Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-05 / 23. szám
9 A FÖLDNYÜZÖK FESTŐJE Volt a csehszlovákiai magyar plktúránek egy olyan i- gazmondó, tiszta lelkű festője, akiről köztudatunk a kevésnél is kevesebbet őrzi. Tallós Prohaszka Istvánról, a Csallóköz prófétái elhivatottságú festőjéről van sző, aki néhány esztendeje Mosonmagyaróvár temetőjében nyugszik. Életének közel három u- tolsó évtizedét élte le ebben a városban. A Sarló nemzedékének ifjúságához, a baloldali értelmiséghez tartozott Tallós Pro- hászka István. Szinte rögesz* mésen valőságábrázoló volt, aki ma már a Sarló-mozgalom eszmeiségétől függetlenül, azt megelőzően arra törekedett, hogy művészetének eszközeivel és sajátos eredeti, ösztönös gyökerezésű forme-nyelvével o- lyan valóságról beszéljen vásznain, amely a szlovákiai magyarság életét a legelementá- risabb módon próbálja megmutatni és kifejezni. Ügy is mondhatni: hatott a Sarló-mozga- lomre, s reá is hatott a Sarló-mozgalom. Ezért volt oly könnyű egymásra találniuk, s ez nem is alakulhatott másképpen, mert így volt törvényszerű. Így lett Tallós Pro- hászka a Sarló képzőművészeti publicistája — persze korántsem előzmények nélkül. Somorján született 1896-ban, és ott Is szeretett volna meghalni. Nála jobban kevesen szerethették szülőföldjüket, de ő nem elégedett meg a szülőföld kényelmes szeretetével, tett Is érte — nem keveset. Szociográfiát festett, mert a koldusbottal bicegő csallóközi zsellérek nyomorúságos kiszolgáltatottságát festette meg, s hogy a kontraszt éles legyen és érthető, megfestette a jómódú falusi és mezővárosi gő= gös parasztot ugyanúgy, mint a könyökvédős szolgahtvatalno- kot, a csallóközi hetivásárok és kocsmázgatások világát, hangulatait. Faluvégeket és krumpliföldeket, igavonó állatokat és igavonó állatok szolgaságához hasonló sorsbe- kény- szerített embert. TALLOS PROHASZKA ISTVÄN TÄRLATÄNAK KAPCSÁN Ezen keresztül mcradt fenn képeiben szülőföldjének nemcsak szociográfiája, hanem néprajza, szokásai, történelme is. És egyetlen vászna, sok ezer rajzának, vázlatának e- gyetlen darabja sem idegeníti hető el a Csallóköztől. így volt ő elkötelezett. Szülőföld és művészember vérbeli kapcsolatának olyan példája az övé, amelynek nyomait keresve sokszor a Csallóköznél szélesebb világokat is hasztalan jár be az ember. Rendkívüli és rendhagyó módon volt realista festő, hiszen gazdag életművében e- gyetlen fotográfusi elem sem lelhető fel, mégis minden általa ábrázolt arc, minden tájkép és hangulat egyből felismerhető, pontosan azonosítható. Művészetének ez a második legfontosabb többletértéke, és egyben semmivel sem téveszt* hető sajátossága Is. Amikor pedig szakítani kellett szülőföldjével, ő C9ak úgy tudott szakítani, ahogy muszáj volt, ahogy elkerülhetetlen, de valójában soha nem tudott megválni sem Somorjá- tól, sem a Csallóköztől, sem a csehszlovákiai magyarságtői, mert hiszen egy Somorjához nagyon hasonló, ahhoz nagyon közel eső városban, Mosonma- gyaróvárott telepedett le, a szigetközben — szülőföldjének IkervilágábEO. De az már bizony nem volt az igazi. Az emberek ott már mint furcsa, kedves Idegenre köszöntek rá, s tehették ezt akármennyire szíves szeretettel, azok az emberek már nem voltak nevükön köszönthető so- morjal, doborgazi, tejfalui Ismerősök, a Sarló mozgalombe- 11 társak, művészbarátok — az már nem volt ez ő szülőföldje, bármennyire volt is hozzá hasonlatos. Sok adósságunk van tehát Tallós Prohászka Istvánnal szemben. A tisztelettudó emlékezésen kívül meg kell Ismernünk jobban a festészetét. Nemcsak e festészet művészi értékeiért, hanem azért Is, mert saját múltunk, apáink és nagyapáink világát is mégis* merjük általa. Ez a nagy művész pedig sokat mutat meg abból a múltból. Üdvözlendő és örvendetes e- semény volt a minap Tallós Prohászka István szülővárosában, Somorján. A város — 1- gyekezvén leróni tiszteletét és adósságát — egy szép (kamarakiállításon mutatta be Tallós Prohászka István gazdag életművének egy kis töredékét. A kiállításon azok a képek kerültek a falakra, amelyek a somorjai és környékbeli családoknál még fellelhetők. Igaz, a kiállított anyag nagyobbik része nem a művés2 életművének legjavát, és festészetének nem is a legjellegzetesebb vonásait mutatja fel, de szerepeltet néhány nagyobb alkotását Is — köztük két-há- rom, eddig csak kallődó-lap- pangő remekművet. Köszönet érte Somorja városának és nem Utolsósorban azoknak, akik megőrizték és a látogatók elé tárták e ritka életmű töredé* két. —kszl — AKIK HALLOTTAK Czeslaw Niemen márciusi bra- tislavat hangversenyét, nem mindennapi élményben volt részük. A lengyel pop-zene Örökifjú alakja muzsikus kollégáival egyetemben csaknem két órán át szórakoztatta a zenekedvelő közönséget. Belorusziában született 1939-ben, tizenöt éves volt, amikor családja hazaköltözött Lengyelországba, itt fejezte be zenei tanulmányait. Első énekesi sikereit ifjúsági klubok pódiuméin aratta. Hamar megmutatkozott nem mindennapi zenei tehetsége. Zenekart alapított Niebesko-Czarni (Kék- -Fekete) néven és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. 1963-ban európai turnéra indult, Jöbb állomásai: Svájc, Jugoszlávia, NSZK. Magyarország és Franciaország voltak. Nagy megtiszteltetésnek vette, hogy felléphetett az európai köny- nyüzene fellegvárában, a párizsi Olymplában. Mindmáig légnépszerübb dalával, a Dztwny Jest ten swiat (Furcsa ez a világ) című számmal az 1968-as cannes- -t MIDEM fesztiválon díjat nyert. Fontos mozzanata zenei pályafutásának, mikor az éneklés és a zeneszerzés mellett magára vállalta zenekarában a billentyűs hangszerek kezelését is. Ezzel eltávolodott korábbi stílusától, nagyobb teret kaptak zenéjében az instrumentális betétek. Eddigi működése során hazájában tizenegy albumot jelentetett jmeg a Múza lemezkiadónál, afnelynek zenei anyaga a nagyon sokrétű, s lemezenként változó. Ez a mindin ú- jat keresés jellemzi művészi elhivatottságát. KifinoCzeslaw Niemen múlt stílusérzéke, technikai adottságai lehetővé teszik, hogy elvontabb zenei közegben mozogjon. A muzsikájában gyakran érződő 6- szláv zenei hagyományok sajátosan harmonizálva találkoznak a rock ritmusvilágával. Sokszor figyelhetjük meg nála, hogy új, eddig Ismeretlen hangszínekkel dolgozik, felhasználva a szintetizátorok adta, szinte kimeríthetetlen lehetőségeket. Számai többnyire hosz- szabb lélegzetüek s a hallgatóságtői nagy figyelmet l- gényelnek, de a hosszú szólók sohasem öncélúak, mindig a mondanivalót szolgálják. Niemen nem keresi a közönség kegyeit, nem i- gyeksztk mindenáron slágereket „gyártani". Ezért figyelemre méltó az a tény, hogy hazájában elsőszámú csillagként emlegetik. Ami az egyik helyen bevált, nem biztos, hogy másutt is érvényes. Épp ez a progresz- szívabb irányzatokhoz való csökönyös ragaszkodása volt az egyesült államokbeli szereplésének a kerékkötője. Énekével ezelőtt, mikor a- láírta a neves amerikai lemeztársaságnál, a CBS-nél az öt évre szóló szerződést, nagy kedvvel látott munkához. Ma már keserű szájízzel beszél az ott uralkodó légkörről. Eredetileg öt nagylemezt terveztünk, de csak négy készült el. A CBS szakembereit nem érdekelték elképzeléseim, terveim. Egyedül az üzletet, az anyagi hasznot tartották szem előtt, ehhez kellett volna alakítanom a muzsikámat. Nem tagadhattam meg önmagamat. Tehát, a- mikor a cégnek a szakemberei hasztalan igyekeztek Niemenböl komerszzenét kisajtolni. Ez az igényesség vonatkozik a szövegekre is. Előszeretettel dolgozik e- gyütt a fiatal lengyel költőkkel. A Himnusz a Föld anyjáról írt negyvenperces kantátájához; európai és amerlkat költők verselt használta fel. Az utóbbi l- dőben egyre gyakrabban fr K filmzenét, a tévések is sok- ■ szór megkeresik. Nem kese- E rítt el a tengerentúli ku- E darc, márts felvette a kapcsolatot egy másik nagy lemezcéggel, a Polydorral, remélve, hogy ott nagyobb megértésre talál. Nemsokára mi hanglemezboltjainkban is megjelenik egy albuma, a prágai Supraphon gondozásában, így a lemezgyüftők újabb csemegével gazdagíthatják gyűjteményüket, de azok sem csalódnak, akik a modem hangvételű, egyéni ízű zenéjével közelebbről ts szeretnének megismerkedni. ■ (strleiíenec] Ej Bige v'éd, pedig Soma jobb Kapus. Csakhogy neki kitelt az ideje. Tavaly eladott három meccset... Pedig akkor is a felkerülésért küzdött tünk. Soma harmincéves, ő már az I. osztályban aligha védett volna. Az utolsó helyezett ellen játszottunk idegenben. Mindenki fix kettesre vette a totón. Pénteken még nem volt biztos, hogy a mérkőzésen Soma véd-e vagy Bige. Soma útközben kidobott egy kis cédulát a haverjának. ’Azon volt a tipp. Játssza a meccset egyesre. Lesz rá pénz,.. Igaz, hogy ml nem rúgtunk gólt, de nem is kaptunk. A nyolcvannyoí* cadlk percig. Akkor Soma alászaladt egy ártatlan beadásnak. Ha a .ka* púban marad, kifejelhette volna a labdát. Vesztettünk. Somáéknak be* jött a tizenhárom plusz egy. Négyen játszanak. Minden héten tízezerrel. De csak ha mi is totőmeccs vagyunk, Mert akkor már van egy fix. Somának még van két-három kapushaverja a második osztályban. Soma megmondja a mi eredményünket, ők megmondják a magukét: így már van három-négy fix tippjük. Ahhoz vesznek még néhány három-esélyes meccset. Ha minden klappol, ez már hét-nyolc fix. Soma a meccs után azzal1 takarózott, hogy beteg volt a gyerekük, nem aludt egész éjszaka,.. Kicsi a lakásuk, ő kért tavaly nagyobbat!] „És miért nem jelentetted meccs előtt a Mesternek, hogy mi történt, hogy védesse Bigét?!“ „Én is szeretek védenil" Soma akkor megúszta. Aztán jött a következő totómeccs. Arra nem játszhatott, hogy mi nyerünk, bár volt esélyünk. De a győzelmi esély so* ha nem lehet olyan biztos, mint a vereségé. Három gólt rúgott az a szerencsétlen csatársor... Végre! Aztán kaptunk egy négyest. Kettőt Soma hozott össze, kettőt Furkő, Állítólag neki is bent volt a pénze azon a héten. Amikor Somát ki akarták rúgni, egyetlen ember állt ki mellet* te: Furkő. Akkor még ő volt a csapatkapitány,.. „Bocsássanak meg neki. A csapat garanciát vállal érte.“ „Végre, hogy van bennetek valami. Ha becsület nincs is, de legalább a betyárbecsület.“ Soma maradt. Most ott ül a kispadon. A játékosok közül akkor nem szólalt fel senki.s. Hogy Somából elég volt. IJe ki is mert volna szájain!? „Ma nekem, holnap neked.“ Ha felszólal az ember, hogy csináljanak végre rendet, hátha vaíame* lyik nagyobb fejes éppen azt pártfogolja, aki ellen felszólalunk? És akkor már ki tudja, ki húzza a rövidebbet? Megsérülünk, véletlenül kihagy a Mester. Aztán hogyan lehet visszakerülni egy olyan játékosnak, akit nem szeret a csapat? Ülhet, az ember a kispadon, félpénzért, vagy megszakadhat a kettőben a sok botlábü közt. Nagy I-nek könnyű, ő bemehet a Nagyfőnökhőz, ott kibeszéli magát, van. akit dicsér, van, akit eláztat, ő mindig tudja, kit hogyan jegyeznek a Nagyfőnökségen ... Még egyetemista voltam, amikor a másodév végén ide igazoltam az egyetemi csapatból. Az az igazság: lehet, hogy soha nem kapok diplomát, ha olykor-olykor nem úgy megyek be vizsgázni, hogy én vagyok a középhátvéd! És ha kaptam volna is diplomát.,, sipirc falura, havi kettőezer-kettőért. Itt azt a pénzt egy meccsen összefocizzuk, ha kijön a lépés... Százszor jobb ez, még ha néha be is csap a mennyköí Hogy a játéko* sok meg a fizetett vezetők miért csinálják, ez világos. De aki fizet? Csak azért, hogy a csapat körül sündöröghessen? Jönnek pöffeszKedve a meccsre)] „Látjátok, ő is vezetőségi tag!“ Szünet előtt felállnak a páholyban: „Lemegyek az öltözőbe a fiükhoz, megmondom nekik.“ Idegenben a meccs után mindig együtt vacsorázunk. Nekünk rosszul jön a korai vezető gól. Utána leereszt a társaság. „Ez a győzelem, és ez a dohány már megvan!“ Azért is rossz, ha korán rúgunk gólt, mert utána az ellenfél nyugszik meg. „Bekaptuk, most már mindegy, most már ki lehet támadni.“ Ha nem rúgunk nekik gólt, ott reszketnek a kapujuk előtt: minden labdát kivágnak a tizenhatosról vaktában, minden labda a mienk, támadásban maradunk, mienk a mezőfölóny, nem szidhat bennünket a kö* zön9ég. Csak nagy helyzet ne legyen! Mert akkor ha az kimarad, kezdődik a heccelés! Van, aki ettől teljesen megszédül. Szabadrúgás! Szívesen rálőném. Huszonöt méterre lehet? Nem rúghatom, mert ne* kém, a középhátvédnek, hátul kell lennem. Utánam már osak Bige van, meg a háló. Ha rajtam is keresztül mennek, mindennek vége. Bige meg is mondta: „Gábor, ha a tizenhatoson kívül átmennek rajtad, lépj vissza, és vágd agyon! A szabadrúgást megfogom. De há rám hozza a labdát, mit csinálok?* Nagy II. rúg szabadot, ö a jobbhátvéd, neki fel lehet menni. De csak olykor.., ha a Mester hozzájárul.., Az a baj, hogy Nagy II. sablonosán rúg szabadot. Ráhitoázza. Őróla az a vélemény, hogy jobb, mint bármelyik válogatott hátvédünk. De nem megy el tőlünk. Mikor hozzánk jött, kapott egy háromszobás lakást. Parasztgyerek, fél, hogy megennék valamelyik fővárosi csapatnál/ Itt minden biztos neki: a lakás, a jatt meg a téeszben a háztáji — és a csapatban a hely, (Hiába jött be hozzánk, á téesz továbbra Is megadja neki a háztájit. Ezt kikötötte, amikor átigazolt.) Még egy-két évet eljátszik, aztán — elmúlik huszonhét éves — már nem hívja senki. Sokszor egész meccsen egy szót sem szól. Ha nagyon nagy a nyomás, magában morog: „A jauistenit neki, de sok a meíau." Nem kell kapkodni. Nagy II. nyugodtan tesz! le a labdát. Nincs olyan helyzet, ami őt fel tudná idegesíteni. Már rég centert játszanék vele. Sokszor percekig áll hátul1 játék nélkül, mert a balszélsője a középpályán van vagy még hátrább. De nem mehet előre! Legfeljebb, ha az utolsó két helyezett ellen játszunk, Itthon. Vagy húsz méterrel hátrál, onnan fut a labdának. A közönség sziszeg. „Már csak ezért is érdemes volt kijönni.“ A sorfal a tizenhatosra 'áll. Nagy II. félmagosan szokta ellőni a labdát a sorfal mellett. Ha a szabadrúgása a sorfalon túljut, és a kapura tart, nincs kapus, aki kifogja. Nekimegy, rugf Remekül telibe találja. A sorfal szétugrlk, egymást is lerántják, ahogy elhúzódnak a labda elöl. Jobbra száll a lövés, a kapus balra vetődik. Megvan az első gól? A középhátvéd estében — amikor a labda már túljut mindegyikükön — sarokkal beleér. A kapus a földön, a labda a felső léc tetejére pattan, onnan túl az alapvonalon-... A középhátvéd a földön marad, kiveti magát. Még nem lehet elrúgni a szögletet, a közönség őrjöng. Nagy II, visszacammog, morog magában megint: „A jauistenit, ez bemehetett vauna.“ ő szögletnél nem mehet fel. Ezt csak a balhátvédnek engedte meg a Mester. Nagy II. ilyenkor a balhátvéd helyén biztosit.
