Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-19 / 25. szám
6 i m Tarka sportvilág Amióta ismeretes, hogy az 1980. évi téli olimpiai játékokat az amerikai Lake Piacidban rendezik, már több lesújtó vélemény jelent meg az épülő olimpiai faluról. A játékok színhelyén járt megfigyelők börtönnek minősítették a szálláshelyeket, mert a sportolókat ablak nélküli vagy túlságosan szűkre méretezett helyiségekben akarták elhelyezni. Nem tévedtek már csak annyiban sem, hogy az olimípiai falu a játékok után az elképzelések szerint valóban börtönül fog szolgálni, és a tervezők nyilván elsősorban ennek a figyelembe vételével készítették a rajzokat. Több ország erélyesen tiltakozott is e bosszantó körülmények miatt. Ügy tűnik, az illetékesek is elgondolkodtak a dolgon, mert bizonyos módosítást hajtottak végre. — Felszámoljuk a négyágyas szobákat — nyilatkozta Ed lewy, a szervező bizottság illetékese —, és háromágyassá alakítjuk át őket, a háromágyasakat pedig kétszemélyessé. Azokat a szobákat, amelyeknek alapterülete nem haladja meg a 9 négyzetmétert, csak egy személynek adjuk ki. Lake Piacid a jelek szerint szeretne sok mindent jóvá tenni. Az o- limptat faluból a játékok után azonban változatlanul börtön lesz. ooo Holnap fejeződik be Torinóban a kosárlabda Európa-bajnokság, és lapzártakor még csak meg sem próbálkozhattam a várható győztes kilétének megjelölésével. Egy azonban már jóval korábban is bizonyos volt: a FIAT gépkocsigyár egész biztos győztesen kerül ki a „vetélkedésből". Míg korábban az egyes sportversenyeket kísérő, szinte már elmaradhatatlan reklámhadjáratban a különböző cégek szerényen a háttérből i- gyekeztek magukra irányítani a figyelmet, a FIAT nem bújt el. Először is Antonio Tavarozzit, a FIAT sport egyesület sajtóosztályának vezetőjét tették meg az EB sajtófőnökének, aki gondoskodott arról, hogy cége megfelelő reklámot kapjon. Ä FIAT sok pénzt áldozott a torinói mérkőzéssorozatra, de ezért kapni is akar valamit. Az EB alkalmi plakátjain ott látható a gyár legújabb terméke, és valahol a háttérben egy kis labda is megbújik. A rossz nyelvek szerint a cég vezetői szót emeltek ellene. Zavarónak találták... ooo A kocogómozgalom meghódította az egész világot. Százezrek, sőt milliók futkároznak kedvtelésből, egészségük megóvása végett, és ez így szép és helyes. Más lapra tartozik viszont, hogy az Egyesült Államokban — ahol a „jogging“ valóságos nemzeti sport —, divathóbort, sőt remekül jövedelmező iparág jött létre belőle. A kocogók ma már külön erre a célra tervezett cipőkben, divatos shortokban, színes és természetesen ennek megfelelően meglehetősen drága ingekben futnak — az egészségükért. Az utolsó kiáltás elnevezésű, Nike gyártmányú csodaclpő például poliu- retánnal bevont, légkamrás sarkával azt az érzést kelti, mintha a kocogó állandóan ruganyos talajon futna — potom ötven dollárérti A Brooks-cég cipőinek sarkába is minilégpárnát he- helyztek, s ezt szükség szerint erősebben vagy gyengébben fújhatják fel. De nemcsak cipőket, hanem a kocogáshoz szükséges többi felszerelési tárgyat is, így ingeket, nadrágokat, melegítőket, valamint a különféle „testépítő" vitaminos ételeket és italokat is nagy mennyiségben gyártanak, és óriási haszonnal forgalmaznak. ooo Az angol biztosító társaságoknál ú- jobban már a kedvenc csapat gyenge játéka, veresége okozta csalódásra is lehet biztosítást kötni. A kapott összeg nagysága mindig attól függ, hogy a csapat éppen hogyan áll a tabellán. — Ez valóban újszerű és igen rugalmas biztosítói mód: a kiábrándulásért járó fájdalomdíj egy formája — jelentette kt Mr. Netwood angol biztosítási szakember, majd hozzáfűzte: — A végleges bevezetésével a- zonban még várnunk kell attól függően, hogy a gyakorlatban hogyan válik be. Elképzelhető ugyanis, hogy a kedvenc csapat csak azért játszik gyengén, hogy csalódott szurkolóit ily módon juttassa a biztosítási ősz- szeghez. A biztosító azonban mindenképpen jól jár, mert a , másik csapat ilyen e- setben jól játszik, és a szurkolóitól behajtott biztosítási illeték a kasz- szóban marad. (palágyl) ni és énekelni mindig is szerettem. Vidéki mécsesekről hazafelé Jövet állandóan kitalált melódi- kkal szórakoztattam a többieket. Mészölyök néha azzal fenyegettek, hogy ha nem hagyom abba, kitesznek az autóbuszból. Később azonban már ők is biztattak, hogy csak játsszak és gyakoroljam a. gitározást meg az éneket, mert észrevették, hogy egész jól csinálom. Ü Nagyszerűen indult a labdarúgó pályafutásod, miért hagytál fel mégis vele? — Nem önszántamból tettem. Számomra a labdarúgás Jelentett mindent. Csakhogy az orvos 1987-ben, huszonegy éves koromban szívizomgyulladás miatt leparancsolt a pályáról. Akkor azt hittem, hogy egy világ dőlt össze bennem. Borzasztóan lesújtott a dolog. Almomban mindig a labdarúgófflB^án voltam, a tömeg zúgott, tapsolt, én pedig lőttem a szebbnél szebb gólokat. Az hit- hogy nem élem túl. A zenében kerestem és m mlgnyugvást. Végül is ez lett a kenyeAz Ihász név a pop-zene kedvelőinek éppúgy ismerősen hangzik, mint a labdarúgó szurkolóknak. Néhány evvel ezelőtt a Budapesti Vasas színeiben játszott egy kiváló hátvéd, akit Ihász Kálmánnak hívtak, és egészen a válogatottságig vitte. Ugyanakkor volt egy időben egy Ihász II. is, az iméntinek az öccse, aki ugyan a zöld gyepen nem vitte annyira, mint a bátyja, de annál nagyobb sikerrel szerepel már évek óta a könnyűzenei pódiumokon mint énekes és dalszerző. A korábbi Ihász II. nem más, mint Ihász Gábor, a népszerű táncdalénekes és zeneszerző. Magyarországon ma ő a legjobban futballozó táncdalénekes, illetve a legjobban gitározó futballista. A budapesti színész válogatott oszlopos tagja. Eddig minden évben szerepelt még a szlovákiai magyar újságírók — budapesti színészek rangadón, a Szúrocskán. Bár már 33 éves, még mindig kiváló és szenvedélyes labdarúgó. Erről legutóbb a tornaijai (Safárikovo) közönsége is meggyőződhetett, és akinek szerencséje lesz, Június X -én Marcel- házán (Marcelován) láthatja viszont. E sorok írója sok csatát vívott már vele a labdáért, és szintén bizonyíthatja, hogy kiválóan képzett, szélvész- gyors, jól lövő és ördöngősen cselező labdarúgó. Ráadásul otthon mozog a magyar labdarúgás berkeiben, ezért legutóbbi beszélgetésünk nem a könnyű múzsa, hanem inkább a labdarúgás körül forgott. ■ Kevesen tudják, hogy fiatal korodban a labdarúgással jegyezted el magad, és egész az NB I-íg vitted. Hogy is volt esak? — Zuglói srác vagyok, és ott a labdarúgásnak nagy hagyománya volt. Édesapám Is kapuskodott. Bátyám, Kálmán a fénykorát élő Vasasban Játszott, és a válogatott tagja volt. Mióta az eszem tudom, én is minden szabad percemet a focinak szenteltem. Ilyen körülmények között nem Is vezethetett máshová az utam, mint a Vasas pályára. 1958-től a piros-kékek kölyökesapatában játszottam. Később bekerültem az ifibe, sőt tizenhatszor a magyar ifi válogatottnak is a tagja voltam. Mindössze négyszer léptem csak pályára a Vasas NB I-es csapatában olyan világhírű játékosok között, mint Mészöly és Farkas. A zenéhez Is a focin keresztül jutottam el. Emlékszem, hogy első gitáromat Csehszlovákiában, Handlovában vettem, ahol egy Ifjúsági tornán Játszottunk. Gttároz^-----„Szeretem a gyors kocsikat és a gyorsaságot.“ ■> Tudom, hogy azért ma is gyakran játszol a színészek csapatában, és amikor csak teheted, szakítasz időt a focinak. Mit jelent neked a labdarúgás ma? — Ö, nagyon sokat. A focit változatlanul szeretem. Minden alkalmat megragadok, hogy pályára léphessek. Számomra a foci feloldódás, csodálatos élmény. Ma is úgy tudok neki örülni, mint kis srác koromban, és nem is értem, hogy a mai gyerekek miért nem szeretik olyan rajongással a focit, mint ml. ■i Sokáig gyúróként dolgoztál a Vasasnál, a focival sok országot bejártál, tapasztalatot/gyűj- töttél, szakavatott véleményt mondhatsz róla. Szerinted mi az oka, hogy a magyar labdarúgás egy idő éta mély hullámvölgybe került? — Ennek több oka Is van. Szerintem az utőbbl években hiányoznak a valóban nagy „őstehetségek“, mint amilyenek Puskásék, Bozsíkék vagy Mészölyék voltak. Vagy ha vannak is, kevesen vannak. Valahogy összefügg ez azzal, amit mondtam, hogy a mai gyerekek nem rajonganak anv- nylra a fociért, mint a régiek. Nem gyakorolják annyit, mint régen a hasonló korúak. így nem Is lehet kimagasló eredményt elérni. A magyar labdarúgás válsága engem nagyon bánt, mint ált«« Iában mindenkit, aki szereti ezt a játékot. Igen elszomorított az argentínai szereplés. Különösen az, hogy milyen szétziláltan, enerváltan és lőlek nélkül játszottak a fiúk. A lelkesedés hiányában látom a sikertelenség egyik legfőbb okát. Nem tudom, miért nem képes valaki küzdeni jó pénzért és a haza becsületéért úgy, mint ml, akik csak kedvtelésből űzzük a labdarúgást. Igaza volt Szepesinek, amikor azt mondta, hogy alapjában át kell értékelni a válogatottról alkotott elépze- léseket. Át bizony, de alaposanl Én egy Ilyen Szúrocskán is ráhajtok, és Igyekszem mindent kiadni magamból. Meg aztán a válogatás sem mindig szerencsés. Nem mindig a legjobbak kapnak lehetőséget, és néha különböző felfogású játékosok kerülnek egymás mellé, akik képtelenek jó össz- játékot produkálni. Ezért olyan széteső és káoti- kus a magyar válogatott játéka. Én azonban most is össze tudnék állítani egy ütőképes, eredményes csapatot. Mert állítom, hogy a magyar labdarúgásban most Is vannak nagy játékosok. B Hová lett a bátyád, nem foglalkozik labdarú-1 gással? — Kálmán jelenleg nem foglalkozik labdarúgással, pedig edzői képesítése van. De azért az öregfiúk együttesében gyakran játszunk együtt. ■ Melyen kedvtelésed van még a focin és a zenén kívül? — Szeretem a gyors autókat és a gyorsaságot. Most Is van egy Mercedesem. A volán mellett, hajtás közben ugyanaz a kimondhatatlan érzés fog el, mint a focipályán. Na és szeretek kirándulni a természetbe. Ezt egyébként mindenkinek melegen ajánlom. „Olcsó“ és roppant módon megnyugtatja az Idegeket. ■ Végül mivel lepi meg legközelebb rajongóit az énekes-zeneszerző Ihász? — A napokban megkezdjük első albumom felvételeit. Régi és új dalok lesznek rajta. Természetesen a régiek is ü] hangszerelésben, valószínűleg a Fonográf-együttes közreműködésével. Az album címe: Múlnak a gyermekévek. Palágyl Lajos A szorzó felvételei Táncdalénekes focimezben vagy focista gitárral. A LEGJOBBAK A gelántai járásban a sók- szelőcel (Selice) testnevelési egyesületet az utóbbi években a legjobbak között emlegetik. Ezt elsősorban azzal érdemelték ki, hogy ebben * faluban nem csak a hagyományos sportokban — mint például a labdarúgásban — érnek el szép eredményeket. Kevés olyan falusi testnevelési egyesületet ismerek, ahol a tömegek mozgósításáért annyit tennének, mint ebben a Vág menti községben. Szlovákiában jelenleg még kevés helyen mondhatják el, hogy a turisztikai szakosztályuk dolgozik a legjobban. Sőkszelőcén Mihály József, a turisztikai szakosztály elnöke viszont ezt bátran kijelentheti. Ebben a faluban már akkor is beszélni lehetett a turisztikáról, amikor még nem szorgalmazták annyira ennek z szakosztálynak a munkáját, mint manapság. A hatvanas é- vekben nagyon gyakran megtörtént, hogy minden felsőbb utasítás nélkül valamelyik tömegszervezet Irányításával egy- -egy csoport kerékpáron vagy akár gyalog is nekivágott a nagyvilágnak, hogy élményeket, ismereteket szerezzen, hogy felüdüljön. Így ment ez egészen 1974-ig, araikor végérvényesen szervezve folytatták ezt a tevékenységet. Sőkszelőcén a turisztikai szakosztály munkáját előrelátó megfontoltsággal szervezték meg. Tudták, hogy ezt a sportot, he eredményeket akarnak elérni, mindenekelőtt a fiatalokkal kell megszerettetni, és ez az elképzelésük nagyon Is helyes volt. Ma a szakosztály ebben a közepes nagyságú faluban hatvankét tagot számlál. Többnyire fiatalok, de ez nem jelenti azt, hogy a falu idősebbjei nem vesznek részt a különböző rendezvényeken. Sok esetben olyanok is je len t- keznek a túrákra, akik nem tagjai a szakosztálynak, ők pedig nem zárkóznak el senki elől. A szakosztálynak külön dicséretére válik, hogy nemcsak nyáron, hanem télen - is tud vonző tevékenységet biztosítani. Nagyon jól sikerült idén januárban és februárban a gyalogtúrájuk, amelyen mindkét alkalommal több mint hatva- nan vettek részt. Nagyon népszerűek lettek a nyárt táborozással egybekötött túrák is. A közelmúltban egy újdonsággal próbálkoztak: családok részére szerveztek vízi bemutatóval egybekötött túrát, amely iránt aránylag nagy volt az érdeklődés. Természetesen gondokkal is küszködik a szakosztály, tette hozzá a teljesség kedvéért Mihály József. Mindenekelőtt a felszerelést kellene kiegészíteni, mert nagyobb túrákra így nem igen vállalkozhatnak. További, szinte megoldhatatlan problémaként jelentkezik az, hogy a szakosztály tagjai többGONDJAI ségükben a helyi szövetkezetben dolgoznak, méghozza o- lyan ágazatokban, ahol nyáron van a legtöbb munka. Így e- lég gyakran előfordul, hogy a szakosztály tagjai sem tudnak részt venni a különben ncgy- szerűnek ígérkező túrákon, rendezvényeken. Persze Sók- szelőcén a testnevelési egyesület vezetősége meg a lakosság is szeretné, ha még több ilyen jó szakosztály működne falujukban. Amint azt Bende Bélától megtudtam, a jövőben további szakosztályok megnyitásával számolnak. Érdeklődés mutatkozik a kézilabda iránt, így először ezt a szakosztályt szeretnénk megnyitni. Ezenkívül fel akarják újítani a sakk- szakosztály munkáját is, mert a sakkozók egykor jól dolgoztak, mindössze egy éve annak, hogy alábbhagyott a lendület. Az utóbbi időben visszaesés mutatkozik az asztalítenisz- -szakosztály munkájában is. Mindkét esetben csupán a szervezésen múlik a tevékenység fellendítése, mivel a feltételek e két sportág munkájához megvannak. Faluhelyen gyakran panaszkodnak arra, hogy nincs, aki támogassa a testnevelési egyesületeket. Érdekelt, hogyan vélekednek erről Sőkszelőcén. — A gyakorlatban ez úgy van — mondta Bende Béla, az egyesület titkára —, hogv minél több rendezvényt szervezünk, annál több a kiadásunk. A testnevelési egyesület saját bevételéből nem tudja fedezni a kiadásokat. így feltétlenül fontos, hogy a szövetkezet lehetőségeihez mérten segítse munkánkat, már csak azért is, mert ezzel ez ő dolgozóikat is támogatják. Felkarolnak bennünket a Nemzeti Front tömegszervezetei is, de nem mondhatjuk, hogy nincsenek a- nyagi gondjaink. Persze mi e- zeknek a gondoknak részben örülünk, hiszen a sokrétű munkánkból erednek, de azért nem ártana, ha néhányat mégis levennének a vállunkról az illetékesek. Sőkszelőcén jól dolgozik a testnevelési egyesület, de azért Itt is fellelhetők mindazok a hiányosságok, amelyek szinte elválaszthatatlan velejárói sportéletünknek. Kevés még a jól képzett szakember: tehát szakképzett edzőkre, oktatókra, játékvezetőkre lenne szükségük. Ezt a kérdést természetesen nem oldhatják meg akkor, ha senki sem jelentkezik a háromszázötven tagú egyesületből a felettes szervek tanfolyamaira. Lehet, hogy ma még valahogy megbirkóznak a legfontosabb tennivalókkal, de ha a továbbképzésnek nem szentelnek elég figyelmet, könnyen meglehet, hogy néhány éven belül beláthatatlan következményei lesznek e hozzáállásuknak. KAMOCSAI IMRE