Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-29 / 22. szám

9

VOLT EGYSZER EGY SZILVESZTER... (?)

MATESZ : SZILVESZTER

Ismerek én is egy Szilvesztert: érettségire készülő középiskolás, mégpedig az ország egyik legrangosabb alma materében tanul. Ö is másképp akarta megrendezni a klubesteket, az ifjúsági összejöveteleket, másképp képzelte el az osztályfőnököt, másképp a tanítást. Tett is érte, hogy ez a más érvényre is jusson. Mi lett az eredménye? A tanárai egyre-másra azt bizonygatták — valami nincs nála rendben. Igyekeztek meggyőzni őt arról, hogy a világot nem érdemes megváltani, mert a világ ezt nem igényli. És ő is olyan lett, mint a többi átlag diák: tanulgató, puskázgató, magába forduló...

Ján Jílek Szilvesztere is mást akart. A szövetkezetben, ahol dolgozott, hintalovak helyett hintateheneket gyártott, a bálon nem a csinos és kacér lányokat kérte fel, hanem leemelte a bejárati ajtót, és azzal táncolt, férfi •létére nem apa akart lenni, hanem pótmama ... A maga módján harcolt ő is a lélek és test világának meg változtatásáért. Főnöke, a szövetkezet elnöke orvost hívat hozzá, hogy állapítsa meg Szilveszter elmegyengeségét. Mert aki ilyen terveket sző, az szinte biztos, hogy nem normális! Ki hallott már ilyen marhaságokat.-..?! Hintatehén, ajtóval lejtett tánc, apaság helyett pótma- maság! Hát mondják meg, kérem, normális ez a Szilveszter? Ezek a szilveszterek? Bolondokházában az i- lyennek a helye, nem egy nyugalmas falusi házban, nem egy jól menő szövetkezet vezetőségében! Ha marad, még megfertőzi a többieket, még azokra is átragad a nyavalyája, és akkor oda az egész falu értelmes, dolgos munkása. Nem, ez tűrhetetlen állapot! — hadakozik, szitkozódik a szövetkezet elnöke, a barát, a régi játszótárs, aki már sok jót és rosszat megélt Szilvesz térrel együtt, de ezt már ő sem bírja: Szilvesztert el kell vitetni!:

2.

„A férfi egyszerű munkára való alkalmatosság -... Legfeljebb gondolkodásra jó. A nő az egész örökkévalóságot hordozza magában. Egy olyan férfi, mint teszem azt én, ugyan mire jó?... Mire? — Asszony szeretnék lenni! Mama... Mamucill“

Mi mindent kellett átélnie Szilveszternek, mi minden játszódhatott le körülötte és benne, hogy ezeket mondja? Milyen erő, milyen csapás ölte ki belőle hitét: hitét, hogy a férfi — az ember! —, több, mint munkára való alkalmatosság? Honnan gyökereznek ezek a mondatok? Valóban bolond, félkegyelmű lenne Szilveszter? Hiszen nem mindennap hallani ilyen monológot,.. Eny- í- nyire kishitűvé válhatott? A pénz, a jól fizető szövetkezet, a csak anyagiakban gondolkodó elnök barát a-lelki élet értelmét ennyire kiölte volna Szilveszterből? Mi nek nevezzük hát Szilvesztert? Bolondnak vagy világmegváltó zseninek? Harcra buzdító vezérnek?

Szaporodnak, sokasodnak a kérdések, ami nem is lenne baj, a baj ott kezdődik, amikor a darabban a felgyülemlett kérdésekre nem kapunk választ. Nem kapunk sem egyértelmű, se talány feleleteket. A komédia jól időzített csattanóval zárul: Szilveszter magához öleli a meglehetősen könnyűvérű falubeli lányt, Hajnalkát, és kijelenti, mégiscsak apa lesz belőle.

Ez így mind szép, mind jó, állítja a rendező a műsorfüzetben, hiszen ez bizonyítja a szerző emberbe vetett hitét, azt, hogy „az emberiséget, a teljes és gazdag érzésvilágért folytatott harc, a XX. század második felében sem szélmalomharc.

Mondjuk, hogy ez így egy az egyben igaz is. Mond juk! De ezt bizonyítani is kellene a darabban. Bizonyítani, méghozzá a művészet erejével, nem pedig üres szólamokkal. Mert ahogy nem tudni, hogy Szilveszter miért lett más, az sem világos, a darab végére miért válik átlagemberré.

így az okos ötletek, a napjainkban valóban fájó és lényeges téma, gondolat megmarad a szólamok szintjén: Falu — látástól vakulásig munka; város — színház, mozi, képtár! Mást akarni — bolondság; a dolgokba beletörődve élni — erény! Ez minden, amit a darab, a komédia a nézőnek a színpadon elmond.

És erőltesse meg a kedves néző a fantáziáját, ha mást is akar hámozni a komédiából. Töprengjen, gondolkozzék, ha mondanivalóra vágyik!

Az inspiráló szándék ebben a műben azért mindenképpen hiányzik. Csupán olcsó, „szart se mondok“-féle hatásvadászó poénok röpködnek a színpadról. A néző pedig — mi mást tehet — nevet, hahotázik, és még arra is hajlamos, hogy elhiggye, ezek Is a darab jelmondatáért — mindent az emberért — történnek.

3.

Mégsem bánom, hogy megnéztem az előadást.

Dráfi Mátyás miatt — érdemes volt!

Az általa nagyon komolyan vett szatirikus, humoros, komikus szerepet — épp a halálkomolysága miatt — csillogva, tündökölve alakította. Ha többen sikeresnek tartották a darabot — az egyedül neki, Dráfi Mátyásnak köszönhető. Színen volt szinte az egész előadás alatt Művészete nem lankadt egy percre sem. Kitűnő érzékkel jó „skálán“ kezdte a játékot, percről percre tudott fokozni — s ennek köszönhetően messzemenően túlnőtt az alakított darabhősön. Hogy alakítása mégsem vált teljesen1 egyértelművé, hogy nem kaptunk a kérdésekre válaszokat, az nem az ő hibája: Szilvesztert nem a kezdet és a vég között ábrázolta a szerző, hanem jóval a határok között, »m

4.

Volt a darabban néhány dramaturgiai és rendezői melléfogás. {A rendező Mikulás Fehér m. v.) Az első felvonásban nagyon hosszú ideig volt a színen két szerepDráfi Mátyás fSzilveszterj és Lőrincz Murgit a darab egyik jelenetében

lő: már-már kamaraszínházra emlékeztetve. Az űrt két* ten nem tudták kitölteni — ezzel lelassult a darab lendülete, álmosította a nézőt. Aztán a hirtelen berontó „tömeg“ egy csapásra nem tudta magával ragadni a helyzetet. A szereplők értelmetlen mozgatása, szaladgálása ugyan jelezte a magatehetetlenséget, fejetlenséget, kapkodást, de ez a jövés-menés nem vált javára a szövegelemzésnek, szövegértésnek. A hangyaboly nyüzsgött, csak nem tudtuk, miért. Azért-e, mert esőt éreztek, vagy mert idegen „test" került a bolyba, vagy.».

5.

Szerettem volna, ha a darab címe nemcsak egy nem mindennapi névre utal, nemcsak egy nem mindennapi napra az évben, hanem épp azt jelzi, hogy Szilveszter az év minden napján „SZILVESZTERI“ marad, hogy mindig, mindenkor küzd, harcol a másért — legyen bár szélmalemharc ez Ha a szilveszteri- magatartás nem válik megalkuvássá, ha az író úgy bizonygatja az emberbe vetett hitét, hogy Szilveszter Don Quijote-i példa marad: mindörökre.

Mondom, szerettem volna! 1

ZOLCZER JÁNOS

Szirtes

Ági

Hivatásának egyetlen jelét sem lehet felfedezni magatartásán. Barna haját egyszerű kontybán viseli, arcán szinte alig van festék. Mégis, mivel vonja magára a Ügyeimet? Bájos arcával? Mosolygó szemével?

Azt hiszem, leginkább azzal a kedvességgel, amely egész lényéből kisugárzik.

— Bejolyásolta-e pályaválasztását az hogy édesapja, Szirtes Adám is színész?

— Tudatosan nem befolyásolt a munkája, de a gyermekkoromat misztikummal 6 vezte a film és a színház varázsa. Gyakran elkísértem őt filmforgatásra vagy szín házi próbára, s Ilyenkor a neki szánt sze rétéiből bőven futott nekem is. Nem egyszer ma ts érzem: az 6 színészi hiteléből táplálkozik az a bizalom, amely most kő rillvesz.

— Érettségi után gondolom, nem is került szóba, hogy hová jelentkezzék, hiszen mindenki magától értetődőnek vette, hogy

a színművészeti főiskola felé húzta a szíve.

— Apu kimondottan őrült, hogy követem őt, de a felvételire való felkészülésben egy cseppet sem segített. Talán azért, mert attól tartott, hogy önkéntelenül a maga kévére formálna.

—- Vámos László, az Operettszínház rendezője volt a főiskolai osztályfőnöke, akiről köztudott, hogy tanítványait széles skálán mozgatja. Ön milyen szerepekben vizs gázott?

— Lujzát alakítottam az Ármány és szerelemben, Dollyt a Sosem lehet tudniban. Natasát az Éjjeli menedékhelyben, Irinát a Három nővérben.

— A siker élményével jóval korábban megismerkedett, mint az osztálytársai: Kovács Nóra, Peremartoni Krisztina, Hernádi judit, Üjhelyi Olga, Sárvári Győző. Harmad éves volt, amikor eljátszotta első filmsze repét, az Egy erkölcsös éjszaka szolgálóid nyát, majd a Madách Színházban kapott két főszerepet.

— Wilder Házasságszerzöjében Tolnay Klári partnere voltam, a Vássza Zselezno- vában Psota Irénnel játszottam. Aztán Markos Miklós kért fel, hogy eljátszanám-e a Csillagszemei Anyicskáját? Boldogan mondtam igent, hiszen ez volt az első igazi ftlmszerepem.

— Tavaly végezte el a főiskolát, s bár több budapesti színház hívta tagjai sorába, ön mégis a kecskeméti Katona lózsef Színházat választotta. Miért?

— Nincsen ennek semmi titka. Egyszerűen azért döntöttem így. mert komoly feladatokra számítok. A fővárosi színhá zakban pedig sok a hozzám hasonló fiatal színész, így aztán nem maradt volna más hátra, mint várni. Várni a lehetőségre, a kibontakozásra, a bizonyításra.

— S arra nem gondolt, hogy így majd kevesebb filmszerepet kap?

— Nézze, akinek szüksége van rám Kecskeméten is megtalál. Mert én a szakmát színházban szeretném elsaiá'ltani.

És filmezésre így is lehetőségem van. A Nem élhetek muzsikaszó nélküli például akkor forgattuk, amikor Shakespeare Pericle- sét próbáltuk. Délelőtt Pólika voltytm, dél után Marina. Igaz, nem volt könnyű.

— Néhány hónappal ezelőtt újabb kiasz- szikus szerepet kapott

— Beke Sándor, színházunk rendezője Dosztojevszkii Félkegyelmű című drámájában fepancsin tábornok lánya szerepét bíz- <a rám.

—- Pihenésre mennyi ideje jut?

— Hétfő az egyetlen szabad napom. A

vasárnapi előadás után még éjtel vonatra ülök és hazautazom Budapestre a szüleim hez. Kedden aztán minden kezdődik elölről. Délelőtt próba, délután tájolás, este e- lőadás. G. Szabó László