Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-17 / 16. szám
Egyiptom Szíri* Jordánia Libanon Hadagíjztiar Indokína Amerikai De! afrikai IMPERIALISTA AGRESSZIÓK, GYARMATI HÁBORÚK 1945-1979 Ué! koreai Koreai NDK w tszak Írország %> -'tTQ Ciprus Szuez ^ Libanon / Jordánia Koreai NDK Libanon Jordánia Fulop szk. Indokína Algeria Szuez 2aire V-ÍT'n Brit Malaysia Portugál Xuba Guatemala Dominika Bissau-Guinea IGuinea /Angola Mozambik re \ rv> ! ^ Mozambik. 2ambia lotswaní Kongo 2aire Indonézia Angola ENSZ alapokmányával, mert a katonai szövetség más ENSZ- tagok ellen irányul. Csak hat év elteltével alakították meg a szocialista országok a Varsói Szerződés Szervezetét. Szükségességét igazolta a következő esztendők története. 1945 — 1975 között az Egyesült Államok és a NATO más országai 215 ízben használták fel fegyveres erejüket a világ négy földrészén, hogy meghatározott po-litiikai és katonai céljaikat elérjék. (Ezt az adatot a Horizont című berlini folyóirat amerikai forrásból idézte). S ezek nem egy esetben hosszan tartó véres háborúik voltak. 1945-től napjainkig az USA-ban har- mincháromszor jelentették be az atomhaderők teljes hadkészültségét, és háromszor fenyegették nukleáris fegyverek közvetlen tömeges bevetésével a szocialista országokat. Ki kit fenyeget? Tavaly novemberben Moszkvában a Varsói Szerződés államai nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy szilárdan szembeszegülnek a fegyverkezési hajsza politikájával, a katonai zsarolás kísérleteivel, nem törekszenek katonai fölény kicsikarására, katonai erőfeszítéseik csak védelmi képességük biztosítására irányulnak. Egészen más célokat vall a NATO. Carter kifejtette a „kettős stratégiát“, amely „szembeszegülésből (konfrontáció) és enyhülésből“ tevődik össze, a hangsúly azonban a konfrontáción van. A kettős stratégiához tartozik a rugalmas katonai manőverezés, a támadó hadmozdulatok elve. Ennek megfelelően zajlott le a szocialista közösség határai közelében az Atom Forge 1978 nevű hadgyakorlat. A NATO hosszú távú stratégiája más földrészekre is kiterjed, bekapcsolja érdekövezetébe Afrikát és más körzeteket, tervezik Afrika-közi haderő létrehozását és a „kínai kártya“ kijátszását. A „kívülről jövő fenyegetés“ ürügyét nézzük meg földrajzi szempontból is! Az USA-t két oldalról óceánok határolják. Északról Kanada, Délről Mexikó, amelyek részéről semmiféle veszély nem leselkedik rá. A Szovjetuniónak nemcsak hosszabbak a határai, hanem vannak olyan szomszédai, amelyek imperialista katonai tömbök tagjai. Kína pedig egy ideje szovjetellenes külpolitikát folytat. A NATO-stratégiái üdvözllk, hogy a 7500 kilométeres szovjet- -kínai határ mentén Peking „leköti a szovjet szárazföldi ás légierők egy részét“. A 15 tagú NATO bár messze a legfontosabb imperialista katonai tömb, amelyet az USA összekovácsolt, igazán azonban csak az egyik megnyilvánulása annak, hogy 1945 óta egész katonai tömbrendszert hozott létre a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, illetve tervez újabbakat. Az ANZUS három tagállam, Ausztrália, New Zeland (Űj-Zé- land) és United States (Egyesült Államok) kezdőbetűiből kapta a nevét. 1951-ben alakult; tagjai: Nagy-Britannia, Malájföld és Szingapúr is. A CENTO (Central Treaty Organization) 1955-ben keletkezett. Lényegében felbomlott, mivel Irán és Pakisztán után Törökország is bejelentette kilépési szándékát. Két új imperialista katonai tömböt terveznek. Az egyik a PATO, amelynek az USA, Japán és Dél-Kórea lenne a tagja. A másik a SATO térségére kiterjedő paktum. Az amerikai támaszpontredszer tömbökön kívüli országokra is kiterjed. Az amerikai hadsereg egységeinek egynegyede állomásozik azon a 2000 külföldi támaszponton, amelyek a Szovjetunió körül létesültek. Íme, ez a tények válasza a „Ki kit fenyeget?“ kérdésre. Magukra vethetnek, akik nem értenek a tényekből, és nem tanulták meg a közelmúlt történelmi leckéjét a hidegháborús elméletek kudarcából. Kóródi József A z enyhülés ellenségei a nyugati közvéleménnyel azt szeretnék elhitetni, hogy azért van szükség a fegyverkezés fokozására, új hadítámaszpontokra, új katonai szövetségekre, mert — úgymond — a szocialista közösség országai fenyegetik a békét, a biztonságot. Kár lenne könnyedén legyinteni, hogy ez régi, lejáratott hazugság, amikor ténylegesen fokozódik a fegyverkezési hajsza, amikor az Iránban kudarcot szenvedett amerikai imperializmus a közel-keleti különbéke kierőszakolásával új katonai közel-keleti bázist szándékozik teremteni. S annál veszélyesebb a szocialista országokról szóló hazugság, mert a pekingi külpolitika is arra törekszik, hogy a „szovjet hegemónia“ ürügyével háború felé sodorja a világot. A hidegháborús korszak nem utolsósorban azért tűnt el a történelem süllyesztőjében, mert a közvélemény előtt kudarcot vallott, a „Keletről jövő fenyegetés“ meséje. Pedig erre alapozta az amerikai külpolitikáját John Foster Dulles, a washingtoni külügyek 1953 — 1959 közötti irányítója. „Ahhoz, hogy hatalmas fegyveres erő terhének a viselésére bírjuk az országot — mondta a hidegháborús külügyminiszter —, olyan hangulatot kell teremteni, amely a háborús idők lélektani légkörével rokon. A kívülről jövő fenyegetés légkörét kell meghonosítani.“ Ez a hírhedt elmélet már megfogalmazása előtt hatott, hiszen 1949-ben jött létre az Észak-atlanti Szövetség, a NATO. Védelmi paktumnak morjdtáfc, támadó jellegét külső fenyegetés hazugságával álcázták. Létrejötte ellentmondásban volt az ANGOL—KANADAI, FRANCIA-KANADAI, AMERIKAI-KANADAI Amióta fellendült a francia-kanadai szeparatista mozgalom, megbolydult Kanada élete. A politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyok különösen Quebec tartományban változtak meg, ahol a legtöbb francia kanadai él. A gyakran ősi gyökerű, de sokszor mesterséges ellentét a brit kanadai és a francia kanadai polgárok között nem az e- gyedüli nemzeti-nemzetiségi jellegű problémája az országnak, amely formálisan legalábbis, még mindig a brit koronához tartozik. A Kanadán belüli angol-francia konfliktus mellett létezik a kontinensen belüli kanadai-amerikai konfliktus is. XXX Ennek gazdasági vonatkozásai — az USA-tőke behatolása északi szomszédaihoz — meglehetősen ismertek. Kevésbé tudnak a világban a kérdés kulturális vetületéről, minthogy erről ritkán esik szó. Legutóbb azonban éppen erre hívta fel a figyelmet Albert Johnson, az állami kanadai rádió-televízió (a Canadian Broadcasting Corporation) elnöke. A CBC két tűz között harcol, kétféle konkurenciával kell nap mint nap megküzdenie. Egyrészt vannak Kanadában magánkézben levő rádió -és televízióállomások is, a CBC-nek tehát nincs monopóliuma Másrészt — és ezt tartják a nagyobb veszedelemnek — kábelhálózaton át könnyen és közvetlenül fogható Kanadában az Egyesült Államok valamennyi rádió- és televízióállomása. Már idézett beszédében Albert Johnson kijelentette: „A kanadaiság — a kanadai nemzeti tudat formálásának döntő eszköze a televízió len ne. Csakhogy a tv soha nem volt kevésbé kanadai nálunk, mint most. A képernyőt elárasztják az amerikai és egyéb külföldi műsorok.“ Johnson a kanadai kormány rádióA TV a kulturális gyarmatosítás eszköze és televíziós bizottsága előtt mondta el beszédét. Ez a bizottság újítja meg bizonyos időközönként a CBC engedélyét, és ezzel kapcsolatban idézte maga élé Albert Johnsont: éppen az engedély megújítása került napirendre. S a bizottság elsősorban arra volt kíváncsi, mi a véleménye a CBC el nőkének, Albert Johnsomnak, a francia kanadainak ama panaszáról, hogy a francia kultúra alárendelt szerepet játszik a kanadai állami televízióban az angol kultúrával szemben. Albert Johnson úgy vélte: e panaszra ad csattanós választ, amikor elmondja, hogy nem a francia nyelv és kultúra elnyomása a fő baj, hanem az „amerikai“ nyelv (műsor és kultúra) előrenyomulása. S a feladat — itt már drámáivá vált Johnson hangja — megakadályozni, hogy Kanada az Egyesült Államok kolóniájává váljék. A képernyő ne legyen a kulturális gyarmatosítás eszköze. XXX A felmérések szerint a kanadai lakosság szabad idejének legalább a felét tévénézéssel tölti. Ha a felnőttek néznek több USA-beli, mint kanadai programot — érvel Johnson —, az nem izgalmas, mert az 3 kanadai tudatuk még a tévé térhódítása előtt alakult ki. De a gyerekek... a kettő és tizenegy életévük között levő, angolul beszélő kanadai gyermekek sokat ülnek a tévé előtt, és 83 százalékban amerikai műsort néznek. A 7 — 17. életévük közötti francia kanadai gyermekek által nézett műsoroknak a 60 százaléka külföldi, főleg USA-beli. Igaz, ők Franciaországból közvetített francia prógramot is néznek. Mi a következménye mindennek? Jelentős részben az, hogy kanadai értékek, hagyományok, jellem és magatartás helyett — amerikai értékeket, hagyományokat, jellemet és magatartást (amerikáin mindig az USA- -belit értenek) tesznek magukévá a kanadai gyermekek. Nem kanadaivá, hanem amerikaivá nőnek fel. ez a fő veszély. Ág-, amerikai tévéállomások műsorai talán színesebbek, érdekesebbek, vagy legalábbis annak játszanak, mart kissé idegenek., Egyébként nemcsak az USA-ból, de közvetlenül is sok a- merikai programot nézhetnek a kanadaiak, ugyanis számos kanadai (magán) tévéállomás számára olcsóbb USA-műsort importálni, . mint, sajátot készítani. ' • Angol kanadai?. Francia kanadai? Egyenlő jogok, egyenlő politikai, gazdasági, kultúrális lehetőségek? Igen, ez fontos probléma Kanadában. Ám az is, hogy ne váljék az e- gész ország — lassan de biztosan — amerikai kanadaivá. —ás j GEORGI IVANOV A Szovjetunióban felbocsátották a Szojuz—33 űrhajót. Az (nterkozmos-program teljesítésének további lépéseként az űrhajó legénysége ismét nemzetközi összetételű. A parancsnok Nyikolaj Rukavisnyikov, tapasztalt űrhajós, aki immár harmadszor jár az űrben. Munkatársa Georgi Ivanov a bolgár néphadsereg repülős őrnagya. Ivanov őrnagy 1940-ben született, 1958 óta szolgál a hadseregben. Huszonnégy éves korában végezte el a Georgi Bankovskirói elnevezett katonai főiskolát. Különböző posztokon a bolgár légierő kötelékeiben szolgált. 1978-ban az űrhajósokat előkészítő Moszkva melletti Csillagvárosba került. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter az utóbbi napokban néhányszor találkozott Anatolij Dobrinyinnal, a Szovjetunió Egyesült Államokbeli nagykövetével. Ezeken a találkozásokon a SALT-2 megállapodásról volt szó. A tárgyalások jól haladnak, Dobrinyin nagykövet véleménye szerint mindkét fél a végcél felé közeledik. Nyugtalanító hírek érkeznek az afganisztáni-pakisztáni határról. Az utóbbi napokban több pakisztáni katona hatolt be Afganisztán területére, és támadást intéztek katonai őrhelyek ellen. Ezek során hét afgán határőr életét veszítette. Az afgán honvédelmi miniszter az üggyel kapcsolatban a TASZSZ tudósítójának elmondotta, hogy az afgán népi forradalom ellenségei provokációkkal, katonai behatolásokkal szeretnék megakadályozni vagy legalább is lassítani Afganisztán forradalmi fejlődését. A fegyveres ellenforradalmi bandák megtámadják a falvakat, kegyetlenkednek a politikai dolgozókkal, felgyújtják a középületeket és rongálják a nép vagyonát. A miniszter azonban hangsúlyozta, hogy egyetlen egy ilyen akciót sem hagynak büntetlenül, u- gyanis a hadsereg segítséget nyújt a lakosságnak. A banditáknál talált fegyverek és nyugati valuták igazolják, hogy az ellenforradalom mögött reakciós imperialista körök állnak.
