Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-26 / 26. szám
BARÁTAINK FÖLDJÉRŐL A Bolgár KP oktatáspolitikai irányelvei Bulgáriában közzétették a BKP KB oktatáspolitikai irányelveinek tervezetét. A tézisek átfogóan elemzik az 1969 Júliusában elfogadott közoktatási reform tapasztalatait,' s megállapítják, hogy az oktatás valamennyi szintjét érintő reform több vonatkozásban kedvezően hatott az oktatási rendszer fejlődésére, de több fontos kérdést nem tudott megoldani. A BKP Központi Bizottsága által akkor Jóváhagyott oktatáspolitikai irányelvek a fő hangsúlyt a politechnikai oktatás fejlesztésére, az elmélet és a gyakorlat szervesebb egységére, a munkára nevelés tökéletesítésére helyezték. Az oktatás területén elért eredmények melléit továbbra is megmaradtak olyan fogyatékosságok, mint az anyagi termelésben dolgozók viszonylag alacsony képzettségi foka, valamint a munkára nevelés gyengeségei. A dokümentum sorra veszi a különböző oktatási szinteket, ismerteti a központi bizottság elképzeléseit a szükséges változtatásokról. A legnagyobb változást az alap- -és a középfokú képzésben irányozzák elő, ahol az 1981 — 1982-es tanévtől kezdődően ú] iskolatípus, az úgynevezett egységes polititechnikai középiskola kialakításával számolnak. Ez lényegében olyan általánosan kötelező tízosztályos iskola lenne, a- hol a tanulók bizonyos fokú szakmai ismeretekre is szert tennének. Növekszik a román gépkocsigyártás A pitesti személygépkocsi-gyárban elkészült a 450 ezredik Dacia személygépkocsi. A terveknek megfelelően az üzem még az idén túllépi a félmilliós gyártási számot, de ezzel egy időben új szakasz kezdődik a román személygépkocsi-gyárban. Nagyarányú beruházással francia együttműködéssel Craiován új személygépkocsi- -gyárat építenek. Már az üzem belső szerelését végzik, s úgy tervezik, hogy az idén megkezdik az Oltcit névet forgalomba kerülő új szeménygépkocslk gyártását. A francia tervek alapján épülő gyárban a Franciaországban népszerű Citroen román változatát állítják majd elő 600-as és 1100- >-as kivitelben. Teljes üzemeléskor a craio- vai gyár évente 150 ezer személygépkocsit készíthet. Pitestiben, ahol a Dacia 1300-asokat gyártják, bővítik az üzemet. Ogy tervezik, hogy a bővítéssel a 80-as években megkétszerezik a Jelenlegi 70 ezres évi termelést. Ebben az üzemben — a francia partnerekkel megkötött szerződés és keretegyezmény alapján — megkezdik az R- -20-as személygépkocsik összeszerelését — egyelőre évente kétezret, valamint az R- -18-as kocsik gyártását. Ezekből az első összeszerelésekkel az év végére elkészülnek. Kuba rekordja a tengeri halászatban A közép-amerikai szigetország tavaly rekordmennyiségű, mintegy 213 ezer tonna tengeri halat, kagylót, rákot stb. fogott ki a kubai vizekből. Ez 15 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Húsz évvel ezelőtt még csak ennek egytlzede került a halászhálókba. Az idei évre közel 18 százalékos növekedést irányoztak elő. A tavalyi mennyiségből a kubai tonhalászflot- tára 6700 tonna jutott, az ország legnagyobb halászegységére, a kubai halászflottára pedig több mint 130 800 tonna. A kifogott mennyiségnek több mint a felét, 109 ezer tonnát belföldön használtak fel. Kubában a halfogyasztás tavaly egy lakosra számítva 11,2 kilogrammot ért el. Az exportálható termékek között nagy népszerűségnek örvend a languszta nevű tengeri rákfaj. Ebből 1978-ban mintegy 10 500 tonnát szállítottak külföldre. Az élelmiszerellátás javítása Vietnamban Tizenhat-tizenhat és fél millió tonna é- lelmiszernövény — ez a vietnami mező- gazdaság idei célja, egyben mondhatni az egész 1979. évi népgazdasági terv legfontosabb naturális mutatója. Elérése nem kevés áldozatvállalást, kemény munkát igényel, s akár merésznek is minősíthető, ha figyelembe vesszük, hogy az az egyébként 1978-as cél egyéven halasztást szenvedett. A tavalyi árvíz több mint hárommillió tonnás terméskiesést okozott, éppen ezért az idei terv teljesítése a célok megközelítése különösen jelentős, mert az ötéves terv 1980-ra már 21 millió tonna élelmiszernövény termesztését irányozza elő. Ebben az esetben — 54 millió lakossal számolva — 400 kilogramm lenne az egy főre Jutó mennyiség. Ennek természetesen a legnagyobb része az élelmiszer-szükséglet kielégítését szolgálná, a fennmaradó 30 százalékból pedig fedezni kellene a vetőmag-, a takarmányszükségletet, és természetesen bizonyos mennyiséget ipari célokra, illetve tartalékképzésre használnának fel. E céltól még messze van Vietnam. Ez is magyarázat rá, miért beszélnek az ország politikai, gazdasági vezetői a mezőgazdaság fejlesztésének meggyorsításáról, az é- lelmiszerellátás javításáról, mint a legfontosabb feladatról. Ugyanis olyan kérdésekről van szó, a- melyek egyformán hatnak a politikai közérzetekre, a honvédelemre, a külkereskedelmi mérlegre, a távlati iparfejlesztéshez szükséges tőkefelhalmozásra. Tény, hogy a kínai agresszió — mint külső tényező — befolyásolta a mezőgazdasági termelést, az élelmiszer-ellátást. A támadás sújtotta körzetekben megbénultak a mezőgazdasági munkák, ennél is fontosabb azonban, hogy ismét fokozódtak a hadsereg szükségletei, s ez éreztette hatását az ellátásban. Ettől függetlenül is a- zonban Vietnam változatlanul nagy meny- nyiségű élelmiszer-behozatalra szorul, a szocialista országoktól vagy nemzetközi szervezetektől kapott élelmiszer-mennyiségen túl. A vietnami gazdasági szakértők keresik a megoldás módját. Ezek közül az egyik a termőföld bővítése. Az országban jelenleg több mint 5 millió hektárt művelnek meg. Van azonban lehetőség új földek bevonására: elsősorban a parlagföldek megművelésére, illetve a mocsaras, erdős területek termővé alakítására. Ez persze hosszabb időt, nagy erőfeszítéseket és a- nyagl áldozatokat kíván. A munka azonban folyik, összekapcsolva egy másik programmal, a munkaerő területi újraelosztásával. A megoldás más jellegű módja a klimatikus viszonyok legkedvezőbb kihasználása, a többszöri aratás meghonosítása. Az ország bizonyos legtermékenyebb körzeteiben háromszori rizsbetakarításra Is kínálkozik lehetőség. Az ország északi részében pedig a téli Időszakra a szárazkultúrák, a burgonya, kukorica, manióka, édeskrumpli vetésterületének bővítésére törekednek, összekapcsolva a rövidebb érésű rizsfajták nvárl-őszi aratásával. Az idei tervezett 16—16,5 millió tonná ból már 4 millió a szárazkultúrájú gabona félék aránya. A többszöri aratás bevezetésének egyik legfontosabb feltétele az ön- tözőmfivek, a csatornahálózat állandó fejlesztése. Szüntelen kísérletek folynak új, nagyobb hozamú rizsfajtákkal is, azzal, hogyan lehetne a Jelenlegi — kétszeri a- ratásra számított — hektáronkénti átlag 4 tonnás rizshozamot növelni. Ez megkívánja a műtrágya módszeresebb felhasználását, továbbá a rendszeres növényvédelmet. ZALAI István M 5 1 "T eseménye: a bécsi csúcstalálkozó 1979. június 18-a fontos világpolitikai e- seményként kerül a történelembe. Ezen a napon Bécsben Leonyid Brezsnyev és James Carter aláírták a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló SALT—II szerződést. Az okmányok kicserélése után a két államfő értékelte a szerződés aláírásának je lentőségét. Leonyid Brezsnyev többek között kijelentette, hogy a szovjet és az a- merikai nép, valamint más országok népei, mindenki tartós békét akar és tisztában van a nukleáris fegyverkészletek további növekedésének veszélyével, már régóta várt erre az esenjényre. A szerződés aláírásával minden ember legszentebb jogának, az élet jogának megvédelmezését segítjük elő — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. James Carter a szerződés aláírása alkalmából kijelentette, hogy mindkét állam az atomfegyverek ezreivel rendelkezik, mindegyikük abban a helyzetben van, hogy páratlan arányú pusztításokat okozhat. Ma már sok más államnak is vannak nukleáris fegyverei, és sok további ország rendelke zik azzal a képességgel, hogy hasonló meg semmisítő erőre tegyen szert. A fegyverke zési technológia azonban egyidejűleg növel te a veszélyeket és növelte annak nyílván való szükségességét, hogy ezt a fegyverkezési versenyt ellenőrzés és szabályozás alá vonjuk, — hangsúlyozta Carter. Leonyid Brezsnyev és James Carter a SALT—II szerződés aláírásán kívül mege gyeztek a hadászati fegyverek korlátozásé ról folyó további tárgyalások alapelveiről és fő Irányairól. Hangsúlyozták, hogy ez Hozzájárul a nemzetközi béke és bizton ság megszilárdításához. LÁNY A TAXIBAN A moszkvai Szvetyelka klub, a lányok és asszonyok klubja pályázatot hirdetett: kt a legjobb fővárosi taxisofőrnjő? A zsűri Nyina Drolovajának ítélte az első díjat. A győztes elárulta, hogy már néhány éve naplót vezet. Es megengedte, hogy közzétegyük naplójának néhány érdekes részletét. „Ma dolgoztam először a taxivállalatnál. Ünnepi hangulatban vagyok. Itt nagyon szívesen fogadják az újoncot. Az igazgató minden munkáját félbehagyta, hogy velem beszélgessen. Kikérdezett előző munkámról, családomról, terveimről. No és végre itt ülhetek a volánnál... Persze régen vezetek már, de így sem volt könnyű napom. Jó pár éve vezetek kocsit Moszkvában, és azt hittem, ismerem a várost. Rájöttem, hogy nem eléggé. Kellemetlen meglepetés. Előfordult például, hogy a mikor a megadott címre vittem az utast, kiderült, hogy az utca neve megváltozott, és az igazi cím éppen a mi trösztünk szomszédságában van. Letelt a műszak, sorba álltunk a kocsikkal a mosáshoz. A srácok viccelődtek velem, mikor elmeséltem, mennyit bolyongtam a városban, aztán azt mondták: — Mit állsz ott? Hajts előre! Nálunk a nőké az elsőbbség! Azt hittem, tréfálnak, aztán kellemes meg lepetés ért: kiderült, hogy a központban csakugyan előre szokás engedni a nőket. Azért, mert őket még várja a második műszak ... De különben ts nagyon rendesek a férfi kollégák. Ügyelnek, hogy a kocsi kifogástalan állapotban legyen. A javítás nál is elsők vagyunk mi nők.“ „Nahát, ilyen fiatal lány a volánnál! Nem veszélyes ez a foglalkozás? Miért lett taxisofőr?" Ezeket a kérdéseket hallom a leggyakrabban. En nem értem, ml van abban furcsa, hogy taxit vezetek! Hiszen senki sem csodálkozik azkon a nőkön, akik a saját kocsijukat vezetik. Igaz, hogy mi taxis nők még kevesen vagyunk, de szerintem csak azért, mert kevés nő tudja, milyen kellemes foglalkozás ez. Mielőtt a taxihoz jöttem, egy moszkvai autógyárban voltam bejárató sofőr. Aztán postát szállítottam. Mindig úgy éreztem, hiányzik valami az életemből. Amióta taxis vagyok, azóta értettem meg, hogy mi: az ember. Két fő kívánságom: autót vezetni és emberek között lenni. Éppen a taxizás az a szakma, amely mind a kettőt egyesíti. Most végre úgy látom, hogy megtaláltam a helyemet. Itt a volánnál.“ „Sohasem hittem volna, hogy olyan leszek, mint egy krimisnö. Bűnözőt fogok üldözni. Az Avtozavodszkaja metróállomásnál történt. Az állomáson utasra vártam. Szemben a kis parkban gyerekek játszottak. Őket nézegettem. Egyszer csak látom, hogy egy férfi ro- hűn ál a téren. Az első taxihoz futott, de az már éppen indult az utassal. Akkor hozzám ugrott, megmutatta nyomozóigazolványát, és azt mondta: — Azt a fekete Volgát kell követni. Látja? De gyorsan ám, mert szem elöl tévesztjük! A sebességmutató már a 130 körül járt. Zebrához értünk. Éktelenül dudáltam, a járókelők szétszaladtak. Valahol a tudatom mélyén jegyezgettem, hány közlekedési szabálysértést követek el, de fő gondolatom az volt: nem szabad lemaradni a fekete Volgától. Hol feltűnt előttem, hol elbújt a többi kocsi között, szűk mellékutcákba kanyarodott. Űtttársam folyton hátranézett, jön-e már az URH-kocsi. Végül utolért minket a rendőrkocsi, és dudált. Még meg sem állhattam, utasom kiugrott és átszállt. Péntek volt, hétfőn aztán telefonáltak a központba a rendőrségtől, és megköszönték a segítséget. Örültem, de kicsit zavarban ts voltam.“ „Másfél éve taxizom, és csak egyet nem tudok megszokni: a borravalót. Eleinte megpróbáltam tiltakozni. Visszaadom az aprót — nem fogadják el, megsértődnek: „Jó szívvel adtam.“ Már annyira elterjedt a borravaló, hogy azok is hozzászoktak, akiket eleinte zavart. Tegnap például az Arbatra vittem egy u- tast. Két és fél rubelt mutatott az óra, ő a kezembe nyomott három rubelt, és kiugrott a kocsiból. Mit tehettem? Egyáltalán mit tehet ilyenkor az ember? Belenyugodjon, hogy ez már így van? Legjobban szeretem az olyan utast, aki nyugodtan elveszi a visszajáró pénzt, és csak annyit mond: „Köszönöm.“ „Ma új Volgái kaptam! Féllg-meddig jutalomként, mert részt vettem egy nehéz versenyben. Nem hittem volna, hogy a mi csoportunk győz, hiszen Moszkva legjobb taxisofőrjei indultak. Nehéz verseny volt, éjszaka, és olyan sűrűn havazott, hogy az ablaktörlő nem győzte törülgetnt az üveget. Alig láttam. De a gárdánk, hat ember három kocsival, egyszer sem tévedt el, pontosan tartotta az Időt, és mi lettünk Moszkva bajnokait“ A Robotnyica nyomán
