Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-08 / 19. szám

MI VÁR RÁNK MÁJUSBAN? Közeleg az 1980. évi csehszlovák spartakiád, s mindjobban a tudatunkba férkőzik hiszen a spar- takiád-sportversenyek már az idén megkezdődnek. A. tömeges fellépésen kívül szerves részét alkot­ják a turisztikai, sport- és honvédelmi feladatok. Az előző spartakiádon az összes rendezvény a se­regszemle évében zajlott le, most azonban csak néhány sport- vagy honvédelmi verseny csúcsoso­dik ki a szlovákiai és az országos találkozún. Ez a megoszlás lehetővé teszi, hogy mind nagyobb tömegek kapcsolódjanak be ebbe az országos sportmegraozdulásba, A csehszlovák spartakiád sportversenyeivel 1979- -ben a részvevők megemlékeznek a Szlovák Nem­zeti Felkelés 35., a Pionfrszervezet megalakulásá­nak 30. évfordulójáról, valamint a nemzetközi gyermekévről. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága még tavaly szeptemberben ki­adta az 1978-79-es tanévre szélé tömeges sparta- kiádversenyek szlovákiai naptárát. Az összeállítók figyelembe vették a CSTSZ SZKB, SZISZ SZKB, a HSZ. a Szlovák Szakszervezeti Tanács, a Szlovák Iskolaügyi Minisztérium és más illetékes szervek, intézmények javaslatait. A spartakiád naptár tar­talmazza az 1980. évi csehszlovák . spartakiád sportrésze összes lépcsőzetes versenyének a fel­tételeit és időpontjait. A spartakfád-sportversenyek 1979. június 1-3-a között a gyermekek járási spartakiád-sportnapjá- ban csúcsosodnak ki. Hazánk összes járásában a gyermekek spartakiádversenyén megrendezik: ») a rátermettségl jelvényért és a gyermekek rétermettségi jelvényéért kiirt verseny egyes á- gazatait; b) a járási pártlapok védnöksége alatt a Rudé právo-futéverseny járási fordulóját a tanulóifjú­ság és a serdülők részvételével; e| ünnepélyes sportdélutént, amelynek színhe­lyét a spartakiád járási rendezősége szabadon megválaszthatja: d| a pionírok — esetleg serdülők — atlétikai, úszó-, labdarúgó-, röplabda-, kerékpár-, céllövö-, dokiéi honvédelmi és rátermettség! versenyeit a helyi adottságoknak megfelelően. E versenyek győztesei megkapják az 1980. évi csehszlovák spartakiád sportrészének érmét. Mire összpontosítsák figyelmüket májusban a SZISZ-alapszervezetek és pionircsapatok? Elsősor­ban a spartakiád-sportversenyek atapfurdulőira és a toborzásra, hogy mind több fiatalt megnyerje­nek ennek a nagyszabású sportseregszemlének. A szikrák és az elsős — negyedikes pionírok a gyermekek rétermettségi jelvényéért versenyez­nek majd, és bizonyíthatnak atlétikában, úszás­ban és kiutos labdajátékokban. Az alapiskolák ötödikeseit — kilencedikeseit at­létikai, kosár-, kézi- és röplabda-, továbbá kerék­pár-, labdarúgó-, úszó-, céllövő-, duklai honvédel­mi rátermettségi, BPPOV és PPOV rétermettségi jelvényszerző versenyek várják, amelyek minde­gyike a pionírok sportligájának részét képezi. A SZISZ-alapszervezetek tagjai bekapcsolódhat­nak BPPOV és PPOV rátermettségi jelvényszerző versenybe, de atlétikai, kerékpár-, labdarúgó-, röplabda-, kézilabda-, lábtenisz-, minifoci-, céllö­vő-, tájékozódási 'futó- és duklai honvédelmi rá­termettségi versenyekben szerepelhetnek majd, E versenyek legtöbbje lépcsőzetes jellegit, szer­vesen kapcsolódnak hozzájuk a járási és kerüle­ti fordulók, ezért az alapfordulók időpontját pon­tosan be kell tartani. A diákok nyári olimpiájának részeként zajla­nak majd le június végén Svitben az atlétikai, ke­rékpár-, labdarúgó- és úszóversenyek. Az alap­fordulókon május 6-án már túl is estünk, a járá­si találkozók jún. 3-án. a kerületiek jún. 17-én lesznek. A tájékozódási futóverseny alapfordulójának 1- dópontja május 27. A lábtenisz alapfordulóira május 27-én kerül sor, a járásiakat jún. 24-ig meg kell rendezni. Május végéig az is eldől, kik jutnak tovább a céliövőverseny járási fordulóiból. Közeleg a szakmunkástanulók nyári olimpiája. Június végén találkoznak Koáicében az atlétikai, labdarúgó-, kézilabda-, úszó- és röplabdaversenyek kerületi fordulóinak győztesei. Az alapfordulók időpontja május 6-a volt, s a győztesek már a június 3-i járási versenyekre készülnek, s két hét múlva, jún. 17-én megrendezik a kerületi fordu­lókat is. A Smena és a Mladá frnnta mezei futóverse­nyének országos döntője a hlubokái vár parkjában zajlik le május 19 — 20-án. A főiskulásliga döntőjének színhelye KoSice, 1- dópont május 24 — 26. A főiskolások honvédelmi versenyei a KoSíce- -vidéki Rubinban lesznek május 25 — 27-én. Nem feledkezhetünk azonban meg a 100 tavaszt kilométer jelvényszerző versenyről sémi A spartakiád előtti lelkesedést használjuk ki arra. hogy a gyermekek és fiatalok mind nagyobb számban vegyenek részt a sport- és honvédelmi versenyekben, és mind többen tanulják be az 1980. évi csehszlovák spartakiád gyakorlatait, jozef KOKOSKA, a SZISZ SZKB testnevelési és honvédelmi osztályának vezetője Volt egyszer egy világbajnokság Ha a sportversenyeken is szavazással állapítanák meg a sorrendet, akkor én a legutób­bi moszkvai jégkorong=világbaj- nokságon a második helyet, vagyis az ezüstérmet nem osz­tottam volna ki. Mégpedig egy­szerű oknál fogva: a játék ké­pe alapján senki sem volt mél­tó arra, hogy a világ legjobb­jainak ácsolt emelvényen a második lépcsőfokon álljon. Hogy válogatottunk végered­ményben mégiscsak ott állt, azt a nyújtott teljesítmény a= lapján kiugró sikernek köny­velhetjük eL Az Idei jégkorong-világbaj­nokság lefolyása — sajnos — túlságosan is egyértelmű volt. A Szovjetunió válogatottja ez­úttal igencsak kimagaslott a mezőnyből, és tulajdonképpen nem Is volt méltó ellenfele. Hát ezért, sajnos, mert mivel hiányzott a konkurrencla, az egészséges versenyképesség, a szovjet együttes teljesen ma­gára volt hagyatva. A krónikások nem is emlé keznek, mikor volt ilyen egy­értelmű lefolyása a világ- és Eurőpa-bajnokságnak. Bennün­ket mindenképpen hullám­völgyben ért ez a torna. A töb­bi együttestől pedig eleve nem vártunk csodákat. A kanadaiak ezek után minden bizonnyal fe­lülbírálják az állásfoglalásukat, és már két év múlva erősebb együttest küldenek Svédország­ba. Becsületükre legyen mond­va, hogy ezúttal valóban sport­szerűen viselkedtek. Látszik, hogy az európai jégkoronggal való konfrontáció csak hasz­nukra válik. Manapság már nem is titkolják, hogy igye­keznek minél többet elsajátí­Jiri Bubiét beválasztották a „Csillagok csapatába“, de ez is inkább vigaszdíj volt, mert a posztján voltak nála jobbak is. tani az európai jégkorongozók jó tulajdonságaiból. A szovjet válogatott ezúttal valóban kiválóan felkészült a világversenyre. Ha most meg kellene jelölnöm a „szborna“ legjobb játékosát, akkor za­varba kerülnék. Ez a mai szovjet csapat valóban kiváló kollektíva, amelyben nincse= nek kiugró „szólisták“, vagy ha úgy tetszik, valamennyien kiváló szólisták, akik azonban képesek alávetni magukat az egész zenekar érdekeinek. Ha azonban mégis ki kell emelni valakit, akkor az. Ma­karov. Ez a fiatal • játékos öreg tapasztalt róka módjára küz­dött. Mindent tud, amit ma egy élvonalbeli jégkorongozónak tudnia kell. A palánk melletti elviharzásait mintha a nagy­könyvből másolták volna. Nem véletlen, hogy a Moszkvában jelen levő szakértők az utób­bi évek legnagyobb tehetségé­nek kiáltották ki. Nem marad­tak el azonban mögötte a Go­likov fivérek sem. Az öreg har­cosokat, Balderiszt, Jakusevet, Vasziljevet, Mthajlovot, Petro- vot és Harlamovot pedig már ismerjük. Talán éppen ez volt a szov­jet együttes nagyszerű teljesít­ményének a titka, hogy sike­rült összekovácsolni egy kivá­ló együttest a fiatal, robbanés kony és rendkívül gyors játé­kosokból és a tapasztalt öreg „kozákokból“. Nekünk pont eb­ből a szempontból nem jött ki a lépés. A fiatalok — talán az Anton Sfastnf kivételével — minden téren csődöt mondot­tak. Igaz, hogy az Idősebb, ta­pasztalt játékosok sem jeles­kedtek. Olyan ordító védelmi hibák­kal játszottunk, amelyekhez foghatót ma már a viíágbaj= nokság B vagy C csoportjában sem látni. Különösen szembe­tűnő volt ez a Szovjetunió el­leni első mérkőzésen, amikor legalább hat gólt meglehetősen átlátszó, sablonos támadások után kaptunk. Természetesen ezzel nem dőlt össze a világ, de minden­esetre le kell vonni a követ­keztetéseket. A jövőben először is lélektani szempontból job­ban fel kell készíteni a csa­patot. Mert ezúttal egy lélek­tanilag rendkívül ingatag e- gyüttest szerepeltettünk a moszkvai Jégen. A jégkorong­ban két-három gólos előny lé­nyegében nem jelent semmit. A mi csapatunk azonban már az ellenfél egygólos vezetése után is sutba dobta a fegy­vert. És ez még a gyatra já­téknál is elszomorítóbb. Most azt akartam Ide írni, hogy volt egyszer egy világ- bajnokság, amelyet igyekezzünk minél hamarább elfelejteni. De utólag éppen úgy vélem, hogy ebből a világbajnokságbői fel­tétlenül okulni kell. Palágyi Lajos íí JA Elsöprő fölénnyel diadalmaskodott a moszkvai világbajnokságon a szovjet váloga­tott. Különösen elemében játszott a Mihajlov, Petrov, Harlamov csatársor, amelyet a szakértők minden idők legjobb támadósorának tartják. A legeredményesebb játékosok listáján is Petrov végzett az első helyen 15 ponttal, a 14 pontos Harlamov előtt. Első ízben hirdették ki — a labdarúgók mintájára — Európa legjobb jégkorongozóit. A sorrend: 1. Mihajlov, 2. Vasziljev, 3. Harlamov. VALERIj HARLAMOV, a moszkvai CSZKA játékosa rendkívül népszerű a szovjet fiatalok körében. A Komszomolszkaja Pravda szervezésében háromezren intéztek hozzá kérdést. Íme a válaszok: ■ Hogyan kezdett jégkorongozni? — A véletlen folytán. Nem messze lak­tunk a CSZKA sportpályától. Korcsolyázni már tudtam, és barátaimmal mindenáron korongozni akartunk. Hívatlanul mentünk a sportcsarnokba. Kulagin, a válogatott ko­rábbi edzője akkoriban még csak az után­pótlással foglalkozott. Hosszas kérlelés u- tán a jégre engedett bennünket. Szerencsés véletlen folytán csak engem vettek fel a sportiskolába. ■ Mikor történt ez? — 1962-ben, amikor tizennégy éves vol­tam. ■ Van-e a sikernek receptje? — Egyetlen recept létezik és az nemcsak a sportra, hanem az életben mindenre vo­natkozik. A sikert csak rendkívüli odaadás­sal és a szeretettel végzett munka biztosít­ja. Ha sportágunkat igazán szeretjük, ak­kor minden nehézséget könnyen leküzdünk. ■ Milyen tanácsot adna a fiataloknak? — Mindennek az alapja a korcsolyázás. Ha valaki nem tud tökéletesen korcsolyáz­ni, ne is álmodjon arról, hogy jégkorongo- zó lehet. A botkezelést, a technikát később is el lehet sajátítani. ■ Mi a véleménye a kanadai profikról? ­— Hírük félelmetesebb volt. A közvetlen találkozások alkalmával semmi ördöngőset nem tapasztaltam. Azt nyújtották, amit vár­tunk. Minden különösebb taktikai elgondo­lás nélkül, egyszerűen csak keményen ját­szanak. A játékosok az egymás elleni küz­delemben kitűnőek. A kapu előtérében ke­gyetlenek. Náluk minden csatár egyedül a- kar gólt lőni. Ugyanakkor rendkívül fegyel­mezettek. A legnagyobb sztár sem késhet az edzésről, és a mérkőzés befejezéséig százszázalékos erőbevetéssel küzd. ■ Igaz, hogy szerződtetni akarták? — Erről én is csak hallottam, személye­sen azonban senki sem beszélt velem. Va­lószínűleg tudták, hogy úgyis hiábavaló. ■ Hogyan viseli a népszerűséget? — Rendkívül zavar, akár a turistát a há­tizsák. A népszerűség nehéz teher s egy­ben sok mindenre kötelez is. Hiszen az embet mindig a kirakatban érzi magát. ■ Ha az ötös egyik tagjának rossz a kedve, meglátszik., ez a -játékon is? — Feltétlenül De, hát ott van a másik négy. Azok jobb kedvre deríthetik az ötö­diket. , v ■ Kit tart minden idők legjobb jégko- rongozójának? — Anatolij Firszpvot, aki egyben példa­képem . is volt. Tiszteltem önfeláldozását, küzdeni akarását, ' sportszeretetét. Kiváló játékos volt. ■ Melyik kapus ellen nem játszik szíve­sen? — Tretyják ellen. Minden elgondolásomat kitalálja, sohasem tudom becsapni. Szeren­cse, hogy mindig egy csapatban játszunk. ■ Miért választja sokszor inkább az át- adást, amikor jó helyzetben van? — Szeretem a játék szépségéit. Nagyon jó érzés, amikor az' ember kicselezi a hát­védet, elfektetni a kapust és az üres kapu felé korcsolyázó kársának passzolja a ko­rongot. Igaz én is üthetném, de miért ne üssön gólt a társam. Így mindketten ka­punk egy-egy pontot: én az átadásért, ő a gólért. Furcsa alak Tommy Docher- ty, a Derby County edzője. Ez a második idénye a Derbyben, és ezalatt töbű mint 35 játé­kost vett és adott el. Annak idején mi is írtunk erről a nagy „fluktuációról". Lassan már nemcsak, hogy a já­tékosok nem ismerik egy­mást — mert mire megismer­nék, újak érkeznek, mások meg távoznak —, hanem az edző sem ismeri őket. Docher- ty állítólag minden mérkőzés előtt bemegy csapata öltözőjé­be és ezt, mondja: — Sok szerencsét nektek, bárkik is vagytok! ooo Európa legalacsonyabb profi kapusa a bécsi Wienna játéko­sa, Schreitl mindössze. 168 centiméter magas, és a szur­kolók meggyőződése szerint fő­leg ő a hibás azért, hogy a pa­tinás klub csak mellékszerepet játszik az osztrák bajnokság­ban. Egy kerekasztal-beszélge- tésen, amelyen a V/ienna játé­kosai — köztük Schreitl is — és a szurkolók találkoztak, az egyik szókimondó néző meg­kérdezte a kapuvédőt: — Nem gondolja mégis, hogy ilyen magassággal nem lehet az I. ligában védeni? — Nem — válaszolta a ka­pus —, de megtehetem, hogy rendszeresen kiállók az esőre, hátha még növök valamennyit... 000 A most véget ért jégkorong- •világbajnokságtól nemigen va­gyunk elragadtatva. A szovjet válogatott mellett a többiek teljesen másodrendű szerepet játszottak. Egy tény azonban mégis megörvendeztetett ben­nünket: éspedig a sportszerű játék. Moszkvában nem voltak ökölviadalok, mint korábban, ami ellen még George Chuvalo nehézsúlyú profi ökölvívó, Mu­hammad Ali egykori kihívója is felemelte a szavát. Kijelen­tése szerint akkor kezdett fog­lalkozni a problémával, amikor a fiai hokira adták a fejüket. — A bokszoló hoktsták épp olyan nevetségesek, mintha egy bokszoló korongozó felsze­relésben lépne a ringbe — mondotta Chuvalo. — E közjá­tékoknak semmi értelme. A borzalmasnak tűnő ütések nem egyebek két taknyos kölyök kakaskodásánál. A kiváló ökölvívó végül a kö­vetkezőket mondta: — Ha ökölvívást akarok lát­ni, nem veszek belépőjegyet jégkorongmérkőzésre. Szavait leginkább hazájában, Kanadában szívlelhetnék meg. ooo Engedtessék meg, hogy e he­lyen köszöntsem — bár kissé megkésve — kollégánkat, a Pravda sportújságíróját, Igor Mrázt. A napokban ünnepelte 50. születésnapját, és ha vala­kire, rá ráillik, hogy öreg em­ber, nem vén ember. Az utób­bi években gyakran játszottunk egymás ellen a zöld gyepen, és csak azt mondhatom, hogy védő legyen a talpán, aki ezt a bámulatosan fürge ötvenest tartani tudja. Igaz is, a napokban olvas­tam a hírt, hogy Stanley Matt­hews, aki negyvenkilenc éves korában ts szerepelt az angol élvonalban,- ma, hatvanöt éve­sen Málta szigetén még mindig bajnoki mérkőzéseket játszik. Hogy hogy csinálja, arra én is kíváncsi vagyok. Olyannyira, hogy idén decemberben, amikor az öreg bombázó prágai fele­ségével a szokás szerint ha­zánk fővárosában tölti rendes évi szabadságát, vallatóra fo­gom. Lehetséges, hogy még mi, fiatalok is tanulhatunk tőle... (palágyi) v

Next

/
Thumbnails
Contents