Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-06 / 6. szám

I >. oszkwa központjában, a Kuznyec­M kij moszton található a Nemzet­közi Gazdasági Együttműködési Barak INGEB) impozáns épülete. A bank funkciói és az a valuta, amellyel pénz­ügyi műveleteit bonyolítja — példa nél­kül állnak a hitelbankrendszer sok száz éves történetében. Húsz esztendővel ezelőtt az árucsere és a gazdasági kapcsolatok a szocialis­ta országok között eléggé bonyolult, úgynevezett kétoldalú kliring-elszámo- láson alapultak: az elszámolásokat a mindkét fél részéről kiegyensúlyozott export- és importszállítások jelentették. Jó ütemben fejlődött azonban a szo­cialista országok együttes termelése, a hetvenes évekre már elérte a világ brut­tó ipari termelésének egyharmadát (1976-ban már több mint 40 százalék volt.) Megnövekedett az áruforgalom. Az országok gazdaságában megerősödött a specializáló és a kooperáció igénye. Természetes tehát, hogy a kétoldalú kürtiig fékezőerővé vált. Eljött az ideje, hogy áttérjenek a sokoldalú elszámolás rendszerére. A ka­pitalista kereskedelmi kapcsolatokban meghonosodott tapasztalatokat azonban itt nem lehetett alkalmazni. Valamilyen, elvileg teljesen új rendszerre volt szük­ség. 1964. január 1-én megkezdte mun­káját az NGEB, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országainak közös bankja, s ettől a pillanattól kezdve funkcionált a kollektív valuta — a transzferábilis rubel. A nemzetközi elszámolások szóban forgó eszközét nem szabad összetévesz­teni sem a konvertibilis valutával, sem pedig a Szovjetunió nemzeti fizetőesz­közével. Végeredményben nevezhetnénk éppúgy csehszlovák koronának, mint lengyel zlotynak vagy magyar forint­nak. A transzferábilis rubel alkalmazá­sának vezérgondolata — lehetőséget nyújtani ahhoz, hogy az egyik ország számláján levő valuta átutalható legyen a másik KGST-ország számlájára. A transzferábilis rubelt nem lehet megnézni: mert nem létezik a megszo­kott bankjegy formában. Éppen amiatt Nyugaton kezdetben úgy vélték, hogy a transzferábilis rubel valójában csaik ki- taláció. Később azonban a szocialista közösség határain túl is kezdték alkal­mazni az úgynevezett „nem bankjegy­elszámolás“ módszerét: ilyen az „arab valutánis egyesülés“, vagy az „ázsiai pénzügyi egyesülés“. A nemzetközi elszámolásokban egyéb­ként az amerikai dollár is rendszerint a multilaterális klíring-elszámolások eszközeként is funkcionál. Az a tény pedig, hogy emelett bankjegy is az Egyesült Államok nemzeti fizetőeszkö­ze — ha jól meggondoljuk, egyoldalú előnyt jelent a? USA-nak, vagyis lehető­vé teszi számára, hogy mások számlá­jára könnyítsen saját valutáris-pénzügyi nehézségein. Volt már példa rá, hogy a dollár árfolyam-ingadozásai szerfölött érzékenyen érintették más országok fi­zetési mérlegét. A szocialista együttműködés kereté­ben a különböző nemzeti fizetőeszkö­zök — ideértve természetesen a szov­jet rubelt is — csak az illető állam belső fizetőeszközei. HOGYAN MŰKÖDIK EZ A RENDSZER? A Bulgáriában vásárolt gyümölcsért például Csehszlovákia a Mongóliának szállított buldózerekkel fizethet. A Cseh­szlovák Kereskedelmi Bank megadja az Ulánbátorba szállított gépek árát, mint követelést. Ezt az NGEB Moszkvában betáplálja a számítógépbe és elkészíti az ügylet mérlegét: a mongol folyó­számláról átviszi a követelést a cseh­szlovák számla javára, a bolgárokkal fennálló tartozást pedig kiegyenlíti a csehszlovák számla terhére. Hasonló módon egyenlítik ki a szál­lítási szolgáltatásokat és a turista uta­zásokat is. A művelet igen csekély időt vesz igénybe. Igazság szerint a világ egyetlen bankja sem intézi ennél gyor­sabban a multilaterális klíring-elszámo- lásokat. Az eszközök forgási sebességé­nek meggyorsulása pedig jelentős gaz­dasági hatékonysággal jár együtt. A KGST-tagállamok között bonyolódó igen aktív árucsere körülményei köze­pette előfordulhat olyan szituáció, a- míkor valamely ország számláján — időlegesen — nem áll rendelkezésre megfelelő összeg a soron következő mű­velet lebonyolításának fedezetére. Az ügylet azonban ilyenkor sem marad el. A KÜLÖNLEGES BANK A bank lebonyolítja az adásvételt, az adós országnak pedig számlahitelt nyújt. Ahogy az adós állam teljesíti soros szállítási kötelezettségét, a hitelvissza­fizetést automatikusan rendezik. A kölcsönös elszámolásoknak ez a me­chanizmusa — ideértve az 1—3 évre nyújtott rövidebb lejáratú hiteleket Is — meggyorsítja a kölcsönös kötelezett­ségek teljesítését, lehetővé teszi az áru­csere-forgalom kiszélesítését. A kollektív valuta igen hatékony fi­zetési eszköz. Mivel arányalapja van, a transzferábilis rubel lehetővé teszi az áru árának összehasonlíthatóságát, meg­teremti az egyenlő értékű csere felté­teleit. Mint értékmérő és mint felhal­mozási eszköz (az NGEB bankszámlá­ján és betétein), is sikeres az alkalma­zása. EGY LÉPÉS ELŐRE A VILAGGAZDASAG- BAN Elsőiként próbálták ki a gyakorlatban az ilyen típusú nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. A bank legfelső szervé­ben, a Tanácsban és az operatív napi teendőket ellátó Igazgatóságban vala­mennyi tagállam — potenciáljától füg­getlenül — teljesen egyenrangú félként képviselteti magát. Ez azzal magyarázható, hogy vala­mennyien egyenlőek a transzferábilis rubelalap képzésében: a kollektív valu­ta megjelenésének forrása bármilyen kölcsönös áruexport és szolgáltatás, bár­milyen NGEB-hitel. Ebben különbözik a transzferábilis rubel a nemzeti fizető- eszközöktől: mivel azokat az adott or­szágok Jegybankjai bocsátják ki belföl­di fizetési eszköz gyanánt. Az összehasonlítás kedvéért megem­lítjük: a Nemzetközi Valutaalapban a tagállamok jegyzett részvényeinek nagysága egyben a hitelnyújtás mérté­kének és a szavazatok számának meg­határozója is. Így adódik, hogy például az USA egymaga a szavazatok több mint 20 százalékával rendelkezik, míg a tíz legfejlettebb kapitalista állam a sza­vazatok 60 százalékán osztozik. Az NGEB tevékenységének alapelveit, a kollektív valuta sajátosságai, a köl­csönös segítség légköre, soknemzetiségű állandó munkatársi gárdája — mlnd- -mind a széles demokratikus alapokon épül fel, s az a törekvés hatja át, hogy biztosított legyen valamennyi part­ner gyakorlati jogegyenlősége. Különleges figyelmet szentelnek itt az országok a szezonális exportnak. Ha például az NGEB más tagjai évi 2—5 százalék kamatot fizetnek a hitelek u- tán, akkor Mongólia és Kuba csak 0,5— 2 százalékot. E két ország exportjában ugyanis a mezőgazdasági termékek van­nak túlsúlyban, s termékértékesítésük a második félévre esik. Ugyanebben az időben az Import, amelytől Kuba és Mongólja Ipari fejlődésének sikere függ — egyenletes, évszakoktól független. Mongólia minden esztendő első és második negyedében hitellel fedezi nemzetközi fizetési kötelezettségeinek 80 százalékát. Elképzelhető, mekkora összegeket kellene fizetnie kamatként, ha nem venné Igénybe a Nemzetközi Gazdasági Együttműködést Bank kedvez­ményeit. A hasonló Jellegű nyugati pénzintéze­tek évi 6—8 százalékos kamatra adnak hitelt és a fejlődő országok semmiféle kedvezményt nem remélhetnek. Robert McNamara, a Világbank elnöke nem­régiben beismerte, hogy az utóbbi évek­ben tovább csökkent a „legszegényebb országok“ nemzeti jövedelme. A jelen­ség egyik oka ez a pénzügyi függés, a- mely úgy elnyeli ezeket az államokat, akár az íngovány. A fejlődő országok 1975-ben — csak kamat fejében — 14,6 milliárd dollárt, évi exportbevéte­lük egyhatodát fizették ki. NEMZETKÖZI TEKINTÉLY A NGEB egyik helyiségében sóik óra jár: mutatják a New York-1, a londoni, a szingapúri Időt. Ezek a világ minden pontjával kapcsolatban álló ügyintézők tájékozódására szolgálnak. A NGEB alaptőkéjének egy része kon­vertálható valutából áll, amelynek e- gyik feladata a Kelet-Nyugat közötti kölcsönös előnyökön alapuló együttmű­ködés fejlesztése. Ennek következtében természetesen elengedhetetlen a kapita­lista valuták árfolyamának „Ingadozá­saira“ vonatkozó kutatómunka folytatá­sa. A NGEB a múlt esztendő nyarán nagy pontossággal jelezte a svéd koro­na leértékelését, egy hónappal előbb, mint ahogy az bekövetkezett.­Növekszik a Nemzetközi Gazdasági E- gyüttműködési Bank tekintélye. Mutat­ja ezt, hogy a világ körülbelül 300 leg­nagyobb bankja működik együtt vele. A' Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank különös figyelmet fordít kapcso­latainak megerősítésére a fejlődő orszá­gokkal. Elsődleges rendeltetése természetesen a szocialista országok kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak szolgálata. Csupán az utóbbi hat esztendőben meg­kétszereződött a tagországok közötti el­számolások volumene és 1976-ban elér­te a 82,5 milliárd transzferábilis rubelt. ANDREJ KRUSINSZKIJ, ' (A moszkvai Pravdából) ff SEGÉDANYAG g A POLITIKAI OKIATÁSHOZ A KÖLCSÖNÖS GAZDASÁGI SEGÍTSÉG TANÁCSÁNAK HARMINC ÉVE Moszkvában 1949. január 5-8a között Bul­gária, Magyarország, Lengyelország, Romá­nia, a Szovjetunió és hazánk képviselői az adott nemzetközi helyzetet értékelve úgy döntöttek, hogy a szocializmust épftö orszá­gok együttműködésének szorosabbra tűzése érdekében létrehozzák a szocialista orszá­gok gazdasági együttműködését koordináló szervezetet — a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsát. Már Lenin egy 1918-ból származó írásá­ban tudományosan megjövendölte a szocia­lista országok szoros gazdasági együttmű­ködésének törvényszerűségét, objektív szük­ségességét. „ ... Majd egy dologra van szük­ség: meglegyen az egységes törekvés arra, bogy nyílt szívvel belépjünk ebbe a világ- szövetkezetbe. Az egységes világméretű szo­cialista termelőszövetkezet megteremtése a- zonban bonyolult, hosszan tartó folyamat* — irta akkor Lenin. Hatvan évvel ezelőtt természetesen csak elméleti fejtegetésekben foglalkozott a kérdéssel, hiszen akkor még csak orosz földön, egy országban győzött a szocialista forradalom. Több, mint ne­gyedszázaddal később merült fel a gyakor­latban a szocialista országok gazdasági e- gyüttműködésének kérdése. A lenini Idézet századunkban az első tu­dományos alapokon nyugvó utalás a szo­cialista gazdasági Integráció megszületésé­re a termelőerők és a termelési viszonyok egy bizonyos fejlesztési fokán. Lenin for­málta tulajdonképpen tétellé a szocialista lejlődés útjára lépett országok gazdasági tömörülésének létrejöttét. Az alakulás körülményei Ha a KGST létrejöttének körülményeit, In­dítékait vizsgáljuk, nemcsak a termelőerők és a termelési viszonyok fejlettségi szint­jéből kell kiindulnunk. A megalakulásban legalább ugyanilyen mértékben az akkori nemzetközi helyzet is döntő szerepet Ját­szott. Közismert tény, hogy a második vi­lágháború után országok szakadtak ki a tő» , kés világrendszerből és léptek a szocialista fejlődés útjára. Lenin ezt annak idején tu­dományos elméletrendszerébe beillesztve úgy fogalmazta meg, hogy „elmélyült a kapita­lizmus 1917-ben elkezdődött általános vál­sága“. Az addig egyeduralkodó tőkés rend mellett új társadalmi forma Jelentkezik, a- mely gazdasági téren is bátran versenyre kel a régi renddel. Tőkés vezető körökben kétségbeesett pró­bálkozásokat tettek, hogy bármilyen eszköz­zel újra befolyáshoz Jussanak a fiatal né­pi demokratikus országokban. Az imperia­lista manőverek ellenére a szocialista or­szágépítés útjára lépett államok 1948-ra nemcsak helyreállították a háború okozta gazdasági károkat, hanem mozgósítva min­den tartalékot, a gazdasági fejlődés terén Is előreléptek. A korosabb nemzedéktől ma­napság Is gyakran haltunk arről, hogy mi­lyen őrlési szerepet Játszott ebben a kor­szakban a szocializmust építő országoknak nyújtott önzetlen szovjet segítség. Pedig a Szovjetunió Is átélte a fasiszta inváziót, jó­maga Is élelmiszer-, Ipari- és fogyasztási cikkek hiányával kküzdött, alig lépett át a háború utáni újrakezdés küszöbén. Az Imperialista körök nem nézték tétlenül e- zen országok kibontakozó együttműködését, hanem kitűzték a célt: mindenáron fel kell számolni a fiatal népi demokráciákat. A Nyugat mesterkedéseinek kudarca Az USA agresszív céljait a védekezés frá­zisai alá rejtve létrehozta a NATO katonal- •politikai blokkját és felállította a „kommu­nizmus visszaszorításának" doktrínáját. Gaz­dasági téren diszkriminációs intézkedések­kel csaknem teljesen leállította a Kelet- -Nyugat között addig fenntartott kereske­delmi és gazdasági kapcsolatokat. A gazda­sági embargó viszonyai között a szocializ­must építő országok számára azonnali szük­ségszerűséggé lett külgazdasági kapcsolata­ik átorlentálása. Még nyugati közgazdászok is elismerték: „A keleti blokk országai rá­jöttek, hogy most, mint még soha, csakis egymásra számíthatnak.“ Ily módon e po­litika éppen az ellenkező hatást érte el: a szocializmust építő országok létrehozták gaz­dasági szervezetüket — a KGST-t, és egyre szorosabb együttműködést alakítottak ki egymás közt. A történelemben első Ízben jött létre o- lyan gazdasági tömörülés, amelyben az e- gyüttműködés a tagországok szuverén egyen­lőségén alapszik. A KGST-oországok sokol­Egyenjogúak gazdasági dalú gazdasági együttműködése a szocia­lista Internacionalizmus, az állami szuvere­nitás, a függetlenség, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a teljes egyenlőség, a kölcsönös előnyök és segítségnyújtás el­vének megfelelően valósul meg. Ilyenfor­mán a KGST a gazdasági összefonódás, a tudományos-műszaki haladás, és egyúttal az imperialista gazdasági bojkott elleni harc szervezetévé vált. A nyugati sajtó persze a létrehozásról mint „nyilvánvalóan nem nagy eseményről“ írt. Krokodilkönnyeket hullattak a „szerencsétlen“ Szovjetunióért, amely a bolgár, a lengyel, stb. ipar számá­ra termel majd, míg a „szegény“ Csehszlo­vákia a Szovjetuniónak adja el áruit. Álta­lános volt az az álláspont Nyugaton, hogy a kelet-európai együttműködés úgyis zsák­utcába Jut. Nos, a szocializmus ellenségeinek rossz­májú koholmányait a KGST létezésének har­mincéves története megcáfolta. Bár bonyo­lult körülmények között Indult be a szo­cialista integráció gépezete, a három évti­zedes üt eredményei mégis azt bizonyítják, hogy minden téren az együttműködés grafi­konja állandóan felfelé ívelő görbét mu­lat. Az eredmények a szocializmust építő országok népei alapvető céljai és érdekei egybeesésének tulajdoníthatók. Ezért bi­zonyultak hamis prófétáknak azok, akik már 1949-ben pálcát törtek a KGST felett. A három évtizedes dinamikusan felfelé ívelő lejlődés leginkább kifejező adat, hogy Töretlen fejlődés a szocialista országok részesedése a világ ipari össztermeléséből megközelíti a 40 szá­zalékot, míg 1917-ben csupán 3 százalék, 1950-ben 19 százalék volt. Korántsem büsz­kélkedhetnek Ilyen eredményekkel nyuga­ti bírálóink, hiszen a Közös Piac kilenc or­szágának részesedése a világ Ipari terme­léséből az 1950-72-es Időszakban 22,6 száza­lékról 16 százalékra csökkent. Ml, a KGST- -országokban biztosítani tudjuk a teljes fog­lalkoztatottságot, s ml több — érzékelhető munkaerőhiánnyal nézünk szembe. A tőkés­országok viszont ellenkezőleg, nem képesek az egyik legalapvetőbb emberi jog, a mun­kára való jog biztosítására. A Közös Piac or­szágaiban hivatalosan jelenleg mintegy 6 millió, az egyesült Államokban pedig kö­zel 7 millió a munkanélküliek száma. Az említett statisztikai adatok mindennél meg­győzőbben bizonyítják a szocialista Inte­gráció előnyeit, a konkurrenciabarc és a monopóliumok nyereséghajszája következté­ben szétforgácsolódó nyugati gazdasági kap­csolatokkal szemben. Tagok bárom föld részről Kezdetben a KGST kizárólag európai szer­vezetként jött létre. Az Alapokmány kimond­ja, hogy a szervezet nyílt, és bármely or­szág tagja lehet, ha elfogadja annak alap­elveit. Az alakulást követően fokozatosan több ország csatlakozott a KGST-hez, 1949. februárjában Albánia kérte felvételét. (1961- -tői nem képviselteti magát az “üléseken). 1950-től az NDK, 1962-től Mongólia, 1972-től Kuba Is tagja a KGST-nek. Kuba tagfelvé­tele óriási jelentőségű eseménynek számí­tott, hiszen ezzel a szervezet az amerikai kontinensre is kiterjedt. Jugoszlávia és a KNDK megfigyelőként vesz részt valameny- nyi KGST-ülésszakon. Az Alapokmány nem zárja ki az együttműködést, sőt kívánatosnak mondja azt a nem szocialista országokkal. Jő példa erre a KGST és Finnország együtt­működése. 1972-től tart fenn szerződéses kapcsolatokat a KGST-vel. Legutóbb Idén, a KGST 31. ülésszakán tizedik tagként fel­vették a Vietnami Szocialista Köztársaságot. Nem kétséges, a KGST-n belüli együttmű­ködés a szomszédos közép-európai szocia­lista országok számára Is óriást Jelentőségű, de a szocialista országok szerepének rend­kívüli fontossága Kuba és a VSZK esetében még szembetűnőbb. Hiszen aligha kétll bár­ki Is, hogy a hatvanas években az USA- -blokád alá helyezett Kuba számára meny­nyire létfontosságú volt a Szovjetunió nyúj­totta támogatás. A cél Washington részéről nyilvánvaló volt: Kubának az amerikai föld­rész első szocialista államának a teljes el­szigetelése és térdre kényszerítése. Számí­tásaik sem Kuba, sem pedig egy évtized­del később Vietnam esetében sem váltak be és nem Is válhatnak be. Az amerikai agresz- szort kiűző hősi vietnami nép a háború u- tánl újjáépítés nehéz éveiben Is szilárd tá­maszra talált a szocialista országokban. A harcokban kipróbált barátság és együttmű­ködés tehát még gyümölcsözőbbé válik nap­jainkban Is. A szocialista országokkal foly­tatott együttműködés a VSZK számára, főleg az utóbbi Időben létfontosságú, hiszen észa­ki szomszédja, Kína minden aljas eszközt — provokőclőt, rágalmazást, a lakosság fel- bujtatását — felhasznál arra, hogy a vi­etnami népet letérltse a szocialista fejlődés útjáról. Szintkiegyenlítődések A KGST-országok három évtizedes gazda­sági fejlődésének és együttműködésének e- gylk legfontosabb eredménye az országok (Folytatás a melléklet belső oldalán)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents