Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-26 / 26. szám

■■ü

tükröm, tükröm, mondd meg nékem, szép tagyok-e?, — előkészület a fellépésre

i— Megőrültél? — mondták az ismerőseim.

— Elment az eszed — figyelmeztettek barátaim Június első napjaiban. — Ebben a rekkenő hőségben képes vagy autóbusz- szál elindulni Berlinbe? Napkeltétől napnyugtáig utaztok, de talán éjfélig is eltart az út, ha valami közbejön, és 30 fok alá nem csökken a hőmérő higanyszála.

Ha egyedül mentem volna, nem indulok útnak, de nyolcvanadmagammal, pontosabban az Ifjú Szívekkel mindig, persze ha hívnak, mert hű krónikása akarok lenni ennek a félhivatásos Magyar Dal- és Tánc- együttesnek. Megérdemlik, mert lelkesedésük nem Ismer határokat, odaadásuk tehetségükkel párosul, ezért aratják sikereiket országunkon belül és határainkon túl. Nemcsak kulturális életünk számos rendezvényének résztvevői, hanem nemzetiségi kultúránk követeként járják Európát. Nevük, az Ifjú Szívek ugyanúgy cseng Magyarországon, mint Csehországban a Mla- dé srdcia, a bolgárok úgy mondták, hogy Junie szerdca, Olaszországban mint Cuori gtovani jutottak a köztudatba. Az angol nyelvterületen az Ifjú Szívek Young hearts- ot jelent, a németek meg így ismerik: Junge Herzen. A Német Demokratikus Köztársaságot szinte csaknem minden évben meglátogatják. Tudnak róluk német barátaink, szeretik őket. Ezért kaptak meghívást e hónap első napjaiban a nemzeti Ifjúsági fesztiválra Berlinbe.

A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában több százezer fiatal gyűlt össze néhány napra. A Szabad Német Ifjúság szövetségének legjobbjai nyerték el országszerte az üzemekben, a termelőszövetkezet tekben, az intézményekben és az iskolákban a részvétel lehetőségét, a másfél évvel ezelőtt meghirdetett munkaverseny eddigi eredményei alapján döntötték el az alapszervezetek, hogy kik képviseljék ő- ket a fővárosban. A nemzeti ifjúsági fesztivál a Német Demokratikus Köztársaság fennállása 30. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett népmozgalom egyik kiemelkedő eredménye, amelynek előkészületei során a fiatal korosztály újból és újból bebizonyította hazaszeretetét, internacionalista elkötelezettségét.

Az ünnepségeken részt vettek a szocialista országok ifjúsági szövetségeinek a küldöttségei. Hazánk küldöttségét Miroslav Doíkal, a SZISZ KB elnöke vezette.

Több mint kétezer kulturális és sport- rendezvénynek adott színpadot, sportteret és alkalmi pódiumot a főváros. A mintegy húszezer amatőr és hivatásos művész között két alkalommal is fellépett az Ifjú Szívek. Magyarországot a KISZ Központi Művészegyüttesének Rajkó zenekara, a Vízöntő együttes, Bódy Magdi és Délhúsa Gjon képviselte. Persze a nagy nevek, élegyüttesek nem hiányoztak a többi szocialista országból sem. Ezért jelentett dupla örömet számunkra, hogy az Ifjú Szívek is képviselte hazánkét a német ifjúság nagy találkozóján.

Potsdam szállást és otthont adott

Igaz, hogy csak három éjszakára és egy egész napra.

Ez meg hogy lehet, kérdezhetné az olvasó. Cgy, hogy mini azt már a címben is jeleztem, csupán hétvégi kiruccanásról volt szó. Pénteken kora reggel Indultunk és éjszaka érkeztünk meg. A szombati napot Potsdamban, a vasárnapot pedig Berlinben töltöttük. Hétfőn haza felé egész nap az autóbusz volt az otthonunk. Persze mindezt rém egyszerű így elmondani, de amíg eljutottunk a szálláshelyünkig és onnét vissza, addig ugyancsak sokat izzadtunk.

Nem tudom, hogy van-e olyan előírás, hogy az autóbuszvezetőnek minden három óra után pihenőt kell tartania, de ha Bíró János, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) Autóközlekedési Vállalat sofőrje ezt állítja, akkor neki el kell hinnem. De gyorsan hozzáteszem azt Is, hogy nekünk is jólesett az a néhány perces pihenő, így a hőség okozta fáradalmakat némi mozgással enyhítettük. Az volt a szerencsénk, hogy vendéglátóink Potsdam legelőkelőbb szállodájában, a város főterén, a Havole folyó tőszomszédságában foglaltak helyet együttesünknek. Számos helyiség, város nevét emlegeti a legújabb kor történelmével együtt. Ha azt hallom, hogy Potsdam, nem az jut az eszembe, hogy a városnak 120 ezer lakosa van, és fejlett gép-, textil-, vegy- és gyógyszeripara, hogy tudományos kutatóintézeteknek, főiskoláknak ad otthont, hogy Itt van a DEFA filmgyár, hogy ide menekülnek a berliniek a főváros zajától, abba a hatalmas parkba, melyben a Cecilienhof nevű kastély áll. A kastély

CSIKMAK IMRE:

tett. Fiatalokkal együtt állok e szörnyű a- datok előtt. Fiatalokkal, Ifjú Szívesekkel, húszévesekkel. Ök már a békében születtek. Európában már 35 éve béke honol. És hogy béke van, annak magvait a Potsdami Értekezleten vetették el. Potsdam bebizonyította, hogy különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönösen elfogadható e- gyezményeket köthetnek a legnagyobb és legkomplikáltabb problémákkal kapcsolatban, a béke és biztonság érdekében.

Ezek után szinte felüdülni mentünk a Sanssouci kastélyba, mely II. Frigyes porosz király nyári rezidenciájaként épült fel 1745—1747 között. A kastély egy dombtetőn áll, a domb hat hatalmas terasza szőlőtermesztésre szolgál. A Sanssouci egész területe ma már mindenki számára megtekinthető. Az épületben elgyönyörködtünk a mennyezeti festményekben, a szobrokban, a korhű bútorokban. Megálltunk a hangversenyszobában, mely a német rokokó egyik leghatásosabb alkotása, melyben az egyes művészeti ágak — festészet, szobrászat és

Az Uvegestánc aratta a legnagyobb siker*

FÁRADSÁGOS,

de Élményekkel teli

HÉTVÉGI

már Jelez valamit. Ez t• Potsdami Egyezmény történelmi emlékhelye. 1949. július 15-e és augusztus 2-a között Itt tartották a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannta kormányfőinek értekezletét a második világháború utáni kérdések rendezéséről.

A Potsdami Értekezlet, amely az európai népek együttélésére és az európai biztonságra oly tartós befolyással volt, mint egyetlen nemzetközi konferencia sem azt megelőzően, a Hitler-ellenes koalícióba tömörült népeknek a német Imperialista fa- stzmus és militarizmus elleni sikeres harca eredményeként jött létre. Az értekezlet utat mutatott az összes állam biztonsága, függetlensége és területi sérthetetlensége tartós európai rendjének, valamint együttműködésük helyreállításához, hogy a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvére és a népek demokratikus jogaira támaszkodva társadalmi viszonyaik formájáról a maguk felelősségére dönteni tudjanak.

Járom a termeket a mai húszévesekkel, együttesünk tagjaival. Vajmi keveset tudnak a második világháború szörnyű pusztításairól. Az Itt elhelyezett dokumentumok lenyűgözőek. Megállunk egy táblázat előtt, mely minden kommentár nélkül csupán száraz adatokat közöl. A második világháborúban 32 millió ember esett el. A koncentrációs táborokban 12 millió lelte halálát. A sebesültek száma 35 milliót tett ki. A Szovjetunió 20, Lengyelország 6, Jugoszlávia 1 millió 700 ezer embert veszíépítészet — egységes remekművé olvadnak össze.

A Sanssouci név magyarul annyit jelent, hogy „Gond nélkül“. Persze mt már a látogatás alkalmával távolról sem voltunk gond nélkül, hiszen másnap két fellépés várta az együttesünket.

Szombat esti beszélgetések

Vendéglátóinkkal cseh sör mellett folytattuk a tereferét, szállodánk hatodik emeletének egyik szobájában. Kvoéák József, az Ifjú Szívek koreográfusa és rendezője volt a hangadó. Késő éjszakába nyúló beszélgetésünk során ő próbálta megfogalmazni az ideális ember típusát.

— Ideális embert úgy lehetne létrehozni, ha a német pontosságot összeházasítanánk a szláv szívélyességgel — jelentette ki Kvoőák Józsi.

Német barátaink elfogadták ezt a megállapítást, ám én hadd vitatkozzam az e- gyüttes koreográfusával. Ami a német szívélyességet, vagy ha úgy tetszik, udvarias Ságot illeti, ennek bizonyítására két példát is rángathatok elő. Az egyik Potsdam utcáján a szemem láttára esett meg, a másik pedig közvetlenül érintette együttesünk tagjait.

A kora reggeli órákban gyalog indultam városnézésre, számolva azzal, hogy a téma az utcán hever. Nem is váratott sokáig magára, hogy felszedjem.

íme, a kedves történet.

A villamos már csilingelve elindult a

Együtesünk legfiatalabb szólistája, Károlyi Magda

megállóról, amikor egy fiú kikiáltott belőle a mellettem álló kislányra.

— Inge. gyere!

Inge tehetetlenül széttárta a karját, és a robogó villrmos után nézett. Abban a pillanatban a vezető fékezett, a villamos leállt, nyíltak az ajtók, és a fiú boldogan ölelhette magához a kislányt.

Csak úgy a sorok között jegyzem meg, hogy a múltkoriban fővárosunkban az e- gyik indulóban levő autóbusz sofőrje nekem Is kinyitotta az ajtót. Az eseten any- nytra meglepődtem, hogy egy pillanatig haboztam, beszálljak-e vagy se. Mire ő, mármint a gépkocsivezető szinte rám ordított.

— Ha már kinyitottam, miért nem ugrik fel?

A másik példát Berlin Marzahn nevű lakónegyedéből szállítom. Itt lépett föl együt. tesünk először, vasárnap délelőtt a toronyházak között rögtönzött színpadon. Nem akarom unos-untalan hangsúlyozni, hogy mekkora volt a hőség. Táncosaink ugyancsak megszomjaztak. A fellépés után nem volt kedvük beszállni az átforrósodott autóbuszba, hanem az egyik bejáratban kerestek menedéket a tűző nap elől. A kapualj pillanatokon belül kis vendéglővé alakult át. Az ott lakók málnával ízesített jéghideg vizet hoztak együttesünk tagjainak. A* igazgató, Kulcsár Tibor miután felhajtotta ez üdítő nedűt, határozottan kijelentette:

— Többet ér, mint két deci bor!

Együttesünk ás a közönség

Aki már volt valaha népünnepélyen — és ki ne lett volna olvasóink közül? —, tudja azt, hogy ott egyéb szórakozási lehetőségek is adódnak a főműsoron kívül. Az emberek régi Ismerősökkel találkoznak, el-elkalan- doznak a sátrak körül. Nem volt ez másképp Berlinben sem, ahol szinte az egész város egy ilyen népünnepéllyé alakult át. Csakis ezzel tudom magyarázni azt, hogy az első fellépésünkre a vártnál kisebb közönség jött el. Sokan szívesebben nézték az Üvegestáncot vagy a Csikósokat a környező balkonokról.

— Említettem a lányoknak, hogy Itt jól kell énekelni, mert ezen a nézőtéren páholyok ts vannak — mondta mosolyogva Duka Zólyomi Emese, az Ifjú Szívek énekkarának karnagyhelyettese az előadás alatt.

A Monbijou téren, ahol délután lépett e- gyüttesünk színpadra, már több ezer fiatal várta az Ifjú Szíveket. Persze azért Itt Is akadtak Jó páran, akik az ínyenc falatokat és a sört helyezték előnybe a népi kultúrával szemben. Ennek ellenére, amikor Karába Gyula vezényletével megszólalt a zenekar, százak és százak állták körül a színpadot és tapsoltak, a Kelet-szlovákiai táncoknak, a Cigánytáncnak, de kivétel nélkül minden műsorszámnak. Kijutott a tapsból a két szólistának, Lejaváné Fejes Máriának és Károlyi Magdának, valamint az énekkar tagjainak is.

Hazafelé rövidebb az út

Régi igazság ez még akkor is, ha csak áttételesen igaz. Rövidebb az út még akkor is, ha a hétfő .eggelre tervezett Indulásunk jó fél órával eltolódott, mert a németek olyan „rossz helyre“ helyeztek el egy villanyoszlopot a szálloda előtt, hogy Kiss Józsefnek, a másik autóbuszunk sofőrjének éppen útjába volt, amikor hátrafelé tolatott. És hogy a baj ne járjon egyedül, ugyanez az autóbusz Teplicén elromlott, szinte figyelmeztető jelzésként arra, hogy az ilyen hosszú útra csakis a legjobb autóbuszokat lehet küldeni. Az volt a szerencsénk, hogy az Ifjú Szívek szólistája, Szkal- k* Ferenc mint autószerelő is jól vizsgázott. ö segédkezett a sofőröknek a motor megjavításában.

Hétvégi kiruccanás ... írtam a címben. Sikeres volt? Bátran állítom, hogy igen. Üjabb ezrek tudnak rólunk határainkon túl. És ez nem kevés.

További zökkenőmentes körutat, Ifjú Szíveik, nyári fellépéseitek soránl