Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-12 / 24. szám

á [ , : ............" Vélemények a SALT - ról « Kétségtelen, hogy az egyezmény iok tekintetben jobb is lehetne. Nem minden, ami benne foglaltatik, felel meg a mi óhajunknak. Alapjában vé­ve azonban nagyon is ésszerű kom­promisszum, amely figyelembe veszi mindkét fél érdekeit. Egészben véve nagy és jó dolog. LEONYID ILJICS BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke Ha az Amerikai Egyesült Államok szenátusa nem hagyná jóvá a SALT-2 egyezményt, ez az USA-t azon hábo­rús uszítok sorába állítaná, akik visszautasították azt, hogy részt ve- gyének a pusztító fegyverek egyenlő-, lev ", korlátozásáért folyó küzdelem­ben. JAMES CARTER, az USA elnö­ke Műszaki és gazdasági erőnk az e- gvezmény nélkül is lehetővé tenné a stratégiai fegyverek halmozásának megakadályozását, de egy jó egyez­mény nagyobb biztonságot teremt ki­sebb kockázatta] és befektetéssel. El­ismerjük, hogy a SALT-egyezmény nélkül a stratégiai versengés meg-* ronthatná a Kelet és Nyugat közötti politikai kapcsolatokat, és megkáro­sítaná a kevésbé veszélyes világ ki­alakításáért folyó küzdelmet. CYRUS VANCE, az USA kül­ügyminisztere HÁBORÜS KONFLIKTUS Harmincnégy év telt el a második világháború, az emberiség történelmé­nek legnagyobb háborús katasztrófája óta. Földünkön azonban azóta sem min­denütt honolt béke. A statisztika sze* rint ezalatt több mint 150 háborús kon­fliktus, imperialista beavatkozás zajlott le a felszabadító mozgalmak ellen, vagy polgárháborúra, felkelésre, véres állam­fordulatra került sor, amelyek számos emberáldozatot követeltek. Gyakorlatilag tehát ez elmúlt 34 év alatt is összesen csak 26 napig hallgat­tak a fegyverek, egyébként egymással egyidőben tizenkét kisebb-nagyobb há­borús konfliktus zajlott mindig le. So- szült statisztikák is. Egyes források sze- kat mondanak ez emberáldozatokról ké- rint a 34 év alatt a háborús konfliktu­sokban 25 millió ember vesztette életét. Az összes 150 háborús összetűzés laj­stroma hosszadalmas lenne. Ezért az a- lább — kissé elrettentő példaként — a legnagyobbakat soroljuk fel. (Zárójel­ben néhol feltüntetjük az emberáldoza­tok hozzávetőleges számát.) 1945: Indokína 1945—54 (95 000) Indonézia 1945—47 1946: Kína 1940—49 (100 000) Görögország 1946—49 (65 000) 1947: India — Pakisztán (1 miliői) 1948: Közel-Kelet 1948—49. 1949: Bolívia 1950: Korea 1950—53 (1 900 000) 1951: Irán — Nagy-Britannia 1952: Ciprus 1952—60 Tunézia 1952—53 Marokkó 1952—56 1953: Paraguay 1954: Algéria 1954—62 (100 000) Guatemala 1955: Vietnam 1955—57 (1 200 000) ■■■HMMKNnnBWUi.f'i'.WSVB 1956: Közel-Kelet Indonézia 1956—61 Tibeti felkelés (40 000) 1957: Kina — India Honduras — Nicaragua 1958: Libanon Jordánia 1959: Tibeti felkelés (10 000) Leosz 1959—61 (10.000) 1961: Kuba elleni invázió (Playa Girón' Nepáli polgárháború (1961—63) 1962: Jemeni polgárháború Algéria — Marokkó India — Kína (10 000) 1963: Ciprus (1000) 1964: Angola Laosz 1965: India — Pakisztán Indonéziai felkelés 1966: Gana 1967: Közel-Kelet (21000) Nigéria 1967—70 (2 millió) 1968: Csád Szudán — Uganda 1969: Észek-lrország 1970: Kambodzsa 1970—75 ( 500 000) Jordánia 1970—71 (25 000) 1971: Pakisztán — India 1972: Uganda — Tanzánia 1973: Chilei fasiszta államfordulat Közel-Kelet ,, 1974: Ciprus 1975: Libanoni polgárháború Nyugat-Szahara 1976: Rodézla 1977: Zaire 1978: Szomália — Etiópia (20 000) Nicaragua (80 000) Irán 1979: Kambodzsai felkelés Kína — Vietnam ZSRR • W mrrocco- «UIMWANIA f GUAUMÍÍÍ, NICARAGUA )EAiTRSA*\í A *VÖ >>V SOMALIA wb THAIlAhOIASRJre *.W»CAM60GIA ' X S^VCANOA MAIAVJIA tAMAMA-jjfc M1NC MOŰMOICO ■"■RHOOESIA ) CinaN? 0 , VIETNAM *­(L nupp.f #. SEGÉDANYAG A POLITIKAI OKTATÁSHOZ Napjaink legfontosabb feladatának teljes joggal az igazságos és tartós békéért folyó harcot tartják. Míg az első világháborúban 10, illetve 20 millió ember halt meg, addig a második világháború már 50 millió áldozatot (követelt. Teljesen bizonyos, hogy a haditechnika mai állása mellett egy újabb világháború már százmilliók életét követelné , sőt az egész civilizáció romlását okozhatná. Ettől függetlenül a tőkés országokban még van» nak befolyásos erők, amelyek Igyekeznek felszítani a fegyverkezési versenyt. Ugyancsak felállnak még a vb Jár különböző részeiben olyan tűzfészkek, amelyekből bármikor háborús tűzvész robbanhat ki/ „Ezért fontosnak tartjuk fokozni a küzdelmet azért, hogy további haladást érjünk el a feszültség enyhítésé* ben, azért, hogy az enyhülés a politikai területről katonai területre Is elterjedjen. Arról van szó, hogy döntő fordulatot érjünk el a fegyverkezés megállításában és a leszerelés érdekében“ — mondta május elsejei be* szédében Gusztáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke. E problémakörnek szenteljük a politikai oktatáshoz közölt segédanyagunk utolsó részét. ugati politikai körökben külön­bözőképpen értékelik az eny­hülés távlatait. Azt ugyan sen­ki sem meri kétségbe vonni, hogy e fo­lyamét fenntartása létfontosságú, még­is gyakran hallani borúlátó véleménye* két Ezekben rendszerint az Is hangot kap, hogy az enyhülés — úgymond — lefékeződik, sőt holtvágányra kerül, s e „csalódásért“ a Szovjetunióra és más szocialista országra hárítanák & felelős­séget. Egyelőre mellőzzük, hogy mennyire vitathatóak az enyhülés távlatait illető borús jóslatok, viszont szögezzük le azt, hogy valamely állam hogyan tekint az enyhülésre, első sörben aszerint kell megítélni, hogy ténylegesen miként kö­zelíti meg a világpolitika időszerű prob­lémáit. A tények arra vallanak, hogy a szocialista országok azok, amelyeknek tettel, javaslatai azt szolgálják, hogy e-z enyhülés anyagi tartalommal teljék meg. Lássuk ezeket a tényeket! Első tény: A Szovjetunió és más szo­cialista országok összehangolt és szí­vós külpolitikát erőfeszítéseket tesznek ezért, hogy megszűnjék a fegyverkezé­si verseny, megvalósuljon az általános leszerelés és a politikai enyhülést ki* egészítse a katonai. A szocialista orszá­gok nagy jelentőségű kezdeményezései közé tartozik, hogy a nagyhatalmak 10 százalékkal csökkentsék katonai kiadá­saikat. Illetve hogy az államok kösse­nek világszerződést, amelyben kölcsönö­sen lemondanak az erőszak alkalmazá­sáról. Mint Leonyid Brezsnyev tavaly Vlagyivosztok! beszédében hangsúlyozta: „A jelenlegi körülmények között bármi­lyen fontos legyen is egyik vagy má* sik kérdés, nincs fontosabb feladat, mint a tényleges leszerelés megvalósítá­sa. amely befolyásolná a Föld valameny- nyi lakójának sorsát." Kiszámították, hogy a világ ma évi 350—360 milliárd dollárt költ katonai céloki«.. Szinte el­képzelni sem tudjuk, mit nyerne az em­beriség, ha e roppant erőforrásokat bé­kés célokra fordítanák. Mód nyílna több világméretű gond gyökeres megoldásá­ra. Például: Ázsia, Afrika és Latin*Ame- ríika sok országa lekűzdhetné gazdasági elmeradottságát, eredményesen fel le­hetne venni a küzdelmet az éhínség és a legveszedelmesebb betegségek ellen, hathatósabb lehetne a környezetvédelem, új energiaforrásokat lehetne birtokba venni és így tovább. A Szovjetunió és más szocialista or­szágok következetesen síkna szállnak a katonai kiadások korlátozását célzó gya­korlati lépésekért, hogy az így telsza­baduló anyagi eszközöket a népgazda­ság javára fordítsák. A szocialista kö­zösség országai, amelyek már eddig is sokét tettek ezért, azon munkálkodnak, hogy a nemzetközi kapcsolatokat a bé* ke és biztonság Irányába alakítsák át. Ezt példázzák a tavalyi belgrádi talál­kozón elhangzott szovjet Indítványok Is. Az európai katonai enyhülés megszilár­dítása tárgyában előterjesztett szovjet akcióprogram a szocialista államok fon­tos gyakorlati javaslatait tartalmazza. Egyebek között olyan szerződést, amely­nek résztvevői kötelezik magukat: nem vetnek be elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen, s olyan megállapításokat, A szocialista közösség és amelyek értelmében Európában nem bő­vítenék új tagokkal katonai-politikai csoportulásokat és szövetségeket, to* vábbá lemondanak az 50—60 000 főnél nagyobb személyi állománnyal végre­hajtandó hadgyakorlatokról és igy to­vább. Széles körben ismeretesek a nukleáris háború fenyegetésének elhárítását célzó szovjet javaslatok: mindenfajta nukleá­ris fegyver gyártásának egyidejű be* szüntetéséről és a felhalmozott készle­tek — teljes felszámolásukig tartő — fokozatos csökkentéséről, minden nuk­leáris fegyverkísérlet meghatározott 1= dőre szőlő betiltásáról, a békés célú robbantások egyidejű moratóriumáról, valamint a neutron fegyver gyártásáról való kölcsönös lemondásról. Hogyan fogadták nyugaton a szocia­lista államok e világos kezdeményezé­sét? Nagy részükről hallgattak, vagy éppen negativ volt a reagálás. Sőt, mint a NATO vezetőinek nyilatkozataiból ki­tűnik, az e tömbhöz tartozó országok katonai kiadásaik csökkentése helyett évente még mintegy 3 százalék>ke4 nö- vélni kívánják e költség-előirányzataid kát. Valójában azonban ennél gyorsab» ban növekszenek a nyugati országok katonai kiadásai. Az Egyesült Államok például mosta-nt pénzügyi évébe*) 9,4 százalékkal emelte a katonai költségve­tést. Ez pedig épp az ellenkező irány­ba: a fegyverkezési hajsza felé mutat. A hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szőlő szovjet-amerikai tárgyalások közepette ez Egyesült Álla­mokban olyan nyilatkozatok hangzanak el, amelyek szerint kibontakozik a szár­nyas rakéta, a Trident atom-tengeralEtt« járók, az MX típusú rakéták gyártásá­nak programja, és veszélyes tervek ké­szülnek a neutronfegyver tökéletesítésé­re. A beszámolókkal egyidejűleg tehát ténylegesen dollármllliárdokat fordíta­nak újfajta tömegpusztító fegyverek gyártására. Ugyan ki hiszi el, hogy ez „kiegyensúlyozott“ politika, amely „a leszerelés útját egyengeti?“ Ennek a for­dítottja Igaz. Második tény: A szocialista országok külpolitikájának vezérelve a békés egy* más mellett élés, & kölcsönösen előnyös együttműködés. Az enyhülés jövője je­lentős mértékben különböző társadalmi rendszerű országok — egyebek között kereskedelmi-gazdasági — együttműkö­désének folyamatos fejlődésétől függ. Ebben kétségtelenül van baladás. A szocialista és tőkés országok gazdasági kapcsolatai ma élénkebbek és gazda- gabbak, mint például tíz esztendeje. Sok hosszú lejáratú, nagy volumenű megállapodáá született, és egészében a távlatok is biztatóak. A szocialista pia­cot bármely partner számára mind von­zóbbá teszi, hogy a szocialista -közösség országaiban nagy az Ipari és műszaki* -tudományos potenciál, több helyütt rendkívül jelentősek a nyersanyagkész­letek, szilárd a politikai rendszer, di­namikus a gazdaság. Mindazonáltal tény, hogy a gazdasá­gi együttműködés lehetőségeit még ko­rántsem használják ki teljesen. A KGST- *országoknak az a paváslata, hogy a KGST és a Közös Piac kössön a viszo­(Folytatása a köv. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents