Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-17 / 16. szám
CSIKMÄK IMRE MINDENÜTT ÉLNEK GYERMEKEK • •• Bizony mindenütt, szerte a világon, kereken másfél milliárd. Közülük még mintegy félmilliárd azoknak a száma, akiknek a legemelibb élet- feltételük sincs biztosítva. Éhezés és betegség a sorsuk, nincs iskola, ahol tanulhatnának. Már gyermekként a legnehezebb fizikai munkát kell végezniük, hogy fenntarthassák magukat. Lapozgatom az Egyesült Nemzetek Szervezete 1959-ben született deklarációját, mely pontokba foglalta, hogy a világ minden táján mihez kell jogot biztosítani a gyermeknek. A gyermeknek joga van együttérzésre és szeretetre, megértésre, megfelelő táplálékra és orvosi kezelésre, tanulásra, ingyenes oktatásra, tehetsége kibontakoztatására; joga van a játékhoz ás a pihenéshez, a vidám élethez; joga van a nevéhez és állampolgárságához; illetve különleges védelemre és gondoskodásra szorul ha beteg, ha testi vagy szellemi fogyatékos; neki kell elsőként segítséget kapnia, ha veszélybe kerül, őt kell elsőként menteni minden bajtól és ártalomtól; joga van ahhoz, hogy békében és nemzetközi testvériségben éljen, a társadalom számára értékes felnőtté nevelkedhessen, s mindezeket a jogait egyformán élvezhesse fajra és nemre, színre és vallásra, nemzetiségre és származásra való tekintet nélkül... Szándékosan huzakodtam elő a Gyermeki Jogok Deklarációjával, mely tiz pontban rögzítette azt, amit a felnőttek társadalma köteles megtenni a gyermekekkel szemben. Valljuk be őszintén, hogy szocialista társadalmunkban már oly sok minden természetessé vált, hogy valaminek az ismétlése szinte frázisként hat. Vegyünk csak újra a bevezetőben idézett gondolatokat. Nincs e- gyetlen olyan pontja sem, melyet társadalmunk ne töltött volna meg gazdag tartalommal. Gyermekeink a világ napos oldalán nevelkednek. Hazánk, a legnemesebb példákkal szolgál a gyermekről való gondoskodás terén. Gyermekeink fejlődésében sokoldalú segítséget nyújt a Pionfrszervezet, melynek a napokban ünnepeljük 30. évfordulóját. E szervezet a gyermekek számára hasznos elfoglaltságot, szórakozást, tanulási lehetőséget biztosít. Széles körű technikai, művészeti, természettudományos és sporttevékenységet fejthetnek ki pionírjaink szervezetükön belül. Az elmúlt napokban számos helyen meglestem őket. Ügy gondolom, hogy nem leszek ünneprontó, ha most nem a piros nyakkendős pionírokról írok, hanem azokról akik a szervezet adta lehetőségek hétköznapjait élik, és érdeklődésük, tehetségük, rátermettségük szerint a különböző körökben tevékenykednek. Boldog gyermekek háza Ezen a kapun sok gyermek átmegy naponta. Szinte egymásnak adják a kilincset, nemcsak a poprádi pionírok, hanem a környékbeli falvak gyermekei is, a Járási Pionír- és Ifjúsági Házban. A pionír- és ifjúsági házat 1953. június 7-én nyitották meg. E negyed évszázad alatt a legfiatalabb generációnak adott otthont. Ma már nehéz lenne összeszámolni, hogy az elmúlt évtizedek alatt hány rendezvényre került itt sor, hány és hány gyermek töltött kellemes órákat a különböző érdekkörökben. Amikor megérkeztünk, a színpadon a messze vidéken is ismert Tatranka nevű gyermekegyüttes műsora pergett. A csoport tagjai barkát — a tavasz első hírnökét nyújtották át az újságíróknak. E neves együttes vezetője Chamilová Marta, érdemes tanító és a Kiváló Munkáért érdemrend viselője. A Járási Píonírház minden évben népdal- versenyt rendez. Ha valahol az országban, 'kikor itt a Tátra alján a népdalnak gazdag udgyományai vannak. Erről győződhettünk meg akkor is, amikor a betventagú poprádi gyermekkart hallgattuk. Az ő hírük is túljutott már a Járá^ határain, sőt mi több, Jártak a Szovjetunióban, és kimagasló sikert arattak. Tovább lehetne még sorolni mindazt a sokrétű tevékenységet, amely itt folyik. Ez a ház valóban boldogságot osztogat. A jövő mestereiA gyermek meg akarja ismerni a körülötte levő világot. Már kiskorában a tárgyak után nyúl. Érdeklődése az évek múlásával csak fokozódik. Ki ne szeretne édesapjával elmenni az üzembe, meglesni az egyes termékek előállításának módját, odaállni az esztergapad mellé, és a formátlan vasból alkatrészt csinálni.. Azt hiszem, mindenki. Vannak olyan mesterségek, melyeknél a pontosság, az összehangolt munka létfontosságú. Ilyen az üvegfúvók munkája. Férfiak a Javából, akik ott állnak az izzó kemencék mellett, és formálják a cseppfolyós anyagot, mely néhány pillanat múlva kőkeménnyé válik. Mindegyik mellett ott áll egy nő is, aki a kész terméket a fúvócsővel együtt, elveszi a mestertől. Finomat üt a csőre, és a már megszilárdult termék a helyére kerül. Hosszasan elnéztem az ute- káci üveggyárban ezeknek a pároknak szinte milliméternyi pontossággal kiszámított mozdulatait. Ezt a munkafolyamatot nem lehet máról holnapra elsajátítani. Ha valahol, akkor ebben a szakmában igazán helyénvaló a mondás: gyakorlat teszi a mestert. Az üvegfúvást nem lehet eléggé korán kezdeni. Talán ezért is kezdeményezték az utekáöiaik, hogy az üzem kapuit nyissák meg az iskolások előtt. No nemcsak úgy kí- -be sétálnak a gyerekek a gyár kapuján, hanem szervezetten és csakis azok, akik tagjai a pionírszervezet keretén belül működő technikai körnek. A gyár vezetősége külön helyiséget is biztosított a gyermekeknek, ahol a felnőttek felügyelete mellett formálják a poharakat, a vázákat. A pionírok bejárták már a hatalmas üzem minden zegzugát, de itt érzik magukat igazán otthonosan; ebben a kis helyiségben. Itt nőnek ifjú mesterré, itt szinte Játszva sajátítják el a szakmát, hogy majd később é- desapjuk nyomdokaiba lépjenek. Járjad csak, járjad azt a ropogóst A tornaterem ablakán csárdásritmusok szűrődnek ki. Bent lányok és fiúk ropják a táncot. Repül a szoknya, csattog a csizma. Évekkel ezelőtt hozták létre Sabinovban, e kelet-szlovákiai városban a IV. Alapfokú Kilencéves Iskolában a Szikra nevű tánccsoportot, melynek vezetője Marta Ferenczo- vá tanítónő. Űjra és ismét elölről kezdik a táncot, s mindaddig ismétlik, amíg nem csattannak egyszerre a tenyerek, nem dobbannak egyszerre a lábak. Még nem is olyan régen komoly konkurrenciát jelentett a Szikratánc- csoportnak a cigánygyermekekből verbuvált tánckör is. A pionírvezetők be akarják kapcsolni a cigányszármazású gyermekeket is a szervezet munkájába. Azt szeretnék, ha tevékenyen részt vennének a különféle érdekkörökben. Persze nehézségek adódnak, de még ezeknek árán is fel kell karolni őket. Nem hagyhatják, hogy az Repülőmodellezők köre, a losonci Pionír- -és Ifjúsági Házban utca nevelje őket. Ha valahol gond a cigányprobléma, akkor itt Sabinovban Igen. A város lakosságának 10 százaléka cigány- származású. Ezt az iskolát, ebben a tanévben 60 cigánygyermek látogatja. Sokan rossz családi és anyagi körülmények között élnek, ezért az iskola és a pionírszervezet igyekszik kárpótolni legalább részben azt, amit az otthon nem ad meg nekik. Hatvan gyermekből negyvenegy a pionírszervezet tagja. Ivan Sroka, a pionírszervezet instruktora nem fukarkodik a dicsérő szavakkal. Szívesen emlékszik vissza egy cigánykislányra, aki táncolt, nagyon szépen szavalt, Jól tanult, de az alapiskola elvégzése után otthon maradt. így csaknem minden igyekezete kárba veszett. Nagy kár érte. Fel a csillagokig Az utóbbi évtizedekben az emberiség több ezer éves álma vált valóra. Megostromolták az űrt, ostromolják a csillagokat Megálmodott álmok valósággá váltak. Tudjuk azt, hogy a gyermeki fantázia száll a legszabadabban, mindaddig, amíg a s képzelet valósággá válik. A losonci (Lu- Cenec) Járási Pionír- és Ifjúsági Ház repülőmodellező- és rakétamotor-készítők körében 16 pionír dolgozik. Vezetőjük Kováts Gábor, aki egyben a pionírszervezet kerületi műszaki bizottságának az elnöke is. A helyi repülőtér alkalmazottja, így a repülőgépek nagyon közel állnak hozzá. Azokat, akiket itt a pionírházban irányít, mindig helytállnak a Járási és a kerületi versenyeken. Szó Igor kilencedikes tanuló a legjobbak közé tartozik. A szlovákiai versenyen is kitűnő eredményt ért el. Kováts Gábor már 14 éve vezeti a pionírokat. Nem egyben ébresztette fel a vágyat az iránt, hogy feltörjön akár a csillagokig. Közhelyként hangzik, de mégis leírom: boldog az, aki ad, aki a gyermekszemekben fel tudja csillantani a mosoly derűjét. Mert aki a gyermekekkel szót ért, érti a gyermekek nyelvét, az lélekben mindig is fiatal marad. Tízezrekre tehető azoknak a SZISZ-tagoknak, önkéntes és hivatásos pionírvezetőknek a száma, akik a legfiatalabb nemzedékkel értenek szót, akik -a szikrák és a pionírok szabad idejét töltik meg tartalommal, akik a szebb és boldogabb gyermekkorért naponta tevékenykednek. Csikmák Imre Fotó: a szerző A sabinoví pinnírotthonban tornásznak akislányok 1 poprádi píonírház tánccsoportja
