Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-16 / 3. szám
aki azelőtt csak a maga kedvére muzsikálgatott. Ez a zenekar ma már az együttes szerves része, együtt gyakorolnak, de szükség esetén külön próbákat is tartanak. A rendszeres munkának rötrt- J. . n az eredményei Is jelentkeztek. járási versenyt nyerteik, majd Zselíz (Zeliezovce) és Gombaszög (Gombasek) következett. Zselízről az országos népművészeti fesztiválról többször hazavítték már a fesztivál nagydíjának valamely fokozatát. Mindjárt az első évben az ország legjobb magyar nemzetiségű együttesei közé kerültek, és ezt a helyüket tartják Is. Községükben és járásukban nélkülük nehezen képzelhető el bármilyen ünnepség kultúrműsora. A nemzetiségi országos népművészeti rendezvények rendszeres résztvevői, két alkalommal félórás önálló műsorral szerepeltek a Csehszlovák Tv-müsorában, és többször sugározta a Tv műsorukat a gomnemzetiségi kultúránkat, és nemegyszer felléptek már Magyarországon. Az együttes a műsorában a palócföldet képviseli, és a csehszlovákiai magyar népi hagyományokat ápolja. Műsorukat gazdagítják a magyarországi vagy más népek hagyományaiból is. A jubileumi műsorhoz az e- gyüttes mozgósította az egykori táncosokat, akik Időközben szétszóródtak, Kelet-Szlovákía metropolisától egészen a fővárosig különböző helyeken élnek. Igv két teljes „garnitúra“ táncos kerül a színpadra, s műsorul: is ennek megfelelően gazdag volt: Tardoskeddnek falujában, Mikepércsl csárdás, Kisterenyei széktánc és páros. Somogyi botoló. Molnártánc, Kalocsai ugrés, Tokaj hegy lábánál, Elek! polka, Székely le- ánytánc, Kalocsai páros, Rábaközi tánc, Vasvári verbunk és páros című tánckoreográfiák alkották. Kiegészfté- Int a zeTÍZÉVES A PALÖC TÁNCEGYÜTTES FUlekpüspöki (Fllakovské Biskupíce) kicsi falu a nagy múltú Fülek (Füakovo) tő- szomszédságában. Annyira szomszédok, hogy közigazgatásilag mér egybe is kapcsolták őket, sőt, rendszeresen részt vesznek egymás nagyobb kultúrálls megmozdulásain, sporteseményein, és szereplőkkel, sportolókkal ts kisegítik egymást. A kultúra szeretete, a társadalmi élet utáni vágyódás, az összetartozás tudata mély gyökereket eresztett a faluban. KI tudja, mikor szerették meg, és azóta ts ragaszkodnak hozzá. A kilencszázas évek elején és a felszabadulás után neves szín- jétszógárdájuk volt, és a község méreteihez képest kényelmes kultúrházuk. A CSEMADOK helyi szervezetének a megalakulása után elsők között alakítottak tánccsoiportot is, a Sárai Sára tanította cslllagtánccal az ötvenes évek elején országos fórumra ts eljutottak. Szerették zésl kérdést, és eredményekre, baszögi ünnepélyről, Illetve az nekar önálló számmal szerea kultúrát, ezért tenni Is tud- sikerre ösztönzött. Saját zene- ukrán dolgozók svidnikl népmű- pelt, az éneklő csoport és a tak érte. Volt és van erejük karuk alakult. Noskó Károly vészeti találkozójáról, de más szólóénekesek pedig dalcsokrot áldozatot hozni, fűti őket a ’eV a vezetője (civilben ácsi, rendezvényeken is képviselték adtak elő. szebb és tartalmasabb élet utáni vágy. Ez a vágy hozta létre tíz évvel ezelőtt a Palóc Táncegyüttest Is. Semmi más nem volt, csak fiatalok meg a CSEMADOK ügybuzgő vezetősége. Molnár Tibor vette kezébe a sz-- vezést, s az eltelt tíz év azt i- gazolja, hogy Igen jól, természetesen a CSEMADOK mindenkori vezetőségének a segítségével. Megszervezték tehát a csoportot, amelynek szakmai vezetője Székely István lett; a helyi és járási nemzett bizottság megértése pedig a rendszeres anyagi támogatásban is mindmáig kifejeződik. A lelkesedést aztán felváltotta a munka, rendszeressé váltak a próbák és a hétvégi összpontosítások. Tibor bácsi megoldott' minden szerveAz együttes közösséggé kovácsolta a falu fiatalságát, és tehetségeket Indított útjukra. Itt szerette meg a táncot Varga Ervin, a bratislaval Zeneművészeti Főiskola negyedéves tánckoreográfus hallgatója (aki egyben a szlovák Lúónica Művészegyüttes szólótáncosa Is), Katona István, a budapesti Balettintézet végzős növendéke (jelenleg a komáromi Járási •Népművészeti Iskola tanára), Szvorák Katalin, a budapesti ELTE hal Igatő ja, kiváló hanganyaggal rendelkező népdalénekes. Még többen mások Is az együttes által ismerték és szerekék meg a népi kultúrát, tanulták meg egymást Jobban megbecsülni, Itt ébredt fel bennük a szebb utáni vágy, ismerték meg hazánk más vidékeit, más nemzetek és nemzetiségek kultúráját. Tíz év nem nagy Idő, de egy amatőr táncegyüttes életében m'rföldkő. Az elért eredmények felmérésére és az újabbak elérésére kötelez. Az a tény, hogy ma már az együttesre országszerte felnéznek, még nagyobb feladatokat ró tagjaira. Még igényesebbé kell válniuk önmagukkal szemben, hogy a munkájuk művészi színvonala emelkedhessen. Ehhez—* úgy érezzük — van erejük és munka kedvük Is. TAKÄCS andrAs 4... hogy az okos kisfiúból Grétsy Lászlót, a budapesti Nyelvtudományi Intézet mai magyar nyelvi osztályának vezetőjét, a televízióból, a rádióból és az újságokból jól ismerjük. Ez az ismeretség személyének és témájának egyszerre szól. Beszélgetésünk elején azt kérdeztem, hogy miért olyan népszerű mostanában a nyelvművelés. — A helyzetet úgy jellemezhetem, hogy megvan már a kellő érdeklődés a nyelvművelés iránt, de nincs meg még a kellő Igény az anyanyelv helyes használatára. Ezt a határt kellene átlépni, mert azzal, hogy valaki érdeklődik, és szeretné megtudni, hogy ne ugorjon vagy ne ugorjék le a mozgó villamosról, hogy a nul vagy nulla a helyes, hogy metró, földalatti vagy mélyvasút a helyesebb forma azzal sajnos még nem jár együtt, hogy az illető a mindennapi munkájában helyesen használja a magyar nyelvet. Más az érdeklődés és más az igény — de a nyelvművelés divatjának mindenképpen örülhetünk, mert jő Irányba haladunk. — Mégis olyan sokszor halljuk, olvassuk, hogy romlik a magyar nyelv... — Sokan azt mondják (elsősorban éppen az anyanyelvűket szerető és féltő embereik), hogy a mostani nyelvművelés nem sokat ér, mert a hibák továbbra Is tenyésznek, és a nyelvészek túlságosan elnézőek bizonyos Jelenségekkel szemben. Tudom, hogy a bírálókat jószándék vezeti, mégsem tudok velük egyetérteni, mert napjainkban sem elnézőek a nyelvészek csupán tárgyilagosak Ledorongolás helyett inkább nevelnek. Nem úgy, mint azok a régi iskolán nevelkedett nyelvvédők, akik egyetlen hibája alapján rögtön műveletlennek kiáltották ki vagy önérzetében bántották meg a vétkezőt. — Miféle hibákról szólnak ma ezek a szigorú nyelvtisztltók? — Mindig ugyanazt a 15—20 jelenséget emlegetik. Például azt, hogy nem tudtuk eltüntetni a suk-süközést („meghallgassuk az előadást“) vagy nem sikerült megszüntetnünk az -e kérdőszőcskának a rossz helyen való alkalmazását („nem-e lesz késő“), és így tovább. Ezek valóban hibák, s ezért Időnként írunk szólunk is róluk, de nem korlátozhatjuk figyelmünket csupán ezekre, mert akkor a féktől nem látnánk meg — s így megláttatni sem tudnánk — az erdőt. — És a szókincs? — Ebben nincs vita: mindenki tudja, hogy a nyelv szókincsé bővül, esetleg abban lehet csak tévedés, hogy az arányokat nem érzékeljük helyesen. Sokan azt gondolják, hogy egy nyelv szókincse ötven-hatvanezer szó, pedig a legszerényebb számítás szerint is egymillió körül mozog. Bármelyik újságbői kiemelhetünk 50—60 olyan szót, amelyik ritka, szokatlan volta miatt nincs szőtáraz- va, de azért önálló magyar szó, mint a sportvilágban keletkezett kupaszerda vagy mint ezek az egyetlen úlság egyetlen számából idézettek: anyaréka, pálmaháttér, vé- gigriszálja (magát), fonalgubanc, rostfonat, rendezőcentrikus, hangszőttes, madrigálsze- rű, lakásüzemeltetési (díj), zajkampány, dallamnyelv ... folytassam még? Igen nagy ütemben bővülnek az egyes szaknyelvek is, különösen a technika rohamos fejlődése hoz magával rengeteg új fogalmat. A sok értékhez persze pelyva ts járul, amely szintén többletet ad, de nem gazdagítja a nyelvet A mat fiatalság például jól ismeri a tolvajnyelvet, és Jelentős mértékben használja is Már nemcsak rendőr van, hanem hekus, hé, zsaru, zsernyák, fakabát, kopogós is — óriási a fiatalok szókincse. A szókincs persze elárulja használója belső tartását is: „Szólj s ki vagy, elmondom“ — írta Kazin czy Ferenc, és ez bizony ma is érvényes. — Akkor pedig elég kedvezőtlen az összkép, nem? — Ha a stílusból ítélünk, akkor igen. A stílus, méginkább a hangnem gyorsabban változik, mint maga a nyelv, s ha kialakul egy korstílus, hamar uraLkodóvá válik. Én magam is úgy érzem, hogy a régi nyelvnek, de még a múlt század nyelvének a stílusa is sok tekintetben embertisztelőbb volt, mint a mostani, holott mi élünk szocialista társadalomban. S mintha a stílus általános eldurvulása, ez a világjárvány minket, magyarokat az átlagosnál erősebben megfertőzött volna. A mai magyar nyelv használatában tehát mindenekelőtt a stílust kellene javítani. — Félő, hogy ez nem nyelvművelési gond csupán. — Nem, mert a nyelv mindenhez szolgáltat alapot, s mert az önmagában jő anyagot sajnos rosszul is lehat használni. — Általános tapasztalat az iskolában, hogy a gyerekek közhelyesen, szegényes szókinccsel fogalmaznak, rosszul beszélnek. Az ön véleménye szerint mi ennek az oka? — A fiatalok csúnya beszédének — tehát, hogy rosszul artikulálnak, hadarnak, motyogásán, gombócosan beszélnek — szerintem az a legfőbb oka, hogy a rádlő, de leginkább a televízió hódítása és általában az ismeretanyag megduzzadása következtében a fiatalokra aránytalanul sok információ zúdul, értelmi képességeikhez mérten aránytalanul sok. A hat-nyolc-tízéves gyerekek például órákat töltenek a televízió előtt, egy csomó dolgot megtudnak, de elrendezni képtelenek értesüléseiket. Így aztán a gyerekek mér eleve hadarnak, csak úgy bugyog belőlük a sok megemésztetlen ismeret, ha szóhoz jutnak. A beszédtempó gyorsulása szintén világjelenség — mi ebből Is alaposan kivesszük a részünket. Minduntalan hallhatunk félig-meddig kiejtett szavakat, hogy „imperalizmus“, „saocizmus“ — egyes hangok, szőtagok kiesnek, a szavak megrövidülnek, mindenki siet, minél többet szeretne elmondani, minél rövidebb idő alatt. — Ezért hadarnak a gyermekek is? — Igeit, sőt a tizenévesekre ez még fokozottabban áll, mert éppen őket bombázza legerősebben a sok információ. Ma egy gyermek élete a tévétől az iskoláig csupa ismeretterjesztés. — Ugyanakkor élő beszédet alig hallanak a gyerekek: sem otthon, sem az iskolában nem beszélgetnek velük. — A kifejezésbeli szegénységnek ez a legfőbb oka. A családok nyelvhasználata sajnos a mihimálisra szorult!... — ... mert a családi élet is a minimálisra szorult. — ... nincsenek család! ebédek, vacsoráik, beszélgetések: helyettük ott ül az egész család a tévé előtt. Gáli István író mesélte egy alkalommal, hogy egyszer fölhívta a barátja és megkérdezte tőle, hogy mit csinál, mire ő azt felelte: beszélgetek a feleségemmel. A barát erre azt mondja: miért, valami baj van? Lassan az válik természetessé, hogy otthon nem illik, nem szabad beszélni, nem divat már a meghitt családi beszélgetés. A gyerekek beszédkészségének fejlődését tehát nem segíti a család, de nem segíti kellően az Iskola sem. Az utóbbi 10—15 évben a tesztmódszerekkel, a felmérőlapokkal, a mindenütt eluralkodó „fci- töltősdivel“ az élő beszéd sajnos nagyon a háttérbe szorult. Egyébként a felmérés jő módszer, a helyesen megválasztott Írásbeli gyakorlatok természetesen hasznosak, de nem szabad túlzásba vinni egyetlen módszert sem. Korábban az Iskolában a beszéd- és értelemgyaikorlat volt a legfontosabb tantárgy, most viszont az élőszóbeit kifejezőkészségnek alig van szerepe. A harmincas évek végén kiszorult az a tantárgy Is az iskolából, amelyik a szóbeli előadásra nevelte, tanította a fiatalokat: a retorika. Az Igény persze nem szűnt meg. Különböző társadalmi szervek, intézmények már rendeznek is szónokképző tanfolyamokat, de az Iskola a különféle kísérletek ellenére még most sem áil hivatása magaslatán, — És az óvoda? — Azt hiszem, az óvodában a Jelenleginél sokkal nagyobb mértékben, tudatosan lehetne bővíteni a gyerekek fogalom- és szókincsét, persze pátékos formában (játék a számnevekkel, a rokonságjelölő szavak kai, a keresztnevekkel, a bibi-, pipi-, paci-, maci-féle gyermeknyelvi szavakkal stb.l. ilyenre ma, sajnos, elég kevés példa akad. az ellenkezőjére viszont, arra, hogy az óvónők — és a szülők — maguk is te-,esztik a nyelvi hibákat, annál több. A kisgyerek hajlamos a névelők leszűkítésére, csak az a névelőt használja („ott van a ember“), és a felnőttek ráhagyják sokszor még rá Is játszanak erre a gyermeki beszédre. Előfordul — szerencsére az óvodában már nemigen —, hogy a szülők és a nagyszülők még pöszén is beszélnek a gyerekeknek abbéi a megfontolásból, hogy ez bájos, pedig csak káros. A tapasztalat szerint abból a gyerekből, aki kiskorában minduntalan azt hallja, hogy ő milyen üdesz, otosz, tiszfiú, később nem ügyes, okos nagyfiú, hanem durcás, elkényeztetett kamasz lesz. HORGAS BÉLA ne durcás kamasz legyen BESZÉLGETÉS GRÉTSY LÁSZLÓ NYELVÉSSZEL ü "
