Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-22 / 21. szám
KEZDŐ VAGYOK, S MÁR ! A ZSEBEMBE: HÁT KÁR CSÚSZÓ? KEDVES, JÓ MODORÚ SEM LEHETEK? MOSOLYT a pult MINDKÉT OLDALÁN Néhány sző sz Iskoláról, «• moly ebben az évben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. —‘ Iskolánkról a legfontosabb tudnivaló — mondja az igazgatóhelyettes —, hogy Itt ciklikus képzés folyik. Ez azt jelenti, hogy ez elsős diák szeptemberben nem az Iskolapadban kezdi meg a tanulást, hanem a jövendőbeli munkahelyén, a gyakorlatban. Az első félév tehát gyakorlattal, munkával telik el, majd a maradék Ot hónapban elméleti oktatásban részesül. Itt, az Iskolában. Másodikban az első félévet újra Itt tölti, majd a további (dót a munkahelyén, a gyakorlatban. A harmadik évben az elárusítók tizenhárom hetet, a kirakatrendezők hét hetet töltenek az Iskolában. — Iskolánkból az elmúlt évtized folyamán 5358 szakképe zett munkaerő került kL jelenleg 704 a diákjaink száma. — Az Iskolában szlovák nyelven folyik a tanítás, de ügy tudom, sokan jönnek Ide magyar tanítási nyelvű alapiskola bői Is. — Igen. Ciklusonként 40—50 lehet a magyar nemzetiségű fiatalok száma. — Az ó tanulmányi előmenetelükkel mennyire elégedett az Iskola vezetősége? _ Nem túlzók, ha azt mondom, hogy maradéktalanul elégedettek vagyunk. Az első év folyamán még adódnak nyelvi nehézségek, de azt szorgalmukkal rövid Idő alatt legyőzik. S ebben az Iskola pedagógusgárdája segíti őket. Jóma» gam és még nagyon sok oktatónk beszél magyarul, és a gyerekek órák közben, szünetekben vagy tanítás után bátran Jöhetnek utánunk kérdéseikkel. De főleg az első évfolyamban e szakkifejezéseket automatikusan magyarul Is elmondom a gyerekeknek. Szóval semmilyen téren nem lehet rájuk panaszunk. Néhány elsős magyar nernze* tlségű fiatallal leülünk ez udvaron elhelyezett padokra* beszélgetni Először a jövendőbeli elárusltőnőket fogom val- látóra. — Milyen tapasztalatokkal kezdtétek meg az elméleti tanulmányokat? Milyen volt a fél éves gyakoriéi? Bogácsi Eleonóra: — Felemás érzésekkel, élményekkel telt el az első félév. Ahol én töltöttem a gyakorlati ldót, ott ugyan az Idősebbek mind azt mondták, bogy mindig udvariasan, Illedelmesen kell viselkedni a vevőhöz, mindenkit egyformán kell kiszolgálni, türelmesen megmutatni minden árut, kielégíteni minden Igényét. De i valóságbem már nem jártak előttem Ilyen példával. Láttam, hogy rossz volt az eladók között a kollektív szellem, hogy az Ismerősökhöz másképp viszonyultak, mint az „ismeretlen“ vevőhöz. £s láttam azt Is, bogy a divatos, keresett árut a pult alól edják. Meg aztán jöttek Idősebb emberek, szép szóval kértek va» lamlt, az eladók meg durván, flegmán válaszoltak, szinte kiutalták őket az üzletből. Gazsi Ilona: — Én Igyekeztem mindenkihez egyformán kedves lenni. Mindenkinek tőlem telhetőén kielégíteni az Igényét. Egyszer, I« egyik vevő azt mondta, hogy őt nagyon kedvesen, szépen szolgáltam ki, ezért szeretné ezt honorálni, és pénzt csúsztatott a zsebembe. Én a- zonnal utána futottam, és visszaadtam neki az „ajándékot". Megmagyaráztam neki, hogy én még csak tanuló vagyok, pénzt a munkámért kapok, és egyébként Is az a kötelességem, hogy a vevőt Illedelmesen, rendesen kiszolgáljam, s ezért nem jár semmiféle külön jutalom. Mondanom sem kell, hogy a vevő mennyire meglepődött, és azután mindig hozzám jött vásárolni. Persze én Is meglepődtem, hogy még csak most kezdem a szakma lsmergetését, és máris pénzt dugnak a zsebembe: hát már csúszópénz nélkül kedves, jő modorú sem lehet e-z ember? — Egyetértetek azzal az elvvel, hogy mindig a vevőnek van Igaza? — Egyetértünk, sőt, ezzel e- gyet Is kell értenünk, még akkor Is, ha tudjuk, hogy ez nincs Igyl — mondja Gergely Mária. —' A gyakoriét alatt megtörtént, hogy bejött egy vevő, kért valamit, ami nem volt. Erre azt mondja, no csak, menjen mér le a pincébe, és nézze meg, hátha ott van a keresett áruból. Én tudtam, hogy ott sincs, de azért szó nélkül lementem a raktárba, mert éreztem, ezzel úgy-ahogy megnyugtatom a vevőt. — Összegezésképpen tehát azt mondhatnánk, hogy a gyakorlat nincs valami nagy összhangban az Iskolai, elméleti oktatással..» •— Igen, ebben van valami! — bólint egyik a másik után. —< Az Iskolában azt tanítják, és ez nagyon helyes, hogy az eladó mindig fürge, készséges, ápolt, udvarias legyen; hogy ne dugja az árut a pult alá, ne tartson fönn külön kuncsaftokat a hiánycikkekre, ne kivételezzen. De a gyakorlat merőben különbözik. Legelőbb Is ml sok helyen ezt tapasztaltuk. Lehet, most nagyképűen hangzik, de ml azért mégiscsak szeretnénk megváltani a világot, másképp eladni, lehetőleg úgy, mint ahogy azt tanuljuk, másképp föllépni a vevővel szemben. Azt Is tudjuk, hogy ennek s világmegváltó Gergely Mária Sok-sok kérdés motoszkál a fejemben, míg Garámkálna (Kalná nad Hronom) hosszú főutcáján a kereskedelmi szaktanintézet felé baktatok: Hogyan történik a gyakorlatban az elárusítók és kirakatrendezők képzése? Tanítják-e és hogyan a jövő elárusítóit az udvarias viselkedésre? Sokszor miért annyira suták, semmitmondóak a kirakataink? A jó modor, az illedelmes viselkedés miért fehér holló a pult túlsó oldalán? Abban a reményben nyitok be az igazgatóhelyettes, Malyk Boldizsár irodájába, hogy ezekre a kérdésekre is választ kapok. ZOLCZER szándéknak et megtartása nem lesz könnyű, de ha Igényeinkből mégis alább adunk, az csak a ml gyöngeségünket bizonyltja. Mert a körülmények biztos az ellenkezőjére fognak késztetni, de azért ml hisszük, hogy ellen tudunk állni. Nagyon jő hallani ezeket a fertőzetlen, őszinte véleményeket, kitárulkozásokét. Ezt a gyermekien kitartó, tiszta világmegváltó szándékot. Mit Is kívánhatnék mást, mint, hogy maradjanak meg évek múlva Is Ilyen őszintéknek, tiszta szl- vűeknek, és változtassák meg a pult másik oldalán a „vllá* got“l >— És a kirakatrendezők?! TI Is meg ekarjátok változtatni a kirakatok világát? — Hát, nekünk Is áz a tapasztalatunk — mondja Zsig- mond Vilma, aki egyébként az Iskola egyik legjobb tanulója —, hogy sokam csak összecsapják a munkájukat, és nem törődnek a színvonallal. Persze ehhez tudni kell azt Is, hogy a kirakatrendezők teljesítménybérben dolgoznak, és ha keresni akarnak, nagyon gyorsan, sokat kell dolgozniuk, ami a színvonal rovására megy. Nem törődnek közben azzal, hogy a kirakat elsősorban reklám. A reklám pedig csak akkor tud lsazán hatni, Zslgmond Vilma csak akkor töltheti be küldetését, ha esztétikus, érdekes, figyelemkeiiö, és kínálja a reklámozott árut. Nagyon sok szempontot kell tehát figyelembe venni, hogy a kirakatok teljesítsék küldetésüket. — Végignéztem az Iskolában az évek folyamán elkészült kirakatokról készüli szí* nes fényképfelvételeket. Nagyon szép, nagyon ötletes kirakatokat láttam, de sajnos, az utcán Ilyenekkel csak ritkán találkozni. Mit gondoltok, miért? — Miért? Mert Itt van idő és anyag, az életben pedig gyorsan, Időre kell dolgozat, és bizony a hozzávalók sem állnak mindig rendelkezésünkre. Ami van, abból kell kirakatot rendezni. Ez az egyik oka, a másikról pedig már beszéltem. Persze, ha az emberben van elég ötlet és Igény, akkor szinte a semmiből Is tud elfogadhatót alkotni. Namecaalc Jaroslav mérnök ea eladás pszichológiájára tanítja a diákokat. Ez olyan tanNemecsek jaroslav tárgy, amelybe beletartozik az általános pszichológia, az emberek, a vevők megismerése a beszédkészség, a kultúrált viselkedés, megjelenés, az öltözködés, a tapintat, a jómodor, a fáradság tüneteinek le küzdése és a türelem. — Az órámon gyakran meg történik — mondja Nemecsek mérnök —, hogy „Játszunk“, párbeszédes formában vásárlást, elárusítást. Az egyik diákból vevő, a másikból eladő lesz. Az osztályok legjobbjai aztán évenként többször Is ősz- szemérik tudásukat, a legeslegjobbak „Játékát“ hangsza-- legra rögzítjük, amelyet aztán az oktatásban föl Is használunk. — Ml a tőlünk telhető legtöbbet és legjobbat adjuk tanulóinknak, merem állítani, hogy növendékeink jö, színvonalas szakképesítéssel kerülnek ki az életbe. S hogy ezzel aztán a vevők milyen mértékben találkoznak, az már más kérdés. Mert az tény, hogy üzleteinkben lenne mit tenni a kereskedői magatartás Javítása területén. Az eladót érdé* keltté kellene tenni a munká* ban. Talán be lehetne v-retni azt Is, mint azt már például Magyarországon Is tapasztalni, hogy az eladók egy, a ruhájukra tűzött cédulán föltüntetik a nevüket. így a vásárló tudja, kivel áll szemben, nevén szólíthatja az eladót. Sőt, dicséret- és panaszgyfljtő ládákat Is el lehetne helyezni vt üzletekben, amelyekbe a< vevő egy darab papírra Írva bedobhatná a véleményét, és az üzlet vezetője aztán ennek alapján szabályozhatná a Jutalmazást. Nemecsek mérnök tíz éve tanít az Iskolában, de korábban közel huszonöt éven keresztül kereskedő, elárusító volt. öreg róka a szakmában, látom ra) ta, született kereskedő. Nem féltem azokat a fiatalokat, a- kik a keze alatt tanulják ki a mesterség elméleti fogásait Inkább azoktól féltem őket, a kik a gyakorlatban csak papolnak, és rossz példával jár nak elöl. Mert mint meggy6 ződhettem róla — ezek a be csületes és sajnos naivnak tű nő Jövendőbeli elárusítók sen akarnak mást: elégedettséget n pult mindkét oldalán. Csak hogy az Iskolaidő nem tart ö rökké, a három év gyorsan el szalad, és következik a másik iskola, az élet. Azért én blza kodő természetű vagyok és hí szem, hogy Nemecsek mérnök és a többi pedagógus, vala mint a lányok erőfeszítései Is kamatoznak majd. Foto: a szarun Malyk Boldizsár
