Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-15 / 20. szám
4 ittig — A Colosseum, az kolosz amikor a gyerek rám htvatkoz- szekrénybe, be az ágy alá. Et- szálisl — mondta tízesztendős va próbálta bizonyítani eme tői magam Is megijedtem kisbarátom, még tavalyelőtt, veretes nyelvi debilizmus hely- Summáztuk a helyzetet: a gyeröviddel azután, hogy szülei- telenségét, Ismét kapott egy rek elveszett. vei turistaként járta be Olasz pofont. A gyerek ugyanis Jól Négyen Indultunk a keresáország csodálatos tájéit. Mié- emlékezett arra, hogy „spanyol- sére. lőtt elutaztak, a gyerek azt jugó-olasz-román“ ügyben bá- Délben már félszáz ismerős mondta: megnézzük Nápolyt, torkodtam kioktatni a szüleit, tudta, hogy ktsbarátomnak aztán meghalunk. mondván, hogy spanyol a nyoma veszett. Hívtuk a rend Nem vagyok babonás, de tá- viasz, Jugö a Miodrag, olasz őrséget, beszéltünk a mentők- vollétükben mégis a féltés o- pedig a Sophia Loren, ezért e- kel, körülloholtuk a fél várost, kán Jutottak eszembe, napjában lőttem tanácsosabb Olaszorszá a gyerek sehol, többször Is. Balsejtelmekre 1- got, Romániát, Bulgáriát mon- Egyszeresek valami megvtlá gencsak hajlamos képzeletem- dani. Felmentést csupán Svájc- gosodott bennem. Hát persze ben naponta megjelent egy ra adhatok. a vonat. összetört, honi rendszámú Zsi- Persze, a gyerek ezt ugyan- — Gyorsan a pályaudvarra' guli, amint ott hever a több ügy megjegyezte, mint azt, — mondtam az apának, de sávos autóút mellett, valahol a hogy a Colosseum az kolosz- nem értette, minek, mi dol- firenzel elágazásnál. szális. Az előbbit tőlem, az u- gunk lehet a pályaudvaron. ElKisbarátomék természetesen többit az apjától hallotta, mint magyaráztam neki, de arról az épségben hazatértek s még ahogy azt is, hogy Nápoly eshetőségről, hogy a gyerek csak egy defekt sem rontott megtekintése után a Jólnevelt fogta magát, fellázadt és vo- nagy útjuk élményén, amiben turista kötelességének tartja natra ült — hallani sem akart, persze önzetlenül osztoztam ve- az elhalálozást. A nyelvlecke mert ő isméit a saját gyere lük, s igazán örültem akkori után a szülők közölték a gye- két, ő neveli, méghozzá úgy világlátásuk sikerének. Akár- rekkel, hogy a Készéit bácsi neveli, ahogy az egy modern csak az azt megelőző észtén- az nem a Lörincze Lajos, és szülőtől várható, dőben, amikor Jugoszláviában, Jobb, ha nyelvhelyességi ügy- A pályaudvaron tolongó tö- és tavaly, amikor Spanyolor- ben befogja a tollát. magbői persze nem került elő szágban Jártak. Illetve még- A megsértett szülői önérzet a gyerek. A délelőtt folyamán sem örültem igazán, s még megtorlást követelt, s Így rög- csupán a nagyszülők falujába csak nem is az irigység ron- vest törvényt is ültek a gye- indult legalább három vonat, tóttá szájízemet, hanem ez, rek fölött. Az Ítélet szerint a összevesztem az ijedt apá- hogy világjáró kisbarátom is- gyerek tizennyolc esztendős ko- val. Mert hallani sem akart ar- mét anélkül utazott le néhány- ráig nem ülhet vonatra. Tud- ról, hogy a gyereket a nagyezer kilométert, hogy teljesül- Iák, az lesz a legalkalmasabb szülőknél kell keresni, mert hetett volna régi álma: egy- ás leghatékonyabb büntetés, hí- hogy egy tizenkét esztendős szer vonatra ülni. Mert na- szén pöttömnyi korától azért gyereknek még Jegyet semad- gyon-nagyon vágyik már egy kínozza szüleit, hogy egyszer nak, és ráadásul a nagyszülők- igazi vonatutazás után. Naná, már végre vonatra üljenek ve- höz csak átszállással juthat hogy vágyik, hiszen élete ed- le. De a szülőknek tíz észtén- el... Megkérdeztük a Jegy- digi tizenkét esztendeje során deje nincs Ideje megvonatoztat- pénztárosokat, de egyik sem még egyszer sem ült vonaton. m a gyereket. Az idő pénz — emlékezett rá, hogy gyereknek Pedig egyszer már me-Jdnem mondják, és kizárólag autóval adott volna el Jegyet. A Jegy- sikerült, de sajnos lekésték. közlekednek. Autóval mennek pénztár rossz nyom, állapítot- Persze nem úgy, hogy kimen- a boltba, a vidéki nagyszülők- tam meg, mert ugyan honnét tek a pályaudvarra, ahol szit- höz, az iskolába, a munka- Is tudhatná, hogy a vonatra Je- koződva néztek az éppen ki- helyre, a közeli erdőbe, a ví- gyet kell váltani, hiszen a Já- gördülő szerelvény után. A vo- kendházba mindenhová autóval tékvonatra, amivel odahaza a nat lekésésének története rövid, mennek — talán már gyalogol- szőnyegen játszik, nem kell de annál ocsmányabb: apja ni Is elfelejtettek. Igaz, az au- jegy. szándékosan késte le a vona- tó drága, de mégis olcsó, hl- — Hogy Jegy kell, azt tud- tot, mert neki nincs ideje 1= szén anélkül nem tudnák fel- ja a tévéből, filmekből, meg lyen Időpocsékoló marhaságok- hajtani a mindennapi luxusra, a pesti, párizsi metrőzásből. ra, bármennyire Is nyügösködik a mindenévi külföldre, a há- — Aha — mondtam, mert ez érte a gyerek. Még az utazási romévenkénti új kocsira valót, elfogadható érv volt. készülődés ceremóniáját is el- Ez a taknyos gyerek meg át- Már alkonyodon, mire a szü- Játszotta, majd felhívta a pá- landóan csak vonatozna és löket nagynehezen útnak indí- lyaudvarí tudakozót. Életismerő képtelen megérteni, hogy az toltam a nagyszülők falujába, ember lévén arra számított, apjának nincs vonattal megkö- Rengeteg rábeszélésbe került, hogy amíg a kagylót feleme- zelíthető dolga, a céltalan végül fogadtunk, ük, addig három vonat is el- zötykölődésre pedig ideje nincs. A fogadást természetesen megy. Jól számított: mire a Igaz, még sosem ült vonaton, megnyertem: a gyerek ott volt kagylót nagynehezen felemel- de majd egyszer valahogy... a nagyszülőknél. Szabályosan, ték, az informátor életúnt zor- És ennek az egyszernek mos* megváltott Jeggyel utazott, át- donsággal közölte, hogy a vo- eljött az ideje. szállással, és rendesen, épségnat elment. Az apa pedig szá- Ügy történt, hogy egy hét- ben meg Is érkezett, nakozó arccal csapta östze a végén, mielőtt vidékre indul- Hogy a fogadást megnyer- tenyerét, s tolmácsolta csaló- tak volna a nagyszülőkhöz, át- tem, arról csak harmadnap ér dott fiának a vasút hivatalos küldték hozzám a gyereket, tesültem, amikor visszajöttek közlését. Az ügyben az anya hogy adjam kölcsön a demi- és magam kerestem fel Őket, keze is benne volt. zsont, mert közeleg a húsvét Hiába kértem, hogy még azon A gyerek természetesen tud- és nagyobb boradagot akarnak az estén telefonáljanak, mert ta, hogy átverték. Két napig hozni a nagyszülőktől. Eltelt hiszen nekem se volt mindegy, nem szőlt, nem nyúlt az étel- fél óra, háromnegyed óra, de Nem telefonáltak. Talán mert hez, míg végül felpofozták, a gyerek csak nem érkezett nemcsak az Idő, a telefon is majd azzal vigasztalták, hogy meg a demizsonnal. Aztán pénz... Ráadásul nekem lett sose búsuljon, hiszen a nyáron megcsörrent nálam a telefon, igazam és ezt beismerni, — majd „spanyolba“ utaznak a kisbarátomat keresték a szü- belátom — nem lehet könnyű Zsigulival. lel. egy apának. Ebben a pillanatban lettem Mondtam, hogy Ide nem jött A fogadást megnyertem, kis- én akaratlanul is kisbarátom a gyerek és vigasztalni, nyug- barátom szüleinek barátságát szüleinek az ellensége. Mert tatni próbáltam az izgatott a- pedig elveszítettem. Érthető, azt mondta akkor a gyerek: nyát, azzal, hogy kisbarátom hiszen már úgyis sok volt a nem „spanyolba, hanem Spa- nyilván a közeli Játszótéren i- rovásomon... nyolországba és nem „Jugőba“; dőzget, elvégre gyerek. Tíz hanem Jugoszláviába. perc múlva berobogott a haA szülők elsápadtak, majd lálrasápadt apa, benézett a KESZELI FERENC CSALÁD MELEGÉNEK TÖRTÉNETE „Apuci, miért van mindig hideg ? őszintén szólva, nem irigylem még Így utólag sem Polacsek Károlyt, akinek kisfia az elmólt évek során telente napjában többször is feltette a fenti kérdést somorjai (Samorln) szövetkezeti lakásuk „mélyhűtött“ légterében. Ugyanis a választ nemcsak fi, hanem fűtési szakemberek sem tudták megadni, pedig szép számmal megfordultak a lakásban, de mindig eredménytelenül... Kálvária Az idei hidegre „sikerült“, télen aztán a „fűthetetlen“ lakás hire a szerkesztőségben hozzám is eljutott a kéréssel együtt: „segitsenekl“ így aztán február 13-án este 7 órakor 17 fokos szobahőmérsékletnél a lakástulajdonos elémrakta az évek óta húzódó lakásklíma-ügy bőséges dokumentációját: — M& még hagyján, Január tizedikén például csak 13 fok volt, pedig fűtünk, Igaz, kis teljesítményű villanyradiátorral, mert nagyobbat nem bírna el a kábelezés... Az Iratokból aztán kiderül, hogy szinte lejárják a lábukat, mégis a lakás birtoklásának hat éve alatt nem történt változás, a fűtőtestek» bői sehogy sem lehetett meleget „fakasztani“ ebben a földszinti lakásban sem a fölötte tevőben, egyébként az egész N-blokk többi lakásában nem volt Ilyen probléma. Az elmúlt évben ezer koronával több volt a háztertás fűtési többletkiadása, meleg mégsem volt. Kérvények, panaszos levelek, válaszok, utasítások bőven váltakoznak a dokumen= tációban, csak a fűtetlenség ténye volt állandó... No, meg az Időközben meggyarapodott család gyerme- RettierTössz egészségi" álTÉpöta, A kik a „helyzetfelmérés“ Idején Is téli öltözékben figyelték Irigykedve a tévémacit, amint egy szál há!6- tngben az esti meséhez készülődik. A gyerekek a mesét nézték-hall- gatták, én meg a családi „hideg“ krónika meghallgatása után próbáltam biztatni a családfőt, hogy majd csak javul a helyzet. INincs ember, aki megmondja...’4 Dunaszerdahelyen (Dunajská Strode) Fél Miklós volt éveken keresztül a Lakásépítő Szövetkezet Járást bizottságának elnöke, ő Is „betéve“ tudja a Polacsek-ügyet: — A szövetkezet eddig is mindent megtett, emit a fűtési szakemberek javasoltak a hibák eltávolítására, de sajnos az eddigi javaslatok és megoldáskísérletek nem vezettek eredményre. Bár már nem én vagyok a lakásszövetkezet elnöke, meggyőződésem, hogy ha akad ve laki, aki megmondja mit kell csinálni, 48 6- rán belül nekiállnak a szerelők és elvégzik, amit kell. Eddig azonban nem akadt senki, aki a fűtési rendellenesség okára rájött volna ... Közben telefonál a lakásszövetkezet elnökének, hogy őt Is megkeresem. Éppen vezetőségi röpgyűlés van. Mire odaérek — vagy fél óra múlva — a „vezérkar“ már másról tárgyal. . Kiderül, hogy a testület két legfiatalabbja a legilletékesebb. Ko- vácsik István elnököt harmincnak sem nézem, Csölle Rozália, a karbantartó részleg vezetője meg akár az Iskolapadba is „beférne“ — mondjuk a gimnáziumba. Döntés Az elnök elnézést kér, hogy éppen másról tárgyalnak már, de egyúttal megnyugtat, hogy megoldás szü= letett, remélhetőleg ezúttal pont kerülhet az ügy végére, az aprólékos felvilágosítást perceken belül megkapom! Nem akartam hinni a fülemnek. Nem telik el tíz perc, amikor a kár- bantartő részlegen Csölle Rozália e- lém teszi a „Polac9ek-dosszié“-t, és kezdődik a fölvilágosítás: — Nagyjából már száz Irat van Itt, Így a legfőbb ideje volt, hogy megoldjuk. A szerencse is közrejátszott, hisz a Polacsek Károly lakása fölöt» ti másik „hideg" lakás nemrég kiürült, így már holnap (1) kimegy két szerelő, és megnézik azt a lakást. Megpróbálják még egyszer megjavítani a központi fűtést. Ha ez ismételten nem sikerül, akkor á.tkábele- zík a konektor-áramkört, és éjjeli áramra működő akkumulációs kályhákkal — villanyfűtéssel — biztosítják a megfelelő hőmérsékletet. A la» kást felajánlják Polacsekéknak azzal, hogy ugyanazt megteszik az 6 földszinti lakásában, amelyből felköltözik a már fűthető elsőemeleti lakásba, és ha akar, a Javítás elvégzése után visszaköltözhet. Ha nem akar, maradhat emeletlakő. Az esetleg villanyfűtéssel Járó többletkiadás a lakásszövetkezetet terheli... Amint hallgatom örülök Is, meg bosszankodom is. örülök, hogy az ügy huzavona nélkül Ilyen gyorsan elintéződött (persze a javítás még hátra van, az meg viszont bosszant, hogy miért kellett erre Ilyen sokáig várni. Akkor — nem tudom miért — ez utóbbira nem kérdeztem rá. Az ú] vezetőség ugyanis akkor alig három hónapja vette át az irányítást. Vagy éppen ez a magyarázat ...?! A próhafíTté.« v ! sikeres (?) volt Az azonban nem hagyott nyugton, hogy miként jöhetett íétre egyáltalán a „Polacsek-ügy“, hiszen az e- gész lakótelepen csak abban a két lakásban nem volt Jó a fűtés. Most már meglepődtem volna, há a részlegvezető válasza nem lett volna precíz: — A lakásokat nyáron adták át, a próbafűtési napló szerint minden rendben volt. Igaz, hogy a lakásszövetkezetet senki sem képviselte a próbafűtésnél, de a beruházó — a Stavoinvesta — részéről Is aláírták az iménti tényt rögzítő bejegyzést. Az első fűtési szezonban aztán megtörtént a reklamáció. A Nyltrai Magasépítő Vállalat elismerte a hibát. A tervező Javasolt egy megoldást. A Javítás azonban nem hozott eredményt. Ezután bírósági szakértő is tett javaslatot. Ennek volt eredménye. Meleg lett Polacsekéknál, csak éppen a következő kilencemeletes bérházat nem lehetett utána lrifűte- ni... Erre visszaállítottuk az előző állapotot a lakőbizottság indítványé» zására. Ezután még további eredménytelen kísérletek ts voltak, közben Polacsekék meg szaladgáltak fűhöz-fához — hozzánk Is — csak éppen hiába. Már nem lehetett tovább húznl-halasztani... — Hát valóban nem! A kálvária I í vége ' ■; • — A két szerelőnk „lepipált“ minden fűtési szakértőt — fogadott vagy másfél hónap elteltével Csölle Rozália és Kovácsik István leplezetlen örömmel. — Két hét múlva a Polacsek család átköltözhetett á fű» tött, újonnai kifestett emeleti lakásba... Itt be Is fejeződhet a történet — morfondírozok magamban, és — úgy érzem — választ kaptam a februárban elmulasztott kérdésemre is, de Csölle Rozália folytatja: — Mikor oldjuk meg az Ilyen kérdést halasztás nélkül, ha nem a gyermekévben? Bár Ilyen esetben az ügyintézés nem köthető alkalomhoz! Pontosan! Kár, hogy a korább) vezetés nem egészen Így vélekedett... Mészáros János V
