Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-24 / 17. szám

dik oldal - hetedik oldal - hetedik oldal - hét A MÁGNESESSÉG MÜITJÄBÖI Valamikor réges-régen — hogy mikor, azt nem is tudjuk — olyan köveket találtak, amelyek vonzották vagy taszították egy­mást. aszerint, hogy egymáshoz képest ho­gyan helyezkedtek el. Főként a Földközi tenger mellékén meg Indiában és Észak- Amerikában fordul elő elég gyakran a föld felszínéhez közel ez a kőzet, a mágnesvas­kő. A mágnesvaskőnek ez a tulajdonsága azonban • valósággal eltörpül egy másik ké­pessége mellett, amelyet minden valószínű­ség szerint Kínában ismertek fel először: ha egy darabját fadarabra erősítik és a nyugvó víz felszínére helyezik, mindig egy és ugyanazon irányba áll be. Valahányszor kimozdítják, mindig újból visszatér a kivá­lasztott irányba, ezért irányjelzésre kivá­lóan alkalmas. Erről az alkalmazásáról már i. e. 2700 körüli időből van írásos feljegy­zés. Eleinte kocsira szerelték, hogy mutassa az irányt. Fababa állt egy falapra erősített mágneskövön, amely egy vízzel telt edény­ben úszott. A baba előrenyújtott karja min­dig dél felé mutatott. Később a hajózásban is alkalmazni kezdték, s ezzel a nyílt ten­geri hajózás és a kereskedelem nagy fejlő­désnek indult. , Európába csak a XI. században került el az arabok közvetítésével. Lehetséges az is, hogy a kínaikaktól függetlenül a nor- manhok is felismerték a mágnestű különös viselkedését, mert enélkül aligha tehettek volna meg akkora felfedező utakat, mint az észak-amerikai partvidék végigcserkészése. Mint minden újfajta természeti jelenség­hez, a mágnességhez is sokféle misztikus elképzelés fűződött. Középkori mondákban szerepelnek nagy veszélyt rejtő mágneses hegyek, amelyek magukhoz vonzzák a ha­jókat, amelyek aztán összetörnek az ütkö­zéstől. 1660-ban Angliában jelent meg az első könyv, amely tudományos alapon tárgyalta a mágneses jelenségeket. Szerzője William Gilbert (zsilbert), Erzsébet angol királynő udvari orvosa. A könyv címe: A mágnesről, a mágneses testekről és a nagy mágnesről. Gilbert felismerte, hogy a mágnestű azért mutat egy meghatározott irányba, mert ma­ga a Föld is egy nagy mágnes, és a Föld mágnessége hat ilyen módon a mágnestűre. Elméletét kísérletekkel is igazolta. Ö álla­pította meg azt is, hogy az északi és a déli mágneses sarok csak együtt fordul elő. Ugyancsak ő ismerte fel először, hogy a vas és az acél mágnesezhető, de csak az acél tartja meg a mágnességét. Galilei rendkívül nagyra értékelte Gilbert munkásságát, és így jellemezte: „Dicsérem, csodálom és irigylem Gilber- tet. Bámulatra méltó eszméket fejtett ki ar­ról a tárgyról, amellyel már sok zseniális ember foglalkozott, de amelyet egyikük sem tanulmányozott figyelmesen... A legegy­szerűbb dolgoktól nagy felfedezésekhez el­jutni és a kezdetleges gyermeki vonások mögül kiérezni a rejtett, csodálatos művé­szetet — bizony nem tucatemberek műve ez: csak emberfeletti erejű zseniknél ta­pasztalhatunk ilyen éleslátást és gondolato­kat.“ Ha a mágnesvaskőből készített rudacskát vagy tűt átfúrják úgy, hogy függőleges ten­gely körül vízszintes síkban foroghat, az mindig meghatározott irányba mutat. így van ez a Föld minden pontján. Ez az irány közelítőleg — de nem pontosan — meg­egyezik a földrajzi észak-déli iránnyal. A mágnestű beállásának az irányát mágneses észak-déli iránynak nevezik. Ebből a tényből arra következtetünk, hogy a Földet körülvevő térben mindenütt mág­neses hatások lépnek fel, vagyis röviden: a Földet mágneses tér veszi körül. Ha Igaz az, hogy a Föld egy nagy mág­nes — márpedig igaz — akkor ennek az óriási mágnesnek is vannak sarkai, pólu­sai, mint a mágnestűnek. Az első amit a mágnestű elárul, az, hogy a Föld mágneses pólusai a földrajzi sarkok közelében van­nak, de nem pontosan ugyanott. Minden mágnesnak van középpontja is, a két pó­lust összekötő egyenes középpontjában. Ki­derült, hogy a Föld mágneses középpontja nem esik egybe a Föld középpontjával, ha­nem attól elég nagy távolságra, mintegy 300—400 kilométerre van. és szüntelenül vándorol, változtatja a helyét. V ölt egy kislány 1971 — Jane Fonda dajkára bízza hároméves kislányát, hogy elvállalhassa a Klute cí­mű film főszerepét. Talán megérezte, hogy ezt az ajánla­tot nem lehet visszautasítani? Lehet. A következő évben u- gyanis átvehette érte azt az aranyszobrocskát,, amelyet csak a legjobbak kapnak: az Oscar- -díjat. Jane Fonda 1937-ben szüle­tett New Yorkban. Évekig mit sem sejtett apja foglalkozásá­ról. Amikor édesanyjától meg­tudta, hogy Henry Fonda ün­nepelt filmszínész, egyre töb­bet játszott el apja szerepeiből. Pedig az apa keveset foglalko­zott Jane-nel... A lány viszont így is rajongott érte. Ö volt a példaképe. Még társaságban is hasonlított rá: visszahúzódó jane Fonda és Jon Voight a Hazatérés c. filmben volt és sértődékeny. Tizenkilenc éves korában , festegetni kezdett, majd Párizs­ba utazott, és művészeti isko- keztek. Jane Fonda tipikus vészi elismerés embert hitelét lába járt; közben franciául és hollywoodi ízű gicces hősnőket is megerősítette. Vietnamba u- olaszul tanult, zongoraleckeket, ajajjított, mert a producerek tazott, hogy végre közelről Is balettórákat vett és színész- kasszasikerre törekedtek, és a megismerje azt a népet, a- kedett. De minél többet tanult, 25 éves lányban csupán a melynek védelmében már ad- annál elégedetlenebb és nyug- Riassz nőt“ látták. Jane Fon- dig is sokat tett. Bejárta az or- talanabb volt. Színésznő akart da páriZSba „menekült“ — de szágot, sajtóértekezleteket tar- lennt, csak nem tudta elkerül- ismét skatulyába esett. A tott, s a hanoi rádió hullám­ul apja árnyékát. Amikor rá- Vad angyai0któl a Barbarelláig hosszán átkozta az amerikai jött, hogy lehetetlenre vállal- bZálnos filmet forgatott, de hadsereg mindenre elszánt ka- kozott, úgy döntött: lemond a m}ncjegyikben ugyanaz a nő tonáit. Utazás Vietnamba cím­terveiről. Fotómodell lett, és volt. ruhátlan és vonzó. mel dokumentumfilmet is íor­megteremtette anyagi függet- géétves ismeretség után fe- gatott, amelyet 1974-ben a lip­lenségét. Kapós volt, és nem ]es^güj ment R0ger Vadtmhez, csel nemzetközi filmfesztiválon tudta, miért. Vagyis nem akar- neves francia filmrendező- is bemutatott, ta tudni... höz, Brigitte Bardot egykori Jane Fondát tévében legu­Magas történet. Ez volt a férjéhez. Házasságuk első évei- tóbb A lovakat lelövik, ugye? címe annak a filmnek, amely- ben úgy nyilatkozott, hogy című filmben láthattuk, amely ben első szerepét kapta. A pre- nem lenne képes gyermeket ne- egy maratoni táncverseny tra­inier után azt nyilatkozta, hogy vélni. Aztán pontosan Brigitte gikus történetét elevenítette megtartja a Fonda nevet, mert Bardot születésnapján megszü- fel. A mozinézők néhány hét- nélküle évekig kellett volna letett Vanessa, s a kismama tel ezelőtt Fred Zinnemann Jü­anja a befutásra. Akkor u- már az anyaságot tartotta a liájában találkozhattak vele, s gyanis már világosan látta, legfontosabbnak életében — a már útban van a szinkronstú- hogy a tartós sikerhez nem- színészet mellett. diók felé legújabb filmje is, csak tehetség kell. Az 1972-es év aztán meg- amelyért ebben az évben ka­A Volt egy kislány nagy sí- hozta Jane Fonda számára azt pott Oscar-díjat: a Hazatérés, kerü brodwayl bemutatója u- az ajándékot, amelyet világsi­tán újra .filmszerepek követ- kérnék neveznek. A magas mű- —«z— A z amerikai űrprogram büszkesége, a „legnagyobb és legtökéletesebb űrbe­rendezés“ csalódást okozott alkotói­nak. Az 1974-ben kilőtt, 85 tonna súlyú Sky­lab, amely 90 percenként körülrepülte Föl­dünket és tudományos ürlaboratóriumként működött, a vártnál sokkal nagyobb gyor­sasággal ereszkedik lefelé, és az a veszély fe­nyegeti, hogy a Földhöz közel elég. Hogy ezt a katasztrófát megelőzzék, a NASA tudósai merész mentőakciót dolgoz­tak ki. Azt tervezték, hogy egy űrhajót lő­Zuhan a nek fel, amely rakétamotort erősítene a Skylab egyik végéhez, s ez vagy magasabb pályára lökné a veszélyeztetett űrberende­zést, vagy pedig az óceánba repítené. Mi­után azonban minden számba jöhető körül­ményt megfontoltak, a tudósok belátták, hogy ez az akció túlságosan kockázatos lenne, és minden valószínűség szerint nem járna kellő sikerrel. így tehát várható, hogy a Skylab zuhanó meteorként végzi be pályafutását, és a gigantikus méretű űrállo­más részei lakott területekre esnek. Az űrprogramot kidolgozó szakemberek nem tudják pontosan meghatározni, mikor kerül sor erre a „váratlan visszatérésre“. Feltehetően 1979 és 1980 között. Tudják, hogy az űrállomások nagy része az atmosz­férában ég el s a roncsok 6440 kilométer hosszú és 160 kilométer széles területre es­nek. Ennek a területnek mintegy 75 száza­lékát víz alkotja és szárazföldi része ritkán lakott, ezért a NASA tudósai szerint a ve­szély nem nagy, kevesebb sérüléssel és anyagi kárral számolnak, mint a meteori­tok esetében. Brian Marsden, a nagynevd Smithson-intézet asztrofizikai obszervató­riumának asztranómusa egyetért ezzel a véleménnyel, és azt állítja, hogy tulajdon- kéDDen „nincs mitől félni“. Talán Igaza van, de ez mindenesetre nem csökkenti a Skylab okozta csalódást. A b program sikertelen kimenetelének oka egy tudományos tévedés; a tudósok nem számí­tottak a 70-es évek végén nagyobb meny- nyiségben jelentkező napfoltokkal és azok hatásával a Skylab pályájára. Ezek a nagy mágneses viharok villamossággal töltött ré­szecskékkel teli felhőket kavarnak, felme­legítik és tágítják a földi atmoszféra felső rétegeit. Ezáltal a keringési pályán talál­ható tárgyak nagyobb ellenálást kénysze­rülnek leküzdeni és esésük felgyorsul. Ez történt a Skylabbal is. A megmentésére irá­nyuló akció — amelyet közben Carter el­nök jóváhagyásával már leállítottak — 26 millió dollárba került. így a NASA tudósai­nak nem marad más hátra, mint bízni Brian Marsden optimista feltevésében, és remélni, hogy a Skylab zuhanása nem okoz súlyos anyagi károkat, ami további milliókat emész­tene fel. Éva anyánk unokanővére Lucy idilli életét a tóparti dús füves térségen töltötte, rákot, teknőchúst és kroko- diltofást csemegézett. Azon­ban hátgerincsorvadás kí­nozta és húszéves kora tá­ján bele is pusztult bajába. Csekély hárommillió év­vel később Lucy híresség lett. Az antropológusok, a- kik megkövesedett csonto­zatát Etiópia északkelen ré­szén, Afar vidékén 1974 no­vemberében megtalálták, ez év elején tették közzé ku­tatási eredményeiket. Követ­keztetésük szerint Lucy kép­viseli az emberi fejlődés hi­ányzó láncszemét — ö Éva ősanyánk egyik legöregebb nénikéje. Nevét a Beatles- s slágertől kapta JLucy in the j Sky with Diamonds’), mi­vel a kutatók más lemez híján ezt a dalt hallgatták szinte a végkimerülésig tá­borukban. Lucy felfedezése aligha- hanem megrázza az emberi­ség családfáját. Donald C. Johanson (Clevelandj sze­rint Lucy az ősember eddig még nem azonosított fajtá­jához, az Australopithecus afarenstshez tartozik. A Science című folyóiratban azt állítja, hogy ez a fajta volt a modern ember és a már millió évekkel ezelőtt kihalt emberfajok közös őse. Johanson még inkább meg­hökkentette tudós kollegáit azzal a hipotézissel, amely szerint a törzsfejlődés során az ember a majomtól sok- \ kai később vált el, mint ed- j dig hitték. Johanson ezen elmélete sok komoly vitát fog még kiváltani, hiszen a legtöbb paleontológus ezt a Darwin-féle eseményt 15-20 millió évvel ezelőttre teszt. Johanson még ' inkább meg- lük. Azt mondja: „A három­millió éves homonid primi­tív foga, állkapcsa és kopo­nyája azt bizonyítja, hogy a szakadás nem történhetett meg húszmillió évvel eze­lőtt. Ha ez akkor történt volna, a hárommillió éves lény csontozata sokkal fej­lettebb lett volna*. Szerinte az ember és majom szétvá­lása mindössze nyolcmillió éve történhetett, de az is lehet, hogy csak ötmillió éve. Hogy valóban így van-e, egyelőre vita tárgya. Annyi viszont tény, hogy a végle­ges válaszig sok komoly fér­fi veszi még szemügyre az egy méter tíz magas Lucy ősanyánk földi maradvá­nyait. mí hím r* VANÍ Reklámprőba Baleset történt egy pincérrel egy ottawai IKanada) étteremben. A leves felszolgálása közben egy mellette elhaladó vendég meg­lökte, így a leves az asztalnál ülő elegáns öltözetű férfira ömlött. A pincér meglepe­tésére az asztaltársaság nevetésben tört ki. A későbbi magyarázat szerint az érintett egy tisztítócég tulajdonosa, amely többek között ezzel a mondással hirdeti magát: „Nem tesz semmit, mi minden foltot eltün­tetünk!“ Elterelő manőver Nyolc élethűen ábrázolt meztelen nő szobrát állította ki Beverly Hillsben (USA. Kalifornia állam) levő villája kertjében egy olajsejk. Összeütközésbe került a rendőr­séggel, mert a jól látható meztelen alakok elvonták néhány autóvezető figyelmét, s emiatt a villa előtt több esetben baleset történt. Vizet kap a sivatag A Szundukli-homoksivatagban f Szovjet­unió) 50 kilométer hosszú vízvezeték építé­sét kezdték meg. Ez az acélütőér és sok­sok elágazása az Amudarja Szovhoz több mint 200 ezer hekár területű sivatagi leg­előjének öntözését teszi lehetővé, hozzájá­rulva ezzel a karakül juhok tenyésztésének fejlesztéséhez. A sivatagban másfél millió köbméter befogadóképességű víztároló lé­tesül és nyolc itatókomplexumot helyeznek üzembe. Építésük befejezése után a szovhoz minden juhásza átlagosan 2000 juhot tud majd gondozni, tízszer annyit, mint jelen­leg. Analfabetizmus Az UNESCO adatai szerint a földön jelen­leg körülbelül 800 millió analfabéta él. Szá­muk 1980-ig várhatóan további 20 millióval emelkedik. Sok a fülke... Késő este az alaposan becsípett szállóven­dég az előcsarnok túlsó végéből odakiáltja a hotelportásnak: — Hé, portás, maguknál nem működik a lift! — Bocsánat uram, a lift rendben van, csakhogy Ön a telefon- fülkében áll. oldal - hetedik oldal - hetedik olda

Next

/
Thumbnails
Contents