Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-05 / 23. szám
(W 5 Amikor megered az eső ACAPULCO [MEXIKÓI Ű71JEGVZET) Az útikalauzok a Csendes- ‘Óceán partián fekvő Acapul- cÓt olyan városként említik, a- mely a világ leglátogatottabb fürdőhelyeinek egyike, ahol a gazdagok főnnek össze. Acapulco azonban festői szépségéről és évente megrendezett filmfesztiválláről Is hires. Valóban festői és nagy történelmi múltú város. Már a gyarmatosítás korában Is fontos szerepet töltött be, mert Acapulco az Atlanti-Óceán partján fekvő Veracruz közötti jelentős, két óceánt összekötő kereskedelmi út egyik végállomása volt. Ma az Acapulco és a főváros, Mexikó City közötti 430 kilométeres távolságot a személyautó vagy az autóbusz korszerű, de kanyarokkal és lejtőkkel teli úton haladva tizenkét óra alatt teszi meg. Romantikus és igen érdekes tájon át vezet ez az út, mégis hosszadalmasnak és fárasztónak tűnik. Maga Acapulco egy gyönyörű, ellipszis alakú öböl partján fekszik. Az 6- böl egyik oldala vagy öt kilométer hosszúságban a nyílt tengerre néz, melynek mélysége errefelé a 20 métert is eléri. Acapulcóban már többször pusztított földrengés, mivel a város az óceán fenekén húzódó, szüntelenül aktív tektonikus törésvonal közelében van. Acapulco elnevezése noha indián nyelvből származik, a- melyben az acailt jelentése nádas, a paloa pedig azt jelenti: megsemmisíteni, a föld színével egyenlővé tenni. Ez arra emlékeztet, hogy Acapulcó o- lyan helyen épült, ahol a nádasokat árvizek pusztították el amit a fennmaradt indián történél nt dokumentumok is alátámasztanak. A spanyol gyarmatosítók már 1521-ben érkeztek Acapulco vidékére. Akkoriban az ősz- szes spanyol expedíció a mai Guererro és Oaxaca államok partvidékéről indult el, s elhajózott erre. Diego Hurtado de Mendoza 1532. június 30-án két hajójával a déli tengerek felkutatására indult. Ezt az időpontot a kikötőváros születésnapjának és fontos történelmi események kezdetének tartják. Már 1550-től is vannak feljegyzések arról, hogy megkezdődött a város benépesedése. 1581-ben Acapulco elnyerte a Spanyolország és a Fülöp-szt- getek közötti kereskedelem lebonyolításának monopóliumát. Az első spanyol áruszállító hajók 1565-ben érkeztek meg Manilából Acapulcóba, a szállítmányt igavonó állatokkal hat nap alatt juttatták el a Mexikói-óból partján fekvő Vera- cruzba. így szállították a kínai porcelánt, selymet és fűszert. A flotta megérkezését Acapulcóba állítólag a mexikói főváros 8000 kereskedője várta 1508-ban 11. Fülöp Acapulcói várossá nyilvánította. Történelméből azt ts megtudjuk, hogy a kikötő közelében a Will, században felépült a San Diego erőd. amely ma múzeum. A XIX. század elején Alexander von Humbolt híres német természettudós Acapulcót a Csendes-Óceán partvidéke legszebb kikötőjének nevezte. Mai nevét a város csak 1873- ban, alig száz éve vette föl, de jelentőségével túlszárnyalja a belföldi Chilpancíngót, Guererro állam fővárosát, Egyúttal Acapulco világhírű fürdőhely, az európai Riviérával, Tahitival és a Hawaii-szigetekkel vetekszik. Több mint száz szálloda található itt, többnyire é- desvízü medencével, tengerparti stranddal és az elmaradhatatlan légkondicionáló berendezésekkel. Az épületek — köztük a magánvlllák — stílszerűek, mexikói módon eredetiek és korszerűek. A város képét számos vendéglátóipari létesítmény, bár, filmszínház, éjszakai mulató, játékkaszinó és áruval teli üzlet egészíti ki. Az északabbra levő Mazatlan kikötővárossal együtt Acapulco a sporthalászat központja. Az Idegenforgalom fellendülésének árnyoldalai ts vannak a város életében. Nem is olyan régen élénk vita folyt a meAkik már gyermekkorukban kénytelenek dolgozni dézték Lazar Cardenses volt mexikói elnök e kijelentését: „Acapulco nem válhat az amerikaiak számára azzá, amt Batista diktátor idején Kuba volt.“ Rámutattak arra, hogy az Ilyen „idegenforgalom* sok visszásságot szül. A várost társadalmi szempontból két nagy részre oszthatjuk. Lent a tengernél Idegen tulajdonosok szállodai és a luxusvillát Iállítólag a nemrég megbuktatott perzsa sah is vásárolt egyet j vannak túlsúlyban, míg a domboldalakon a lakosság többsége a gazdagok életszínvonalával szembetűnően ellentétes körülmények között él. A város északt részében levő Quebrada már önmaga érdekes látvány. A La Quebrada (a spanyol szó repedést, szakadékot jelent) kezdetben szűk, természetes öböl volt. Mai formáját részben mesterségesen nyerte, amiről a legtöbb turista nem tud, pedig ez is város történetéhez tartozik. Acapulco afféle gránitkráter körül fekszik, időjárása azért nagyon meleg és száraz, mert a környék dombjai akadályozzák a levegőmozgást, s a nappal fel- hevült sziklafalak éjszaka ts sugározzák a hőt. Ezért valamikor a múlt században le a- karfák dönteni a sziklákat, hogy javuljon a légáramlás. Sok ezer köbméter gránitot mozgattak meg, de a kttüzött célt mindmáig nem sikerült elérni. A meredek és magas sziklákon hasadékok vannak, amelyekben a tenger eróziója bemélyedéseket képezett. Ezek némelyike fjordok vagy sziklás alagutak kicsinyített mása. Es itt a Quebradóban, a fehérre festett El Mirador étterem és a nagy parkolóhely közelében száraz virágokkal övezett sík helyet találni. Vele szemben stadionszerü lelátó. Itt főnnek össze időnként a turisták és az üdülök, hogy nem mindennapi látványban legyen részük. A lelátóval szemközti térségről, kb. 50 méter magasságból ugranak a tengerbe a helybeli clavadtsták. A merész vállalkozó életben maradása ittál függ, helyesen oálasztja-e meg ázi a pillanatot, amikor a hullámverés a bevágásba, a „mini)fordba" ér. Amint erről a helyszínen bárki könnyen meggyőződhet, az ugráshoz nemcsak óriási bátorság, hanem tapasztalat is kell. Az ugrónak nincs hol nekifutnia, az érkező hullámot sem figyelheti meg könnyen. Ha ugrásához nem eléggé vagy túlságosan nekirugaszkodik, a sziklán lelheti halálát, Már önmagában a mélybe tekinteni hátborzongató látvány, hátha még elképzeljük, hogy ugrani kelleneI Az utóbbi időben ezek a bátor emberek éjszaka fáklyával a kezükben ugranak, hogy növeljék a látványosságot, de főként azt az összeget, amelyet már a mutatvány előtt besepernek. Az útikalauz is elárulja: a legtöbb ugró nem tart ki sokáig a „szakmában". Vagy szörnyethal a sziklákon, vagy egész életére megnyomorodik. Bár Acapulcóban erről hivatalos statisztikát még nem készítettek, keménykötésü férfiak számára sem könnyű ,ßzakma“ xikói sajtóban erről a kérdésről, s a közvélemény világosan kifejezte, hogy nem akar további szórakozóhelyeket és játékkaszinókat. Ezzel összefüggésben figyelmeztetésként iVladimír Prlputen Ford.: — dp— Acapulco, a szegények és a gazdagok Vámsa A szerző felvételei VIETNAMI GONDOK VIETNAMI ÖRÖMOK Üfoncavatón Quang Nlnhben, a Kínával határos egyik tartományban járunk Vuong, a kísérőm megsimltja egyenes szálú haját, és megszólal: — Az öregek mindig mondták. Az én nagyapám is, de akkor nem hittem neki, hiszen kt gondolt volna háborúra. A kínai néppel hagyományos barátság kötött össze bennünket. Szóval az öregek azt mondták, a kínaiakkal vigyázni kell. Ügy látszik, t- gazuk lett. A messziről jött vendégnek könnyű lenne a vietnami történelem viharos évszázadaira utalni, amikor a nagy északi szomszéd uralma alá akarta hajtani az országot. Nekem mégis korábbi, 1972-es utam egyik jóslásnak bizonyuló élménye jut eszembe. Hanoiban azon a napon ragyogó, verőfényes Idő volt. Verőfényes, tehát amerikai légitámad íssai fenyegető. Vendéglátóink reggel közölték, hogy délelőtt filmvetítésre vagyunk hivatalosak. Hazudnék, ha tagadnám: bosszankodtunk. Hiszen lehet, hogy éppen ebben az érában a főváros közelében is bombák hullanak, s a tudósító dolga az lenne, hogy erről beszámoljon, s akkor mi moziba megyünk. Alig leplezett bosszankodásunk csak fokozódott, amikor kiderült, hogy az óriási vetítőteremben hárman vagyunk: újságíró-kollégám, a tolmácsnő és én. Dühösek akko.r lettünk, amikor az első kockákból kiderült, hogy színes történelmi rajzfilmre vagyunk hivatalosak, amely arról szól, hogy Vietnam földjére i- degen katonák érkeztek, akik felgyújtják a falvakat, elűzik, megölik az embereket. Ám születik egy népi hős, akit a falu feltáplál, valóságos óriás lesz, s kiűzi a betolakodókat A fiatal tolmácsnő következetesen így fordított: „Az északi agresszorok“. Az ötödik esetnél rákérdeztem: „A kínaiak?“ Maga! elé figyelő arccal bólintott. Előző nap a külügyminisztériumban arról hallottunk, hogy Vietnam élvezi a szocialista országok támogatását. Másnap ezzel a filmmel hozták a tudomásunkra, hogy azért különbséget tesznek a szocialista országok között, még ha akkor, a háború kellős közepén nem Is lett volna Ildomos a nézeteltérésekről beszélniük. Hiszen Kína is támogatta Vietnam harcát, az utánpótlási vonalaik egy része is a hatalmas szomszéd területén keresztül vezetettt. De a vietnamiaknak már akkor is voltak értesüléseik arról, hogy Kína nem tartja kívánatosnak az amerikaiak távozását az indokínai térségből — s ezt a kínai, vezetők az USA tudomására is hozták. A déli országrész felszabadítása, az újraegyesülés után a kínaiak mind nyíltabban hangoztatták, hogy nem örülne’’- az erős, egységes Vietnami Szocialista Köztársaság létrejöttének s következetes internacionalista politikájának. S Kína megkezdte a harapófogó-akciót: a kambodzsai Kína-barát Pol Pot-re- zsim felhasználásával délnyugatról, északon pedig feszültség szításával, majd agresszív háború indításával lekötni Vietnamot, megakadályozva, hogy az ország égető helyreállítási és gazdaságfejlesztési feladatai! megoldja. Feladat pedig van bőven: ha csak a mezőgazdaság gondjait nézzük, akkor Is évtizedre szőlő a termelékenység fokozása, új területek megművelése, a túlzsúfolt deltavidékekről a lakosság áttelepítése, új gazdasági körzetek nyitása. Hogy a ma még szűkös lehetőségek hogyan hatnak az emberi sorsokra, arra jő példa másik Ismerősöm, Pham esete. A fiatalember Hanoiban él, dolgozik Immár évek őta — felesége gyermekükkel pedig Haiphong közelében egy faluban. Minden második hét végén látja őket. Micsoda szigorúság! — gondolhatná az ember. Az. ha a családi együttlét, boldogság szempontjából nézzük. De Hanoi túlzsúfolt, nincs annyi lakás és munkaalkalom, hogy egyszerűen összeköltözzenek. Mert ne feledjük, a ma még bivalyvontatásra, kézi erőre alapozott mezőgazdasági termelésnek az is nagy e- redménye, hogy fejadagok révén minden dolgozó család asztalára jut az alapvető élelmiszernek számitó rizsből és némi hús. bél Is. Az évi népszaporulatot másfél mii liéra becsülikl Érdemes belegondolni, hon nan és milyen erőket von el a háborús ké szültség, amelyet Kína kényszerít az or szágra. És akkor még nem beszéltünk a déli országrész sajátos gondjairól. Ho SÍ Mlnh- -várostól fa volt Saigon) délkeletre, a tengerpart közelében egy háborítatlan erdő közepén van egy iskola. Egy a sok közül. Nyolcszáz fiatal él, dolgozik, tanul itt. Nem önként jöttek, valamennyiket úgy telepítették ennek az új gazdasági körzetnek a határára. Hogy miért nem önként vállal ták? Magyarázat helyett álljon Itt koráb bt „foglalkozásuk“: tolvaj, kábítószeresem pész, -élvező, prostituált, munkanélküli csavargó. Az amerikai megszállás alatt el viselhetetlen méretűvé duzzadt Saigon ut cáln nőttek fel, annak a korszaknak az ál dozatal. Maguktól nem akartak, nem tud tak volna szakítani múltjukkal, azért hozták Ide őket. Áltálában fél évet töltenek Itt, szakmát tanulnak, elvégzik az általános iskolát, aztán vagy vidéken élő hozzátartozóikhoz, vagy egy ü] gazdasági körzetbe költöznek. Mindez így túl egyszerűen hangzik, de ha hozzáteszem, bekerülésükkor 80 százalékuk nemi betegségben vagy más, súlyos népbetegségben szenved, akkor érthető, milyen nehéz munkát végez az űj é- letet építő fiatalok Iskoláiéban a tapasztalt ifjúsági vezetőkből álló negyven fős „tanári kar.“ • .1 A fiatal, huszonéves Diep árvaként nőtt fel: — Aztán 12 éves koromban megszöktem az árvaházból — mondja. — Ismerősöknél laktam, de önálló életet akartam kezdeni, táncosnő lettem egy bárban. Lesüti a számét, lábával a földet rugdossa. Láthatóan ő is érzi, túlságosan finoman fogalmazta meg foglalkozását. És a fél- szegség jele, hogy immár szégyellt is akkori önmagát. — Itt sok emberrel ismerkedtem meg — folytatja. — Tizennyolc éves koromban már jót kerestem. A ré^i rezsim egy hadnagyával összeházasodtunk. Sajnos-, 6 rászokott a heroinra, követtem én is. Hat éven keresztül, a felszabadulásig egy kábítószert csempésző bandában működtünk. Férjem heroin-túladagolás következtében meghalt,, én meg idekerültem. Társnője más eset. Nem is titkolja, hogy elég jómódú családból származik, s kalandvágyból hagyta félbe az Iskolát. — A Melodie Hotel táncosnője lettem, ennek kínai, azaz hoa tulajdonosa volt. Egy harminchét éves férfivel éltem együtt, gyermekem született, attól kezdve otthon maradtam. A férft tolvajlással tartott el bennünket. Két évig éltünk így, amikor a régi rezsim rendőrsége egyszer tetten érte, s lelőtték. Megint táncosnőnek mentem, és egy öreg férfi kitart ott fa lettem. A fel- szabadulás utá ide kerültem. Mindketten elvégezték már a féléves iskolát, de itt maradtak oktatóként. Diep mondja: . — Talán így sikerül. miamit törleszte- nünk azoknak, akik kivezettek bennünket a korábbi életünkből. És lehet, hogy a fiatalok nekünk könnyebben elhiszik, mint a többi tanárnak, hogy lehet változtatni önmagunkon. Nem lehet és nem érdemes folytatni azt, amibe a régi rend belekény- szerített bennünket. M1'1’ ’ f •SC'7JÖ Foglalkozások közólt em, xts tánc. az Oj életet építő iskolában A szerző felvételei
