Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-22 / 21. szám

.hiánycikkünk a dolgos kéz’

Juraj Murina, a Dolny Kubín-i Jnb elnöke

’ Nemrég múlt ötvenéves Juraj Murina, és

még mindig szülőfalujában, Osádkában él, álról nap nap után elhalad az előtt a faházikó előtt, amelyben hajdan heten — három nemzedék tagjai — szoroskodtak. Gyermekkora nem különbözött a többi hasonló sorsú szegény hegyvidéki fiúkétól. Talán csak annyiban, hogy szeretett tanulni, és tanítója, Ján Roháfi meggyőzte szüleit, hogy adják gyermeküket a Dóin« Kubín-i polgári iskolába. Juraj Murina akikor látott először várost. A polgári után erdész- gyakornokként több helyütt is dolgozott.

Valamivel 18. életéve után belépett a pártba. Húszéves volt, amikor a járási nemzeti bizottságon vállaira rakták a járás mező- gazdaságának gondjait, később pedig a párt járási bizottságára került. 1971-ben megválasztották a Dolny Kubín-i Járási Nemzeti Bizottság elnökévé.

Ennyi dóihéjban egy elkötelezett embernek az élete, akinek nem kis része van Árva arculatának megváltoztatásában.

Most pedig szólaltassuk meg a legilleté- fkesebbet, magát Juraj Murinát, milyen változásokon Is ment keresztül Árva vidéke a felszabadulástól napjainkig.

„Szövetkezetesítés... Az volt a kemény dió. Hogyan meggyőzni az árvái embert, hogy váljon meg földecskéjétől, hogy egyesítse erejét? Tapasztalataim nem voltak, éppen ezért igen megörültem, amikor 1949- bem egy mezőgazdasági küldöttség tagjaként ellátogathattam több kolhozba, szov- hozba, traktorállomásra, kutatóintézetbe. Ezután már érvekkel harcoltunk. A ml parasztjainknak arról beszéltünk, hogy a szovjet földművesek milyen mostoha körülmények között teremtik újra a háború sújtotta ország mezőgazdaságát, És a zápo- rozsjei, a dnyepröpetrovszki, a kijevi vagy a moszkvai példák nem maradtak hatás nélkül. Saját szüléimét, rokonságomat, barátaimat is meg kellett győznöm. Ez sem ment simán. Megint csak a szovjetuniőbe- 11 tapasztalatokhoz folyamodtam, míg 1950 elején szüleim be is léptek a szövetkezetbe.

Az ötvenes évek vége felé újabb szakaszához érkezett nálunk a szövetkezetesítés. Homá Lehotában, Sedliacka Dubovában, Krivában, Pánnicán, Porubán meg más falvakban is megalakult a szövetkezet. Én

akkor ismét az agitációs csoport élére kerültem. Emlékszem, Sedliacká Dubovában sokáig nem állt kötélnek egy okos gazda. Amikor aztán végre mégis aláírta a belépési nyilatkozatot, ő lett a szövetkezet elnöke.

Ennek az évtizednek az elején a termő- föld 28 százaléka volt közös vagyon, a következő két évben aztán sói; került a szövetkezetesítés további szakaszaira ts. A földművelőkkel valő találkozásokon sok o- lyan kérdést Is feltettek nekünk, amelyre már három évtizeddel azelőtt válaszoltunk. Az elmúlt esztendő vége felé a Dolny Ku- bín-1 járásban 8400 szövetkezeti taggal gyarapodott a tagság, és a földnek mindössze 6 százaléka maradt még magánkézben.

Az 1978-as év gazdasági eredményei? Hektáronként 22,8 mázsa gabonát, 147,4 mázsa burgonyát takarítottak be mezőgazdászaink, s beszolgáltattak 22 millió liter tejet. Persze az eredmények jobbak Is lehetnének, ha előre számíthatnánk az időjárás szeszélyeivel.

Egész sor korszerű állattenyésztő-telep é- pült a járásban, a zubereci, a hrufitiní, a zaikamennéi „udvarok“ inkább gyárra emlékeztetnek. Mezőgazdászaink gyarapítani akarják a járás jőszágállományát. Szarvas- marhából 4000-rel, sertésből 2000-rel, Juliból 3000-rel akarnak többet tenyészteni, mégpedig úgy, hogy a jószág zömét a szövetkezeti tagok odahaza istállózzák, mert egyelőre a tervekkel nem tud lépést tartani a beruházás. A tervek szerint 4200 mázsával növelik a húshozamot és 830 ezer literrel szolgáltatnak be több tejet. A tavalyihoz viszonyítva burgonyából 850, káposztából pedig 300 tonnával termesztenek többet.

Nem kis feladat vár mezőgazdászainkra az újabb termőterületek szerzésében. A talajjavító és újraművelö munkákra 70 millió koronát szánnak, de mindezek a befektetések kamatostul megtérülnek, hiszen már az idén is a Dolny Kubín-i járás Közép- Szlovákia fő burgonyaellátója lesz.

Legfontosabb mégis az, hogy mindezek a társadalmi változások megteremtették az árvái ember új típusát, akit a föld művelésében már nem szorítanak szűk határok közé a mezsgyék, barázdák, s ezzel a múlté lett mindaz a torzsalkodás, amelyet néha egy tenyérnyi földecske hovatartozása is szított.,. Az emberek a szövetkezetben többet keresnek, és a hajsza sem a régi. Az új árvái ember ízlelgeti vagy már élvezi a gyökeresen más, jobb életformát.

Kevés helyütt látni olyan méretű villamosítást, mint Árvában. Ahol hajdan munkanélküliség tanyázott, most még hiánycikk a dolgos kéz, annyi a munkalehetőség. Arvaiak kézjegyét viselik vasöntvények, erdei traktorok, tévékészülékek, számítógépek, s nem egy termékük minőségi termék. Az iparosítás alapjaiban megváltoztatta és még mindig változtatja az árvái falvak arculatát. A régi faházikók mellett ott sorakoznak a most épült, komfor. tos családi házak. A nagyobb falvak — mint amilyen Krivá, Mútné, Bobrov, Mala- tiná — természtes velejárója a művelődési otthon, de már épül a kultúra háza Párni- cában, Hrustínban és Rabfiában is. S újra neveket kell felsorolnom — Novot, Lokca, Zázrivá, Rabca — az egészségügyi központokról szólva. Járásunk azonban nem feledkezik meg a bölcsődék, óvodák és sportpályák építéséről sem. idén ezt a feladatunkat a legfontosabbak között tartjuk számon. Az elmúlt három évben 3000 négyzet- méterre) nőtt az üzlethálózatunk területe, 700 hellyel gyarapodott a vendéglátóiparunk. A Nemzeti Front választási programjának teljesítésében nincs adósságunk, sót inkább egy lépéssel előbbre vagyunk, hiszen mindegyikünk szívügye, hogy az árvái falvak, városkák a legszebbek, a legmodernebbek legyenek, hogy az árvái ember életé mind jobbá és szebbé váljék.

A Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának tiszteletére tett felajánlások járásunkban majd 100 millió koronát képviselnek. A párttagok, képviselők és nemzeti bizottsági dolgozók jelentős érdemeket szereztek ennek a kezdeményező mozgalomnak a kibontakoztatásában, figyelemmel kísérik a polgárok Javaslatait, kívánságait. Arra még nem történt eset, hogy a kérelmekből akár egyet is válasz nélkül hagytak volna. Tavaly a beérkezett 442 panasz egyharmadá- nak jogos indítéka volt. Az illetékesek in- tézkedték, hogy ezeket a panaszokat mielőbb orvosolják. A legagilisabb vezetők közé tartozik Oravská Polhorából Pavol Cu- bínek, Oravská Lesnából Ján Podstavek,

LestinyhQl Mikulás Bancík, £ú be révből Tornáé Skerda, Chlebnicéből Jozef Strapeo, vagy pedig a jnb képviselői, Zofia Mokrá, Cyprián Kramár, Michal Dzuro, Michal Pe- lach, Frantisek Percia, Metód Hubfiík, Peter Tapák és még mások, ök azok, akik kezeskednek azért, hogy az elkövetkező é- vekben felépül 16 000 lakás és családi ház, hogy Roháfie, Slená voda és Kubínská ho- la környéke az épülő üdülőközpontokban még több turistát, pihenni vágyót fogadhasson,

igen. az árvái emberek élete a felszabadulás óta gyökeresen megváltozott, de megváltozott a gyermekeké is. Iskolák é- pültek. S a gyermekek a mezőn való robotolás helyett az iskolapadokban gyűjthe- tik az ismereteket. Nem egy szövetkezet még a burgonya betakarításakor is nélkülözni tudja segítségüket, hiszen ott vannak a korszerű mezőgazdasági gépek.

De még e felsorolt forradalmi változások sem tudták felszámolni a nagymérvű alkoholfogyasztást. Egyetlen év leforgása a- latt az egy lakosra lutó sörfogyasztás 0,6 literrel nőtt, borból és tömény italból fejenként 0,5 literrel fogyasztottak többet. A Nemzeti Frontba tömörült szerveknek ösz- sze kell fogniuk az alkoholizmus elleni küzdelemben, nem elegendő a papírintézkedés, itt megint csak a meggyőzést, a józan érveket kell latba vetni. És ezt a meggyőzést hiányolom nemcsak ezen a téren, hanem a világnézeti nevelésben is. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy polgárainknak megváltoztak az életkörülményei, ha a szemléletük, az életmódjuk a régi.“

Peter KASALOVSKÍ

sss

Ezeket a fűzfákat nemrégiben tépték ki tövestül

Elherdált

kincseink

koszi szövetkezet „nyirbálja“. Le-tecsíp belőle, fölszántja a szegélyét, lánctalpassal kitépi a hatalmas, öreg fűzfákat. Jó pár darab tövében lefflrészelt vagy gyökerestül kitépett fűz hever most is a nádas szélén. A traktoros, Kovács Lajos colstokot húz elő, megmért az egyik csonkot: 65 centiméter az átmérője. KI vághatta ki, ki vihette el? Nincs gazdája, senki sem tud róla. Legalábbis a szövetkezet alelnöke, Kiss Nándor ezt állítja. Öt Horjan Alojznak, a Komáromi Járási Műemlék- és TermészetvédelNapok óta már esik, a traktor is csak lépésről lépésre e- viokél előbbre a sáros földben. Nyakig sáros vagyok már, mire elérjük a Nagykeszi melletti nádast, de a látvány megér minden fáradságot. Egy romantikus sziget, egy darabka háborítatlannak vélt természet- -kincs tárul elém. öreg fűzfák, égbe szökő nádas, felröppenő fácánok, foglyok. Fölöttünk

sólyom kering kitartóan, jó ötven méteren alul nem adja e magasságot. Nyúl fut el előttünk, de Keres György vadász szerint vaddisznó meg szarvas is tanyázik a nádasban. Egy kicsi állatkert — kerítés, belépti díj nélkül.

Alaposabban körülnézve &- zonban nem Ilyen Idillikus a kép. A nádas évről évre kopik, zsugorodik. Főleg a nagymi Hivatal igazgatójának a társaságában keresem föl. Az i- gazgetó már korábban szóvá tette, hogy a szövetkezet munkásai a nádas széli nyolc-tíz méter hosszú sávot jó vastagon teliszórták kukorícaköró- val. A szövetkezet elnökének már többször szóvá tette ezt, de az nem volt hajlandó tárgyalni az ügyről. Végső kétségbeesésében a sajtó segítségét kérte. A nádas ugyanis már egy éve védetté nyilvánított terület, és ezt valahogy senki sem akarja figyelembe venni. A szövetkezet elnökét tv találjuk, ezért az alelnök- höz fordulunk. Ö a következőket mondja.

— A világ legtermészetesebb dolga volt időtlen idők óta, hogy a kórót a szántóföld szélére, a nádasba szórjuk. Sohasem mondta azt nekünk senki, hogy ezt nem szabad. Tavaly is a „hagyományok“ szerint járt el az agronómus. Egyébként mi arról nem tudtunk, hogy a nádas védette van nyilvánítva.

Horjzn Alojz erre azt mondja:

— Erről írást kaptak, ez tényl

Ez után a mondat után higgadtabb vita kezdődik, az al- alnök hallgatólagosan bevallja, hogy mégiscsak kaptak valamilyen írást, de hozzáfűzi:

— Most már a kóróval nem tudunk mit kezdeni, ilyen Időben nem mehetünk a földek re, csak még nagyobb káro kát okoznánk. Meg kell várni míg a kőró magától elrothad Azt viszont megígérhetjük hogy többé hasonló eset nem fordul elő. Már figyelmeztettük az illetékes agronómust.

— És a fákat, amelyek szintén védetté voltak nyilvánítva, ki vágta ki? A nyomokból í- télve ez már Idén történt, nem is olyan régen — kérdezem.

— Az biztos, hogy nem a mi gépeink, nem a mi embereink tették.

— Ezek szerint van a környéken magánkézben lánctalpas?

— Nincs, erről nem tudok.

A továbbiakban meddő vita

folyik köztünk, mindegyik fél fújja a magáét, e< tények a- zonban, azt hiszem, mindennél többet mondanak.

Adalékként csupán annyit, hogy napjainkban, amikor szükségszerűen is kell irtanunk a természetet — példa Ul területszerzés végett —, legalább ekkor óvjuk, akkor őrizzük meg olyan felbecsülhetetlen értékű természeti kincseket, mint a nagykeszi nádas, amikor az irtásra semnn szükség! Hiszen mind kevesebb körülöttünk a zöld, nem lesz hol fészkelniük, megbújniuk

madarainknak, állatainknak, s gyermekeinknek már csak képekről tudjuk majd megeleveníteni azt a szót: nádas, zöldövezet, háborítatlan természet. Haszontalanul elherdáljuk kincseinket, pótqlhatatlan értékű természeti vagyonúnkat.

És van még egy tanulsága ennek az esetnek: ha már hibázunk — akarva vagy akaratlanul —, Valijuk azt be köntörfalazás nélkül, őszintén. Ne próbáljunk kibúvőkrt keresni, magyarázkodni, úgy, mint,..

—zolczer— A szerző felvételei

Kovács Lajos megméri a fatönköt