Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-15 / 20. szám
3 NAGYSZERŰ GYERMEKÉVI AJÁNDÉK 2pül az óvoda tő virágot ültetett, rendben tartják a közterületeket, 2400 kilowattóra villanyáramat, 200 mázsa szenet és 600 liter fűtőolajat takarítanak meg. Begyűjtenek 13 tonna vas-, üveg-, papír- és textilhulladékot. Segítenek a szövetkezetnek a takarmány, a szalma begyűjtésében, a gyümölcs és a szőlő szüretelésében. Nem véletlenül hagytam a javát a végére. Már tavaly is a munkálatok túlnyomó részét az óvoda és a bölcsőde építése tette ki. A munkálatok annyira előrehaladtak, hogy a két épület, a 120 gyermek befogadására alkalmas négyosztályos óvoda és a húsz gyermek befogadására alkalmas bölcsőde a nemzetközi gyermekévben tető alá kerül, s a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója tiszteletére — augusztusban, egy évvel a határidő előtt átadják őket. A napokban Laky István hnb-elnökkel bejártam az építkezés színhelyét. A téli hónapok alatt is dolgoztak — főként az épületek belsejében. A villany, a központi fűtés és a vízvezeték szerelése van so ron, hogy a melegebb idő eljöttével hozzáláthassanak a befejező munkálatokhoz. Csak dicsérni lehet a csécsieket azért, hogy ilyen közhasznú aktivitást fejtenej ki. C sécs (Ceöejovce) a Kosice-vidéki járás azon központi községei közé tartozik, ahol a nemzeti bizottságok e megbízatási időszakában komoly fordulat állott be. Valahogyan rátaláltak a lánc leg fontosabb szemére, az emberekkel való közvetlen, személyi kapcsolatok elmélyítésére, s ezáltal szinte rohamosan fejlődik a község. Tavaly a dolgozók kezdeményezésével teljesítet tek 19 csoportos, és 346 egyéni szocialista vállalást, s a községet 2 millió 191000 korona értékkel gya rapították, szépítették. Összesen 142 000 társadalmi munkaórát dolgoztak, az egy lakosra átlagban 96 óra, vagyis 12 szabad szombat vagy vasárnap jutott. A SZISZ-alapszervezet tagjai ebből 300 társadalmi munkaórával vették ki részüket. Különösen vetélkedők és kiállítások megrendezésében jeleskedtek. Sokat tettek e községben az idősebbekről való gondoskodás terén. A népgazdaság számára 48 tonna é vas-, üveg és papírhulladékot gyűjtöttek. Rövid idő alatt csaknem két kilométer hosszúságban járda épült, már szabályozzák a patakot, építik a vízvezetéket és foglalkoznak a gázvezeték lerakásának gondolatával is. Idei vállalásuk értéke 2 millió 574 000 korona, amely hét csoportos és 362 egyéni vállalásból áll. A társadalmi szervezetek és a lakosok 80 324 társadalmi munkaóra dolgozását vállalták, ebből a SZISZ helyi szervezete 17 837 órát. Érdemes megemlíteni, hogy a lakosság nem kevesebb, mint 18 000 IVÁN SÁNDOR ... és a bölcsőde TAKARÉKOSSÁG Éppen megnyomni készülök a lift» gombot, amikor egy ismerősöm rám szól: — Látszik, hogy rég voltál itt, mert elfelejtetted, hogy nálunk a lift csak reggel meg délután jár... Igazán nem szép tőlem, hogy elfelejtettem. Sőt, mindez annyira „nyilvánvaló“, hogy magamtól is rájöhettem volna, ha már egyszer feledékeny vagyok. .. Akkor kezdődött, amikor a vízcsapok és a villanykapcsolók fölött megjelentek a figyelmeztető cédulák: takarékoskodjunk! Ez pedig rendjén van, hiszen mi sem egyszerűbb, mint kimutatni — leolvasható — mennyi energiát, vizet takarítottunk meg e kis pa- pírmementók hatására. Ki is mutatták. A kimutatásban nem szerepelt a „liftenergia "‘-megmaradást számontartő rubrika, pedig a napi munkaidő hét óráján keresztül nem üzemelt ez az emberi szolgálatra „programozott“ szerkezet. A dolgozók az Intézkedést meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadták, és alkalmazkodni sem tudtak egyformán. Akadt, aki sportosan fogadta és fölszaladt a lépcsőn, mondván, nem árt egy kis edzés. Az idősek, nyugdíjaskor rűak, de a fiatalabbak közül is többen csak pihenőkkel tudtak följutni a fel- sőbb emeletekre. Voltak olyanok is, a» kik ugyan pihenő nélkül tették meg ugyanezt, de közben nyomdafestéket nem tűrő szöveget mormoltak. Hivata losan úgy is mondhatnánk, hogy „tiszteletlenül beszéltek feljebbvalóikról“. Mivel az intézkedés már jó pár éve született, történt közben egy és más. Például az idősebbek eskü alatt vallják, hogy a mindig, mindenkihez kedves János bácsi két infarktusa utáni; végső diagnózis nagyon tömören csak ennyi lehetett volna: „lift“. Mivelhogy többször látták, amikor a harmadikon a falhoz támaszkodva kapkodta a levegőt* .. Később aztán újabb tábla került a liftajtőra: „Kizárólag felfelé vehető Igénybe“. Idővel ez is eltűnt, maradt a reggeli-délutáni menetrend, beiktatva többhőnapos „javítás alatt“ státusszal. Mindehhez hozzátartozik, hogy az é- pület falán belül és kívül napjában többször is elhangzik: az ember érdekében, az embernek, az emberért... Mivelhogy a legfőbb érték az ember. De a szóban forgó helyszínen feltehetően azt a nézetet is vallják az i= mént! nézet mellett, hogy azért a lift sem kutya! Igaz, attól még járhatna.., xxx A májusi langyos szellő sejtette, hogy az idei kissé bizonytalanul kopogtató tavasz mégiscsak elérkezett. Erről mintha tudomást se vettek volna a kazánházak fűtésfelelősei. Még néhány nappal ezelőtt is bedurrantottak, amúgy istenigazában, mint télvíz idején, sőt annál Is jobban, mert akkor szigorúan büntették a túlzott fogyasztást, hát még pocsékolást — lévén mindenütt a jelszó: takarékoskodni! Az is Igaz ugyan, hogy ezt a felhívást senki sem vonta vissza, sőt arra intettek bennünket, nehogy elfeledjük. Valamelyik nap csörgött a szerkesztőségi telefon, s egy polgártárs „meleg“ érdeklődése hallatszott a kagylóból. — Mondja, önöknél is Ilyen hőguta van?! Azon gondolkodtam, hogy ha sikerül a gőzszolgáltatást a lakásomban megoldanom, úgy kiteszem a cégtáblát az ajtó fölé, hogy szauna. Aztán eszembe jutott, hogy bizonyára a többi lakásban is így van, az ötletem tehát fabatkát sem ér. Különben azért hívtam, mert télen azt olvastam az újságokban, hogy a fűtésben mindenképpen igazodni kell a kinti hőmérséklethez. No, de már nem untatom, inkább ablakot nyitok. Elnézést a zavarásért! .., Letette a kagylót. jobb híján én is ablakot nyitottam, és a nyitott ablaknál azon morfondíroztam, hogy milyen furcsa lény is az ember. Ha valamije hiányzik, akkor mindent megtesz, hogy pótolja, ha meg túl1 sok van belőle, nem is örül neki. Csak az a kár, hogy a jelen esetben a fűtők mintha ez alól kivételt képeznének. A milliók meg elillannak az ablakon. . j Feledékenyek vagyunkT MÉSZÁROS János Közeledik a nyár. Egyre melegebben süt a nap, s már már az Jár az eszünkbe, hogy fürdeni kéne menni, valami jó strandon napozni, lubickolni. No, jó, de hová is menjünk? Azonnal számba veszem azokat a fürdőket, ahová a fővárosból egy napra érdemes elutazni. Talán tízig sem érek el a számolásban. Ha meg a tavalyt élményeimre gondolok, majdnem le is mondok a fürdőzés öröméről. Ugyanis olyan zsúfolták voltak tavaly, tavalyelőtt — talán mindig — a környék strandlat, hogy érdemesebb volt odahaza fürdőkádban megmártózni. Kevés a fürdő, a jó fürdő, az olyan fürdő, ahol fürödni, lélegezni is lehet. Hát még a termál für- dö?t... Abból is jóval több kellene, csak hát... Az Illetékesek szerint — én ezt a Komáromi (Komárno) Müezum igazgatójától tudom — a Csallóköz, Komárom vidéke tele van forró, gyógyhatású termálforrással. Paton (Patin- ce), Nagymegyeren (CalovoJ, Dunaszerdahelyen (Dun. Síre- da), Komáromban már működnek ktsebb-nagyobb termálfürdők, de akt már járt ott, az a megmondhatója, micsoda „sáskajárás“ van ott nyaranta. Es akkor egy népes újságíró csoportnak a minap Komárom határában, örsújjalu (No- vá StráZ I mellett a város ll- I letékeset mutattak egy földbe i fúrt vastag csövet, amelyen át ; 40 fokos termálvíz ömlött a j földre —, hogy ismét vissza- ; kerüljön a föld gyomrába. Há- I rom éve, hogy lejárták a csövet, s azóta sok millió köbméter víz folyt már Itt el. Az illetékesek azt mondják, hogy mélyebben a víz hőmérséklete eléri a 100 fokot is. A forrástól alig ötven méterre egy hatalmas üvegházié- lep vagy másfél hektár területtel. Itt télen-nyáron folyik a virágtermesztés, és tudvalévő, hogy télen, ősszel és tavasszal a virágoknak melegre van szükségük. Az üvegházakat fűteni kell. Szerintem legalább öt-hat Iskolát is ki lehetne fűteni azzal az energiával, ha ... Ha mondjuk a földből ingyen nyert meleg, forró vízzel fűtenék az üvegházakat. Tudom, a forrásvízzel történő fűtés bizonyos kezelést munkát igényel, de azt is tudom, hogy ez csakhamar megtérülne. S ezzel párhuzamosan felépülhetne egy rekreációs központ — akár egy fedett uszodával, ami ugyan drágább, de télen- -nyáron üzemelhetne és bizonyára annak is megtérülnének a költségei. Nagy Kázmér, a Komáromi fárási Nemzett Bizottság elnöke mondta: „Komáromot és a járás lakóit a természet hatalmas folyóval, a Dunával ajándékozta meg. Talán országos viszonylatban is nálunk kéne, hogy a legtöbb víz jusson egy lakosra, de sajnálkozva és talán szégyenkezve kell elmondanom, hogy ennek Itt pont a fordítottja áll: itt kapja a legkevesebb vizet a lakosság. A Duna-partot a város közelében nem tudja megközelíteni, csak a kikötői munkás, mert ott végig a hajógyár és a kikötő húzódik. Nincs a városnak fedett uszodája, hiába irányozza elő a kormány, hogy a gyerekeket meg kell tanítani még iskoláskorban úszni, ez lehetetlen. Erre nincsenek anyagi lehetőségeink. Pedig hát itt a Duna, tele vízzel! A Tv-híradó a minap egy hasonló kelet-szlovákiai esetről tudósított a következő kommentárral: „Nem kellene tapasztalatcserére mennünk a szomszédos Magyarországra, a- hol az ilyen elcsörgedező, elfolyó milliókat már nagyon jól tudják hasznosítani?“ Nos, nem tudom, hová kéne menni, talán sehová, csak elgondolkozni egy kicsit azon az illetékeseknek, hogy egy olyan beruházásról lenne szó, amit nagyon igényel a lakosság és ez a beruházás néhány éven belül kamatostól megtérülne. így logikus a következtetés: megéril Zolczer János
