Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-05 / 23. szám
P icassóról szól: a művészről, az emberről, a zseniről. Sze- ■ vetője. élettársa, F. Gtlot írta a könyvet —• Carlton La- ke-kál közösen. Nem életregény, hanem sokkal Inkább egy nő, íz élettárs a festő vall arról az emberről, aki a háború, a fasiszta elnyomás alatt is választott hazáfában, Franciaországban maiad kommunista lesz és szüntelenül dolgozik, hadakozik: a művészetért; az emberérti Közben beszél nőügyeiről, már-má' elviselhetetlen emberi magatartásáról, környezetéről és természetesen azokról a művekről, amelyek a háború alatt és a7 utána következő években születtek. Mint egy hosszú-hosszú riportregény, olyan ez a könyv. Ken dőzeiltn őszinteséggel, kegyetlenséggel és szeretettel ábrázolta a Guernica „piktorát“. Minden sora adalék egy izgalmas életműhöz. Századunk nagy zsenijének életműve kísért, gondolkodásra, ítélethozatalra kényszerít. ítéletet kell hoznunk önmagunk és a világ fölött. Picasso alkotásait nézve és mondatait, gondolatait olvasva — amelyeket még a könyv megjelenése előtt ellenőrzött és jóváhagyott — nem maradhatunk közömbösek A zsenikkel szemben sohasem maradhatunk közömbösek! Azt hiszem ez az egyik legnagyobb tanulsága ennek a könyvnek, amely nem akar tisztelegni az ember, Picasso e- lőtt, nem emléket akar neki állítani, hiszen erre Picassóndk semmi szüksége nincs. Inkább egy „ecsetvonás“ a kész portréhoz, amely ugyan nem hiányzik, de jó, ha ott van. ZOLCZER János F. Gilot—C. Lake: Életem Picassoval A legtöbb író és festő, aki elhagyta Párizst, és a háborús éveket Amerikában töltötte, a* felszabadulás után, amilyen gyorsan csak tudott, visszatért Franciaországba. Chagall igen későn érkezett vissza. Bella, a felesége meghalt 1944-ben New Yorkban. Valamivel később Chagall összeismerkedett egy angol lánnyal, Virginiával, és fiuk született, alig néhány hónappal a mt fiunk, Claude világra jövetele után. Chagall megírta Pablónak, hogy rövidesen visszatér Európába, alig várja, hogy találkozzanak, és küldött egy fényképet a kisfiáról. Pablo annyira meghatódott. hogy felszögezte a fényképet a hálószobája falára. Tériade egyik nap fölkereste Pablót a Reverdy-illusztrációk dolgában, és Pablo megemlítette neki Chagall levelét. — Ügy örülök, hogy viszontlátom — mondta. — De sok idő telt e‘ azóta... — Tériade erre elmondta, hogy éppen nála van vendégségben Ida, Chagall leánya, és bizonyára szívesen találkozna Pablőval. Így aztán egy hét múlva átmentünk ebédre Tériade birtokára Saint-Jean -Cap-Ferrat-ba, Michel és Zette Leris társaságában. Ida pompás orosz ételekkel várt bennünket — tudta, hogy Pabló felesége, Olga orosz, és nyílván azt hitte, hogy Pablo ts szereti az orosz konyhái. Mindenáron el akarta bűvölni Pablót, aki most már áradozva e- csetelte neki, mennyire szereti Chagallt. Ida tehát szerencsésen befejezte, amit apja levele elindított: Pablo türelmetlenül várta találkozását Cha- gall-lal. Pár hónap múlva Chagall megérkezett a Riviérára. Megüzente — jóformán ez volt az első dolga —,,hogy kerámiát akar készítem Ramié műhelyében, aztán maga is átjött, és munkához látott. Ez már sok volt Pablónak. Annyira azért mégsem szerette Chagallt, hogy ezt is elviselje. Meg is látszott a viselkedésén. Chagall beszüntette látogatásait. Nem vesztek össze, csak Pablo most már jóval kevésbé lelkesedett érte. mint hazaérkezése előtt. Hivatalosan azonban jó barátok maradtak. Bratislavai Líra ’79 Karéi Zieh Május utolsó napjaiban ismét ünnepi köntösbe öltözött Szlovákia fővárosa, Bratislava. Énekesek, együttesek, zenei szakembereik adtak itt egymásnak randevút: tizennegyedszer szólaltak meg a Bratislavai Líra kezdetét Jelző harsionák. A színhely most is a Kultúra és Pihenés Parkja, de a műsor koncepciója nagyon Is megváltozott. Az első két nap a hazai szerzők versenyeznek a döntőbe jutásért, majd a harmadik napon lesz a „nagy harc“ az Arany Líráért. A fesztlválbizottság a beérkezett dalokból 11 cseh és 11 szlovák szerzeményt választott ki, amelyeket befutott és kevésbé ismert fiatal énekesek adnak e- ló, többek között Kare! Zieh, Jana Kocia- nová, Marika Gombitové, Eudovít Nosko, Miroslav Zbirka, V. Krumlová, M. Králová, valamint az Elán, a Za-ja-ce, a Modi e- gyüttesek. Minden este a műsor másik felében hazai és külföldi vendégművészek szórakoztatják a közönséget. Az első nap az Ulrych testvérpár a Javorv együttessel és a nálunk is Jól ismert amerikai Jósé Feliciano, a második napon a Katapult cseh rook-együttes és az olasz Claudio Bagllonl lép pódiumra. A hazai döntő gálaestjén az angliai Showadywady és a legjobb szlovák csoport, a Modus szerepel. Az utolsó, a negyedik este, a hagyományoktól eltérően nem a szocialista országok szerzői versenye lesz; hanem a legjobb előadóinak seregszemléje. Lengyelországot Krystof Krawczyk, Magyarországot Kovács Kati, az NDK-t Regina Thoss, Jugoszláviát Oliver Dragojeviő, a bolgár popzenét Margarita Chranova, a román zenét Dida Drágán, a Szovjetuniót Rokszana Bábáján, Kubát pedig Beatrix Marque® képviseli. A négynapos fesztivált hazánk egyik legnépszerűbb énekesnője, az Arany Csalogány győztese, Hana Zagorová zárja önálló összeállításával. —bogdány— A szerző felvételei Jana Koctanová kétszer is fellép az idei Lírán: egyszer mint versenyző, majd a gálaesten az együttesével I. fejezet I. perc Sípszó, Nagy I. érinti meg a középre letett labdát. Ök választottak térfelet, mi kezdünk. Mi lesz Itt, ha ezek már a kezdőkörön kívül került labdára Is úgy mem nek, mintha a gólvonaluk előtt kellene felszabadítaniuk...? Szabadrúgás: A mérkőzés harmadik másodpercében. Más nem is várható tőlük. Egy pontért jöttek Darabokra törik a mérkőzést. Nagy I. legurítja a labdát bal szélre. (Nagy I» balszélre játszik? He’ tek óta nem adott egyetlen használható labdát sem a balszélsőnek'... J ö Forgátsct szeretné a csapatba, a Mester meg Goldmayert játszatja. Mindenki a mi győzelmünket várja. A bajnokság harmadik helyezettje vagyunk, ők a tizenegyedik helyen tanyáznak. Mindegy, hogy szereznek-e pontot vagy sem, változatlanul a tizenegyedik helyen maradnak. De nekünk ez a két pont az élet! _ Ezzel felkerülhetünk. Megszerezhettük volna a feljutáshoz szükséges két pont egyikét már az előző meccsen Is — idegenben. Akkor most nekünk is jó lenne a null-null. Csakhogy azt a meccset elvesztettük. A nyolcvankilencedik percben még egy-egyre állt a mérkőzés. „Az isten sem marja már el tőlünk ezt az egy pontot!“ Kétezer néző jött velünk. A nyolcvankilencedik percben is mi támadtunk... Ott pattogott a labda húsz méternyire az ellenfél kapuja előtt. Nem tudtak felszabadíta-- ni. Minden labda visszakerült hozzánk. Kismarton vezette a támadást. Az egész hátvédsoruk kifelé rohant, hogy Nagy I-et lesen találja a be- adás. Csakhogy Kismárton felnézett, és nem adta le a labdát, egyedül tört kapura. Tízméteres körzetben egy lélek sem volt körülötte. Kifutott a kapus. Kismárton elhúzott mellette. A kapus Kismárton lábára ve= tődött. Tizenegyes lett volna, de a kapus nem érte el a jobbszélsőnk Jábát, aki az ötösről lőtt... „Bombát a léc alá?“ Örültílf Csak gurítania kellett voínal Fölé. A kapusunk villámgyorsan letette a labdát, az öt és felesre, kigurítot’ ta a jobb hátvédnek, aki vagy harminc méterre állt a saját kapujától, ö egyből a balszélsőnek adta, aki alig futott vele tíz métert, máris be’ lül volt a tizenhatosunkon. . Kicselezte a balhátvédünket. Rámentem. A jobb lábamon volt a testsúlyom. Arra cselezett. Mire a másik lábamra álltam —, hogy jobbal becsúszhassak —, elment mellettem is. Leállt a kapusunkkal cselezni. Utolértem. Ha nem terítem le, góli Hátulról ősz- szeakasztotram a lábát. Tizenegyes. Így kaptunk ki kettő-egyre. , Ha Kismárton nem lő, csak simán bepasszolja a labdát... Ha most az első félidőben rúgunk két-három gőlt — megadják magú* kát A második félidő már csak diadalmenet lesz. Ha lesz... Mert egy mérkőzésen csak az a biztos, hogy sípszóval kezdődik és sípszóval ér véget. De hogy Közben a tudás, a véletlen, a szerencse, a balsors miként kever össze mindent... És semmi sem ismétlődik! Ha egy labdát kivágok taccsra, és az ellenfél dob, vagy ha ugyanazt a labdát hazagurítom a kapusnak, és ő rúgja ki, talán az egész mérkőzés menete más. Vagy ha negyven méterre előre vágom, és éppen egy üresen álló játékosunk szerzi meg... Az emberek azért szeretnek bennünket — és azért utálnak —, mei't a maguk életét élik minden mérkőzésünkön. Ez vonzza őket. Még akkor is, ha csalunk, ha a bíró csal, ha a szerencse nyereti meg velünk a meccset, vagy a baísors marja el tőlünk a már biztosnak érzett két pon’ tot... 2. perc 'A szabadrúgás után ők szerzik meg a labdát. A középhátvéd elindul vele, nekiveselkedik, és rúg egy óriásit. KI a közönség közé. A Tribün fütyül. A középhátvéd nézi a cipőjét, féllábra áll, tapogatja a spiccét. Fent a Tribünön kapkodnak a labda után. A rendezők odaszaladnak. Ä partvonal felé megy a bíró is. Ahelyett, hogy valaki visszadobná a labdát, kiverik egymás kezéből. A Tribün hahotázik. ' A rendezők ordítanak, a bíró kéri a labdát. Csakhogy a nézőnek nem parancsol se a bíró, se a rendezőség... A játékvezető dühödten megfordul, a tartaléklabdával folytatódik a meccs, Odamegyek, hogy dobjam a taccsot. A Mester felugrik. „Azonnal menj vissza a helyedre!" Vlsszarobanok. Nagy II. kezében a labda. Bedobja. Abban a pillanatban a közönség közül valaki egy nagy rúgással a pályára küldi az eredeti labdát is. Két labda a pályán! A Közönség újra hahotázik. Megint fütyül a bíró. Kivitet! a tartalék labdát, és újra dobatja a taccsot az eredeti labdával, A közönség ezen Is derül. „Te, hát nem mindegy, hogy melyikkel játszanak?“ A Tribünön van a közönség elitje. Középen a páholyokban a főnökök. Egy páholyban csak ketten ülnek, az Igazgatóság vezetője és mellette jobbról a Nagyfőnök. Imádják a futballt. Szentigaz, ha a Nagyfőnök elvtárs nincs, mi már rég az NB Ill-ban rohadnánk. így meg tizenkét év óta ostromoljuk az NB I-et. A Nagyfőnök olykor a csapat tiszteletére vacsorát ad. Persze, nem a maga zsebéből. Szól valamelyik „szervnek“, ahol a vezető szintén futballőrült. Vacso= rák csak akkor vannak, ha nagyon jól megy a csapatnak. Vagy ha nagyon rosszul,.. Ez a süket Nagy I. állandóan jártat ja a száját. „A mi csapatunkat már rég szét kellett volna venni! Nem a csapatot.
