Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-17 / 16. szám
«ág 7 dik oldal - hetedik oldal - hetedik oldal - hét 4yit\A* cuzi szutiiuk, atctt'át UapHuU, Uau&u* aULu&k tűi aduulc" A ROKONSZENVTOL A BARÁTSÁGIG „A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget. — Légy szives, szelídíts megl — mondta. — Kész örömest — mondta a kis herceg —, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismerneml — Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít — mondta a róka. — Az emberek nem' érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt atkarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.“ (Saint Exupéry: A kis herceg) Miért érzünk bizonyos emberek iránt rokonszen- vet? Miért jé velük együtt lenni, beszélgetni, dolgozni? Mások meg közömbösek vagy éppen ellenszenvesek maradnak számunkra. S van, aki minket érez rokonszenvesnek, van, aki nem. Miért? Miért erősödik meg vonzódásunk valaki iránt — néha — olyannyira, hogy barátunkká fogadjnk? Olyan kérdések ezek, a- melyekre — úgy gondolhatjuk — mindennapi tapasztalataink alapján könnyen tudunk válaszolni. Kérdezzük meg barátunkat, miért ked veit meg minket? Ilyesféle válaszokat kapunk: „Mert hasonló véleményed van a dolgokról, mint nekem“; „Azonosak az érdekeink"; „Sok jé tulajdonságod van“; „Vonzó a külsőd“; „Mert tudom, hogy te is kedvelsz engem“ stb. Lélektani kísérletek és vizsgálatok nagyrészt alátámasztották e mindennapi tapasztalatainkból származó tudásunkat. Megállapították például, hogy jobban {cedveliiUc azt, aid miuiUct is kedvet, mint aki bírál bennünket. Miért kell ezt vizsgálni — kérdezhetné valaki —, hiszen mindenki tudta eddig is?! Igaz, de amíg vizsgá latokkal nem ellenőriztük, nem lehetünk biztosak benne. Sok olyan „ismeretünk" van, amelyekről kiderítet lék, hogy nem úgy van, a hogy hittük. Éppen a mások megítélésével kapcsolatos vizsgálatok mutattak rá hogy mindennapi tapaszta lataink mennyire nem megbízhatók. A tudományos vizsgálatok megállapításéiról is ki derül néha, hogy nem min dig igazak. A rokonszenv természetének tárgykörében végzett vizsgálatokból von ták le például azt a követ keztetést, hogy mindig azokat kedveljük, akiktől a legkisebb „befektetéssel“ a legnagyobb „nyereséget“ várhatjuk. Ez az úgynevezett jutalomelmélet ameri kai szociálpszichológusoktól származik. Szerintük azért kedveljük jobban például a zokat, akik velünk egy véleményen vannak, mert e- gyetértésükkel hozzásegítenek, hogy azt higgyük, megállapításaink helyesek. Ez a tetszetős elképzelés — mint látjuk majd — nem ad magyarázatot minden vonzalom kialakulására. Az életben nagyon sokféle helyzet adódik. Szeretjük u- gyan, ha megdicsérnek ben nünket, s legtöbbször azt, akitől a dicséretet kaptuk, jobban kedveljük ezután, mint addig, de — nem mindig van ez így! Ha észrevesszük, hogy a dicséret túl ságosan hízelgő, s csak a- zért mondja valaki, hogy ezután jobban kedveljük őt, épp az ellenkezőjét éri el vele. Ezt igazolta E. Jones vizsgálata is. A kísérletvezetőnek volt egy „segédje“, aki megfigyelte, hogyan sze repeltek a kísérleti személyek egy kikérdezés köz ben, s mindjárt véleményt is mondott róluk. Az értékeléseket azonban már jó előre elkészítették. A résztvevők egyik fele mindig pozi tív, a másik fele mindig negativ véleményt hallott magáról. Néhány esetben az értékelést végző „segéd“-rő! a kísérleti személyek meg tudták, hogy arra kéri majd őket, vállalják el az ő ki sérletében való részvételt is Róluk csupa jót mondott. Az eredmények szerint a részt vevők valóban jobban ked vélték azt, aki dicsérte ő két, mint akitől negatív ér tékelést kaptak. Kivéve azo kát az eseteket, amikor úgy érezhették, hogy valami hát só szándékkal dicsérték ő két! Mi következik ebből? Érzékenyek vagyunk a .manipulálásra“. Kedveljük azt, aki szívességet tesz nekünk, de nem szeretjük, ha ezt valami föltételhez köti. Mint ahogy nem szeretünk ajándékot kapni olyantól, akiről tudjuk, elvárja, hogy mi is adjnnk neki. A szívesség vagy a dicséret hatása mindig a helyzettől függ: van, amikor fokozza rokon- szenvünket, de adódhat úgy is, hogy csökkenti. Nézzünk egy újabb kísérletet! Diákoknak egy fogalomalkotási feladatot kellett elvégezniük, s ezzel jókora összegű pénzt nyerhettek. Egy idő múltán a kísérlet vezető közölte a résztvevőkkel, hogy a vizsgálatot saját pénzéből fedezte, s nem tudja folytatni, mert nincs több pénze. „Megten- nék-e azt a nagy szívessé get, hogy visszaadják nekem a pénzt, amit nyertek?" — tette hozzá. A diákok egy része hajlandó volt erre. Ez után mindenkinek ki kellett töltenie egy kérdőívet, a melyben — egyebek között — értékelniük kellett a kí- sérietvezetőt abbé] a szempontból, mennyire találták rokonszenvesnek. A legvon zóbbnak azok találták, akik hajlandók voltak visszaadni neki a pénzt. Ez és más hasonló kísérletek mutatják, hogy sok szór nem azt szeretjük, akitől ajándékot kapunk, vagy aki szívességet tesz nekünk, hanem azt, akinek mi adunk ajándékot, vagy akinek mi teszünk szívességet. Persze abban, hogy valakit rokonszenvesnek ér- zünk-e vagy sem, fontos szerepe van a sz'méN®« szece^ük a szép eui&eczUet, mint a csúnyákat. K. Dión vizsgálatában három fiatal férfi és nő fényképét mu tatták a kísérleti személyeknek. Az egyiken vonzó a másikon átlagos, a harmadikon rossz külsejű sze mély volt látható. Felkér ték a vizsgálatban résztvevőket, hogy jellemezzék a képen láthatókat egy meg adott személyiségvonásokat tartalmazó lista alapján, s próbálják „megjósolni“, milyen jövő vár rájuk. Mint várható volt, a legkedvezőbb tulajdonságokat a vonzó külsejűnek ítélték, s neki jósolták a legígéretesebb jövőt is. Így volt ez, akár a férfiak ítéltek férfiakat, a- kár a férfiak nőket, akár nők férfiakat, akár nők nőket lajdonságainak. Azt azon ban nehéz eldönteni, vajon azért szeretünk-e valakit, mert kellemes tulajdonságai vannak, vagy inkább arról van szó, hogy meggyőzzük magunkat arról: a tni barátunknak megvannak ezek a jó tulajdonságai. Mindnyájan tudjuk, hogy a külsőnek nagy szerepe van a vonzóerőben. Jobban Általában vonzódunk az olyan emberekhez, akik valamiben kiválóak, de ez sincs mindig így. Sokszor épp ellenkezőleg: taszít az. akinek túlságosan kiváló képességei vannak. Kényelmetlenül érezzük magunkat az ilyen ember társaságában, s néha szinte várjuk, hogy hibázzon valamiben. Sokszor a rokonszenvünk akkor támad fel valaki i- ránt, amikor megtudjuk, hogy az illető szeret bennünket. Akit szeretnek, az maga is jobban szeret, a vouzatou* vonzalmat szül. Számos kutatás igazolta, hogy ez valóban fgy van. Azt is kimutatták, hogy mi női bizonytalanabb valaki önmagában, annál jobban vonzódik ahhoz, aki szereti őt. Az egyik vizsgálatban egyetemista lányok várakoztak kiilön-külön egy kísér letben való részvételre. Mindegyikükhöz odament egy csinos külsejű fiatalember, aki — ezt a lányok nem tudták — a kísértetve zető segítője volt, s udvarolni kezdett nekik. Amikor már ott tartott, hogy randevút beszéljenek meg, belépett a kísérletvezető, s a lányt áthívta egy másik szobába, hogy elkezdjék a vizs gálatot. A kísérleti szemé lyek úgy tudták, hogy a korábban róluk fölvett sze mélyiségvizsgálatokat foly tátják. Eközben a lányoknak alkalmuk adódott elöl vasni egy róluk szóló jel lemzést. A résztvevők egyik fele csupa jót olvashatott magáréi, ezáltal ideiglene sen megduzzadt az önértékelésük, a többi meg csupa rosszat olvashatott magáról, s ezért csökkent az önértékelésük. Befejezésként arra kértek mindenkit, hogy ítéljenek meg különféle embereket aszerint, hogy menynyire kedvelik őket. Az ér- tékelendők között az a fiatalember is szerepelt, aki várakozásuk közben tette nekik a szépet. Azok, akik magukról kedvezőtlen érté keléseket olvashattak, vagyis akikben megcsappant az önértékelés, rokonszenvesebbnek találták a fiatalem bért, mint akik dicsérő jellemzést olvastak magukról, azaz akikben erősebb lett az önértékelés. Más esetekben a gyenge önértékelésű emberekről azt állapították meg, hogy a körülöttük élő emberekről ál tálában elítélő véleményük van. Nehezen barátkoznak, a másokkal való érintkezéseikben maszkot öltenek magukra. Azok viszont, a- kiknek az önmagukról kia lakitott képük pozitív, általában a többi embert is jónak látják, s ez megkőny- nyíti számukra, hogy baráti kapcsolatokat teremtsenek. E. Aronson amerikai szociálpszichológus a személyek közötti vonzalom ala kulását négy különböző helyzetben vizsgálta. Az elsőben a kísérleti személy mindvégig őt dicsérő véleményt hallott. A másodikban végig csupa rosszat hallott magáról. A harmadikban az első vélemény rossz volt, de aztán fokozatosan egyre több dicsérő kijelentés hangzott el róla. A negyedik helyzetben ennek épp az ellenkezője tör tént: eleinte dicsérték, majd egyre több rosszat mondtak róla. Az eredmények szerint a harmadik csoportban levők, vagyis azok, akik egyre több dicsérő megjegyzést hallottak magukról, sokkal jobban vonzódtak az őket értékelő személyhez, mint akiket végig magasz taltak. Ugyanígy kevésbé tetszett az értékelő azoknak, akiktől fokozatosan visszavonták a kedvező véleményt, mint azoknak, aktk végig csak rosszat hallottak magukról. Egy másik ember felénk irányuló ro- konszenvének a fokozódása jobban növeli vonzalmunkat iránta, mint ha kezdettől egyformán kedvel bennünket. Rokonszenvének a visz- szavonása pedig ellenszenvesebbé teszi, mintha kezdettől negatív érzelmeket táplált volna irántuk. Rokonszenv a barátság a- lapja is. A rokonszenvből persze nem mindig lesz ba rátság. De mi is a barátság? Magát a fogalmat sem könnyű meghatározni. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint barátunk az, akit (kölcsönös) bizalom, ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. A barátot a ember önként, mama választja. A barátság mindig Htffy is kapcsolat, amelyhez nyíltság, őszinteség és szeretet kell. Más szavakkal a barátság lelki közelségen és közös érdeken nyugvó személyes vi szony. Óvodások és kisiskolások számára a barátok játszótársak. Nem tudnak különbséget tenni barát és pajtás között. A barát iránti igazi vágy a serdülőkorban jele nik meg. A serdülő már meg tudja keresni egy másik ember cselekedetének rugóit, képes egy másik emberért felelősséget vállalni. A barátok ebben a korban csaknem minden tekintetben bizalmat várnak egymástól. Megosztják egymással álmaikat, terveiket. A baráti beszélgetések segítik önismeretük fokozódását. A barátság szinte kivétel nélkül mindig azok között szövődik, akiket valamilyen közös tevékenység — tanulás, munka, sport — köt össze, s egy azonos csoporthoz tartoznak, Hogy a csoporton belül ki kit választ, azt a csoportban betöltött helyük határozza meg. így, akik népszerűek, azok gyakrabban választják egymást, mint másokat, s akik a csoport peremére szorultak, a zok szintén inkább egymást választják. Az egymással rokonszenvező ás a csoportban azonos helyzetű szemé lyek egyre több időt töltenek egymással. Egymáshoz fordulnak, ha szükségük van valamire, s a másoktól ért sérelmeiket is először egymásnak mondják el, mígnem barátoknak tekintik egymást. A felnőttkorban is váltó zik a barátság tartalma. A felnőtt ember életét ugyanis sok minden meghatároz za. Meg vannak szabva a tennivalói a családban, a munkahelyen. A régi bará tokkal egyre ritkábban ta lálkozhat, s akkor is általá ban csak a családdal együtt Hogy a barátság mély érzelmi kapcsolat, azt jói mu tatja az a fájdalmas érzés, amelyet akkor élünk át, a- mikor egy barátunkban csalódnunk kell. Ugyanúgy szenvedünk, mint amikor a szerelmünkben csalódunk. Viszont az idő által próbá ra tett barátság — ha ritka is — kevés dologgal össze hasonlítható érték. Az Élet és Tudomány nyomán Fotó: archív
