Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-22 / 21. szám

Muhammad Ali hivatásos nehézsú­lyú ökölvívó világbajnok fényes pá­lyafutása során nemcsak a szorító- ban tüntetteki magát, hanem embe­ri magatartásból is nemegyszer feles­re vizsgázott. Legutóbb az ENSZ kü­lönleges, a fajttldözés kérdéseivel foglalkozó bizottsága előtt. A Szov- fetszkif szport című napilap terjedel­mesen. foglalkozott AU szereplésével az ENSZ fórumán. Leslie Harriman, az ENSZ-nek a fajüldözés kérdéseivel foglalkozó kü­lönbizottságának elnöke kalapácsá­val az asztalra ütött, és a terembe belépett testőreinek kíséretében Mu­hammad. Amerikában vagyunk. A te­rem kitörő tapssal üdvözli. A külön­bizottság elnöke röviden méltatja Ali bátor magatartását, aztán az ökölví­vó lép a mikrofonhoz: — A legnagyobb megtiszteltetés számomra, hogy az Egyesült Nemze­tek Szervezetének emelvényéről be­szélhetek — mondja minden pátosz és papír nélkül szabadon. — Folyta­tom az emberek jogaiért vívott har comat. A vietnami háború idején kezdtem. Nem akartam Vietnamban harcolni. Inkább bezárattam volna magam, minthogy ártatlan embere­ket öljek. — Háromszor hívtak a Dél-afrikai Köztársaságba. Utoljára tizenkétmil­lió dollárt kínáltak. Azt válaszoltam. hogy nem — folytatja, majd kitér a Szovjetunióban tett látogatására: — Egész életemben igyekeztek be­lém verni, hogy az oroszok az el­lenségeim. A közelmúltban jártam a Szovjetunióban. Megismerkedtem az oroszokkal. Sőt, fogadott maga Brezsnyev elnök is. Elképedtem a lá­tottakon. Nem vagyok orosz. Nem vagyok kommunista, de kijelentem, hogy az oroszok a barátaim. Soha sem találkoztam lelkesebb, szívélye­sebb és jobb emberekkel. Nyíltszívű- ek. Nem osztják jel a világot fehé­rekre és feketékre __ Ali még sokat beszélt a fajüldözés­ről, a földi igazságért folyó harc je­lentőségéről, aztán elvonult testőrei kíséretében. Hja kérem, Amerikában vagyunk! oöo 'Az amerikai Renaldo Nehemiah a közelmúltban szenzációs világcsúcsot állított fel 13 másodperccel a 110 méteres gátfutásban. Közben kitudó­dott, hogy a 20 éves egyetemista e- redetileg az amerikai futballnak hó­dolt. Amikor hívták az atléták tábo­rába, mert szembe tűnt a gyorsasá­ga, röviden így válaszolt: — Labda nélkül nem futok. Aztán mégiscsak váltott, és íme az eredmény. ooo A hirtelen hatalmas lendületet vett amerikai labdarúgás dollárjainak leg­újabb „hívei“ a portugál játékosok lettek. A Sporting Lisabon két kie­melkedő tudású labdarúgója, a sok­szoros válogatott Artur és a hajdani francia csillag, Salif Kelta hamaro­san a bostoni Tea Men csapatának színeiben játszik. A Sporting másik két erőssége, fordán és Manuel Fer­nandez is a tengerentúlra kacsingat. ooo Különösképpen drámai lefolyása volt az Angol Kupa 98. döntőjének. A londoni Arsenal már az első féli­dőben kétgólos vezetésre tett szert, és amikor már-már ünnepelték a győztest, a Manchester United a 87. és a 88. percben McQueen és Mcll- roy révén egyenlített. A dráma azon­ban ezzel még nem ért véget, mert az Arsenal mindjárt az. újrakezdés u tán belőtte a győzelmet és a nagy tisztelettel övezett kupát jelentő gólt. Hogy hány embert szállítottak szív- infarktussal a kórházba, arról nem szól a jelentés. Egy azonban bizo­nyos, mifelénk a szurkolónak nem kell attól tartania, hogy ilyen meg­próbáltatásnak lesz kité.ve. Az arany­lábú fiúk rendszerint már egygólos vezetésnél bedobják a törülközőt... (palágyi) VIRTUS A BIRKÓZÓ )! — Magvani Sikerült! Siikerültl Kocsis Ferenc két karja magasan a feje fö­lött, izzadt arcán önfeledt mosoly, így járja körbe a birkőzószőnyeget. Előzőleg, az ered­mény .kihirdetése után, miután a fehérruhás bíró az ő karját emelte magasba, már helyben három hatalmas szaltőval ünnepelte rögvest Eurőpa-bajnoki címét. Hegedűs Csaba rohan be a szőnyegre, ölbe kapja versenyzőjét, tarkóját veregeti, csókol­ja, úgy viszi a többiek ujjongó gyűrűjébe. Ez volt talán az örömmámor csúcspontja, de hasonló jeleneteknek többször is szemta­núi lehettünk a bukaresti Kultúra és Sportpa­lotában, az idei birkózó EB színhelyén. Persze, a fordítottjának is. Amikor például a bírók igazságtalan döntésükkel elvették az Európa-bajnokí címet az ötvenkét kilós Rá'cz Lajostól, az egész csapat köréje gyűlt, vigasz­talta a könnyező fiút, testi-lelki jóbarátja, Ko­csis Feri még átkarolta, úgy sírt vele együtt. Ez a ritkán látott érze.lem-gejzír, egymásért élés-halás, ez az olaszos jellegű, már-már te- átrális együtt-akarás azonban ugyancsak rit­kán tapasztalt emberi viszonyokat takar, irigy­lésre méltó csapatszellemet jellemez külsőleg. Öt éve figyelem jelentős világversenyek al­kalmából a magyar birkózók szereplését, de a mostanihoz hasonló céltudatos, összekovácso- lódott kollektívára még nem volt példa. Valami hasonló már az előző évek folya­mán, főleg a tavalyi oslói kontinensbajnoksá­gon, a norvég főváros fölötti dombon épült Idrettshalle csarnokban is tapasztalható volt, de korántsem ilyen fokozottan. Ideje, hogy eláruljam: a mai szövetségi ka­pitány Hegedűs Csaba volt akkor, még aktív versenyzőként a csapatkapitány, ő volt a töb­bieket lelkesítő, magával ragadó vezéregyéni­ség. Igen, Hegedűs Csaba, az olimpiai bajnok, a világbajnok, aki súlyos balesete után úgy­szólván a másvilágról tért vissza a birkózó­szőnyegre, az idén szövetségi kapitány lett. Edzői képesítése ugyan nincs, de természetes intelligenciája, rengeteg versenyzői tapaszta­lata predesztinálta erre a posztra a harminc­éves fiatalembert. Gurics Györgyöt, a sikeres, sokévi mesteredzőt váltotta fel ebben a funk­cióban. Nem elhanyogolható momentum, hogy elöljáróban sok bizalmat és úgyszólván szabad kezet kapott. A rá jellemző hévvel vetette im­Hegedűs Csaba (balról) harcban Frank Anders- sonnal, a 90 kg jelenlegi svéd világbajnokával. A felvétel a tavalyt oslói EB-n készült, Csaba az idén már a szőnyeg sarkából, melegítőben figye­li a küzdelmeket. A szerző felvétele gát a munkába, melynek gyümölcsét eredmé­nyek formájában elsősorban az eljövendő évek érlelik csak meg, nem vitás azonban, hogy a magyar csapatra birkózóberkekben már most felfigyeltek. Nemcsak virtusára, küzdeni tu­dására és akarására, de eredményeire Is- So­kan jósolják, hogy a magyarok, akiknek nem egy versenyzője (elsősorban a kötöttfogásúak- ről van most szó) már most Is a világ legjobb­jai közé tartozik, a moszkvai olimpia után kollektiven is beékelődnek a ..nagy hármas“, a Szovjetunió, Bulgária és Románia válogatott­jai közé. Érdekes, hogy a már említett legjobbakat egy bizonyos lelki többlet — ami pedig a mo­dern sportban egyre nagyobb szerepet játszik — jellemezte. Kocsis például úgy védte meg a 74 kg-ban Európa-bajnokí címét, hogy az el­ső fordulóban, egy véletlen „kisiklás“ után. kétvállas vereséget szenvedett az egyébként szintén kitűnő finn Huhtalától. Ez nagyon nagy szó, hiszen az Ilyen vereség a birkózószabá­lyok értelmében négy hibaponttal jár (hatnál a versenyző búcsút mond a további küzdel­meknek). A döntő mérkőzésen pedig vert helyzetből győzött — tussall Persze voltak megingások, érthetetlennek tűnő gyenge tel­jesítmények is a tíz súlycsoport egyikében-má- sikában. Hegedűs Csaba ezekről a nyolcnapos EB u- tán, a sok hangosan kiadott utasítástól, buz­dítástól rekedt, elcsigázott hangon, de derű­HEGEDÜS CSABA VARÁZSVESSZŐJE SZŐNYEGEN látóan így nyilatkozott: — A csapat sokát dolgozott a felkészülés során. Nagyon akartak a fiúk, és én még csak szítottam bennük a győzelmi vágyat. A foko­zott győzni akarás pedig néha görcsössé teszi az embereket. De amikor ezen a nyomasztó érzésen átestek, amikor belemelegedtek a harcba, ez a szellem már nagyon is jó irány­ba hatott. Tudom, hogyha hosszabb ideig ilyen lesz a csapatszellem, később már az első me­netekben sem lesz baj. A tudást ugyanis nem­csak meg kell szerezni, hinni is kell benne! Ezt a hitet pedig csak a sok munkával tényle- * geseo elért siker táplálhatja. Ez tehát az a varázsvessző, airiellyel He­gedűs Csabának úgyszólván egy suhintással sikerült megváltoztatnia nemcsak a csapat- szellemet, hanem az együttes legtöbb tagjának a munkához való hozzáállását Is. Kaszás Sándor, a budapesti Népsport szak­írója mesélte, milyen kemény munkával ké­szültek a fiúk a versenyidényre, mennyit dol­goztak a szőnyegen, az erősítőteremben, ho­gyan kapaszkodik tíz körömmel — képletesen és sző szerint is értve — a meredek dombok- ; ra az ellenőrző erdei futóversenyen, kölcsönö­sen bíztatva egymást, lelket verve a kishitűek- be, akik már-már hajlamosak voltak legyinte- ni: ugyan, nem érdemes ennyit kínlódni. Ez a munkába vetett fanatikus hit egyéb­ként nem újkeletű a magyar versenysportban. Állítólag az egykori súlyemelő világcsúcstartó Veres Győző alkalmazta gyakorlatban azt a könyörtelen, ám nagyon is megalapozott elvet, hogy a sportolónak saját magát kell ösztö­nöznie, kemény munkára kényszerítenie, ö úgy mondta: sarokba szorítania. Kocsis Feri meg — ma — így mondja: Olim­piai bajnok leszek. Olimpiai bajnok kell hogy legyek. Úgy éltem, annyit dolgoztam, hogy más nem tehetett többet a győzelemért. De Bukarest után azért megpróbál még töb- j bet dolgozni, „rátenni még egy lapáttal.“ Kimondhatalanul jó érzés ilyen embereket látni, ilyen sportolóikkal beszélgetni manap­ság, amikor mondjuk egész sor focipályán ki­tűnően fizetett és önmagukat sokra tartó „sportolók“ játszogatnak kitartóan a pöttyös labdával meg az egyre fogyatkozó nézősereg türelmével. Sétatempóban. MAJOR LAJOS AHOL NEMCSAK FOCI A VILÁG Még manapság is kevés olyan tiszta és rendezett községet találunk az ország­ban, mint a Bratislavától mintegy húsz kilométerre fekvő Nagymagyar jZlaté Klasy). A jövevény már el­ső pillantásra megbizonyo­sodhat arról, hogy polgárai szeretik a községüket, és nem sajnálják a fáradságot, hogy szebbé, csinosabbá te­gyék. Az egyik legnagyobb meglepetés azonban minden bizonnyal a falu szélén éri a látogatót, ahol a stadion­nak is beillő pompás sport­pálya áll. Túlzás nélkül mondható, hogy jó néhány élvonalbeli sportegyesület is boldog lenne, ha ilyen sta­dionnal rendelkezne, mint az Agroprogres Zlaté Klasy. Ez is, akárcsak a faluban található többi csodálni va­ló dolog a lakosság hozzá­járulásával épült. Ezek után nem is lepődünk meg azon, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya a májusi ünnepségek előesté­ién kitüntető elismerése 1. fokozatával jutalmazta a községet. Engem ezúttal elsősorban a község sportélete érdekelt, amely fél évszázados múlt­ra tekint vissza. Tavaly ün­nepelték a Nagymagyari Sport Egylet megalapításá­nak 50. évfordulóját. Az e- egyesület, amelynek a böl­csőjénél olyan emberek áll­tak, mint Tamáskovics Já­nos, Hantos Ádám, dr. Csen- key Lajos, Strelka Lajos és mások — céljaként a lab­darúgást és általában a test­edzést tűzte ki. Ezt tűzték váltakozó sikerrel a felsza­badulásig, illetve az ötvenes évekig, amikor aztán újabb virágzásnak indult a község sportélete. Az idősebbek mondják, hogy a mai fiatalok el sem hiszik, hogy valamikor ki- -ki saját maga vásárolta a felszerelését, sőt az akkori viszonyokhoz képest, tekin­télyes összeget, 100 korona illetéket fizetett azért, hogy kedvenc sportjának hódol­hasson. Legtöbbször még így sem jött össze a működés­hez szükséges pénzt, ezért műkedvelő színjátszó cso­portot is alakítottak, hogy az előadások bevételéből fe­dezzék a sportolás költsé­geit. Ez volt Nagymagyar sportéletének őskora, és az ötvenes évektől számítható az újkor, amely már lénye­gesen gazdagabb az előző­nél. Mindenekelőtt a labda­rúgó-szakosztályon kívül más szakosztályok is ala­kultak, és bár némelyik idő­közben megszűnt, színeseb­bé, gazdagabbá tették a község sportéletét. Néhány szakosztály, mint például a teke-, kézilabda- és tenisz­szakosztály most is műkö­dik, mások, mint például a súlyemelő-, röplabda- és ke­rékpáros-szakosztály csupán arra vár, hogy néfiány lel­kes sportember felkarolja. Az anyagi feltételek meg­vannak hozzá. A község sportélete min­denekelőtt anyagi téren gya­rapodott sO'kat. Maga a fe­dett lelátóval egybeépített stadion épülete építészeti szempontból Is remek meg­oldású. Az öltözőkön, szer­táron, a szükséges mellék- helyiségeken kívül tágas a- gitációs központ és ifjúsági klub is van benne. Az agi- tációs központban ottjártam- kor — a pionírszervezet megalapításának 30. évfor­dulója alkalmából — éppen gyermekrajzkiállítás volt a környező falvak iskolásai­nak alkotásaiból. Az ifjúsá­gi klubban is gyakoriak a tartalmas rendezvények. Ez már nemcsak futball, hanem körültekintően szer­vezett sokrétű társadalmi é­let. Kísérőm, Dávid László, a sportegyesület alelnöke, egyébként az általános is­kola tornatanára is büszkén mutagatja a létesítménye­ket. Elmondja többek között, hogy az impozás épület Z akcióban épült és 1973-ban készült el, értékét hétmillió koronára becsülik. Sokat se­gített benne a hnb és a he­lyi gazdálkodási vállalat, no és természetesen a lakos­ság, elsősorban a fiatalok. Igaz, hogy a csapat most nem nyújtja azt, amit várná­nak tőle. Tavaly kiesett a kerületi I. A osztályból és jelenleg az I. B ostzály kö­zépmezőnyében szerepel. Minden vágyuk az azonban, hogy Ismét feljebb kerülje­nek, Ezért ősztől Mich»! Medvid1 mérnök, az Inter egykori játékosa személyé­ben szakavatott játékos ed­zőt szerződtettek. A B csa­pat a járási bajnokságban küzd, az ifjúságiak szintén tavaly estek ki a kerületi bajnokságbői. Sok reményt fűznek a kölyökcsapathoz, amely Bratislava kerületi bajnokságában szerepel szép sikerrel. Ha felnőnek és ott­hon maradnak, akkor visz- szahozhatják Nagymagyar labdarúgóéletének az ötve­nes évek második felére e- ső fénykorát, amikor is o- lyan csapatokkal játszott egy bajnokságban, mint a Vzlet PieSfany, a Slavoj Se­red, a Trnava B. vagy DA Sered stb. Ptllatnatnyilag a teke- szakosztály szerez legtöbb örömet a falu sportkedvelő­inek. A húszéves fennállá­sát ünneplő tekecsapat a Szlovák Nemzeti Ligában szerepe) szép sikerrel. Igen­csak büszkék a teljesen au­tomatikus négypályás teke­csarnokra. amely teljesen megfelel a nemzetközt kö­vetelményeknek. Ez vol' kü­lönben hazánk első mű­anyaggal. sadurittal borított tekecsarnoka. Nem véletlen, hogy nemzetközi mérkőzése­ket is rendeztek benne, sőt a csehszlovák tekeváloga­tott Is volt már itt összpon­tosításon. Az A csapaton kí­vül a B és az Ifjúsági csa­pat is jól megállja a helyét a maga bajnokságában. Amilyen örömet szerez a tekeszakosztály, olyan szo­morú a súlyemelés sorsa Nagymagyaron. A súlyeme­lő-szakosztály az ötvenes é- vekben sikert sikerre hal­mozott. Soraiból olyan nagy­ságok kerültek ki, mint Ba- gyura István, és Zsilinszky István, akik országos bajno­ki címmel és csehszlovák csúccsal Is büszkélkedhet­tek. Bár a lehetőségek most is adva lennének a szakosz­tály felújításához, Dávid László szaval szerint a mai fiatalok nem hajlandóak vállalni e sportág űzéséhez szükséges szorgalmat és ki­tartást. Hasonló sorsra jutott a sakk- és röplabda-szakosz­tály ts. A legfiatalabb és legdinamikusabban fejlődő sportág a tenisz. A szakosz­tály a szlovák általános Is­kola tornatanárának, Safa- rit Bélának a kezdeménye­zésére 1975-ben alakult. Ma három saját kivitelezésű pá­lya áll a három csapat ren­delkezésére. A felnőttek és az Ifjúságiak egyaránt sok szép sikert arattak már ke­rületi szinten is. A teljes képhez tartozik még a vajúdó női ifjúsági kézilabdacsapat. amelyet maga Dávid László próbál életre segíteni. Különben a kézilabdának is szép hagyo­mánya van a faluban. A nők 1973-ban a kerületi bajnok­ságban játszottak, de később a csapat felbomlott. Lehet, hogy a lányok ismét magas­ra emelik a zászlót. Palágyi Lajos A BOLOGNAI SZURKOLO- ISKOLA A foci rajongóit bizonyára mosolyra fakasztja a htr, hogy Bolognában megnyílt az első. de talán a világon is egyetlen szurkolóiskola, ahol azt fogják tanítani: hogyan kell viselkednie egy csapatá­hoz hű, de já modorú szurko­lónak. Akik már jöttek haza meccsről betört tejjel és kék foltokkal, vagy eljárást indí­tottak ellenük „lelkesedé­sük“ miatt, ami nemegyszer véres verekedéssé fajult, nem fogják olyan nevetségesnek tartani az ötletet. Az ötlet szülőatyja. Rlno Ciarlni 59 éves férfiszabá, ter. mészetesn maga is heves, de júl nevelt szurkold. Szűkebb hazájában igen nevezetes sze­mélyiség. d öltözteti a baj. nokokat, a focistákat, a leg­több olasz sportolót, játékve­zetőt és a sportvilág egyéb „személyzetét“. Mint mond. jók: példámutatóan, szépen tud szurkolni, és erre szeret- ne másakat is megtanítani. Egyébként 6 a bolognai klu. bokát egyesítő bizottság alel. nöke. A tanfolyam nem foglal magában zeneórákat, de ka- ratéleckéket sein. A jő szúr. kóló ötparancsolata is elké­szült, amelyet a lelkes sza. bőmester Így „vésett kőtáb­lára“: 1. Tiszteld saját csapa­todat, 2. Becsüld az ellenfél szurkolóit, mint saját társa­idat. 3. Ne rágalmazd a já­tékvezetőt. 4. Mérsékeld kite, jezéseid élét. 5. Ne kövess el meggondolatlanságokat. A „tanulók“ egyenruhát kapnak, abban fognak vasár­naponként a pályán megjelen­ni. és természetesen — már ami a szurkolást Illeti — jó példával elöljárói. A tanulmá­nyok végeztével vizsgát kell tenni, és mindenki oklevelet kap majd. Hogy „diák“ lesz hőven, nem kétséges, mert a tanfolyam Idején — és ez nem kis dolog a catenacclo országában — minden vasár­nap Ingyen járhatnak meccs­re a jövő „diplomás“ szurko- 161.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents