Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-17 / 16. szám
Villanófényben Jancsö Sarolta (Júliái és Meszléry Jndit (Dajka) a győri Rú- meő és Júlia-előadásban. Most még nyugodt és kiegyensúlyozott. Tekintete magatartása melegséget sugároz. Beszélgetésünk után feketébe öltözik, tekintete zavarossá válik, s a falra tapad az irigységtől. amikor megtudja, hogy Adélénak szeretője van. XXX JANCSÖ SAROLTA — Shakespeare Júliája egyszerre vágy és akadály a fiatal színésznő számára. Vágy, mert a gyötrelmes és szenvedélyes lángolás stációin keresztül egészen a tragikus félreértésig csodálatosan ível a kamaszszerelem története; akadály, mert Rómeó és Júlia szimbólumok lettek, s a színészek nem játszhatják egymástól eltérő szerepfelfogás szerint. — Én Is féltem Júliától — mondja Jancsö Sarolta. — Azt hittem, az egész szakma azon nevet majd, hogy én Játszom a szerepet. Az egykori színpadi Júlia-alakítások nem befolyásoltak, mert sem Ruttkai Évát, sem Törőcsik Marit, sem Kútvölgyi Erzsit nem láttam ebben a szerepben. Csupán a Zeffirelli-film emléke zavart. Júliáról ugyanis mindenkinek van valami elképzelése, s ráadásul sokan szebbnek képzelik a lányt, mint valójában volt. Ma már tisztán látom: e- zért volt nehéz szembenéznem az elvárásokkal. De nem sokat törődtem Júlia külsőségeivel... Inkább az emberi tulajdonságaira összpontosítottam. Arra, hogy ugyanazzal a hitelességgel mondjam el a szerelmi vallomást, mint a Méreg-monológot, amely szerintem nem véletlenül maradt k! Zeffirelli filmjéből. — Néhány hete újabb klasszikus szerepet kapott: a zsarnok Bernards Alba szerelmes természetű lányát, Martíriót játssza, aki sóvárogva várja az esős időt, a zúzmarát, hogy véget érjen a perzselő nyár. — lehet, elfogult vagyok, mert én keltem életre őt, de azt hiszem, ez a Lorca-dráma legérdekesebb, legösszetettebb figurája. A darab végső tanulságát is Martírló mondja ki, amikor féltékenységével és irigységével húga halálát okozza; majd így szól: „Ezerszer is boldog volt — mert az övé lehetett.“ — A főiskola elvégzése után két évet Miskolcon töltött. A győri Kisfaludy Színházban ez a harmadik évadja. Szülei és a férje Budapesten élnek. Megszokta ezt az életmódot? — Nem lehet ebbe beletörődni soha. Mostanában éppen eleget töröm a fejemet, vajon megérl-e? Ha fáradt vagyok, mindig nemmel válaszolok, ha színpadra hívnak, határozót tan bólintok. — Meg tudná mondani, miért éppen ezt a hivatást választotta? — A változatosság miatt. És azért, mert ki lehet törni belőle. — Látom, mégis el van keseredve. .. — Sajnos, nem olyan a mai színház, mint amilyennek lennie kellene. Talán kevés bennünk a hit, a lelkesedés... És a szakma iránt is csökkent az érdeklődés. — Mit gondol, hogyan lehetne ezen segíteni? — Nem is tudom. Talán, ha olyan egyéniségekkel találkoznánk, akik éreztetni tudnák hivatásunk fontosságát, gyorsabban lehetne változtatni a helyzeten. — Filmben, tévében ritkán látjuk. Legutóbb a Kilenc hónapban tűnt fel egy téglagyári munkás szerepében. — Néha bizony, megfeledkeznek az emberről. Amikor próbálok, nem is hiányzik a kapkodó életmód. De ha van néhány hét szabadom, szívesen kipróbálnám magamat más műfajban is. — Azt hiszem, így sem maradnak kihaszlálatlanul a napjai... — Nem hát. Reneszánsz versekből álló előadóestemmel Járom a környező falvakat. G. Szabó László Martírió és Adéla (|ancsó Sarolta és Ozsupin Ibolya) Markovics Ferenc felvétele D arázs Rozália szobrásznő tanítja a képzőművészeti nevelést — mondják az Ögyallai (Hurbanovo) Gimnázium most megnyílt óvónőképző osztályában. — Szobrásznő, itt Ögyal- lán? — nézek kérdőn az iskola egyik tanárára. — Igen, szobrásznő, Ö- gyallai, itt él a városban. Két éve végezte el Bratislava ban a Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakát Rudolf Priblé szobrászművész osztályában — mondják, és később be is mutatják a művésznőt. Aprö termete ellentmond annak, hogy szobrász. Közvetlensége, természetes őszintesége viszont izgalmas, nyílt ’egyéniségre enged következtetni. Az inkább falusi, mint vá rosi családi ház valamikor a húszas-harmincas években épülhetett. A valaha mődo sabb, meglehetősen nagy ház az évek alatt egy kicsit megkopott, mállik a vakola ta, egy-két helyiségét nem is használják, s talán nem is éledt volna fel, ha nem Jön Rozália és nem veszi birtokba. — Egy kicsit átalakítottuk ezt a szobát, hogy tud Jak dolgozni. Majd még megcsináljuk azt a másikai is . .. Az udvaron közben el készült az égetőkemence is Iskolai vizsgafeladata ke rámia volt, idehaza Is sze retné folytatni ezt a mun kát. Minden nagyon terms szetes körülötte. A régi nagy fekete mozsár, a köcsögök és más használati tárgyak nem nosztalgikus üres romantikát takarnak hanem arról vallanak, hogv a mai tulajdonos régi kapcsolatban van velük. — Szeretem az emberibb méreteket és témákat — mondja, amikor szétnézek a műtermében. — Már testi alkatomnál fogva is a ki sebb, emberibb formák állnak hozzám közel . . Ogy képzelem, hogy egyszer majd nagyon sok szép kis alkotást készítek apró várótermekbe, előcsarnokok ba, kertekbe, parkokba ... Az ablak előtti asztalon egy készülő relief negatív formája. Még puha rajta az epoxld máz. — Ember, munka, gépek című reliefciklusom utolsó darabja — tájékoztat. — Az iskola befejezése után, 1976- ban két évig ösztöndíjat kaptam a Képzőművészeti Alaptól, hogy dolgozhassak Most jár le, ezért már be akarom fejezni. Egy másik asztalon ha- Iomnyl készülő plakett gipszöntvénye. — Ezek? — kérdem. — Bolhák! Szörnyen ér dekel a rovarvilág. Olyan szép és tiszta formákat találok benne, mint sehol másutt. A legizgalmasabb szobrászati feladat síé állít a rovarok lábának, szárnyának formája, alakja. Szí vésőn bíbelődöm velük .. — s mutatja a gipszbe me revült bolhák, sáskák, legyek és más rovarokról készült öntésre váró piákét! jeit. A formák valóban tiszták és kidolgozottak. Hajszálnyi finomságok. Olykor szinte rezzenni látszik a ro var lába, vibrátor a szár nya. Finom, tiszta munka. — Nézd Itt ezt az új-guí neai sáskát — és odamegy az ablakbeszögeüéshez, hogy megmutassa az egyik bronz- reliefet, amely olyan, mint egy báli ruhás nő. Akármelyik lány megirigyelhetné tőle ezt a karcsúságot, könnyű, vibráló gyöngyruhát. Valóban: mint egy balerina lábujjhegyen állva, olyan ez a sáska. Tündököl. A relief ennél még sokkal érdekesebb, ezért közelebb hajolva az alkotáshoz megkérdezem, hogy is éri el ezt a finomságot. — Kezdetben ezekhez a témákhoz is úgy közeledtem, mint a többi szobrá szati teladathoz, de aztán rájöttem, hogy nem lehet ő két a hagyományos módon megoldani, ezért a vésőhöz folyamodtam. Utóbb aztán egyfajta módszert Is kialakítottam, s ma már tiszta, nagyon finom megoldások ra vagyok képes . . . Az ablakbeszögellésben gombostűkkel erősítette a te- hér falra a reliefeket. Egy csomó plakett sorakozik egymás alatt. A ciklus témája az űrhajózás, de azt hiszem, az ennél több. Az e- gyik plaketten fa, virágok, az égen hold és az ember, ak! középkori csuhában, félig kihajol a semmibe. Az alatta levő plaketten űrhajósok űrhajösruhában köz (ekednek föl-le az égen. A harmadik egészen más gondolat. Zuhanni látszó, embert nyomorító nagy kőhegyek alatt ül a gondolkodó ember, előtte a felső plakett része, és ott vannak az űrhajósok Is. — Kedvelem ezeket a té mákat. A lényeg mégis az, hogy ez a gondolat része mindennapi életünknek. Oj gondolati és formai tartalmakat vet fel. Nem ml vagyunk az elsők, akik ezzel foglalkoznak. Nézd ezt a plakettet, ez egy részlet Dürer rézkarcából. Űk valahogy igy képzelték el a világot. A föld egyenes, és az ember kihajol a semmibe... Ez még nagyon lsemben, és szokatlanul közvetlen valami. Var benne em- ieri melegség. Aztán itt ■annak a mai formák. A éld és a közlekedő űrhajó ;ok Minek a szolgálatába illitjuk, hova tartunk? Nem naradunk e mindig ezek elmére Is magunkra? — ezt i kérdés! veti fel a harmadik plakett és igy sorra vehetnénk a többit is, ame- yek az ablakbeszögellés ,zemközti falán vannak. Míg ő az utóbbiakról beszél, én újra az előbbi oldal alkotásait nézegetem. Az említetteken kívül még kél bronz , egy alumínium és három ólomplaketl látható a falon Az alumínium plakettel szerepelt a lengyelországi nemzetközi é- rcmkiállltáson, az Üsz cl met visdő ólomplakettekkel pedig a budapesti nemzetközi éremkiállításon. A kél bronzérem azóta készült, és Jellegzetesen „női“ alkotások. Az egyiken Adám és Éva a paradicsomban. Adám megszeppenve, Ijedt képpel áll, amint Éva leszakítja a tiltott gyümölcsöt. A másikon Nóé esernyő alatt ül a bárkáján, mögötte párosán az állatok, a zsiráf, az oroszlán, a víziló, és azokkal együtt unatkozik, várja, hogy elálljon az eső. — Ember tragédiája nőt szemmel — mondom. — Az! Imádom a bibliai, a mitológiai, de a középkori témákat is. Annyi mindent ki lehet belőlük hozná. A polcokon sok apró szobor, néhány arckép, többnyire diákköri alkotások. A műterem deszkafalán két arasznyi nagyságú vázlat, nemrég készítette. Egy ü- gyetlenkedő bohóc ül a földgömbön. A gömb pörög, s ő lassan lecsúszik. Nevet- hetnékünk támad a mozdulata láttán. Rajzai, jegyzetel közt matat. Az egyik rajzon Sziszü- phosz cipeli a követ, a másikon fáradt öregasszonyok bámulnak a semmibe. Leendő szobrok, plakettok csirái, gondolatai... Németh István EX - MODIFIC A komárnói EX—MODIFIK együttest az utóbbi időben egyre gyakrabban halljuk a Csehszlovák Rádió könnyűzenei műsoraiban. Tagjai: Zsabka Tamás (basszusgitáros), Wágner Jenő (ütőhangszerek), Blaskő Ferenc (saxofon és elektromos gitár), Csernyánszky Ru= dolf (szólóének és trombita), Hanzsér Árpád (művészeti vezető és billentyűs hangszerek). Első sikerét 1974-ben aratta, és már külföldön is többször fellépett. Szerepelt Svédországban, Dániában, Norvé giában. A külföldi fellépések mellett természetesen a haza: közönségről 9em feledkeznek meg. A komárnói fiatalság a „Színes hétfő“ elnevezésű műsorokban találkozott velük már nemegyszer. A hazai és külföldi számo kon kívül saját szerzemények kel Is sikerrel próbálkoznak Az együttes reagál minden új irányzatra, ezért stílusát bizonyos időszakonként változtatja. Ezt a változást persze sokban befolyásolja a tagok zenei tudása is. A Jelenlegi érdeklődés homlokterében a funky és a rock zene áll. E kettő keveréke alkotja az együttes stílusát, is. Papp Sándor
