeléshez — mindenekelőtt —* a sugárzó energiát szolgáltató különleges sugárforrásokra van szükség. Nekünk, a- kik ott Jártunk nem kellett elbújnunk a vastag betonfalak és ólomüvegek mögé, hiszen a gépek még nem működtek. Megálltunk a sugárágyúk mellett. Kísérőink nemcsak orvosok, hanem fizikusok és mémö* kök is voltak. Sorolták a hatalmas berendezések, a rákellenes óriásfegyverek neveit, adatait, sőt azt is, hogy melyik, milyen rákos megbetegedés gyógyítására szolgál. Az intézet ipegtekintése után sokáig tt* lünk még együtt RubeS főorvossal. Gondokról, problémákról váltunk szót. Az 6 gondjuk, az ő problémájuk a XX. század emberének a legnagyobb problémája. Ed» digt eredményeik optimistává teszik őket. Kis lépésekkel nagyszerű eredményeket érnek el. A világ csaknem valamennyi szakértője egyetért abban napjainkban, hogy a rák problémáját nem egyetlen „zseniális húzással“ oldják majd meg, hanem mind a megelőzésben, mind pedig a gyógyításban kis lépésekkel kell megeléged* ni. A rákot lehet már gyógyítani, csak idő* ben kell kezdeni a kezelést és a maga e- gészében kell végezni. No és valóban el» kezdhetnénk egészségesebb életmódot élni. Bármennyire is el akartam kerülni, hogy a dohányzás ártalmasságáről meditáljak, nem tehetem, mert beszélgetésünk során erről esett a legtöbb szó. Korunk rákfenéje a cigaretta. Egyre több fogy belőle, mert egyre több fiatal szívja. Férfiak és nők, vagy inkább még alig férfiak és nők, szinte csak gyerekek. S közben terjed, egyre jobban terjed a tüdőrák, mely szinte meglepte az orvostudományt. A halálozások 40 százaléka így vagy úgy a dohányzással függ össze. — Kérem, én is erős dohányos voltam, de abbahagytam, mosolyodik el dr. RubeS. Egyetlen példa. De ha tíz követőre talál olvasóink között, akkor már érdemes volt felhozni. Mert ugye ki ne ismerné legjobban a veszélyt, mint ő, aki nap, mint nap közelharcot vív az emberiség legádázabb ellensége ellen. Teszi ezt a béke fegyverével. Nap mint nap, támadást ín» dít sugárágyúíval a daganatok ellen, hogy betegei újra megtalálják helyüket a családi életben és a társadalomban. Václav DIohy nagy pontossággal munkálja a reaktor alkatrészeit. legkisebb a földrengés valószínűsége. A reaktor körüli térséget rendkívül gondosaD alakítják ki, katasztrófa semmiképpen sem történhet, tekintettel a minden köznapi képzeletet felülmúló biztonsági berendezésekre. AHOL A RÁKSEJT HALÁLÁT ELŐIDÉZIK — Kérem, adják le fényképezőgépeiket. — De hiszen újságíró fényképezőgép nélkül olyan, mint a katona puska nélkül. — Nagyon szépen kérem önöket, adják le a fényképezőgépeiket. Öröm számomra, hogy az egész országból fogadhatom azo* kát az újságírókat, akik az atom békés célokra való felhasználásával foglalkoznak, de értsék meg, hogy egészségügyi intézetünkben most Is rendelünk és betegeink érthetően érzékenyek. UTŐSZÖ Nem csupán újságírói fogásnak szántam riportom elején felhasznált idézetet. Szinte felsorolni is nehéz lenne, hol mindenütt találkozunk az atommal. Békés életünk tartozéka lett. Napjaink legjobban fejlődő tudományága. Szeretném hinni, hogy az elkövetkező években, évtizedekben a fejlődést, a haladást és csakis az ember, az emberiség boldogulását szolgálja. Hiszen Hirosima volt a memento.
