Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-06 / 6. szám
EGYÜTTMŰKÖDÉS MAGASABB SZINTEN Nem jelkép, hanem a lényegre mutató tény, hogy néhány napja elkészült a világ legnagyobb egységes energiarendszere. Olyan villamosenergia-rendszer, amely hat szocialista ország összefogásával készült és kétezer kilométer távolságot fog át, és 180—200 ezer megawatt értékű teljesítményével példa nélküli a világon. Ezért több még egy nagyszabású jelképnél is, mert a harmincéves jubileumát ünneplő KGST korszerű lényegét, világgazdasági jelentőségét fejezi ki. Az erőművek hálózatát összekötő távvezetékrendszer egy a világban egyedülálló együttműködési integrációs rendszer. Kiépülése, megszületése méltó kifejezője mindannak az újnak, ami azóta épült ki és fejlődött, hogy — most harminc esztendeje négynapos tanácskozáson — a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok képviselői elhatározták: megalakítják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. Ebben az időszakban, a második világháború után, a szocializmus útjára lépett államok előtt lehetőség nyílt új típusú, integráló szocialista közösség kialakítására. Ennek bázisa a társadalmi viszonyok és a közös gazdasági-politikai érdek a Szovjetunió, mint az e- gyes szovjet szocialista köztársaságok és területek közötti munkamegosztást megteremtett ország tapasztalata volt. TELJES EGYENJOGÜSAG A fiatal népi demokratikus országok előtt akkor az állami tervekkel irányított termelés számára szükséges külső feltételek biztosítása, az önálló nemzeti gazdaság erejének növelése, az időszakos nehézségek áthidalása volt a legfontosabb feladat. A Szovjetunió különleges szerepe már akkor is nyilvánvaló volt. A teljes egyenjogúság alapján, a nyersanyagok többségét biztosította, sok ágazat számára gépeket és berendezéseket szállított. Ugyanakkor elsőrendű, mondhatni egyedüli külkereskedelmi (Befejezés a melléklet első oldaláról) gazdasági fejlettségi színvonalának a fokozatos közeledése és kiegyenlítése. Mint ismeretes, a KGST alakulásakor a fejlettségi szintek rendkívül eltérőek voltak. Éppen ezért már akkor a népgazdaságok szlntkie- gyenlítődését tűzték ki távlati célul. Napjainkban ez már realitás. Ez a szocialista világrendszer fejlődésének objektív folyamata, törvényszerűsége. A magas szinten történt kiegyenlítődést elősegítette a KGST- -országok termelési viszonyainak szocialista jellege, a közöttük fennálló politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés állandő, sokoldalú fejlesztése. A szocialista országok között egykor létezett színvonalbeli különbségek a társadalmi ólet minden szakaszán létrejött kiegyenlítődése a tőkésországok egyenlőtlen fejlődésével ellentétes folyamat. Lenin többször rámutatott, hogy csakis a szocializmus képes a folyamat alapíeltételeil megteremteni. A KGST- ba tömörült országok kétségbevonhatatlan sikereket mutattak fel a három évtizedes együttműködés eredményeként. Ezt lehetetlen megcáfolni, hiszen az elért gazdasági és életszínvonal, társadalmi fejlettségünk az élet minden területén a legmeggyőzőbb bizonyíték. Történelmi felelősség A harmincéves együttműködés eredményei egyúttal kötelezik a KGST-t arra, hogy nempartnert jelentett a szocialista testvér- országok számára. A gazdaságfejlesztés s ezen belül a gazdasági szerkezet átalakítása a piaci mechanizmusból a központi tervezés 1- rányítása alá kerül. A beruházások túlnyomó többségét az államhatalom közvetlenül a szerkezetváltozásra koncentráltan, a termelési eszközök gyártására irányította. Ez az iparfejlesztési stratégia arra épült, hogy a termelési eszközök termelésének állandó növelése megteremti a fogyasztási cikkek bőségének előfeltételeit is. Az ötvenes évek végére az egyes KGST-országok gazdaságán belül fejlődési eredmények és kisebb-nagyobb mértékben kialakult feszültségek nyilvánvalóvá tették, hogy a KGST-n belüli együttműködést is tovább kell és lehet fejleszteni. Az elsősorban kereskedelmi kapcsolatokra épülő együttműködést egyre inkább ki kell terjeszteni a termelés területére is. A KOMPLEX PROGRAM A nemzetközi munkamegosztás bővülése, új formáinak ikilaakítása létkérdéssé vált. A népgazdasági tervek sokoldalú összehangolása egyeztetése kerüli napirendre. Ugyanis csak ezzel biztosítható, hogy a szocialista országok együttműködjenek már a tervezés időszakában is. A nemzeti tervek koordinálása a 60-as évek végére lényegében elérte a várható feleslegek, hiányok összehangolását, a szűk keresztmetszetek szerszámolására Irányuló közös e- röfeszítéseket. A továbblépést az 1971-ben jóváhagyott komplex program jelentette. E szerint a szocialista gazdasági integráció a nemzetközi szocialista munkamegosztásnak a gazdaságok közelítésének és a nemzeti gazdaságok korszerű, nagy hatékonyságú szerkezetek kialakításának a folyamata. Olyan fejlődés, a- tnelyben a gazdaságok fejlettségi színvonala fokozatos közelítésére és kiecsak még magasabb életszínvonalat biztosítson a tagországok népeinek, hanem arra is, hogy a Jövőben Is az eddigiekhez hasonlóan mindent megtegyen a különböző társadalmi rendszerű országokkal fenntartott kapcsolatok elmélyítéséért, a helsinki Záróokmány erre vonatkozó ajánlásainak teljesítéséért. Brezsnyev elvtárs Ide vonatkozóan okkal jegyezte meg, hogy a „jelenlegi viszonyok között nemcsak hogy nem csökkent a szocialista országok összefogásának és legszorosabb együttműködésének szüksége, hanem éppen ellenkezőleg: megnövekedett. Az egységre, az együttműködésre, az együttes cselekvésre mindenekelőtt most azért van szűk- séünk, hogy gyorsabban és hatékonyabban oldjuk meg a szocialista társadalom fejlesztésének és a kommunizmus építésének feladatait. Azért is van szükségünk a2 egységre. az Osszeforrottságra és az együttműködésre, hogy a legsikeresebben megvédhessek és megszilárdíthassuk a világ vala mennyi népe számára annyira szükséges bőkét. tartóssá tehessük a nemzetközi feszültség enyhülését, hatásosan visszaverhessük az Imperializmus minden agresszív mesterkedését, a szocializmus csorbítására Irányuló minden kísérletét“. A KGST-országok kétségtelenül a jövőben Is hasonló dinamikus léptekkel haladnak az együttműködés útján, s ezzel nemcsak népeik boldog jövőjének, hanem a békés egymás mellett élés elvének biztosítását Is szolgálják. gyenlítésére, a tudomány és a technika legfontosabb ágazataiban mélyreható, tartós együttműködésre kerül sor. Az országok nemzetközi piaca bővítésének és megszilárdításának az áru- és pénz- kapcsolatok tökéletesítésének folyamata, amelyet a KGST-tagállamak a. kommunista és munkáspártjai és kormányai tudatosan és tervszerűen szabályoznak. A meghatározás politikailag is elő» térbe állítja a lenini gondolatot: ....Az emberiség egész gazdasági, politikai és szellemi élete már a kapitalizmusban is jobban internacionalizálódik. A szocializmus teljesen internacionallzálja.“ Így hát a komplex program célkitűzései a munkásosztály, a népek és nemzetek legmagasabb rendű emberi célkitűzéseit is felrajzolja. Legalábbis megjelöli a hozzá vezető utat. Azt az utat, amelyen a szocialista országok, a KGST tagjai járva, képesek gyakorlati választ adni korunk nagy kérdéseire, a világgazdaság mai helyzetében oly sok ország és nép számára kilátástalannak tűnő korszakában. Ennek egyik legutóbbi kifejezője a KGST Végrehajtó Bizottsága legutóbbi 88. ülésének záróközleménye. Ebben megállapították, hogy a hosszú távű e» gyüttmüködési célprogramok teljesítése áll a figyelem középpontjában. A komplex program 1990-ig terjedő időszakára szőlő hosszú távú célkitűzései közül az energia, a fütő- és a nyersanyag, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint a gépgyártás terén az egyes tagországok önállóságát is a szorosabb együttműködést biztosító fő szabályozó meghatározása után most már a sokoldalú és a kétoldalú megállapodások kidolgozásán van a sor. Olyanokon például, mint az együttes erővel felépítendő hmelnytckíjl atomerőmű, vagy a világ legnagyobb gázszállító rendszerének létrehozása. De nem kisebb jelentőségű az a most született határozat sem, amely arról Intézkedik, hogy mindenekelőtt a gépgyártásban, valamint a rádiótechnika- és az elektronika iparban gyorsítsák meg a késztermékek mellett az egyes részberendezések gyártásának szakosítására és kooperálására Irányuló munkát. NEMZETKÖZI TEKINTÉLY Sorolhatnánk tovább a példákat, a- melyek Immár hárem évtizedes fejlődés eredményeit bizonyítják, azokat az eredményeket Is, amelyek éppen az intenzív termelésre való áttérés nehézségeinek leküzdéséből származnak, a KGST- tagországok számára. Hiszen szocialista fejlődésünk és további előrehaladásunk egyetlen tényezője sem járható körül anélkül, hogy abban a KGST valamilyen szerepével ne találkoznánk. Ez az egyik oka annak, hogy a szocialista tábor, a KGST-tagországok mind nagyobb és nagyobb politikai és gazdasági súllyal rendelkeznek a világban, hogy szüntelenül nő a KGST nemzetközi tekintélye, a vele való együttműködés vonzása. Csatlakozott hozzá Kuba és Vietnam. Több szervének munkájában aktívan részt vesz Jugoszlávia. Sokoldalú az együttműködés Laosszal, Angélával és Etiópiával, megvalósulóban vannak a KGST-nek Finnországgal, Irakkal és Mexikóval kötött megállapodás-ai.Széles körűek a kapcsolatok az ENSZ-szel és sok nemzetközi és regionális szervezettel. Egyenjogú félként folytat tárgyalásokat ez Európai Gazdasági Közös- séggei. t A fennállásának 30. évfordulójához ért KGST a létező szocializmus fölényét biztosítja, erősíti hatalmát és a szocialista tábor befolyását a világban. Egyenjogúak gazdasági közössége A SZOVJETUNIÓ ÉS A KGST A Szovjetunió a Föld legnagyobb or- ”szága, a szárazföld egy hatodára terjed ki területe. Lakosainak száma 1973. augusztus 9-én érte el a 250 milliót, és ma már 280 millió körül mozog. A hatalmas országban több mint 120 nép és nemzetiség él. A Szovjetunió gazdaságilag a világ második legnagyobb hatalma, a világgazdaság döntő tényezője. Több mint hat évtizedes rendkívül gyors fejlődése Jelentősen megváltoztatta gazdasági szerepét a világ és Európa termelési potenciálja összességében. Töb fontos termék — acél, nyersvas, kőolaj, koksz, szén, cement, cukor, pamutszövet, mangán- és krómérc, lenáruk, őpületfa stb. — előállításában mind európai, mind világméretben az első helyen van. Az európai ranglistán az első, világviszonylatban a második helyet foglalja -el a villamos energia, gépipari termelés és nyersolaj-előállítás területén. Az utóbbi húsz évben első helyen áll a világon az 1 főre eső bruttó nemzeti termelésben. A nehézipar bizonyos ágaiban a Szovjetunió a munkatermelékenységet és a hatékonyságot tekintve megelőzi a legfejlettebb országokat Is. A SZOVJETUNIÓ ÉS A KGST INTEGRÁCIÓ A Szovjetunió gazdasági jelentősége különösen kidomborodik a KGST-országok gazdasági kapcsolataiban. A második világháború befejezése és a népi demokratikus forradalmak győzelme titán az egyes országok a Szovjetunió tapasztalataira támaszkodva fogtak hozzá a gazdaság szocialista fejlesztéséhez. A tőkés országok támadásai és gazdasági diszkriminációja meggátolta, hogy az európai szocialista országok közös gazdasági szervezetbe tömörüljenek. A Szovjetunió gazdasági adottságai, a természeti kincseik fokozott ütemű kiaknázása lehetővé tette, hogy saját szükséglete mellett jelentős mértékben ki tudta elégíteni az európai szocialista országok egyre növekvő szükségleteit Is. A KGST-országok között a kezdeti szakaszban olyan munkamegosztás Jött létre, amely a külkereskedelmi kapcsolatok Jelentős többségében a szovjet nyersanyagellátáson és a szovjet piac számára termelt feldolgozó ipari árucikkeken. alapult. A Szovjetunió gazdaságának meghatározó szerepe a KGST-ben a szovjet népgazdaság méretéből és teljesítményéből következik. A Szovjetunió a KGST-országok együttes termelésének megközelítőleg 75 százalékát képviseli. A KGST-országok közötti külkereskedelmi forgalomból a Szovjetunió mintegy 40 százalékkal részesedik. A Szovjetunió szerepe a KGST-ben nemcsak nyersanyagellátásban kulcsfontosságú, hanem óriási területénél és Jélekszámánál fogva, a tagállamok ipari termékeinek legnagyobb felvásárló piacaként szolgál. A KGST többi országai nyersanyagszegénységük és belső méreteik miatt erőteljesen rá vannak utalva a gazdasági együttműködésre és a nemzetközi munkamegosztásra. A SZOVJET KÜLKERESKEDELEM FŐBB ARANYAI A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma a X. ötéves terv első évében (1976- banj elérte az 56,8 milliárd rubelt. Dinamikusan növekedett a forgalom a szocialista országokkal. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalmában a szocialista országok 57, a fejlett Iparú országok 33 és a fejlődő országok 10 százalékkal részesedték. A Szovjetunió exportforgalmában a nyersanyagok és félkésztermékek 70 százalékot képviselnek. A gépexport 22 százalék, a mezőgazdasági eredetű exportcikkek részaránya 6 százalék. Az importban ellentétes a belső összetétel, mivel a nyersanyagok csak 29 százalékot, a gépek részaránya 34 százalékot, az élelmiszerek 20 százalékot, a fogyasztási cikkek 16 százalékot képviselnek. A Szovjetunióból a KGST-országokba irányuló fűtőanyagexport (fűtőanyag- egységben) 1971—1975-ben 562 millió tonnát tett kt, ami 76 százalékkal több, mint az előző ötéves terv időszakában. Ez a Szovjetuniótól kb. 7,5 milliárd beruházást Igényelt. A jelenlegi ötéves tervben a Szovjetunióból a KGST-országokba irányuló fűtő- és nyersanyagszállítások tovább növekednek. 1976—1980- ban a Szovjetunió ezeknek az országoknak 364 millió tonna kőolajat, kb. 90 milliárd köbméter földgázt és 67 milliárd JtWó villamos energiát szállít, ez csaknem másfélszer annyi, mint az elmúlt ötéves tervidőszakban. A testvéri szocialista országok között mélyül a termelésszakosítás. A KGST- tagországok már eddig is ötven sokoldalú termelésszakosítási és kooperációs megállapodást írtak alá. E megállapodások felölelik az autó-, a hajó- és a traktorgyártást, a nagy teljesítményű számvezérlésű szerszámgépek, számítástechnikai berendezések, üveg- és vegyipari gépek és berendezések gyártását, a mezőgazdasági gépgyártást, az útépítő berendezések gyártását stb. A Komplex Programnak megfelelően a KGST-tagországok az együttes tervezési tevékenység egész rendszerét hozták létre. A hosszú távú célprogramok kidolgozása megmutatta, hogy reálisabb hozzáállásra van szükség a fűtőanyag-, energetikai és nyersanyagszükségletek távlati megítélésében és ki kell használni minden lehetőséget ezek forrásainak takarékos felhasználására. A célprogramok nyersanyaggal folgalkozó részének kidolgozása során a KGST-országok úgy ítélték meg, hogy az első Időszakban erőfeszítéseiket acél- és vastartalmú nyersanyagszükségleteik kielégítésével összefüggő feladatok megoldására kell összpontosítaniuk. A Szovjetunióból a többi KGST-or- szágba 1980-ban szállítandó vastartalmú nyersanyagok mennyisége tiszta fémre átszámítva kb. 27 millió tonnát tesz majd ki. A KGST keretén belül a Szovjetuniót Illett meg az Ipari termelés 75 százaléka, a mezőgazdasági termelés 60 százaléka, a nemzeti jövedelem 70 százaléka és a beruházások 80 százaléka. A szocializmus korlátlan lehetőségeket teremtett a tudomány fejlődésének. A Szovjetunióban csaknem másfél millió tudományos dolgozó tevékenykedik. A Szovjetunió fedezi a KGST-kutatások költségeinek kétharmad részét. A SZOVJET NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY MUTATÓJA A X. ötéves terv második évében — 1977-ben — a beruházásokra 122 milliárd rubelt fordítottak, sok új kapacitást helyeztek üzembe, 1150 milliárd kWó villamos energiát, 546 millió tonna kőolajat, 346 milliárd köbméter földgázt, 722 millió tonna szenet, 147 millió tonna acélt, 3,3 millió tonna műanyagot és 1088 ezer tonna műszálat állított elő a szovjet Ipar. A szocialista mezőgazdaság többek között 220 millió tonna gabonát, 8,5 gyapotot, 96,2 cukorrépát, 7,5 millió tonna napraforgót termelt. A legfontosabb állati termékek közül kiemelkedő eredmény a 95,4 millió tonna hús és a 63 milliárd darab tojás. A foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma 107 millió, a közös gazdaságokban dolgozó kolhozparasztok száma 14,7 millió. A gabonatermesztési előirányzatokat elemezve meg kell állapítani: nem a kenyérgabona termesztésének a növelésén lesz a hangsúly a jövőben. Ebből a Szovjetunió évtizedek óta kielégíti belső szükségletét, sőt külföldre is szállít. Mindenekelőtt a terméshozamok javításával szükséges megszüntetni a takarmányimportot. A gabonatermesztőknek el kell érni a 20 mázsás hektáronkénti átlaghozamot. Természetesen differenciáltan, a kedvező természeti a- dottságokkal rendelkező területeken 35—40 mázsa az előirányzat. A gabona- és takarmánytermesztéssel szorosan Összefügg az állattenyésztés hatékony fejlesztése, ahol a súlypont a l hús-, tej- és a tojástermelésen van. Kiemelt feladat a hústermelés emelése, és 1985-ig el kell érni a 19,5 millió tonnát. Ennek érdekében 1979. január elsejétől emelték a tej, a gyapjú, a bú» rányhús és néhány zöldségféle felvásárlási árát. A mezőgazdasági termelés növelésében Tontos szerepet kapott a vegyipar, hogy szükséges mennyiségű műtrágyát és növényvédöszert szállítson a mező- gazdaságnak. A műtrágyagyártás dinamikája a Szovjetunióban és a KGST-or- szágokban jóval nagyobb, mint bárhol másutt a világon. Kifejezésre jutott ez abban Is, hogy a KGST-országok részesedése a világtermelésből fokozatosan nőtt, s jelenleg mintegy 30 százalékos az 1960. évi 22 százalékkal szemben. A KGST-országok összesen 35 099 ezer tonna (hatóanyag-tartalomra átszámítva) műtrágyát gyártanak, ebből 22 220 ezer tonna esik a Szovjetunióra. A szovjet népgazdaság gyors ütemű gazdasági növekedésével az SZKP XXV. kongresszusa irányelveinek szellemében évről évre erőteljesebben kapcsolódik be a KGST-országok Integrációs folyamatába, és a szocialista közösség közös politikai és gazdasági érdekelt szem előtt tartva, Igen jelentős feladatokat vállal magára. Mihály Géza
