Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-24 / 17. szám
8 Fóka Éva „Egyetlen fülért sem kapsz tőlünk, ha szfnésznő leszel“ — sxólt az apám, amikor megtudta, hogy otthagyom a szabadkai gyermekgyógyászati klinikát. Bezzeg, ha tudta volna, milyen nehéz volt nyélbe ütni, hogy én, a jugoszláviai magyar lány Budapesten tanuljak a Színművészeti Főiskolán. .. Szerb tanítási nyelvű egészségügyi szakközépiskolát végeztem. Shakespeare és Mohéra helyett a medicinát lapozgattam. Hiába szajkóztam én otthon, hogy az érettségi után teljesen mást akarok tanulni, anyámék hallani sem akartak róla. „Majd éppen belőled lesz színésznő..." — ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel próbálták a kedvemet szegni. Dühös voltam, de annyira, hogy a tervemről Is megfeledkeztem. Munkába álltam. Bete geket ápoltam, közben énekel gettem, verseket olvastam, színházba jártam. Senkinek sem szóltam, hogy jelentkeztem a szabadkai színház felvételijére. Még azt sem mondtam meg, hogy sikerült. Hogy mindkét rostán átjutottam. Csak akkor kezdtem el idegeskedni, amikor megtudtam, hogy Budapestre kell utaznom. Egy ú- jabb felvételire... Mit mondok majd a munkahelyemen? És mit szólnak a szüleim, ha rájönnek az igazságra? A főnökömnek ugyanis beteget jelentettem. Otthon csak annyit mondtam: egy-két napra Budapestre utazok. Elengedtek. Most már csak az járt az eszemben, mi lesz, ha nem vesznek föl. És hová megyek, ha kidobnak a munkahelyemről? Déry Tibor Fehér pillangójából mondtam részletet, és Devecsert Gábor Állatkerti útmutatóját adtam elő. Amikor bejelentettem, hogy felvettek, anyámék ájuldoztak a meglepetéstől. A munkahelyemen meg elfordultak tőlem irigyeltek, és őrültnek tartottak. Egy évet töltöttem a betegek között. Az utolsó hetekben már csak kötelességtudat- ki tudja hányszor álltam vol- ból jártam be a klinikára. Azt na már kamerák előtt. Pedig hiszem, tovább ki sem bírtam nem is volt nagy szerepem. A volna. király szeretője körül kellett Nehéz volt az első év. Na- forgolódnom. Mégis, mertnvi gyón nehéz. Osztálytársaimkö- mindent megjegyeztem... zül sokan a színház környéké A hét emeletben már egész ről jöttek, én meg azt sem szép tehetőséget kaptam. Mál- tudtam, hogy fest a zsinörpad- nay Levente, a film rendezője lás. Kívülállónak éreztem ma- olyan napon hívott próbafelvé- gam. Hetente hazautazgattam, telre, amikor biztosra vettem, mert azt hittem, teljesen egye- hogy rám osztja a nővér szédül vagyok. repét. Ogy is volt. Én, a harMost már sokkal jobb a köz- madéves főiskolás Menséros érzetem. Apu is megváltozott. László partnere lehettem, s rá- Színházba, önálló estekre jár, adásul újra betegeket ápoltam, és egyre többet kérdez a mun- Néhány héttel ezelőtt újabb tékámról. A maszkórákról szók- véfilmhez kaptam meghívást, tam mesélni neki. Hogy melyik Egy táncosnőt kellett életre parókához milyen smink megy, keltenem A királynő komorná- hogyan kell heget festeni az jában. Közben szerepet kaptam arcra, hogyan kell ráncokat Brecht Mahagonnyjában a Mahúzni, satírozni... dách Színházban, szinkromzálTavaly nyáron Egerben lép- ni hívtak a tévő külpolitikai tem először közönség elé. A- magazinjába, és persze itt van- mikor megkaptam a Férfi és nak a vizsgadarabok. A Don nő egyik istennőjének szere- jüanban kettős szerepet ját- pét, meg voltam győződve, szók: Sárit, a parasztlányt és hogy tévedés történt. Amint Ibolyát, a szolgálót. A Kertne- megtudtam, hogy nem, majd dy gyerekeiben Wandát, a ta- kiugrottam a bőrömből. Tizen- nárnőt alakítom, akit orránál öt mondatom volt, de azt hit- fogva vezet a tévé, a rádlő, tem: enyém a világ. A prőbá- mert annyira befolyásolható, kon még izgultam, de Juhász Jövőre végzek. A zárt e be- jáclnt tudta, hol tartok, és bá- tűről és a szóvégi hibákról torított. A bemutatón már nem már sikerült leszoknom. Most Is volt olyan szörnyű lámpa- már azt is tudom, hogy Sha- lázam, mert biztonságban é- kespeare mást is írt, nemcsak reztem magam mellette. a Rómeó és Júliát. Hogy hoEsztergályos Károly IV. Hen- gyan alakul a jövőm? Nem tűrik című tévéfilmjének forga- dóm. Majd megírom, jó? tása közben sajátítottam el a- zokat az apróságokat, amelyeket C9ak a filmnél kell tudni. G. Szabó László Lazán éreztem magam, mintha Domonkos Sándor felvétele Főszerepben a Hajnal Szép feladatokat és célokat tűztek maguk elé azok, akik a nép művészetének megőrzésére, továbbadására vállalkoztak. Martovce (Martos] alig ezer lakosú falucska a Nyitra és a Zsltva folyók közé zárva, húsz kilométernyire a Járási szék3 helytől, Komáromtól (Komár- no]. Ugyanolyan falu, mint a többi, színes múlttal, gazdag jelennel. Azok', akik figyelemmel kísérik a népművészeti versenyeket, rendezvényeket, találkozhattak nevével a fiatalokból álló Hajnal népi tánccsoport sikeres szerepléséinek jóvoltából. A Mafiosi lakodalmassal minden ízben tomboló sikert arattak számos rangos rendezvényen. A faluban kiaknázzák és é- íetre keltik őseink szokásait, hagyományait. Erről tanúskodik az a népművészeti műsoros estjük is, amelyre zsúfolásig megtelt a nézőtér. Egy órával a műsorkezdés e- lőtt az öltözőben nagy volt a sürgés-forgás. Még egy gyors próba, egy-egy simítás a ruhán, még egy kis arcfesték, s kezdődhet az előadás... Szétnyílik a függöny, a táncotok néhány ütem után feloldódnak, elmúlik a szorongás és a lépések magabiztos, kidolgozott tánccá kerekednek, utána a közönség hosszú tapsa következik. Kellemes meglepetést szereztek a hatodikos-hetedikes gyerekek játékos mesejelenetükkel. Könnyed, cseppet sem mesterkélt előadásuk még a középiskolásoknak is becsületükre válhatott volna. A CSEMADOK helyi alapszervezete gyakran tanít be tagjaival vígjátékokat. Az Ausztráliai nagybácsi című hosszabb vígjátékot ezúttal a Dinnye című egyfelvonásos követte Zsltnyan István rendezésében. A falusi témájú darabot élethűen keltették életre az a- matőr színészek, köztük Jóba Laci bácsi, aki már számtalan falusi darabban szerepelt sikerrel. Nem hiányozhatott a műsorból a citerazenekar sem. A martost női kórus egy részével martosi népdalokat adtak elő. Kár, hogy az éneklő asz- szonyok nem öltöttek magukra a martosi népviseletet, mert így az előadásuk nemcsak szép, hanem látványos is lett volna. Az est főszereplője, a Hajnal tánccsoport négy tánccal szerepelt, és bár ezen az estén díjakat nem osztottak, övék volt a közönségsiker. 1975-ben alakult meg a csoport, nem Is sejtve, hogy milyen sikerek elébe néz, mert az Igenlés, a fejbólogatás kevés lett volna, ha ezt nem követik a tagok odaadása, kitartása, a próbák végtelen sora. Ma már rengeteg elismerés, fénykép, díj árulkodik sikerükről, s minden fellépésüket szűnni nem akaró taps kíséri. A Regrutabúcsúztatóval és a Bodrogközi táncokkal kezdték, ezzel szerepeitek először a faluban Martos felszabadításának 30. évfordulóján, és ezzel léptek először a nagyközönség elé a csehszlovákiai magyar dolgozók országos népművészeti fesztiválján Zselízen (2e- liezovce) 1976-ban, Mozgásuk azóta sokat fejlődött, csiszolódott. Tavaly nyáron csokornyi díjat, elismerést hoztak haza a - magyarországi Kalocsáról, egy erős nemzetközi mezőnyben állva a sarat. Mi a siker titka? A tánc sze- retete mellett a hangyaszorgalmú, kitartó munka, mert csak így hozhatják felszínre a legjobbat. Egy-egy alkalomra már hónapokkal előbb begyakorolják a táncszámaikat. De az előadás után sem lazítanak, hanem folyamatosan gyakorolnak, teiVezgetik az új koreográfiát, az új lépéseket. Tudják, hogy csak a rendszeres munka hozhatja meg a sikert. Az együttes népi hagyatékunk élő hordozója. Nemcsak táncolják a lépéseket, életet visznek a táncba, benne érezzük az ember örömét, bánatát, gondját. Elvitathatatlan érdemük az is, hogy felkeltik a fiatalok érdeklődését a népi tánc, a népművészet iránt. Tallósi Béla QVE VIVA FESTIVAL! A olasz Canzonlere della Lame együttes nem vett részt az idei berlini politikai dalok fesztiválján. Hogy nevük mégis szóba kerül, annak az a távirat azoka, amelyet a rendező bizottság címére küldtek. A távirat szűkszavú volt: Que viva festivalI Éljen a fesztivál. Ez a mondat a rendezvény jelszava lett, ahol kilencedszer találkoztak a világ haladó szellemű fiatal muzsikusai, hogy hangot adjanak Igazság- és békeszerete- tűknek. A zene csodákra képes. Legyőzi a nyelvi akadályokat, elsöpri a földrajzi határokat s marad az ember, a humánus ember. Különösen érvényes ez, ha olyan fiatalok adnak egymásnak találkát, akik egytől egytk a béke, a szolidaritás nemes ügyéért harcolnak, a színpadon hangszerrel, a nézőtéren a daloknak tapsolva. Kell a politikát dal. Azoknak, akik valaha is megkérdőjelezték a politikai dal létjogosultságát, szolgáljon bizonyságul két tény: az ázsiai és az afrikai politikai helyzet, amelyet a legjobb akaratunkkal sem nevezhetünk nyugodtnak, és az a több száz lelkesen tapsoló fiatal, akikkel zsúfolásig megteltek minden alkalommal a hangversenytermek. Es még nem szóltunk a tv- nézök hatalmas táboráról, az újságírók seregéről, akik hírmondókként terjesztik tovább a fesztivál szellemét. Kilenc napon át pergett a dob, pengett a gitár, szállt az ének. Naponta három előadáson ösz- szesen negyvenkilenc együttes és előadó mutatkozott be. A hazai dalnokok mellett, a világ szinte minden pontjáról érkeztek fiatalok, hogy állást foglaljanak a legégetőbb politikai és társadalmi kérdésekben. Így léphetett fel egy műsorban a szovjet Menuet, a kubai Mayo- huacan, a portugál Trovante és a chilei Taller Luis Emilio Re- cabarren együttes. Meleg fogadtatásban részesült a vietnami Tavasz zenekar, ugyanúgy mint a fesztiválon először szereplő etióplai együttes. A magyar színeket a Koltay Gergely vezette Kormorán képviselte. A folk és a rock sajátos ötvözetére épülő ritmikus muzsikájuk méltán aratott sikert. Carlos Mejia Go- doy, a nicaraguat énekes szug- gesztív előadásmóddal vonta magára a figyelmet. Az énekesnők közül a legtöbb tapsot Fekete Viktória, a Kormorán e- gyüttes szólistája és a mexikói Amparo Ochoa kapta. A fesztivált idén az NDK megalakulása 30. évfordulójának jegyében rendezték. A hazai zenekarok — a Spartakus, a 49-es évfolyam, Oktoberclub — ennek a dátumnak tisztelegtek szereplésükkel. Szépen megfért egymás mellett a hagyományos mozgalmi dal és a mai szerzők elkötelezett dalai. A fiatal költők megzenésített ver* sei éppoly hatásosak voltak, mint a klasszikusok nemes veretű müveinek újraélesztése, feldolgozása. Aki csak egyszer is hallotta az Internacionálét, amelyet minden este az előadások végén a közönség és a szereplők együtt énekeltek, meggyőződhetett a dal hatalmas erejéről. A politikát dalok kilencedik fesztiválja véget ért. Tanulságként ide kívánkozik az Oktoberclub együttes egyik dalának sokatmondó mondata: Ml mindig és mindenütt ott vagyunk — és egyre többenl (strieíenecj GÁLA Szlovákia fővárosában, Bratislavában az utóbbi időben igen mozgalmas a zenei élet. Szinte minden hétre jut egy-egy rock-koncert. Legutóbb a Slovkoncert művészügynökség a Kultúra és Pihenés Parkjával közösen tartalmas műsort rendezett Gálakoncert címmel Bratislava fel- szabadulásának 34. évfordulója tiszteletére. A műsorvezető Elena Galanová, az ismert tévébemondő volt. A rendezvény népszerű szovjet dalok, egyvelegével kezdődött a Vlado Vladoviő vezette VV SYSTEM előadásában, majd a kimondottan erre az alkalomra írt dalok csendültek fel népszerű előadók Marcela Laiferová, Miroslav Liéko, Helena Vrtichová tolmácsolásában. Ivan Mistrík érdemes művész Jankó Jesensk? verseit szavalta. A műsor második felében fellépett Pavel LiSka prágai énekes az együttesével és a Bezinky-vokál- lal. S láthattuk a fiatal Peter Heőko szlovák gitárost és énekest. A műsor záró részében a szlovák MODUS együttes Marika Gombitovával és Miroslav Zbirka szólistákkal szórakoztatta a közönséget. Bemutatko zott még a műsorban a Bratislava táncegyüttes is.-bgFoto: a szerző
