Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-17 / 16. szám
-56 ifjúság -----------Hogy táncolják a francia négyest? lezajlott és számunkra szerencsésen végződött a némi aggodalommal várt Csehszlovákia — Franciaország Európa-baj- noki selejtező labdarúgó-mérkőzés. Bratislavában a Téglámé- , zőn — a hagyományokhoz híven — válogatottunk ismét gyö- j zött, és most már valóban csak egy lépés választja el attól, hogy bekerüljön az EB Olaszországban sorra kerülő nyolcas döntőjébe. A győzelem megnyugtató, ám a játékkal már kevésbé lehetünk elégedettek. A mérkőzés igazolta, hogy az aggodalom nem volt hiábavaló. A tartalékos francia csapat meglehetősen erős ellenfélnek bizonyult, és tárgyilagosan be kell ismernünk, hogy helyenként jobban játszott a mieinknél, és a döntetlent is megérdemelte, sőt némi szerencsével akár győzhetett is volna. Éppen ezért most elemezzük talán először a franciák játékát. Rég nem láttunk már hazai gyepen csapatot ilyen köny- nyedén, felszabadultan és célszerűen játszani. Mintha nem is idegenben lettek volna, és nem egy létfontosságú EB-selejte- zöről lett volna szó, a játékosok úgy mozogtak a pályán, S hogy mozogtak, ezt ezúttal kétszer is alá kell húzni, mert a franciák valóban mozogtak teljes kilencven percen át, labdával és labda nélkül is, ami manapság az eredményes játék legfontosabb követelménye. Valóságos élmény volt szemlélni a francia játékosok gyors, ruganyos mozgását, hirtelen irányváltoztatását labdával, bámulatos ügyességét, a testcselek egész skáláját. Ezekkel a tulajdonságokkal, a gyors, tökéletes labdakezeléssel, gyors helyzetfelismerésükkel nemegyszer kényelmetlen helyzetbe hozták az olyan tapasztalt és kiváló védőket is, mint Bar- moS vagy Vdjáöek. Látszott rajtuk, hogy szinte vérükben van a futball, és minden idegszálukkal a játékra koncentrálnak. E nemes tulajdonságokban különösen kitűnt Bossis, Bér- doll, Amissé és Piatini, bár neki csak felvillanásai voltak. Megmutatták, hogyan táncolják a francia négyest, kissé gyorsított ütemben, és már most biztosra vehető, hogy a visz- szavágón ők lesznek az első táncos szerepében. Csapatunk jobban játszott, mint a spanyolok elleni találkozón. Ezúttal azonban lényegesen erősebb ellenféllel állt szemben egy ún. tétmérkőzésen. Ez a mérkőzés teljes meztelenségében felfedte csapatunk hibáit. Többek között azt, hogy még képtelenek vagyunk futás közben, teljes gyorsasággal biztosan kezelni és utána meg is játszani a labdát. Keveset mozgunk labda nélkül, ami talán a legnagyobb hátrányunk, játékunkból hiányzanak a nagy távolságra, váratlanul, de pontosan indított leadások. Rövid távolságra aránylag pontosan adogatunk, és időnként hosszú percekig is képesek vagyunk tartani a labdát, de ezek az átadások túlságosan át- j tetszöek. és a lassú labdaváltás módot ad arra, hogy az el- j lenfél rendezze sorait és eredményesen avatkozzék be. Még mindig előfordul, hogy egyik-másik játékosunk egy korábbi kiugró szereplés után váratlanul „gyengélkedik“. Ez rossz lélektani diszpozícióra' vezethető vissza, amt a világ valóban nagy játékosaival már nem fordulhat elő. Ezúttal Mosná „gyengélkedett", ami visszavetette a csatársor játékát, jóllehet máskor szinte természetesnek tartottuk, hogy a csatársor motorja. Legutóbb Stambacher sem csillogott, ezúttal azonban valóban jól és hasznosan játszott, és a mintegy 30 méterről szerzett góljához foghatót tíz évben csak egyszer látni. Fontolóra kéne továbbá venni, hogy érdemes-e játékba küldeni egy nem teljesen egészséges játékost, mint legutóbb Nehodát, akin nagyon meglátszott, hogy a nagy akarás ellenére többre nem képes. Továbbra is megolddtlan a kapus kérdése. Netoliőka meglehetősen bizonytalan, sokszor kiejtette a labdát, és könnyen gólt is kaphattunk volna. A közönség többször felmorajlott, és nem is alaptalanul, amikor a kapura vagy előterébe szállt a labda. Végeredményben azonban csapatunk megint csak felnőtt a feladatához. És ez már a nagy csapatok tulajdonsága. .4 mérkőzés után beszélgettem Szikora Gyurival, dki a szakember szemszögéből azt mondta, hogy nemzetközi viszonylatban is klasszis meccs volt. Igaz, de a Téglamezőn nyújtott játékunk idegenben, mond- fűk Franciaországban, kevés lesz... Palágyi Lajos ■ A z 1978-as év legjobb európai labdarúgójává az angol Kevin Keegant kiáltották ki, aki a Hamburgban játszik. Érdekes, hogyan reagált a hírre az első számú labdarúgó, amikor megtudta, hogy ő kapta az Arany labdát. — Azt hiszem, nem érdemeltem meg, hogy Európa első számú játékosának kiáltsanak ki — mondta szerényen. — A- mikor látom az eddigi Arany- labda-nyertesek névsorát, nem is tudom elhinni, hogy én is az Ilyen kiválóságok közé tartozom. — Véleménye szerint ki volt az elmúlt év legjobbja? — Simonsen, a Borussia Mönchengladbach ördöngős csatára. Elégedett lettem volna, ha ő kapja az Aranylabdát. ■ így beszél, így gondolkodik egy valóban kiváló sportember. — Miért hagyta ott a Liverpoolt? — Amikor úgy éreztem, hogy a Liverpoolban mint játékos nem fejlődhetek tovább, elhatároztam, hogy elhagyom a számomra oly kedves csapatot, és egy nagyobb klubban igyekszem tovább fejlődni. Már egy évvel előbb bejelentettem távozási szándékomat. Nem szeretek gyorsan határozni, hirtelen cselekedni. — Miért ment az NSZK-ba, miért nem Spanyolországba? — Erről többféle magyarázatot olvastam az újságokban. A valóság pedig ' nagyon egyszerű: feleségem beszél németül, ezért választottam hát Hamburgot. — Milyenek voltak az első napok az NSZK-ban? — Kezdetben nehéz volt. Nem voltam formában, nem kértem senkit, hogy adja le a labdát nekem. Két okból Is: nem akartam, de ha akartam volna, akkor sem kérhettem volna, mert nem tudtam egy szót sem németül. Nemrégen Kevin Keegan meghosszabbította szerződését a Hamburggal, bár széltében- -hosszában azt beszélték, hogy csapatot változtat, és Spanyol- országba vagy az Egyesült Államokba megy. — Miért maradt mégis a Hamburgban? — Erre is találtak különféle magyarázatokat. Az igazság azonban az, hogy azért maradtam a Hamburg tagja, mert Günter Netzer lett a klub i- gazgatőja, kiváló ember, jő szakember, akit nagyra becsülök. Megbízunk egymásban. A- lig fél óráig beszélgettünk és máris egyezségre jutottunk. Nemrégen Keegan körül óriási reklámhadjárat folyt. A hamburgi klub vezetői közölték, hogy Keegan rendkívüli módon két klub színeiben szerepel majd. A Hamburg játékosa marad, de a Bundesliga tavaszi idényének utolsó fordulója után az Egyesült Államokba megy. Három hónapig a Washington Diplomats csapatában játszik, és csak az őszi i- dény első fordulójára tér visz- sza. Netzer ezt azzal indokolta, hogy Keegan más kluboktól sokkal több pénzt kapna, mint amennyit ők fizethetnének, s így próbálják kárpótolni. Ha azonban Keegan a nyáron át a tengerentúl rúgná a labdát, nem vehetne részt csapatának nemzetközi kupamérkőzésein, legalábbis az első fordulóban. Erre következtet egy újabb Keegan-nyilatkozat. Őszintén elmondta, hogy számára a nemzetközi kupa mindenképpen fontosabb, mint az Egyesült Államokban játszani. Erkülcsi kötelességének tartja, hogy a szurkolóknak ne okozzon csalódást, ezért lemond az amerikai szerződésről ás a nagyobb pénzösszegről. A kiváló labdarúgó népszerűsége ezek után még jobban megnőtt. Nagydolog az, ha egy játékos erkülcsi kötelezettséget is érez, még többet nyújtani klubjának. — Milyen célokért küzd? — Azt szeretném, hogy a Hamburg legyen az első a Bundes-ligában, és hogy én még jobban játsszam. De az angol válogatottat sem felejthetem el soha. Szeretnék játszani Anglia csapatában a kővetkező világbajnokságon 1982- ben, Spanyolországban. — Hamburgban rosszul kezdett játszani, még ki is fütyülj ték. Gátolja-e ez a játékban? — Igaz, hogy rosszul kezdtem, de éppen a füttyszónak köszönve lábaltam ikí a hullámvölgyből. A szurkolók ellenem vannak, amikor kifütyülnek vagy amikor uá-t kiabálnak, s én akkor kezdek csak Igazán jól játszani. Csak azért Is. — Ez azt jelenti, hogy idegen pályán jobban játszik, mart ott ön ellen szurkolnak? — A vidéki mérkőzéseken jól játszok, mert a közönség csapatom ellen szurkol, a sa= ját pályánkon is jól játszom, mert akkor meg mellettem van a közönség — mondta félig tréfásan, félig komolyan Európa legjobb labdarúgója. KEEGAN, AZ ARANYLABDÄS TÍZ ÉV UTÁN ISMÉT ZOBORAUA SPORTJA Hagyomány már Nitrán, hogy minden évben összeül a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottságán naik külön bizottsága, és a Nitriansky Mas szerkesztőségével együtt értékeli Zo- boralja elmúlt esztendei sportéletét. A mostanai értékelésen az együttesek közül az első helyet a Plastika labdarúgóinak ítélték oda, akik a második ligában az első helyen teleltek át. Nyitrán a labdarúgásnak szép hagyománnyal vannak. Az első együttes 1911-ben alakult, a Plastika elődje pedig, az AC Nitra már az első köztársaság idején kerületi bajnokként vezetett. Az együttes szép helyezése Skjiva és Ha- nák edzők jó munkáját dicséri. Második helyre a Zla- té Moravce-i Calex női gyeplabdacsapata került, a harmadik helyezést pedig a topolőiankyl Tátrán híres lovascsapata, Milan Alakäa, Frantiáek Hruzik és Pavel GaSper kapta. A tíz legjobb sportoló között az első helyet Eudovít Halás, a neves, hegymászó kapta, aki részt vett Pamir Lenin-csúcsának megmászásában. Pályáját mint labdarúgó és könnyűatléta kezd= te, ma a röplabdázók edzője. A többi kilenc sportolót sorrend nélkül választották ki. A Slovan és a nemzeti válogatott egykori kapusa, Vencel Sanyi is köztük van, aki napjainkig a Nyitra csapatának kapuját védte. Dicséretet kapott FrantiSek Samotij birkózó, aki nemcsak junior válogatottunk, hanem szabad stílusban köztársaságunk kétszeres bajnoka is. Maria Laktisová, volt országos baj nők, a Stavbár együttes tag ja a gerelyvetésben elért szép eredményeiért kapót’ dicséretet. Dusán Barto, a Plastika jégkorongklubjában végzett érdemes munkát. Peter Kukuűka, az Elitex sportolója, aki ökölvívásban megszerezte Szlovákia nagy díját, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy együttese bejutott a Szlovákiai Nemzei- Ligába. A galántai kerület' versenyen csak sérülés-, miatt nem vehetett részt Tóth Márta, a Pedagógia- Fakultás hallgatója Komá romból került Nyitrára 1978-ban őt tartották a Szlovák Nemzeti Liga harmadik legjobb röplabdázójának, s a mostani értékelésen is a tíz legjobb sportoló között szerepel. Mártonvölgyi László SPORTOLNAK Dalmad (Domadice) 460 lakost számláló kisközség. Tíz évvel ezelőtt még jól működő sportszervezettel dicsekedhetett, de azóta több játékos átigazoltatta magát a szomszédos Szántó ISantovka) csapatába, amely a járási bajnokság II. osztályában szerepel. Tíz évig nem láttak a falu szurkolói sportpályájukon mérkőzést, s közben az arra járó traktorok is nagyon megrongálták a terepet. Dr. Kovács József, Bencsik Mihály, Vybostyok Lajos és Fojtik István volt labdarúgók, a hnb képviselői azonban újra megszervezték a sportéletet. Nyáron rendbe tették a sportpályát, a hnb új sport- felszerelést vásárolt a labdarúgóknak, akik mint SZISZ- ■esek a szomszéd községek SZISZszervezeteinek sportolóival már többször összemérték erejüket röplabdában és futballban. Az indulásnál segített a SZISZ-szervezet is. A legtöbb játékosuk hazajgaznltatta magát. Egy-kettő magasabb bajnoki osztályban játszik, de 1979 őszéig valamennyien haza akarnak jönni A daimadi labdarúgók (a képen) a IV. osztály északi csoportjában szerepelnek a lévai járásban. A tabella közepén végeztek. Az újonc csapat jól bemutatkozott Nyáron a SZNF 35. évofordulójának tiszteletére rendeznek sportnapot, a nemzetközi gyermekévet szintén sportnappal ünnepük meg. Ügyességi versenyeket és labdarúgó-mérkőzéseket terveznek az alapiskolásoknak, és találkoznak majd a szántéi pionírokkal is a daimadi gyerekek. A labdarúgáson kívül közkedvelt sportág még az asztalitenisz, járási méretben is szép eredményeket érnek el. Korszerű kultúrházukban űzik ezt a sportot Szeretnek sportolni az idősebbek is, mert minden évben ősz- szemérik erejüket a legények a régi játékosokkal. A Daimadi Hnb vezetői pedig lehetőséget biztosítanak a rendszeres sportolásra. JOZEF BARMOS a védelem egyik erőssége Belányi János
