Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-01 / 18. szám
njc országot bejártál a futballal, sokfelé megfordultál, játszottál különböző szintű bajnokságokat, tömérdek tapasztalatot gyűjtöttél. Nos, talán meg tudnád szakszerűen fogalmazni, honnan indult és hová fejlődik ez a gyönyörű játék? — Amikor felkerültem az első osztályba, a 4-2-4 rendszerben játszottak a csapatok. Abban az időben ez a rendszer korszerű és a szemnek tetszetős volt, bár a kezdet kezdetén rengetegen ellenezték, azt bizonygatva, hogy elveszi a játék szépségét. Nekünk, csatároknak több időnk és terünk volt az egyes látványos megoldásokra, lövésekre. A mai totális futball — vagy. nevezzük akárminek — a szoros és következetes emberfogásával ezt már nem teszi lehetővé. Viszont éppen ennek tulajdoníthatóan hallatlanul felgyorsult. A játékos- sok mindent állandó nyomás alatt, állandó stressz helyzetben csinálnak úgy, mint általában a hétköznapi életben. Aki ehhez alkalmazkodni tud, aki megfelelő, adaptációs készséggel rendelkezik a hirtelen kialakuló helyzetekkel szemben, az nagyszerű futballt játszik. Aki viszont képtelen alkalmazkodni, az elbukik. + Ez az ün. „stresszelmélet“ meglehetősen könyörtelen ... — Ez a helyzet az élet minden terüle-- tén, ős engedtessék meg, hogy kinyilvánítsam a véleményemet; pontosan ez adja a mai modern futball szépségét, bár a nézőnek néha úgy tűnik, a játék elvesztette szépségét. A szakember szemszögéből ítélve nyugodtan állítom, hogy ez a futball szebb, mint amit tíz-tizenöt évvel ezelőtt játszottunk. Persze hozzá kell tenni, hogy csak akkor, ha olyan játékosok játsszák, akik képesek ezt játszani, tehát rendkívüli a- daptációs készséggel vannak megáldva. Mert van-e annál szebb, ha egy játékos teljes gyorsasággal tökéletesen lekezeli a labdát, és ugyanolyan pontosan megjátssza vagy kapura lövi? Nincs. Láthattuk ezt az argentínai labdarúgó-világbajnokságon, a- hol jó néhány klasszis meccsnek lehettünk a tévé jóvoltából szemtanúi. Láthattuk, hogy a férfias, kemény - futball nem akadályozza a játék szépségét, sőt még a technikai bravúrokat sem hiúsítja meg. Gondoljunk csak Kempes megmozdulásaira. Éppen ebből kifolyólag csodálom Menottit, az argentinok edzőjét, aki rövid idő, gyakorlatilag két év alatt játékosaival megtanította ezt a játékmodort, jóllehet azok korábban merőben máshoz voltak szokva. Az argentinok játéka éppen ezért tetszett vol= na nekem ekkor Is, ha mondjuk csak a negyedik helyen végeznek. Ezért vannak az élvonalban idestova 5—6 éve a hollandok, akik szintén ezt a futballt játsszák. Ebben az irányban fejlődik válogatottunk játéka is, és a franciákkal vívott küzdelmünket nemzetközi viszonylatban is klasz- szis meccsnek tartom. Nagy taktikai csata volt. A játékosokon látni lehetett, hogy minden porcikájukkal érzik a mérkőzés jelentőségét. + Milyen legyen hát ma egy klasszis futballista, és hogyan lehat nevelni ilyen játékosokat? — A szakemberek egyet tehetnek: jó testi felépítésű, ruganyos, gyors, állóképes játékosokat kell keresni, akiket meg kell tanítani mindkét lábbal egyformán rúgni, fejelni és testi erejüket a szabályok közt kihasználni. Manapság már csak o- lyan játékosokból szabad válogatottat vagy élvonalbeli együttest építeni, akik alkatilag alkalmasak a totális labdarúgásra, kifogástalan erőállapottal rendelkeznek, technikai képzettségük tökéletes, amit a legtermészetesebbnek tartok, s végül, de nem utolsó sorban a mai futball egyéb, legalább ennyire fontos kellékével is fe! vannak vértezve, mint amilyen a kiváló szellemi állapot. Mint már említettem, a mai labdarúgónak olyan kitűnő adaptációs készséggel kell rendelkeznie, hogy mindig, minden körülmények között képes legyen a játékra koncentrálni. Minden érzékszervével, minden idegszálával a játékot kell érzékelnie. Itt már nem elegendő a jó edzettség, a sportszerű életmód, amit megint csak természetesnek tartok, a mai futballistának testben és lélekben a fut- bálinak kell szentelnie magát, tehát a gondolkodásmódját is ennek kell alávetnie, mert a futballt mindenekelőtt „fejjel“ játsszák;- Jó képességű, de megértő játékosokra van szükség, akik megfelelő köSzikora György: sö osztály képviselője, a Kajrat Alma-Ata fölött is győzelmet arattunk. A különbségek kiegyenlítődésének okát abban látom, hogy az , edzésmódszerekben a divíziős csapatok semmiben sem maradnak el a ligások mögött. Elvégre ezeket a csapatokat többnyire egykori első ligás játékosok edzik, akik igyekeznek érvényesíteni az élvonalban elvárt követelményeket, és ez jő. A különbséget a játékfelfogásban, gondol„A futball életem elválaszthatatlan része...“ Üstökösként tűnt fel a labdarúgás egén. Tizenhét éves korában már az első ligában játszott az akkori Slovnaft Bratislava színeiben olyan hírességek között, mint Kaöányi, Buberník, Dolinsky. A válogatott dél-amerikai turnéja alkalmából olyan ragyogóan játszott, hogy a brazil sajtó „fehér Pelének“ nevezte, és ez nagy dicséret, mert a „fekete Pelé“ akkor volt pályafutása csúcsán. Aztán jött egy törés és bukás. De ez már régi történet, és az Oj Ifjúság hasábjain irtunk róla. Időközben azonban minden lelki- és életerejét összeszedve talpra állt, másodosztályú edzői képesítést szerzett, két évig a divíziós Poprád edzője és játékosa volt, most viszont a Szlovák Nemzeti Ligában szereplő CH Bratislava színeiben játszik, és jól. Bebizonyította, hogy még nem felejtett el futballozni. Hétről hétre ott van ezenkívül minden valamirevaló ligás vagy kupamérkőzésen, és figyeli a játékot. E sorok írójával gyakran ül a televízió előtt, hogy a külföldről közvetített mérkőzések mozzanataiból is tanuljon. Esténként gyakran elbeszélgetünk a labdarúgásról, és mindenről, ami ezzel összefügg. Így született ez a beszélgetés is, (s hogy ne tegyem próbára tovább az emlékezetüket, azt is elárulom, amire sokan bizonyára már maguktól is rájöttek) Sziko- ra Györggyel, a többszörös csehszlovák vá-> lógatott labdarúgóval és immár kiváló szakemberrel. zösségi szellemmel rendelkeznek, hajlandóak alávetni magukat a közösség érdekeinek. A mai élvonalbeli futball mindenekelőtt kollektív, csapatjáték, ahol min= denkinek egy húron kell pendülni. Egy labdarúgőcsapatot zenekarhoz hasonlítanám, ahol mindennél fontosabb a harmónia, és a legjobb szólista is elronthatja az előadást, ha másként játszik. Éppen e- zért teljes mértékben egyetértek Menotti edzővel, aki nem félt kihagyni a csapatból néhány kiváló játékost azért, mert nem tudták vagy nem akarták végrehajtani az elképzeléseit. S végül is neki lett igaza, bár a VB előtt egyik-másik játékos mellőzése miatt majdnem megkövezték. Az ilyen játékosokat én sem szerepeltetném. + Játszottál a válogatottban, az első ligában, a divízióban, most pedig a nemzeti ligában játszol. Mekkora a szintkülönbség az egyes osztályok között felkészültségben, tudásban és játékfelfogásban? — A különbségek lassan elmosódnak. Míg tizenöt évvei ezelőtt egy első ligás csapat játszva két vállra fektetett alkalom- adtán egy vidéki csapatot, ma már nem ilyen egyértelmű a fölény. Amikor Poprádon voltam, megvertük például az első ligás Trenőfnt és Preäovot, sőt a szovjet elkodásban látom. De még itt sem lennének akkora eltérések, ha az első ligás csapatok nem „szippantanák“ fel mindjárt a legtehetségesebb játékosokat, akik nélkül aztán megint csak szegényebb az alacsonyabb osztály. Nézzük a mai gyakorlatotl Felkerül egy divíziós játékos valamelyik első ligás csapathoz, és a következő héten már be is állítják a bajnoki mérkőzésen, és a játékán nemigen látszik meg, hogy alacsonyabb osztályból jött, olyan hamar beilleszkedik. Vegyünk egy konkrét esetet. Poprádon Comisso, Varga és én alkottuk a támadósort. .Az első kettő ebben az i- dényben Preéovban játszik, és állandó tagja az első ligás csapatnak. Legújabban a fiatal Strapekért verekednek az első ligás csapatok. Lehet, hogy ha Poprádon maradok, kst-három éven belül további két-három ligás játékost sikerül felnevelnem. Ezért van aztán, hogy olyan kié* gyensúlyozott az első liga, mert nincsenek kiugró, klasszis játékosok, csak a jó átlagnak megfelelő tehetségek, és ezt károsnak tartom. Igaz, senkit sem gátolhatunk abban, hogy felsőbb osztályban játsz- szon, de az az érzésem, hogy túlságosan hamar a fellegekbe emeljük a fiatal, tehetséges labdarúgókat. Így fordul elő, hogy egyik-másik fiatal labdarúgó bead néhány látványos gólt valamelyik alsóbb osztályú bajnokságban, és már nem lehet vele bírni, mert sorozatban kapja a jobbnál jobb ajánlatokat. Véleményem szerint e tekintetben érzékenyebben kéne eljárni. Hagyni kéne érni a tehetségeket. ^ Az az érzésem, hogy egy kicsit sajái tapasztalatból beszélsz. Nem sajnálod, hogy egy kicsit a saját hibádból is derékba tört az olyan szépnek ígérkező labdarúgó-pályafutásod? — Ami elmúlt, már vissza nem jön. Ügy érzem azonban, hogy azok az emberek, funkcionáriusok voltak a hibásak, akik körülvettek. Mindent elnéztek nekem, sőt ■még támogattak is abban, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy alakultak. Nekem Is volt olyan játékosom Poprádon, aki már a fellegekben képzelte magát, és hosszú, türelmes munkával sikerült csak meggyőzni, hogy még nagyon sokat kell dolgoznia, ha valóban a legjobbak között akar lenni és maradni. Lehet, hogy ha engem is így irányítanak, akkor másképp alakúi minden. Mert a mai futball már abba a fejlődési szakaszába jutott, hogv a jó funkcionáriusnak legalább olyan szerepe van a csapat eredményessége szempontjából, mint az edzőnek vagy akár a játékosnak. Sokszor köszönet illeti a funkcionáriust, hogy a játékosok figyelmét Igyekszik o- lyasmire irányítani, aminek hasznát veszik. + Miért van az, hogy az utóbbi években — legalábbis hazai viszonylatban — nem születnek igazán nagy tehetségek? — Azt hiszem, ez az életszínvonal és -vitel változásával függ össze. A mai fiatat lók már nem akarnak annyi áldozatot hozni a futballért, mint ml. Mindenük megvan, sok lehetőséget találnak a szórakozásra különben Is, mfg nekünk maradt a foci, esetleg télen a hoki. A falvakon Is eltűnőben vannak már a telkek, játszóterek, ezt különösen akkor tudatosítom, amikor néhanapján hazalátogatok Tardoskeddre. Ma már nem elég például, ha valaki úgy értelmezi a sportszerű életmódot, hogy nem iszik, nem dohányzik, nem éjszakázik. Ma a futballért még többet kell áldozni, mint régebben. A mai edzés kemény rezsim, és. sokszor az a baj, hogy a játékosok túlságosan is így értelmezik, aztán hiányzik belőlük a Játékosság, felszabadult- ság. Bár véleményem szerint a nálunk alkalmazott edzésmód az egyik legjobb a világon. Különben Is olyan tökéletes labdarúgó, mint Pelé csak ritkán születik, mint ahogy nem születik minden nap egy Picasso vagy Einstein. + Végül egy majdnem személyes kérdés: Visszatértél Bratislavába. mi készle tett erre, és meddig akarsz még futballozni? — Örökké a futball mellett akarok maradni. Egyelőre mint játékos, később mint edző. Csak most vált igazán életem elválaszthatatlan részévé. Azelőtt természetesnek vettem, hogy kifutottam a pályára és a legjobb képességeim szerint igyekeztem játszani, de nem sokat gondolkoztam ezen Ma már egészen másképp, a szakember szemével nézem a dolgokat, és a futball jobban érdekel mint azelőtt. Megnézem a mérkőzéseket, rengeteg könyvet és tanulmányt olvasok a labdarúgásról. Ha az e- gészségem engedi, akkor még vagy két é víg' szeretnék játszani. A CH nem idegen számomra, mert itt töltöttem a katonaéveimet. Tulajdonképpen egykori társaim közi tértem vissza, akikkel vagy itt vagy az In- terben, esetleg a válogatottban játszottam együtt. Bratislavába az is visszahúzott, hogy megmutassam, tudok még futballozni: S ahogy elnézem egyes ligamérkőzések színvonalát, szinte már bánom Is, hogy nem valamelyik első ligás csapathoz mentem. Palágyi Lajos Kolár felvétele A Guenn Sportivo című olasz sportláp munkatársainak az az ötletük támadt, hogy kiszámítják: évszázadunk legnevesebb kapusai átlag hány gólt kaptáik válogatottságuk alatt, és ki volt a legeredményesebb „portás“. A kapusok értéksorrendjének élére nem kis meglepetésre Gordon Banks, az 1966. évi világbajnok angol válogatott kapuvéd'óje került. Banks mérkőzésenként 0,78 gólt kapott, a legendás Zamora csak ötödik lett. íme a legjobbak sorrendje: 1. Banks 0,78, 2. Maier (NSZK] 0,80, 3. Albert ősi (Olaszország) 0,82, 4. Zojf (Olaszország) 0,84, 5. Zámora (Spanyolország] 0,91, 6. Jasin (Szovjetunió) 0,93, 7. Gilmar (Brazília) UH, 8. Grosics (•Magyarország] 1,04, 9. Combi (Olaszország) 1,38, 10. Beara (Jugoszlávia) 1,45, 11. Plánilka (Csehszlovákia) 1,72 gólos átlag egy-egy mérkőzésen. Mint minden ranglistának, ennek is van némi szépséghibája. Míg mondjuk Plániőka és Zamora idejében még nemigen vették „komolyan" a védelmi Játékot, és a csatároknak több idejük és terük volt a góllö- véshez, Gordon Banks és Sepp Maier előtt már „szuperbeton- •védelmek“ állták. ooo Három egyenruhás rendőr és három polgári ruhás ember tartja állandóan szemmel a svéd származású világhírű teniszezőt, Björn Borgot. Egy szállodában csak egy éjszakát tölt, s azután -sietve egy másikba költözik. A terrortámadástól rettegve testőrei állandóan a nyomában vannak: az utcán, az éttermekben, az öltözőkben. A világ legjobb teniszezője ugyanis az utóbbi időben fenyegető leveleket kapott egy magát állítólag svéd „Vörös Brigádnak“ nevező szervezettől, amelynek tagjai azzal fenyegetik Borgot, hogy merényletet követnek el ellene. A milánói nemzetközi tenisztornán Borgnak naponta húszezer koronányi összegébe került a testőrök gázsija. Íme a népszerűség ára a tőkés világban. 000 Máskülönben a szurkolók el- vakultsága nem ismer határt. Ezt bizonyítja egy Brazíliából érkezett hír, ahol bizonyos Fernando Fernandez arra az ötletre jutott, hogy sakkot készít, mégpedig fából farag magának olyan bábokat, amelyeknek a feje minden idők legjobb brazil labdarúgóit idézik. Így aztán a 64 kockás táblán viszontlátjuk Ntltont és üjalma Santost, Zizinhót, Za- pallót, Rívelinőt, Leonldast, Tostaót, Gersont, Garinchát stb. Mint Fernandez bevallotta, az egyedüli problémát az okozta neki, hoau kiket tegyen meg királynőknek, amelyek köztudomásúan a sakkjáték legmozgékonyabb és legü- tőképesebb figurái. A választás végül ts Felére és Didire esett. Felét korábban már sok mindennek, többek között a labdarúgás koronázatlan királyának is kikiáltották,. de királynő, az még nem volt... ooo Összecsomagoltak és távoztak Franciaországból a dél-afrikai Transvaal rögbicsapatának tagjai anélkül, hogy egy mérkőzést is játszottak volna. Solomon Mahlangu néger polgárjogi hazafi kivégzése miatt, a dél-afrikai fehér játékosok jelenléte valóságos belpolitikai vihart kavart fel. Tiltakoztak a baloldali pártok, szervezetek, és tiltakozott Lord Killantn, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is. Végül maga Poincet külügyminiszter a parlamentben egy kommunista képviselő interpellációjára válaszolva kijelentette, hogy a kormány .alkalmatlannak tartja a dél-afrikai csapolok franciaországi vendégszereplését“. Ez mind szép, de még szebb lett volna, ha be sem engedik ők et... ooo Folytatódik a Forma—1 autók világbajnoki futamain a „milliók tánca“. Sőt. az az érzésünk, hogy az idén még elkeseredettebben és kíméletle- nebbül folyik a küzdelem a jobb helyezésekért, a dollármilliókért, mint bármikor. Ezt bizonyítják az első négy futamban bekövetkezett balesetek, amelyek mind-mind a megfontolatlan hajsza számlájára írandók. A legutóbbi futamon, Long Beachban például Patrick Tam- bay olyan iramban vágott mindjárt a rajt után Pironi elé. hogy a kanyarban nem érkezett lefékezni, és Lammers kocsiját „ugródeszkának“ használva átrepült Ntki Lauda feje felett. Természetesen a két autó egymásba ütközött, és e- gytkük sem folytatta a ver- senut. igaz. hoau az eset méa rosszabbul is végződhetett volna. Érdekes, Regazzoni még a verseny előtt odament Tambay• hor és nem a legbarátságosabban próbált a lelkére beszélni: — Komám — mondta néki —, te az utóbbi időben egész szép kis sor kolíziót okoztál. Csupán figyelmeztetlek, hogy ha ezúttal belém hajtasz, akkor kiszállok a kocsiból, és lekenek neked egyet. A legszerencsétlenebbül járt Lauda a következőképpen kommentálta az esetet: — Hát ilyet még nem ettem. Ez a pasas nem a földön, hanem a levegőben előzött meg... Hja, kérem, ahol milliós a tét, ott még repülni is meg- ’anul az ember"... TÄRKÄ Sportvilág
