Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-26 / 26. szám
BIZTATÁS negyedikeseknek BESZÉLGETÉS DR. CSANDA SÁNDOR EGYETEMI TANÁRRAL Sok ezer családban tetőfokára hágott az izga lom, ugyanis tegnap hazánk valamennyi főiskoláján megkezdődtek a felvételi vizsgák, és ez legalább annyira a szülők ügye, mint gyermekeiké. Főleg ami az izgalmat illeti... A bratislavai Komensk? Egyetem magyar tanszékén a felvételik kapcsán Csanda Sándor professzor, az irodalomtudományok doktora, a tanszék vezetője válaszolt az Új Ifjúság kérdéseire. — Tizennyolc érettségizett fiatal a magyar tanszéken szeretné folytatni tanulmányait. Magas-e ez a létszám vagy kielégítő? — Tavaly sok volt a jelentkező, az Idén aránytalanul kevés. Sokkal több érettségizett fiatallal számoltunk, és elsősorban a kitűnő tanulók érdeklődését hiányoljuk. Annak ellenére, hogy a vártnál kevesebben jelentkeztek hozzánk továbbtanulásra, szeretném hangsúlyozni, hogy csak jó tanulókat veszünk fel mert tapasztalataink szerint a gyenge tanulók már az első évfolyamban lemorzsolódnak — Az, hogy a szokásosnál kevesebb a felvételiző — főleg magyar-orosz szakon — az talán azzal is magyarázható, hogy az érettségizők jobban érdeklődnek a műszaki tudományágak iránt, de meglehet, más tényezők is befolyásolják a diákok egyes humán szakok iránti csökkenő érdeklődését. Lehet, hogy a tanszék túl szigorú követelményeket támaszt a felvételizőkkel szemben? — Nincs kizárva, hogy terjeng rólunk ilyen pletyka, viszont az az Igazság, hogy a mi szakunk nem tartozik a legnehezebbek közé, más fakultásokon sokkal nagyobb a lemorzsolódás, sőt már a bekerülés Is sokkal körülményesebb, mint nálunk. Úgy, mint a többi fakultáson, a felvételi vizsga nálunk Is két részből, írásbeliből és szóbeliből áll, a szóbelin csupán az érettségianyagból vizsgáztatunk. A felvételt vizsga eredménye komplex értékelés alapján születik, nemcsak a tudást vesszük figyelembe, hanem a Jelentkező társadalmi elkötelezettségét Is. Már a felvétetik n különbség mutatkozik az egyes iskolák diákjainak tudásszintje között. Általános tapasztalat, hogy nyelvtanból valameny- nylen gyengébbek. Irodalommal, irodalomelmélettel sokat foglalkoznak a gimnáziumok, ez meg is látszik, viszont nyelvtannal már kevesebbet. Tudom, hogy a nyelvtan nem tartozik az élvezetes tantárgyak közé, de minden nyelvismeret alapja tulajdonképpen a nyelvtan, ezért nem is csodálkozom, hogy nyelvész kollégáim minden felvételi után elégedetlenek. — Említette, hogy nagy különbség van az egyes iskolák diákjainak tudásszintje között. — Ez érthető lenne, ha nem alapvető ismeretek hiányáról lenne sző. A tanárok egyéni módszerekkel oktatnak, egyik ezt, a másik azt tartja fontosabbnak a tantervben. A baj ott kezdődik, amikor tanár és diák egyaránt elcsodálkozik, hogy a gimíben elért kitűnő eredmény ellenére a tanuló nálunk hármassal, tehát két jegynyi különbséggel teszi le a felvételi vizgát, vagy egyáltalán nem felel meg a követelményeknek. Megtörtént például, hogy egy érettségizett fiatal nem tudta, melyik században volt a mohácsi vész... Az a diák, a.ki főiskolára készül,, legalább a gimnázium harmadik osztályétól tudatosan, osztálytársainál sokkal aprólékosabban készüljön a felvételire és későbbi tanulmányaira. Foglalkozzék azokkal a tantárgyakkal, amelyek későbbi életpályáját képezik majd. — Engem meglepett a magyar-orosz szakra jelentkezők alacsony létszáma. A magyar ugyan nem világnyelv, viszont az orosz igen, arrúi már nem is beszélve, hogy az államvizsga után magyar és szlovák iskolában egyaránt taníthat az itt végzett diák. Minek tudható be ez a szokatlanul lanyha érdeklődés? — Figyelembe kell vennünk, hogy a magyar iskolákban az orosz harmadik nyelv, míg a szlovákokban fontossági sorrendben az anyanyelvet követi. Általános tünet, hogy a hozzánk jelentkező diákok nem rendelkeznek megalapozott nyelvtudással, viszont a szlovák tanszéken működő kollégáim számos esetben dicsérőleg szólnak diákjaink nyelvtanismereteiről. Érezhetően jobb az olyan közegben működő iskolák diákjainak a nyelvtudása, ahol a szlovák nyelvet a mindennapi életben Is hallják és használják ÍBratislava, 3enec). Magyar-orosz szakra valóban a vártnál kevesebben jelentkeztek, ennek ellenére kellemesen meglepett bennünket, hogy köztük két olimpiászgyőztes Is van, akik természetesen felvételi vizsga nélkül lesznek az egyetem hallgatói. Az igaz, hogy orosz nyelvből igényes felvételi vizsgának néznek elébe diákjaink, és érthető, hogy az, aki hetente csak egy-két órát tanul oroszul, nem veheti fel a versenyt azzal a diákkal, aki naponta foglalkozik az orosz nyelvvel. Mintegy bátorításként a jövőre felvételizőknek szeretném megemlíteni, hogy a magyar nemzetiségű diákok a szlovák és az orosz tanszéken is a felvételikkor, de a vizsgákkor Is külön csoportot képeznek. — Milyen az évfolyamok lemorzsolódása, bírják-e szusszal a diákok? — A lemorzsolódás úgyszólván elenyésző, tanulmányi okokból csaik ritkán mondanak búcsút az iskolának diákjaink. Kétévenként, esetleg évente akad olyan diák, akiben nincs elég szorgalom, vagy más területen máris befutottnak, félig hivatásosnak érzi magát. Az ilyenek ugyan megszakítják tanulmányaikat, de bizonyos idő elteltével visszatérnek hozzánk. Sokoldalúan támogatjuk a rendkívül tehetséges diákokat. Itt van például Szabómihály Gizella, aki egy évvel előbb végzi ai az egyetemet, mint évfolyamtársai. Minden évben bekapcsolódunk e tudományos diákiképzésbe, a tehetséges diákok itt is lehetőséget kapnak a kibontakozásra, legutóbb például Császár Györgyi elsős hallgatónk ért el szép sikert ebben a tevékenységben. Mindez nagyon biztató, és reméljük, hogy egy év múlva, amikor majd megvonjuk az akkori felvételik mérlegét, elsősorban azt szögezhetjük le, hogy biztatásunknak volt értelme: az elsősök évfolyama csupa jó diákokból állt össze. Beszélgetett: ZÁCSEK ERZSÉBET Foto: archív ■ 1. Fekete pulóver, kopottas farmer. Viselőjének haja egy kicsit csapzott. A kerten át szalad a vonatra. Két kezében három szatyor. A szatyrokban tankönyvek, csak úgy sebtében beledugdos- va. — Sikerült az érettségi? — megyek biztosra, mert hiszen a vak Is láthatja, hogy tegnap vizsgázott, s viszi leadni a könyveket. — Hogy sikerült-e — sóhajt tűnődve. — Persze hogy sikerült. Már miért ne sikerült volna?! Elég sokat tanultam, és tudtam Is mindent, csak magyarból húztam olyan kérdést, amelyet meg se néztem. — És? — Hát, azért az is megment. Csehszlovákiai magyar irodalom. Amikor kihúztam, megfordult velem a világ. Azt hittem, hogy bizony végem van, de aztán odaállt mellém az egyik tanár, és mondta, hogy miről is kellene beszélnem: Fábry- ről, Forbáthról, Győryről. Mondom, ezt a kérdést meg se néztem, de lassan azért eszembe jutott valami. Fábryt választottam írásbelin. Elmondtam azt, amit írtam, aztán valamit olvastam is, arról is mondtam valamit, emlékeztem egy-két írásra is, elemeztem őket... — Megünnepeltétek a vizsgát? — Énekeltünk egy kicsit. Tíz óra volt, amikor hazamentünk. — Ilyen rövid ideig tartott csak a bankett? — Nem, az nem bankett volt, mi nem is akarunk bankettot. Mire az? Csak a sok pénzt kiadni. Az osztályfőnökünk úgysem jönne el, soha nem tartott velünk, ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk Magyarországra, Tatára, és kész. Így legalább még egy kicsit együtt leszünk, szórakozunk, pihenünk, és aztán elbúcsúzunk egymástól... — Azt mondják, nagyon sokba kerül az érettségi ... — Nem olcsó mulatság, egyáltalán nem olcsó. Csak az érettségire százhúsz koronát szedtek feÉRETTSÉGI UTÁN jenként. Éppen számoltuk is, hogy mire is kellett az a százhúsz korona. Százan voltunk, az tizenkétezer korona, mi meg csak szendvicset ettünk, meg vizet ittunk. Ha valaki megevett öt szendvicset, az akkor is csak tizenöt korona. Jó, mondjuk húsz, de mire kellett a további száz korona? Aztán a tabló is. Kétezer koronát fizettünk a festőművésznek, aki csinálta. Még a szülői munkaközösségnek is hozzá kellett járulnia, és nem is lett olyan, amilyet mi akartunk. — És az érettségi után? — Nyitrára megyek, az egy-négyes tagozatra, augusztusban lesznek a főlvételík... Egy kicsit majd még tanulok, remélem, felvesznek ... 2. Három fiú járja a várost: Géza, Laci és Elemér. Láthatólag üresek a napjaink. Előbb benéznek az iskolába, beszélnek az osztálytársaikkal, akik még izgulnak, vizsgáznak. — Jő egy kicsit csavarogni? — állok nekik. — De mennyire! — válaszol a többi helyett Géza. Szerdán „értek“, azóta fürödni jártak, de ma nem jő fürdésre az Idő, így csak a várost járják. Az ipariban végeztek. Géza a hajógyárba megy, Laci a közeli szövetkezetbe, Elemér pedig a mezőgazdasági főiskolát célozta meg. — Hogy volt az érettségin? kanyarodom vissza a vizsgákhoz. — Megment — vonja meg a vállát a szófuka- rabb Elemér. — Egyáltalán nem nehéz — summázza az e- gészet Géza. — Nem is értem, miért ijeszgettek bennünket annyit negyedikben, de volt olyan tanár, akt már a harmadik végén másról sem beszélt, csak az érettségiről. Mindig csak azt hajtogatták, hogy itt a nyakunkon az érettségi, tanuljunk, mert különben megbukunk, és hiába jártuk a négy évet. A tanárok talán jobban izgultak, mint mi. — Izgultak? — Az cérna, hogy izgultaki — replikáz Laci, és huncutul mosolyog. — Esküszöm, amikor beálltam a matekból, hogy no, akkor essek már túl rajta, falfehér volt a tanárom. Nem mondom, ami a számokat illeti, nem borul virágba tőlük a fejem, de azért itt-ott ki tudom magamnak számolni azt, amit kell. — Mindent tudtál? — Mindent nem, de azt, amit kihúztam, igen. — Nektek sem kellett súgni? — Súgni nem, de azért amikor intett, hogy a papíron jól van kiszámítva, nagyon megnyugodtam — mondja Laci. Elemér pedig hallgat. Lehet, arra gondol, jó lenne már készülni a fölvételire, de egyelőre nem fog az agya ezekben a napokban, még, hiába nézi a betűket, mintha még olvasni Is elfelejtett volna. Laci és Géza persze nem sokáig járnak majd munkába, mert tudják, a tavalyiakat Is hamarosan berántották katonának. Addig viszont élvezik ezt a néhány napot, ameiy ilyen szépen rájuk szakadt... Ha meglesz mindenkinek a vizsga, „beérnek", akkor összejönnek még egy este, mulatnak egy jót, és aztán ki-kl a maga útján. Néfneth István — (M » GYERTEK, VÁRUNK BENNETEKET! Udvard (Dvory nad Zitavou) éveken keresztül nagy sláger volt: hazai és külföldi fiatalok dolgoztak a tehénfarm építésénél odaadással. Nyaranta sok nyelvű diákság, ifjú.- ság lepte el a falut, az építkezést: dolgoztak, szórakoztak... Az ország másik végében, a tere- besi (TrebiSov) járásban lévő Lele- szén (Leles) a nyáron tehénfarm építése kezdődik meg, és ez szintén ifjúsági építkezés lesz. Az udvardi hasznos tapasztalatokat az Illetékesek nem hagyják kárba veszni, hanem a munka végét megmarkoló kezeknek új munkaalkalmat, szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeket biztosítanak. A hasznosat összekap» csolva a kellemessel. Iván András, a Május 1. Efsz eh nöke így nyilatkozik az építkezésről annak előzményeiről: — Nem akarom a kollégáimat rossz színben föltüntetni, de az az igazság, hogy ezt az ifjúsági építkezést valahogy a járás egyik szövetkezetének az elnöke sem akarta elvállalni. Féltek, húzódoztak az ifjúsági építkezéstől, nem bíztak a fiatalokban. Én, látva, hogy senki sem nyújtja magasba a kezét, jelentkeztem, és szövetkezetünk elvállalta a munka Irányítását, az építkezésre érkező fiatalokat. Sajnos, sokan még idegenkednek a tettre kész, szorgalmas, sok-sok fantáziával, munkabírással rendelkező ifjú nemzedéktől. Hogy én miért vállaltam? Mert hiszek, bízok a fiatalokban. Régebben szak- tanintézetben tanítottam. Egyszer burgonyabetakarításon voltunk, harmincöt diákkal. Reggel a vendéglátók kihoznak a földekre harmincöt üres zsákot, mondva, ennyi elég, sőt, jő, ha megszedi — őket idézem — ez a huligán társaság. Én ekkor magam köré gyűjtöttem a fiúkat és elbeszélgettem velük. Szépen, emberi hangon. És higgye el, nem kellett őket kényszeríteni, nagy szavakkal meggyőzni, és elmentek a munkavezető után, és fejenként három zsákot kértek tőle. Azt mondták, délig teleszedik, délután újabb zsákokra lesz szükség. £s állták a szavukat, bizonyítottak. Ha valaki előttem megbízhatatlan fiatalokról beszél, mindig ezzel a példával huzakodom elő, és hiszem, hogy ez nem egyszeri és nem egyedi eset. Azt tapasztalom, hogyha az ember megértéssel, szeretettel viseltetik irántuk, akkor ezt ők is viszonozzák, busásan honorálják. Szerintem a fiatalokat, meg áltálé- oan az embereket nem előítéletekkel, fenntartásokkal kell fogadni, kezelni, hanem bizalommal, hittel, megértéssel. Akkor az eredmény sem maradhat el. —Mikor kezdődik meg az építkezés? — Az ideiglenes, felvonulási épületek, a szociális helyiségek már állnak. júliusban érkezik az első har- minc-negyventagú csoport, amelyet kéthetente vált föl a következő. E- zekhez a szövetkezet tizenhat tagú építöcsoportja társul, amely ősszel a fiatalok távozása után tovább folytatja a munkálatokat. A farm 770 fejőstehén számára készül, és szeretnénk, ha 1981 decemberéig befejeződne az építkezés. Természetesen addig minden nyáron szívesen és ö- römmel látjuk az ifjúságot. jő munkát, jő szórakozást! Zolczer János Fn*ó n forzS Iván András, a szövetkezet elnöke
