Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-01 / 18. szám

A járási nemzett bizottság egészségügyi osztályának, amely Irányítja a mik- robölcsődéket, nagyon jók a tapasztalatai. A mikrobölcsődék vezetői kedvesek, odaadók, szeretik a gyerekeket, és a szülők is elégedettek. Eddig. összesen öt mikrobölcsődét nyitottak, habár ötven is kevés lenne, mert több mint kétszázötven elintézetlen kérvény fekszik a nemzeti bizottság asztalán.

A névsorból találomra az tmely Erzsébet és Szépe Márta vezette mikrobölcsődéket választom. Az első már befutott, régebben végzi ezt a munkát, társa csak tavaly októberétől. Imely Erzsébet a városi nemzeti bizottság, Szépe Márta pedig a partizán- skei Augusztus 29. Cipőgyár részlegének a mikrobölcsődéjét vezeti. Nekik mi a véleményük, elégedettek-e a munkájukkal, az ellátással? — ezzel a kérdéssel csöngetek előbb tmelvéknél.

Az előszobában telepszem le, az ajtók nemcsak a lakószobán, hanem a gyerekszobán és a hálón is nyitva, a heverőkön négy apróság szuszog, békésen alszik A hálóban Imeiyné harmadikos fia és óvodás kislánya fészkelődik. tmeiyné nyílt, tiszta tekintettel és kedves melegseggel beszél a mikrobölcsődéig vezető útról és a munkájáról:

— Nem tudom, miért, de mindig nagyon betegesek voltak a gyerekeim. Sokszor még ki sem írt az orvos munkába, s már újra nála voltam. Végül már úgy éreztem, hogy ez nem megoldás. A munkában is számítanak az emberre, laboráns voltam, és akkor hol az egyik, hol pedig a másik gyerek beteg. Azt gondoltam, hogy talán a saját gyerekeimen is segíthetek, ha odahaza maradok.

— És?

— Attól a naptól, hogy otthon maradtam, sem a fiammal, sem a kislányommal nem voltak gohdjaim. Itt-ott egy kis megfázás előfordult, de azt is gyorsan kiheverték Az ember jobban oda tud figyelni az állapotukra. És ugyanígy a kicsiknél is. Sokszor elég néhány vitamintabletta, hogy kiheverjék a heveny megfázást, hőemelkedést. Azelőtt meg mindig csak a rohanás. .. Különösen, a reggeleink voltak nagyon feszültek. Igaz, most is fel kell kelni, ki kell takarítani, még mielőtt megjönnek a szülök a gyerekkel, de mégsem olyan feszült a helyzetünk, mint azoknak a szülőknek, a- kik például Idehordják a gyerekeiket. Kinyitják az ajtót, és már rohannak, sietniük kell a munkába. Én meg napközben találok rá időt, hogy az elmaradt teendőt elvégezzen. Délután, amikor a gyerekek a- lusznak, egy kicsit dolgozhatok.

— Napközben?

— Ha azt akarom, ■ hogy a gyerekek Jól

érezzék magukat, állandóan velük kell' lennem A gyerekek, különösen a kisebbek, még nem nagyon tudják elfoglalni magukat.

Szépe liborné a gyerekekkel

— Hogyan foglalkozik velük napközben?

— Olvasok nekik, mesélek, játszunk, tornázunk sétálunk Naponta két-három órát is kinn vagyunk a szabadban, há szép idő van. Van elég játékunk, láthatja. S negyedévenként kapok ötszáz koronát tisztítószerekre és játékokra, van már vagy ötezer korona értékű játékunk. Igyekszem úgy beosztani a pénzt, hogy meg tudjam venni azt, amit jónak látok, ami érdekli a gyerekeket. Mindent, pontosan felírok, vezetem a jelenléti ívet, arra törekszem, hogy a dolgok a legnagyobb rendben legyenek— Anyagiak?

— Elégedett vagyok, bár csak az anyagiakért nem lett volna érdemes vállalni. Itt-ott leszakad a függöny, összemaszatolják a falat, hamarább tönkre megy a szőnyeg, a festés. A lakásunk mozgalmasabb lett. Reggel, igaz, rohannak a szülők, de délután már van egy kis idejük, s mindent megbeszélünk. És jön az orvosnő, jönnek a Járástól, a várostól Is. Már ezt is megszoktuk. A gyerekeim is megszokták, hogy többen vagyunk, és olykor-olykor nekik is kell segíteniük. látszanak a gyerekkel, ragaszkodnak hozzájuk, és a kicsik is örülnek nekik, ha, hazajönnek.

— A szülők?

— Azt hiszem, elégedettek, nem panaszkodnak Egy kisgyerek a bölcsődében nem bírta a nagy kollektívát, szüleinek azt amj

Hogy kevés a bölcsődénk, óvodánk, azt mindenki tudja. Azt is, hogy mi ennek a következménye: ez a helyzet még csak súlyosbítja az amúgy sem kicsi munkaerőgondokat.

Hogyan lehetne ezen segíteni?

Új bölcsődék, óvodák építésével Igen ám, de társadalmunk teherbírása is véges.

Viszont van egy másik lehetőség is! Hogy összefognak az anyukák, és gondozzák dolgozó társuk gyerekét. NemcStak úgy, ahogy azt eddig tették, hogy a maguké mellé vállalnak még. egy apróságot, hanem hogy a lakásukban mini bölcsődét nyitnak, és egyszerre négy-öt gyereket gondoznak. I ó ez a megoldás, vagy nem? Erre csak a gyakorlat adhat érdemleges választ, illetve azok, akik máris megpróbálkoztak vele, mint Komáromban is.. Lássuk hát, mit mondanak!

Imely Erzsébet

jánlották, tegyék át ide a kisebb közösségbe, és felszólították a szülőket, hogy ők döntsék el, kinek a gyermeke menjen bölcsődébe. Egyik sem volt hajlandó átíratni a gyerekét. Végül aztán nekem kellett megmondanom, melyik gyereket hordják a nagy bölcsődébe.

— Hogyan határozott?

— Nem tudtam megválni egyiktől sem. Így végül Ittmaradt mind a négy: Kiss Tiborka, Kürthy Dániel, Poőlatikő Krisztina, Szabó László is. Nem mondom, nem könnyű munka, elég nagy Idegfeszültség. Kezdetben még velük is álmodtam, annyira féltem. Egyszer az egyik kislány majdnem kiszaladt az autó alá. Most már nagyon jól érzem magamat a gyerekek között... Szeretem őket, aranyosak, és az én gyerekeim is egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak lettekS

zépe Tiborékhoz este csöngetek be. Nemcsak arra vagyok már kíváncsi, milyen náluk a mikrobölcsőde, hanem arra is, hogyan alakult a családi életük:

Már az ajtóból látom, hogy felcserélődött a férj és feleség között a szerep: Szépe Tl- borné a gyerekekkel van, a férj meg vacsorát főz, amikor belépek, épp húst darál, előtte kötény.

— Én vállaltam, és csinálom is... — mondja.

A lakást teljesen átrendezték. A lakószobából lett a mikrobölcsőde, a hálószobából a nappali, amely aztán éjjelre újra hálószobává vedlik. Igaz, egy kicsit zsúfolt lett a három szoba és a konyha. A konyhán keresztül jutni a lakószobáig. Az ajtók üvegeit lécek védik. A tizenhétezer korona értékű szekrény pazar, telistele zömében műanyag játékkal.

— A gyár vásárolta? — kérdem, a bútorra mutatva.

— Igen, de bár ne tette volna! Meg sem kérdezték, hogy milyet akarok, csak hozták. Most meg annyira törölgetem, tisztogatom, hogy már szinte haragszom rá. E- lég volna a gyerekbűtor, amilyenről tárgyaltunk. Ez nem ilyen helyre való — mondia Márta asszony.

—Tudja, én korábban a kórházban dolgoztam mint egészségügyi nővér, és amikor felmerült a mikrobölcsődék kérdése, úgy terveztük, továbbra Is a kórház alkalmazottja maradok, és a munkatársak gyerekeire vigyázok majd. Aztán jöttek a cipőgyárból, azt mondták, jobb lesz a gyár mellett, hiszen nagy üzem, több a lehetőség. .. Bár ne hallgattam volna rájuk! Mert mintha nem lenne szükségük erre a mikro- bölcsődére. Későn hordják a gyerekeknek az ebédet, néha az az érzésem, készakarva Ift hajtanak el az ablak alatt, látom, amikor

mennek, de előbb a járási nemzet! bizottság alkalmazottainak viszik, csak aztán Visszafelé hozzák a gyerekeknek. Mindig találnak kifogást De mondhatom-e azt a gyerekeknek, ha éhesek, hogy várjanak, nem övék az „elsőség“? Amikor végre megérkeznek az ebéddel, a gyerekek már szé- delegnek az éhségtől meg az álmosságtól. Kezdetben még kenyérből sem hoztak eleget, és amikor szóvá tettem, ők voltak megsértődve. Vagy- beszéljünk a játékokról Hogyan játsszon, mihez kezdjen egy hároméves gyerek a műanyag békával? A- kármit kérek a gyár bölcsődéjétől, mert az ő kötelességük lenne ellátni engem, csak nehezen adnak. Kértem még egy váltás ágyneműt, sose tudhatom ml adódik. Azt kérdezték: és még mit akarok? — panaszolja, miközben kiviszi tizenhat hónapos kislányát, Martinkát, aki szintén a mikro- bölcsődébe „jár“

— Meg nem bántam, hogy vállaltam ezt a bölcsődét. A gyerekeket is nagyon szeretem, csak már túl sok ez, amit velem csináltak. A sok idegesség már ráment a gyomromra Nincs például még telefonom. Jó, nem mondom, a férjem nagyon sokat segít, de ő sincs mindig idehaza.

A

cipőgyárböl jelenleg kétszázhat fiatal . .mama - -van . szülési, szabadságon, miközben á, vállalat krónikus munkaerőhiányban szenved. ■

Gabriel Podolinsk^, a gyár káder- és személyzeti osztályának vezetője:

— Tudja, én voltam az, aki a legjobban sürgette, hogy megnyissuk ezt a mikrobölcsődét, de valahogy csalódtam. Annyi vele a probléma. Talán mert a vezetőjét is rosz- szul választottuk, vagy mit tudom én, hogy miért, de egy biztos: nálunk szalagmunka folyik, és amikor ez a mama többször Is beteg volt, nem nagyon tudtuk megoldani a vele járó gondokat. Ezért, amikor újabb mikrobölcsőde megnyitását javasoltam, ellenezte az Igazgató elvtárs. azzal a mégtn- doklással, hogy sok vele a probléma.

— Arra nem goldoltak, hogy épp azért, mert nem oldottak meg mindent úgy, ahogy kellene? A gyerekeknek például nincs e- lég játékuk.. .

— Nézze, saját szememmel láttam, amikor a bölcsőde gazdasági felelőse megrendelte a játékokat, de eddig még nem jöttek meg •. Az anyagi hátralékot meg, úgy gondoltuk, majd a negyedévi prémiumosztáskor kifizetjük. Az ebédszállítást meg felelősségteljesebben keli majd kezelniük az elvtársaknák, ezt már megmondtam, és Intézkedtem is.

A

z egyik mikrobölcsődáben, ahol mindent időben és rendesen elintéztek, kölcsönös a megelégedés, a mác'k helyen pedig kölcsönös az elégedetlenség. És jellemzően éppen ott, ahol a bölcsődére nagyabb szükség van. Láttam a cipőgyár új bölcsődéjének aktáit. Abból bizony nem nagyon lesz egyhamar bölcsőde; s ugyanakkor ezt a kínálkozó lehetőséget eldobják maguktól.

Nyilvánvaló, hogy a mikrobölcsőde új forma, s mint ilyen, több problémával jár. Ezenkívül kényszermegoldás Is, de nem kéne, hogy az legyen. Sőt, mint azt az első példa mutatja, némely gyereknek még előnyösebb is ez a megoldás, tehát jó kiegészítőjévé válhatna bölcsöderendszerünknek. De amíg egyedi megoldásként fogjuk kezelni a mikrobölcsődéket, addig nyilván csak gondot fognak okozni, főleg ha megbetegszik a pótmama. Viszont ha tíz-húsz mík- robölcsődéje lenne a gyárnak, akkor a ve- zető betegsége sem okozna különösebb gondot. Elég lenne a. következő ajtónál megnyomni a csengőt, s máris mehetne a mama, úgy, mint máskor munkába.

Gyermekév van. A dolgozó nők gyermekeinek gondozását csak úgy tudjuk megoldani, ha kellő felelősséggel és emberséggel közeledünk hozzá. Ha a felelős szervek magas fizetést állapítottak meg a bölcsődék vezetőinek, nyilván tudták, hogy miért tették. Aztán azt is higgyék el — még a- zok is, akiknek kisebb a fizetésük —, hogy csak az anyagiakért ezt nem lehet végezni. Szeretni is kell a gyerekeket.

Németh István-----------QM t

A tanárok tanára

Vita

Megleckéztetés

Internátusbán lakom, 200 kilométernyire a szüleimtől, és így az osztályfőnökömmel gyakrabban vagyok, mint a szüleimmel. Ennélfogva az ő személye ba nem is nagyobb, de legalább akkora jelentőséggel bfr, mint a szüléimé.

Az osztink fiatal, 26 éves, és éppen ezért két fiú az osztályunkból szeptemberben elhatározta, hogy próbára teszik őt. Azt hitték, hogy osztályfő- I, nők helyett pajtást kaptak, szemtelenül viselkedtek vele szemben. Osztink azzal büntette őket, hogy az eseten túl egy másodpercnyi figyelmet sem szentelt a srácoknak, nem bízta meg őket semmilyen feladattal, ha osztályakciőra készültünk, sőt az sem zavarta őt, hogy a két fiú egyszer tüntetőleg kiment az osztályfőnöki óráról.

Az osztály kollektívája azonban egy emberré kovácsolódott, a két fiút Is beleszámítva. Elítéltük az osztlnkkal szembeni viselkedésüket, de ők azt állították, hagyjuk őket békén, az ő magánügyükről van sző. Hagytuk. Csakhogy mi történt? Az osztály akciói annyira sikeresek voltak, hogy más osztályok diákjai sem állhatták meg, hogy ne jöjjenek közénk, nem hogy a két szóban forgó srác. Csak az első alkalommal volt kínos a jelenlétük, aztán már minden természetesnek tűnt, sőt az egyikük elvállalta, hogy a teadélutánainkon ö gondoskodik a zenéről.

— Végre egy szakember — mondta az osztályfőnökünk, és ezzel vége lett az örökháragnak.

B. Lívia. Koiice

Josef Kroupa rajza

Magaviseletből kettes

Bábi László, az Érsekújvári [Nővé Zámkyj Elektrotechnikai Szakközép- iskola II. B osztályfőnöke:

— Én a legfontosabbnak azt tar tóm, hogy az osztályfőnök mindenkor belelásson tanítványa gondjaiba, bíz zon benne, együttérezzen vele, és ne becsülje le a képességeit. Hangsúlyoz ni szeretném azt Is, hogy ne mások tói kapott értesülések alapján törjön pálcát felette! Beszéljen vele. A négy év sem elegendő a diák tökéletes megismeréséhez. Főleg akkor nem ha ötvenegyen alkotják az osztáli kollektíváját. Ilyenkor az Is megtör ténhet, hogy majd az érettségi ban kettőn tudok meg, róluk olyan dől gokat, amit sosem feltételeztem vol na. Ezért mindig arra törekszem hogy a lehető legtöbb időt tölthes sek tanítványaim körében. Ha példá ul kirándulni megyünk, társulok hoz zájuk, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Nem szeretném, ha valame lyikük gátlásos lenne előttem...

Tavaly tanulmányi kiránduláson voltunk Budapesten. Abban egyeztünk meg, hogy délelőtt mindenki o- da megy, ahova akar; egy órakor pedig találkozunk a Corvin előtt, s együtt nézzük meg a koronát. Csak ketten „feledkeztek meg“ a megbe szélt időpontról: egy fiú és egy leány. Tudtam, hogy felelős vagyok értük, mégis úgy döntöttem: nem várunk rájuk. Legalább a többiek okulnak belőle, gondoltam. A Nemzeti Galériában ránk találtak. Megegyez tünk, hogy otthon négyszemközt be széljük meg a történteket. A Ián- osztályfőnöki megrovásban részesü1* és elmondta, hogy a pesti hangul olyan érzést váltott ki benne, arr szerelemnek vélt; a fiú pedig kette- kapott magaviseletből, mert volt m ‘ ez-az a rovásán.

(g szabó)-A