Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-12 / 24. szám
Anikó, Erzsébet és Márta a IV. D diákjai. Az osztály létszáma huszonhárom. Ebből tizennyolc lány. A lányok közül tizenketten jelentkeztek főiskolára. Az öt fiú szintén a továbbtanulást választotta. SZÉTSZÉLED Nyár van, gyönyörű, és nekünk érettségizni kell... ár van, kánikula és érettségi. Ez a három dolog valahogy nehezen Összeegyeztethető — vélik a diákok —, de ez van. mit lehet tenni. Itt az érettségi, és Itt a legtöbb ideje, hogy az emberfia eldöntse, mi is legyen az érettségi után. Királyhelmec (Král. Chlmec) környékén nem sok lehetőség között válogathatnak a gimnáziumban érettségizett fiatalok. A mezőgazdasági, a kereskedelmi, az ipari szakközépiskolát végzettek előnyben vannak, s csak utána következnek ők az általános műveltségükkel. — Nem nagyon kapkodnak a gimnazistákért — mondja a klstárkányi (Maié Trakany) Várady Anikó, aki naponta utazik a gimnáziumba meg haza. — Ezt már tapasztaltuk korábban Is, hiszen az előttünk érettségizettek közül is sokan hónapokat vártaik megfelelő állásra. Kevés Itt a munkalehetőség a magunkfajták nak, ami van, az is mind betöltve. Ismeretség, protekció kell, és akkor megy minden, mint a karikacsapás, ezt nyugodtan kijelenthetem, Így van, tudom. Anikó, sajnos, mint jő néhány társa, jobb htján választotta a gimnáziumot. Kereskedelmibe is, ipariba is Jelentkezett, de oda helyszűke miatt nem vették fel. így a gimnáziumban kötött ki. — Nem mintha megbántam volna _ mondja —, hiszen már az első nap megszerettem ezt a nagyon szép / környezetben levő iskolát, de már akkor sem volt szándékomban főiskolára menni, és tudtam, nehézségeim lesznek az elhelyezkedéssel. Jő volt, megérte itt eltölteni ezt a négy évet, hiszen valóban általános műveltséget szereztem, de azért jobb lett volna szakmát tanulnom, hogy könnyebben elhelyezkedhessem. — Fél évvel ezelőtt kezdett foglalkoztatni a kérdés, merre. Számba vettem minden lehetőséget, érdeklődtem, tudakozódtam. Végül is egy hónappal ezelőtt beadtam a kérvényemet a vasúihoz, esernyőbe (Cierna nad Tisou). Onnan megjött a válasz: nyilvántartanak, ha lesz hely, fölvesznek. Ismerőseim tapasztalatából tudom, hogy ez azt jelenti, hónapokat is várhatok. Felkínáltak ugyan egy munkakört a vasútnál, hogy legyek forgalmista, de ezt nem vállalom. Inkább Irodában szeretnék dolgozni. Hogy miért ragaszkodom any- nyira a vasúthoz? Ott dolgoznak a szüleim meg a testvérem is, dicsé rik a vasutat, hát csak ezért. — Én is sok jót hallottam a vas útról — veszi át a szót az ágcser- nyöi Abaházy Erzsébet —, meg helyben is lenne, hát szintén oda adtam be a kérvényemet. A számítóközpontba szeretnék menni. Egyszer voltunk ott tanulmányi látogatáson, és nagyon megtetszett az ott folyó munka. Hat hónap előképzés lesz Ko- Sicén, és aztán lehet dolgozni. Sajnos, nekem is azt válaszolták, ha lesz hely, hívnak. — Te milyen elképzelésekkel jöttél a gimnáziumba? — Szintén jobb híján kerültem ide. Kirakatrendező szerettem volna lenni, de mivel jól tanultam az alapiskolában, a tanítóim azt hajtogatták „eredj gimnáziumba“, pedig nekem se akkor, se most nem áll szándékomban főiskolára menni. Csak most látom, hogy mennyi sok szép munkahely van, ahol örömmel és szívesen dolgoznék, de ehhez szakiskolai végzettség kellene. Szűcs Márta szintén a véletlen folytán került a gimnáziumba. Aszü lei és az iskola is ezt javasolta ne ki, hát ráállt, ö három vállalathoz is beadta a kérvényét, de minden honnan azt a választ kapta, ha lesz hely, hívják. — Végül is úgy döntöttem — mondja Márta —, ha sehol sem vesznek föl közvetlenül érettségi után, elmegyek innen nagyobb városba, a- hol könnyebb munkát találni, csak hát szívesebben maradnék itthon. Mindhármuktól kérdezem: — Nem éreztek csalódást, hogy más munkát kell majd végeznetek, mint ahogy terveztétek? Nem dolgoz hattok abban a munkakörben, amihez kedvetek lenne? — Eltérítettek bennünket elképzeléseinktől, szándékunktól. De talán ebben mi is hibásak vagyunk, mert engedtünk a rábeszélésnek. Habár ti- zennégy-tizenöt évesen egy fiatal, főleg ha nincs tájékoztatva a lehetőségekről. nem nagyon tudja, hogy mit akar. Elmondták a tanárok, hogy KoSicén van kereskedelmi és gépipari szakközépiskola, itt Helmecen gimi és kész. Mintha csak ennyi iskola lenne az országban, mintha más szakmát nem is tanulhatna az ember. Ügy hiszem, legalábbis nálunk, még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után a pályaválasztási tanácsadás. Mert úgy érezzük, itt nemcsak nem találjuk meg számításunkat, de arról is, hogy nagyon sok munkakörben munkaerőhiány van, és ha kellően „tálalják“ előttünk ezeket a szakmákat, talán megtetszik valame lyik, s így a magunk módján ml Is enyhíthetünk a közös gondon. De így? Vesszük, ami Jön, felcsapunk irodistának. Persze, Itt is találhat érdekeset, magának valót az ember, hiszen az csak rajtunk múlik majd. hogy megszeretjük-e jövendőbeli ' munkánkat vagy sem. Hogy milyen szájízzel kezdünk neki, az már más kérdés. — Azért bízunk abban, hogy valahol ránk Is szükség van. Mialatt a lányokkal a sportpálya mellett beszélgetek, a fiúk röplabdáz- nak a IV. C-sekkel. A tűző naptól és a Játéktól kifulaldva, kimelegedve rohannak zuhanyozni, átöltözni, majd körénk telepednek. A IV. C osztály ban nyolc fiú van, akik közül csak egy nem készül főiskolára, a tizenhét lány közül pedig hatan akarnak továbbtanulni; szerte az országban: Prágában, KoSicén, NItrán, Bratisla- vában. A fiúkkal arról beszélgetek, hogy hogyan készítette fel őket az Iskola a négy év alatt. — Ügy érzem, vannak tantárgyak, amelyeket nagyon színvonalasan tanítanak az iskolákban — mondja Hajdok Pál. — Például a matematikát és a fizikát. A kémiaoktatásról ez már kevésbé mondható el. — A szlovák nyelv oktatása is kitűnő — állítja Trosko Dénes, aki orvos szeretne lenni. — Elég jól beszélek szlovákul, és remélem, nem lesznek nehézségeim a nyelvvel. Meg egyébként is azt vallom, hogy a tár gyi tudás a fontos, a lényeges. Ha az ember tudja az anyagot, az már részletkérdés, hogy milyen nyelven mondja el. És számunkra, magyar nemzetiségűek számára nagyon fontos, hogy a tudást, az ismereteket az anyanyelvűnkön szívhattuk magunkba, hiszen gyorsan és jól csak így lehet elsajátítani a tananyagot. — Féltek az érettségitől? — Nemi — mondják kórusban, majd egyik a másikat kiegészítve folytatja, de főleg Trosko Dénes a hangadó. — Ügy gondoljuk, az érettségin még a gyengébbeket is éten gedik, és ez rontja az iskola jó hírnevét. Ez ugyan furcsán hangzik, főleg most, az érettségi előtt, de azt szeretnénk, ha igényesebbek lennének velünk szemben, hiszen ez az igényesség csak a javunkra válik. Igényesebbek, hogy az iskolánk megőrizze jő hírét, magas színvonalát, és csak az dicsekedhessen azzal, hogy itt érettségizett, aki ezt négy év kemény munkájával ki Is érdemelte. Erre helyeslőén bólintanak a többiek, Győri László, Stofko Ferenc, látván Bertalan és Novella László Is. Majd így folytatják: — Igényesek szeretnénk lenni ma gunkkal és másokkal szemben is. így tudunk majd csak fölmutatni e- redményeket a tanulásban és majdan a munkában. A munkában, amelyet a főiskola elvégzése után Itt, szűkebb szülőföldünkön szeretnénk folytatni, mert ide akarnánk visszajönni. Hiszen tudjuk, hogy ennek a vidéknek még nagyon sok mérnökre, orvosra, pedagógusra van szüksége. Visszajönni oda, ahonnan elindultunk. Ezt közösen megfogadtuk. Hát sok sikert! ZOLCZER JANOS Foto: a szerző Egy nappal a klrályhelmecl gimnáziumban tett látogatásom előtt fölkeres- tem a Nagykaposí (V. Kapuáany) Mező- gazdasági Szakközápiskola érettségire készülő diákjait is. Szerettem volna velük Is elbeszélgetni hasonló témákról. Bekopogtattam hozzájuk, faggattam őket: van-e már munkahelyük, és hol, melyik szövetkezetben, gazdaságban szeretnének dolgozni. Vagy a járási termelési igazgatóságra bízzák magokat. hogy az helyezze el őket egyéves időtartamra? Melyik a jobb megoldás: egyedül keresni munkát vagy az igazgatóság segítségével? A fiók-lányok válasz nélkül hagyták a kérdéseimet, kuncogtak, nevetgéltek, összesúgtak egymás között, de egy ép mondatot szinte egyikük se tudott vá. laszoini. Az iskola igazgatója is jelen volt, az is szaporította a kérdéseket de ő se kapott választ. / Ügy festett az egész kérdősködés, mintha néma gyerekekből akarnánk kicsikarni a szót. Mintha éretlen kisdiákokkal beszélgetnénk, akik nem tudatosítják, hogy már tizennyolc évesek, felnőttek, néhány bét múlva munkába keli állniuk, ahol embereket, feladatokat bfznak rájuk. Az emberekkel törődni, bánni kell tudni, a feladatokat pedig meg kell oldani, cselekedni, dönteni kell. Mint akiknek teljesen mindegy, hogy hol és mit fognak csinálni, mint akiknek talán az is mindegy, hogy lesz-e munkahelyük vagy sem. (Pedig ennek a vidéknek a mezőgazdasága igazán igényli a szakképzett, odaadó, felelősségteljes munkát végző középkádereket. Erről már mi is frtnnk és a vidék több szövetkezetének elnöke Is hangoztatja.) így a „beszélgetés“ végeredménye a semmitmondó — vagy épp sokat mondó? — nagy hallgatás lettl Ogy érzem, azt meg kellett Írni. és nem az én hibám, hogy ezt kellett írni. < ,| Igényesek szeretnénk lenni z. j. magunkkal és másokkal szemben is. Vesszük, ami jön: jelcsapunk irodistának- Hál' 5 Érettségi Komlói Éva (Folytatás az 1. oldalról) Szajkó Mária Tompa Mihály falujából, Hanváről jött. — Közepes tanuíö vagyok. Tegnap egész éjszaka nem aludtam, nagyon lz* gultam az érettségi miatt. Jobb kézzel húztam a legfelső kérdést, Jókat Mór munkásságát. A könyvelés számomra a legkevésbé kedves tantárgy, ennek ellenére, ha minden rendben megy majd, könyvelő le- szók» Az ipolybalogi Varga Gabriella érettségi után haza szeretne menni, otthon ak£T dolgozni könyvelőként. Az osztályba két fiú Is jár: Gresina Ottó és Tu- csek József, őik később é- rettségtznek. A lányok elárulják, hogy a fiúk más osztályba járó lányoknak csapják a szelet . . Szajkó Mária Az egyik széken egy fel» tűnőén nyugodt, fekete hajú leány üldögél. — Utána vagy? — érdeklődöm. — Dehogy — válaszolja Kocsik Mária. — Én csak pénteken ülök a zöld asztalhoz, de addig Is bejárok szurkolni a többieknek. — Hová készülsz érettségi után? — A Nitrai Mezőgazdasági Főiskolára szeretnék menni. Neevon megtetszett Varga Gabriella a mezőgazdaság, talán az is közre játszott a választásomban, hogy édesepám is a mezőgazdaságban dolgozik. (Később azt is megtu* dóim, hogy Mária az osztály legjobb tanulója, és Nagyldáről valő.) Végezetül bekukkantok az éreittséglzóterembe. Tőblk László Igazgató és Jezsó János osztályfőnök elmondja, hogy ez iskola létezésének huszonegyedik esztendejébe lépett, s jövőre Ismét egy osztályt nyitnak. Felhívják a figyelmemet az úgynevezett szakosító osztályra, amely a gimnáziumban érettségizett fiatalok részére nyílik, akik két esztendő alatt ugyanaz! a tananyagot sajátíthatják el, mint a kilenc osztályt végzettek négy év alatt Balajti Árpád
