Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-19 / 25. szám
A SZLOVÁK TANÁCSKÖZTÁRSASÁG NÉPBIZTOSAINAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI A 60 ÉVVEL EZELŐTTI FORRADALMI NAPOKRA Jqzaf Sluka, a Szlovák Tanácsköztársaság belügyi népbiztosa 1 Mikulás BENŐ, e> presovi Városi Direktórium tagja: „Munkánkban nagy segítségünkre voltak az akkoriban Magyarországon végbemenő események. A munkásság nálunk is lelkesedéssel fogadta a Magyar Tanácsiköztársaság kikiáltásának hírét. A munkásotthont és környékét ellepték a legújabb hírekre várakozó emberek. Mihelyt megtudták, hogy Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia a franciák parancsára megtámadta a fiatal magyar proletárköz- társaságot, mérhetetlen felháborodás vett erőt rajtuk. A következő napokban a munkások egymás után jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. Elvtársaink a magyar Vörös Hadseregben bátran harcoltak. Hatalmas rohammal 1919. július 6-án felszabadították Kassát és két napra rá Pre- sovot. Még ma is elevenen él bennem ezeknek a napoknak néhány élménye. Június hetedikéről nyolcadikára virradó éjjel a csehszlovák csapatok a magyar Vörös Hadsereg támadása elől visszavonulva kiürítették PreSo- vot. Másnap reggel az állomás parancsnokságán Jelentették, hogy egy páncélvonat Indul vörös katonákkal Preäov felé. Megjöttek hát a régen várt, szabadsághozó vitézek. Nagy néptömeg fogadta őket, vörös zászlók a házakon, és Ér Mihály elvtárs gondolatban már az üdvözlő beszédét mondogatta, hogy köszöntse az első hadsereget, a- mely valóban a miénk. A világ akko riban olyan furcsa, felfordult volt, hogy nem mindenki fogta fel, tulajdonképpen mi is történt és kire várunk. így esett meg, hogy Magyar József alpolgármester úr kiszállt a parádés hintóből, és már hozzá is fogott vöí-~ na ünnepi üdvözlő beszédéhez. Ekkor Ér elvtárs melléje lépett, a vállára veregetett és megjegyezte: — Ne erőlködjék hiába, alpolgármester úr. A Vörös Hadsereget én köszöntöm a preSovt dolgozók nevében. Meg is tette, ahogy mondta. Gyönyörű beszédet vágott ki, köszönetül városunk felszabadításáért. De a legforróbb üdvözletét a nép nyílvánította. Zenével, énekszóval kisérte a vörös katonákat a városháza elé. Azután hozzáfogtunk a kormányzáshoz. Néhány szociális intézkedést is végrehajtottunk. Hadd említsek meg legalább egyet közülük, amelyről évtizedeken keresztül beszéltek az emberek. Az ágghajlékban akkor vagy négy- ven-ötven öregember lakott, gyalázatos viszonyok között. A ml forradalmunk róluk sem feledkezett meg. Szépen átköltöztettük őket a katolikus püspökség szemináriumába, és ott valóban püspöki eledelekkel tartották őket jól, végre emberhez méltó lakáshoz Jutottak, sőt orvost rendeletre még misebort is kaptak a püspöki pincékből. Az életben maradt öregek hosszú idővel a proletárdiktatúra bukása u- tán is hálásan emlegették ezt a kéthetes mennyországot, amelyet a szovjetektől kaptak. Annál keservesebben emlékeztek vissza arra a napra, a- melyen a püspök úr kiűzte őket a paradicsomból.“ KOVÁCS Gyula, a Szlovák Tanács- köztársaság honvédelmi népbiztosa: „Stromfeld Aurél a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke hadlterve szerint csapatainknak a Vrútky — Brno vonal irányában kellett volna offenzlvát indítaniuk. Ezzel a francia vezetés alatt álló csehszlovák bur- zsóá hadsereg hátába kerülve elszigetelték volna az ország többi részétől és megnyitották volna a cseh proletariátus előtt felszabadulásának útját. Böhm Vilmosnak, a hétpróhás magyar jobboldali szociáldemokratának ez persze nem tetszett, össze- paktált a miniszteri bársonyszékekben ülő csehszlovák Jobboldali szoc- dem vezetőkkel, és rajtuk keresztül a francia kormánnyal. Az eredmény: Clemenceau, a fehér bajuszos vén tigrhs részletes, pontos éjTpsuJésekf-i *kapöft frontunk helyzetéről, s diplomáciai jegyzéket intézett a Magyar Tanácsköztársaság kormányához, és olyan értelmű megállapodást javasolt, amelynek alapján a Magyar Tanács- köztársaság kormánya visszavonja csapatait Csehszlovákia területéről a kijelölt demarkációs vonal mögé, a francia kormány viszont kötelezi magát, hogy megállítja a francia, román, szerb és horvát csapatok előnyomulását Magyarország területén. Mi, a szlovák kormányzótanács tagjai azonnal Budapestre utaztunk, hogy közöljük Kún Bélával és kormányával, hogy a franciák feltételeit nem fogadjuk el, azonban későn érkeztünk. A francia kormány semmit se váltott be ígéreteiből, a Magyar Forradalmi kormányt lépre csalta. Kiürítették Szlovákia Vörös Hadsereg által megszállt területét. Vác felé menet már horthysta tiszteket láttunk. Budapestre éppen aznap érkeztünk meg, amikor Horthy a szegedi ellenkormány élén, fehér banditák kísérétében és a román hadsereg védelme alatt dél felől fehér lovon bevonult Budapestre.“ Jozef SLUKA, belügyi népbiztos: „A Vörös Hadsereg feltartóztathatatlanul nyomult előre a harctereken. A győzelmek táplálta harci lelkesedésben, mint mennykőcsapás a derült égből ért bennünket a főparancsnok rendelkezése: beszüntetni a harcot és visszavonulni a demarkációs vonal mögé. Ilyen ajándékkal lepett meg bennünket Böhm Vilmos honvédelmi népbiztos a gödöllői főhadiszállásról. Az arcvonalon viharos viták folytak, a katonák nem voltak hajlandók harc nélkül visszavonulni, elégedetlenkedtek a főparancsnok rendeletével. A katonák kívánságára, akkor mint a Kommunisták Magyarországi Pártja szlovák szekciójának vezetője elutaztam a gödöllői főhadiszállásra. A magyar Vörös Hadsereg főparancsnokának szállása egy vonatszerelvényben volt, amelyet vakvágányra toltak Ezzel a kérdéssel fordultam a főparancsnokhoz: — ön adott parancsot a hadműveletek megszüntetésére? — Én — felelte. — Követelem, hogy haladéktalanul teljesítsék. — Mi késztette ilyen parancs kiadására most, amikor csapataink szinte. veszteségek nélkül nyomulnak előre? — Nem azért vagyunk itt — esett a szavamba ridegen a főparancsnok —, hogy a parancsok helyességét vagy helytelenségét vitassuk. A parancsot a Katonai Forradalmi Tanács döntése alapján adtam ki. Önöknek az a feladatuk, hogy teljesítsék. Nem tudtam már uralkodni magamon. — Az ilyen parancs szétzülleszti a hadsereget, Ez lesz az első lépés a proletárdiktatúra bukásához!“ Idézetek az „Együtt harcoltunk“ cfmű könyvből, amelyet 20 évvel ezelőtt Róják Dezső állított össze, a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából. NYUGAT-EURÓPA VENDÉGMUNKASOK Az Európai Gazdasági Közösség országaiban dolgozó külföldi vendég- munkások mllilől mind súlyosabb problémák hordozói. Sorsukkal az International Herald Tribune nemrég háromrészes cikksorozatban foglalkozott. amelyet az alábbiakban Ismertetünk: A munkások mllilől a nyugat-európai gazdasági fellendülés idején — az 1960-as években — érkeztek a nyomor sújtotta Olaszországból, Törökországból, Jugoszláviából, Észak- -Afrlkából és Dél-Ázstából, hogy elvégezzék az „alantas“ munkákat. 1973-as becslések alapján Nyugat- -Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban, Hollandiában és Svédországban körülbelül 7,2 millió vendégmunkás volt. A fellendülések Ideje elmúlt, de ók maradtak. 0) munkaerő bevándorlását a hatóságok az 1973. évi energia- krízis után megtiltották, sőt akitől leheteti igyekeztek megszabadulni De sok ország, ahonnan elvándoroltak, nem kívánja visszafogadni őke' mondván, otthon is csak; a munka- nélküliek számát növelnék. Egy svájci parlamenti képviselő országa megoldásmódjáról így nyilatkozott: „A hivatalos politika az, hogy a régóta Itt dolgozó olasz vendég- munkásokat állampolgárokká változtassák. De a hatóságok minden lehetőséget kihasználnak, hogy a többitől megszabaduljanak." Ennek következtében Svájc külföldi munkaereje az 1973-as egymillióról 1977-re 410 ezerre esett vissza. „Megoldottuk a problémát olyformán, hogy munkanélküliségünket exportáltuk Itáliába“ — mondta a képviselő. De az EGK- -országok ezt nem tudták Ilyen radikálisan megtenni, tekintve, hogy közöttük a munkaerő-vándorlás edfogadott tény. Ha a külföldi munkások száma csökkent is, az EGK-országokban született külföldi népességnek a száma növekedett. Ez a most fölcserepedő nemzedék olyan európai városokban nő fel, a- melyekbe nem tudnak beilleszkedni, de amelyet nincs szándékukban elhagyni A Spiegel című nyugatnémet magazin „kétnyelvű analfabétáknak“ nevezi őket. Az NSZK-ban egymillió külföldi gyermek van, és 1,2 millió várakozik vízumra, hogy ott élő családjához csatlakozhasson. A török serdülőkorúak nyugat-németországi rendkívül nehéz helyeztéről Írva a lap megállapítja, hogy hasonló a sorsuk az algériaiaknak Franciaországban, sőt a nyugat-indiai származásúaknak Nagy-Britanniában — annak ellenére, hogy az utóbbiak papíron angol állampolgárok — egyaránt kulturális és faji megkülönböztetéssel kell szembenézniük. Szüleiktől eltérően — akik segítették az európai fellendülést — a második generációt nemkívánatosnak tekintik, s általában úgy néznek rájuk, mint kihívó fenyegetésre, A gyermekek érzik az ellenségességet. „Valamennyiünket a pokolba kívánnak“ — mondta egy fiatal görög takarítónő. aki szüleivel jött az NSZK- ba. Már az Iskolában nehézségekkel indulnak. A hiányos nevelés miatt, és hogy nem szerzik meg a szakmunkás-bizonyítványt, nagyon rossz esélyeik vannak, amikor megjelennek a munkaerőpiacon. A második nemzedék a kapitadlsta válság okozta hanyatlás miatt még olyan „alantas“ munkát sem talál magának, amilyenre szüleik szert tettek. Nyugat-Németországban a 16-24 éves külföldiek 80 százaléka munkanélküli, Angliában a nem fehérek közötti munkanélküliség háromszor - -négyszer nagyobb, mint az országos átlag. Franciaországban a munkanélküliek százaléka állandóan emelkedik, de a külföldi — különösen az észak-afrikai — fiatalok között az átlagosnál kétszeresen gyorsabban. A vendégmunkások nagy többsége sohasem csatlakozik a szakszervezetekhez. Az európai szakszervezetek egyébként Is kevés segítséget adnak a bevándoroltaknak. A szakszervezeti kapcsolatok hiánya viszont növeli ezeknek a munkásoknak az elszigeteltségét. Egy nyugat-európai EGK-munkaü- gyl bevándorlási hivatalnok a ven- dégmurakáskérdést Így összegezte: ,.A vándormunkások és családjaik a Közös Piacon belül „tizedik országot“ jelentenek — és talán a legveszedelmesebbet.“ Lapzártánkkor folynak az előkészületek a szovjet-amerikai csúcstalálkozó megrendezésére Bécsben. Amikor az olvasók lapunkat a kezükbe veszik, a napi hfr- közlőszervekből már ismerni fogják a találkozó részleteit és eredményeit. Leonyld Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Szovjet Elnökségének elnöke, az indiai miniszterelnök tiszteletére adott vacsorán június 11-én a Carter elnökkel várható találkozóról többek között ezeket mondotta: „A SALT-2 szerződés aláírása nagyon fontos közös lápás lesz a fegyverkezési hajsza feltartóztatásában. Mt azt szeretnénk, ha e találkozó Jelentős szakasz lenne a szovjet-amerikai viszony további fejlődésében. A maga részéről a Szovjetunió minden lehetőt megtesz majd ennek érdekében.“ Leonyid Brezsnyev az Indiai miniszterelnökkel való találkozásán elemezte az á- zsial földrészen lejátszódott legújabb fejleményeket Is. Kiemelte, hogy a Vietnam ellent kínai agresszió, illetve Peking folytatódó fenyegetései súlyosan bonyolítják a földrészen kialakult helyzetet, és nem kis veszélyt jelentenek az ázsiai államok számára. A szovjet- kfnal barátsági szerződés felmondása Peking céljait illetően tovább növeli a kételyeket — mondotta Leonyld Brezsnyev, majd hozzátette: — Igaz, a két ország közötti viszony normálisabb mederbe terelése céljából jelenleg folyik a szovjet-kfnal tárgyalások szervezésével kapcsolatos lehetőségek megvitatása. Mi régóta síkra szállunk ilyen célú tárgyalásokért, a Ki nához fűződő kapcsolatoknak a békés egymás mellett élés elvei alapján történő normal izásáért. A Szovjetunió amellett van, hogy a két fél kölcsönösen vállaljon kötelezettséget, a- mely szerint nem Ismerik el senki Igényét előjogokra és hegemóniára a nemzetközi kapcsolatokban — jelentette ki Brezsnyev. — Hogy mennyire komolyak a kínai vezetők szándékai, a Jövő mutatja majd meg — fűzte hozzá. Nem szolgálják az ázsiai helyzet Javítását az afgán belügyekbe való különféle beavatkozási kísérletek sem, — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. A Szovjetunió határozottan elítéli az afgán forradalom elleni felforgató tevékenységet, és nem hagyja cserben barátját, az afgán népet, amelynek joga van arra, hogy saját akarata szerint éljen. Ismét súlyosbodott a helyzet Dél-Libanonban. Izraelt gépek többször bombázták Nabattjeh város körzetét. Izrael agresszív álláspontjáról tanúskodik Bogin miniszterelnök minden eddiginél élesebb hangú nyilatkozata, amely minden kétséget eloszlatott a- felől, hogy Tel Aviv semmiféle érdemi megállápo- dásra nem hajlandó. „Soha nem lesz Palesztin állam Júdeábán és Szamáriában“ (az izraeli megszállás alatt tartott CISZ Jordániáról van szó). Ha az autonómia gyakorlására felállított palesztin adminisztratív tanács kikiáltja az államot, Izrael 24 órán belül katonai erővel „helyre állítja“ a megszállást — fenyegetőzött Begin. Az, hogy Egyiptom ezek u- tán is hajlandó tárgyaló asztalhoz ülni a palesztinok látszat autonómiájáról — amelyet sem a palesztinok, sem az arab egység hívei nem fogadnak el — tükrözi a kairól vezetés megalkuvó politikáját.
