Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-08 / 19. szám
§M1 9 1979. május 1-én a CSKP KB, a Nemzeti Front KB, a CSSZSZK kormánya, a Cseh- és Szlovák Szocialista Köztársaságok kormánya, valamint a Szakszervezetek KB javaslatára dr. Gustáv Husák köz- társasági elnök érdemes művész kitüntetéssel jutalmazta Komád József rendezőt, a Magyar Területi Színház művészeti vezetőjét sok éves és rendkívüli rendezői és kultúrpolitikai munkájáért. A magas állami kitüntetéshez gratulálunk, és további sikeres alkotói munkát kívánunk érdemes művészünknek. T ÉS MA Konrád Józseffel, a Magyar Területi Színház művészeti vezetőjével és rendezőjével, érdemes művésszel szeretnék beszélni, e- zért dél körül beülök a színház próbatermébe, hogy munka közben Is láthassam. Mikszáth Kálmán Beszélő köntös című darabját próbálják. A művet Hubay Miklós alkalmazta színpadra. Amikor belépek, egy tömegjelenetet próbálnak valahol a darab közepéről, vagy tizenöten vannak a színpadon. Egy pillanatra természetesen megakad a próba, kizökken a ren dező és a színész a rendes ke rékvágásből, de aztán hamaro san folytatják a munkát, mim ha ott sem lennék. Mókáznak bohóckodnak, mint valami nagy rövidnadrágos kamaszok. £s ÖV Nem kiabál, nem zsörtölődik. Maga is felveszi a színészek hangulatát, és amikorra két őre lesz, kész a jelenet — azaz, annyi minden történik a színpadon egy-egy mondat a- latt is, hogy nem lehet rajta eleget csodálkozni. Igaz, rengeteg apró utasítást ad, olykor a színpadra is felmegy, és eljátssza a színésszel a jelenetet. Inkább kellemes játéknak, mókázásnak, gyerekes bo hóckodásnak nézné az ember, mint munkának. Ezért aztán egy kicsit meglep, amikor így kezdi a vallomását: — Kínlódunk. — Kínlódtok? — Igen, ahogy mondom. Ez á darab eredetileg daljáték, de nekünk sem kedvünk, sem pedig lehetőségünk nincs ahhoz, hogy daljátékként vigyük színre, így aztán elég sokat kell dolgoznunk, hogy a dal és a zene helyét kitöltsük. Eredetileg Vas Lajos írt a darabhoz zenét, de hozzájárult, hogy saját elképzelésünk szerint vigyük színre, és olyan zenél alkalmazzunk, amely nekünk a legjobban megfelel, vagyis egyszerűbb, könnyebben megoldható zenét kellett íratnunk, a- mit Matus János meg Is tett. — Azt mondod, hogy kínlódtok, pedig én még árnyékát sem láttam a kínlódásnak. Sőt kitűnő volt a hangulat. — Ez már a darabból is a dódik. Mini láthattad, a darab teli van humorral, vidámsággal, lírával, így a színészek is állandóan bohóckodnak. — De te sem haragudtál érte. — Persze hogy nem haragudtam. Szeretem az ilyenfajta darabokat. Sőt, hogy úgy mondjam, erre a magyar klasszikus irodalomra esküdtem. Ml nem vagyunk kísérleti színház, megvan a közönségünk, ezért elsősorban a klasszikus és a mai magyar drámákat visszük színre. Olyanokat, amelyekben van humor, líra, jó jellemrajz, és a közönségnél is mindig célba találunk. Akárcsak a Beszélő köntöst, sok más magyar író dalmi alkotást sem színpadra szánta a szerző, így egyik-má sík darabnál előbukkannak színpadi fogyatékosságai, de jé irodalomból jó előadást lehel teremteni. És mi erre törek szünk ... — Jó hangulatra azonban nemcsak a darab derítette i színészeket, úgy látom, te is „ludas“ voltál benne. Élvez?' volt figyelni a munkátokat. — Vannak kitűnő rendezők akik vas akarattal, nagyszerű teljesítményre képesek, akiknél látod, hogy a rendező min dent megtett, kemény meder be terelte a színészek munka ját, nagyszerű produkciót hozott létre, mégis érzed rajta a feloldhatatlan görcsöt. Hogy miért van ez így? Azért, mert a rendező ugyan rákényszerí- tette elképzelését, akaratát a színészekre, de a színészi mun ka hamvát, varázsát, letörölte. Én ezt nem szeretem, ezért az ilyen előadást nem is tartom igazi jó előadásnak. Oldott, felszabadult előadásokra törekszem. Igyekszem, hogy a pró bák ne csak nekem, hanem a színészek számára Is élvezetesek legyenek, hogy felszabadultan, gondtalanul játszhas son, önmagát adhassa. Első és legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy feloldjam a szí nászt a színpadi görcstől, hogy mégsztTbrfduljon a verejtéktől, erőlködéstől,' mert csak így lehet a munkánkban valódi erő — A színházhoz előbb színészként szerződtél, később rendező, sokáig a színház e- gyetlen és állandó rendezője lettél. Milyen indítékból volt ez a váltás? — Annak idején a színház megalakulásakor az akkori í- gazgató, Fellegi István úgy válogatta össze a társulatot, hogy abban legyen naiva, drámai hős és hősnő. Engem a drámai hős szerepére szemelt ki, tes ti alkatomnál és hangomnál fogva is erre feleltem meg. A színháznak azonban rendezője nem volt, ezt is kellett volna szerződtetni. De honnan, kit? Így hát rám esett a választás Hogy miért, azt pontosan nem tudom, talán úgy ítélte meg az igazgató, hogy túlságosan is sokat figyelek kifelé, sokat gondolkodom. Eleinte még játszottam is, de aztán fokozatosan már csak a darabok rendezése, színre vitele lett a feladatom. Nem sok tapasztalatom volt. Kezdetben túlságosan is kötődtem a darab szövegéhez, és csak a hatvanas évek második felében jöttem rá, hogy az előadás nemcsak szövegből áll, nem hiányozhat belőle a mozgás, a zene, a tánc, a pantomim és a sok-sok játék. Csak akkor tud az ember jó előa dúst teremteni, ha él is ezekkel a színpadi lehetőségekkel. Ma már arra törekszem, hogy az általam rendezett előadás nak meglegyen a kellő ritmu sa, hangulata, hogy elhiggye, elhihesse a közönség. — Hogy érted ezt el? — Mielőtt hozzáfognék a rendezéshez, előbb megkeresem a darab központi gondolatát. Amikor megtalálom és tisztázom, akkor látok csak hozzá a gyakorlati munkához Menet közben aztán minden egyes mozzanatot aszerint íté lek meg, mennyire segíti o központi gondolat kitel jesed sét. — Kész elképzeléssel jössz e próbára? — Igen, megvan az elképze lésem, de ezt soha sem abszo lutizájom, ez az elképzelés nem merev, nem megmásítha tatlan Elfogadom a színészek ötletét, elképzeléseit is, ha a? a darab magvát szolgálja, ősz szeütközésbe nem szoktam ke rülnl az emberekkel, mert na gyón felkészülök az előadásra, és így meg is tudom győzni munkatársaimat az Igazamról. — Mit jelent az pontosan hogy nagyon felkészülök? — A színháztörténeti intéz? tek olykor ötven különböző e- lőadásnak az elemzését is megküldik, és én az előadásokra készülve mind az ötven elemzést elolvasom. Sőt, a kritikákat is, és meglehetősen tetemes mennyiségű ez az anyag. — Mikor van időd mindezt elolvasni? — Régebben nem voltam o- lyan koránkelő, de most már általában hat óra körül talpon vagyok, és reggeltől olvasok, készülök a próbára, így amikor tfz órakor összegyűlünk itt a teremben, én már min= dent vagy legalábbis sok mindent tisztáztam. Bár néha a gyakorlat mutatja meg, hogy téves volt az ember elképzelése. De hát a színház is éppen olyan, mint az élet, és ott sem úgy történik minden, mint a- hogy elképzeljük... — A színészek délelőtt próbálnak, délután utaznak, este pedig játszanak. Neked nemcsak a délutánjaid, az estéid is szabadok. Mivel szoktál a nap fennmaradó részében foglalatoskodni? — Megint csak olvasok. 01-< vasok, sokat olvasok. Szeretem nemcsak a klasszikus, hanem a mai magyar irodalmat is. Sok mindent elolvasok, ami megjelenik. Szeretem a kortárs novellát, elbeszélést, regényt, de a verseket is. És olvasok pszichológiai, szociológiai és más írásokat is. Ha vannak is saját élettapasztalataim, mégsem elegendők ahhoz, hogy az ember mindent tudjon és minden helyzetbe beletalálja magát. Ezért aztán arra törek-• szem, hogy olvasással pótoljam a hiányzó élettapasztalatokat ... — Amikor hivatásos rendező lettél,, nem hiányzott a színpad? — Nem, mert azért továbbra is színésznek érzem magamat. Részben énbennem is lejátszódnak mindazok a folyamatok, amelyek a színészek» ben. Annál jobban nélkülözöm a közönséget. A próbák során azonosulok a hőssel, átélem é- letét, csak azt nem tudom, hogy mit szólna ehhez a közönség, elfogadná-e vagy sem az elképzelésemet. — Mi az, amit mindig szem eiőtt tartasz mint rendező? — Az, hogy minden előadáson érződjék: amit csinálunk, az itt és most, Komáromban (Komárno) a Magyar Területi Színházban történik, és a csehszlovákiai magyarokhoz szól. — Elégedett vagy? — Ha ez sikerül, igen. Németh István Álla Pugacsova énekel Halkan szólt a gitár a geológusok behavazott apró szálláshelyén, Szalehardban, a világ egyetlen városában, amely az északi sarkkörön fekszik Kint némán villódzott az északi fény, bent egy női hang a szerelemről, a gyöngédségről és a melegségről é- nekelt. Aztán a szárazföld legszéle felé repültünk, ahol nincsenek fák és bokrok, de még szánnyomok sem. Mindenütt tundra, sima, akár a fehér, keményített terítővei borított asztallap A repülőgép kerek ablakán át csak egyszer-egyszer tűnt föl egy fúró torony, olajat és gázt keresnek. A gép leszállt. Lánctalpas terepjárón zötykölődtürak tovább a geológusok Pingvin nevű étkezdéjéhez, amely egyben étterem, és kultúrterem is volt, s amelyben egy új piaoinó állt. Álla Pugacsova egyik első önálló hangversenyét adta. Fáradhatatlanul énekelt, egyszer sem tartott pihenőt, a hevenyészett díszfalak mögött. Egy évvel korábban a Junoszty című, fiataloknak szóló rádióadás stábjával egy kis motoroshajón bejárta Tyumeny megye folyó it, és ugyancsak geológusoknak, fűrómum későknek, geofizikusoknak és rénszarvaste nyésztőknek énekelt. Még nem volt tizennyolc éves. Álla Pugacsovának nem mindig tetszik az, amit a zeneszerzők és a költők alkot nak, ezért maga is komponál dalokat. Neki ugyanis nem egyszerűen a szavak és melódiák kellenek. A kettőnek valami olyan kivételes ötvözetét keresi, amellyel kifejezheti világszemléletét, és leggyorsabban u- tat találhat valamennyi hallgatója szívéhez. Arlekin — Bohóc — című dala a bulgáriai Arany Orpheusz dalfesztivált követően lett világhírű. Alla a számunkra ismert dalt teljesen új felfogásban adta elő, s a figura jellemzésének mélységével ejtette ámulatba •> hallgatóit és a zsűrit Egyhangúlag őt ítélték győztesnek, övé lett az Arany Orpheusz fődija. Újabb nemzetközi verseny következett a lengyelországi Sopot- ban, és újabb győzelem az elsöprő lendületű A királyoknak mindent lehet című dallal. A művésznő egyik legutóbbi dala, a „Ha el akarsz, hagyj de nem majd a- mikor már végzett a sok kis keserűség" kezdetű Shakespeare-szonettre komponált melódia nyomban azután, hogy elhangzott a rádióban, a legigényesebb esztrádkedve- lőknek is kedvence lett Rajongói ma már nemcsak hangversenyein láthatják, hanem Az asszony, aki é- nekel című filmben is, melynek főszerepét játssza, s kísérőzenéjét és három dalát írta. Az utóbbiakat a filmfelirat Borisz Gor- bonosz szerzeményeiként tűnteti fel. A film felvételeinek kezdetén Álla Pugacsova néhány dalt mutatott a rendezőnek, s elmondta, hogy ezek Borisz Gorbonosz fiatal komponista művei. A film alkotói úgy döntöttek, hogy felkérik Gorbonoszt a kísérőzene megírására is. Nem sikerült azonban olyen nevű szerzőre akadniuk. Nem is létezett. A nevet Álla Pugacsova találta ki. Mi szüksége volt az énekesnőnek arra, hogy álarc mögé bújjon? „Azt akartam, hogy dalaimat ugyanúgy bírálják el, mint a kezdő zeneszerzőkét.“ I. CIGANOV
